Köszönöm, hogy elfogadtad az interjúfelkérésemet. Kérlek,
mutatkozz be az olvasóknak! Hogyan jutottál el idáig és milyen hatások értek,
amelyek arra ösztökéltek, hogy író legyél?
Gondolom, sokan voltak ugyanígy. Mesékkel indítottam egészen
kicsi koromban. Aztán kisgyerekként írtam is párat, nem tudom, milyen lett, nem
emlékszem, csak arra, hogy anyukám eldicsekedett vele, én meg szégyenlős voltam.
Nem is írtam felnőtt koromig semmit az iskolai fogalmazásokon kívül. Ma sem
igazán szeretek középpontban lenni, szimpatikusabb a hátsó sor, csak így meg
nem lehet ismertté válni.
Örök életemben olvastam (legalábbis, mióta megtanultam
olvasni), aztán egyszer jött egy gondolat, hogy ilyet én is tudok. Paplan
alatt, spirálfüzet… biztos ismerős sokaknak. Azok még inkább csak jelenetek
voltak, mert novellának sem nevezném. Elástam őket évekre a szekrény mélyére.
Aztán jött a számítógép-korszak, és meg akartam tanulni tíz
ujjal gépelni. Vettem egy programot, gyakoroltam, végül bemásoltam egy könyvet
a gépbe. No, ekkor ástam elő a csontvázat. Még évek múltán is tetszett, és
addig szövögettem, míg lett belőle egy romantikus regény, a Három nővér
hálójában. Így kezdődött.
Azt mondják minden novella egy álom kezdő fonákja, ami
elegendő ahhoz, hogy akár egy egész történetté növekedjen. Mit gondolsz erről?
Megfordult-e a fejedben, hogy a történetedből akár önálló regény is születhet?
Sőt, született is. Nálam alapból a kérdezett szituáció áll
fenn, mert még sohasem volt teljes regényötletem. Mindig egy aprósággal
kezdődött a nagy egész. Az is nyílt titok, hogy nekem egyetlen mondatból
született trilógiám. Egy barátom kéziratát olvastam, és egy mondatnál
megálltam. Én ezt máshogy írnám. Máshogy írtam. Ama egyetlen mondat köré
épített világból lett az Isteni sakkjátszma trilógia. Kicsit mese, kicsit
fantasy, nagyon szeretem.
Mit olvashattunk tőled eddig? Milyen stílus áll közel hozzád? Honnan merítkezel a hétköznapokban?
Jelent meg néhány könyvem, a honlapomon részletesebb információk vannak, beleolvasási lehetőséggel. Van köztük
romantikus regény, fantasy, színezős illetve egy saját illusztrációkkal
díszített mesekönyv, novelláskötet.
Sajnos a nagy kiadók még nem fedeztek fel, szóval csak kis
példányszámban, meg a szűkebb köztudatban vagyok jelen. Sok novellám és mesém
szerepel különböző antológiákban, mesekönyvekben, határon innen és néhány a
határon túl is.
Honnan merítkezem? Néha elég, ha hallok egy szót, érzek egy
illatot, vagy látok egy eseményt. Bármiről lehet írni, ha jön az ihlet. Ha nem
jön, akkor ha diktálnák, sem menne. Igen, persze, volt ilyen korszakom, kinek
nincs?
Stílus? Szeretem a romantikust, a mesét, a fantasyt, de
igazából ha elkezdek írni valamit, nem biztos, hogy az lesz belőle, aminek
indul, így a történettel együtt a stílus is változhat. A horrort nem szeretem.
Elolvasom, ha megkérnek rá, de írni nem tudnék.
Egy novellás kötet több szerző tehetségén alapszik, elvégre
a közösség ereje adja a könyv sikerét. Mit gondolsz erről? Mennyire fontos az
egyén munkája egy adott többszerzős kötetben? És szerinted te, hol helyezkedsz
el ezen az írói palettán jelenleg?
No igen, nagyon gyenge írást el lehet dugni a sok között, de
csak párat és nem igazán érdemes. Ha több a gyenge írás, mint az erős, akkor
gyenge lesz a kötet is. Hol vagyok én ebben? Ma, amikor szinte többen írnak,
mint olvasnak, nehéz ezt megmondani. Az is kérdés, hogy tehetség vagy ismertség
szempontjából nézzük. De ezt a minősítést meghagyom másoknak. Kívülálló talán
jobban meg tudja ítélni.
Szerinted mi az erőssége a Csillagtalan könyvnek?
Elsődlegesen milyen zsánerű olvasóknak ajánlanád?
Az erőssége talán éppen a sokszínűsége. Mivel többféle műfaj
megtalálható benne, kétségkívül a mindenevőknek való elsősorban. Aztán, mivel
nehezen igazodok ki a sok mai, felkapott műfaj között, ajánlanám még a
mindenevőknek is. J
A novellád milyen forrásokból merítkezik? Honnan jött az ötlet, hogy végül ez a történet került a kötetbe?
Az Érzelmi viharok valójában egy ellesett pillanat köré
szőtt történet, ami színdarabnak indult. Elég későn kaptam a felkérést, így
csak ez volt úgy-ahogy készen, viszont át kellett dolgozni, hogy novellásabb
legyen. Kivettem az egyik szálat, írtam új véget, és az eredmény került a
kötetbe. Színdarab formájában ütősebb, de hát a karakterlimit nagy úr.
Úgy tartják, hogy a legtöbb író nagy könyvszerető is egyben
és pont ezért érdekelne, hogy rád milyen írók, netalán kutatók és tudósok
voltak és vannak hatással? Ki az az egy személy, akitől bármikor szívesen
olvasol és miért?
Ez most komoly? Nem tudok egyetlen személyt mondani, inkább szemezgessünk. Fiatalként kiolvastam a „fél könyvtárat”. Volt egy Nemere-korszakom, majd Jókai, Merle, Ken Follett, Arthur Hailey, aztán Lőrincz L. László és Vavyan Fable-korszakom, ők így együtt. Egy időben Dӓniken, és amióta átkerültem a könyv másik oldalára, azóta több kortárs írót olvasok, főleg mert egy bétázós csoportban időnként bevállalok néhány könyvet. Így került a látószögembe Szemán Zoltán, akitől ma már alapból megkapok véleményezésre mindent, amit ír. Szeretem az írásait, várom őket. (Zoli, ne vigyorogj!)
A karaktereid "színesek és szagosak", ahogy mondani
szoktam. Nagyon érdekes lélekkel rendelkeznek és ez tulajdonképpen jellemző a
negatív szereplőkre is. Honnan merítkeztél a típusjegyeket véve? Van-e olyan
élő személy, akinek a személyiségjegyeit átadaptáltad a történetedbe?
Amennyiben igen és nem titok, kiről lenne szó? Örülnék, ha mesélnél róla!
A Csillagtalanban olvasható Érzelmi viharok szereplői
teljesen kitaláltak. Most, hogy belegondoltam, élő személyről még sosem
mintáztam, de megtörtént apró eseteket beleszőttem már a regényembe.
Típusjegyhez jó háttér a megfigyelés, de ugyanolyan jó a sok olvasás, mert ha
nem látok is élőben olyat, el tudom képzelni, és ha erre képes vagyok, akkor
meg is tudom alkotni.
Mi az az üzenet, amit át szeretnél adni az olvasóknak az
írásaid által?
Ma már annyi inger ér bennünket, hogy szinte fokozhatatlan.
Mindent készen kapunk. Most a filmekről beszélek, ami a könyvek nagy ellenfele.
Ott a látvány, most már akár a hangok, illatok is, csak ülni kell és befogadni,
de a fantázia pihen. A könyvek gondolkodásra késztetnek. Olvasni kell,
elképzelni, amit olvasok, fejben látni magam előtt, saját tempómban, saját
igényeim szerint, akár többször ismételve, ha nagyon megfogott egy szó, egy
mondat, egy jelenet. Nekem az olvasás erről szól.
Éppen ezért van olyan írásom, amely komoly, elgondolkodtató üzenetet
közvetít, de leginkább azt szeretem, ha élvezettel olvassák akkor is, ha nincs
életbevágó mondandója. Fontos, hogy le tudjam kötni a figyelmet, hogy ne legyen
kedve az embernek letenni a kezéből, amíg ki nem olvasta, át nem gondolta, át
nem élte velem együtt. Az az igazi, ha képes beleélni magát a történetembe. Ha
ez sikerül, ha ki tudtam szakítani a mindennapi taposómalomból, már elértem a
célomat.
Mikor olvashatunk tőled legközelebb és milyen műfajban
alkotsz éppen?
Már említettem, nálam a műfaj mindig történetfüggő. Most
éppen egy sci-fi készül, hogy mikor lesz olvasható, azt még nem tudom. Talán,
ha akad egy jó kis pályázat, vagy felkérés egy kötethez. Néhány írásom
felkerült a Nuuvella oldalára is, de aki többet szeretne tőlem olvasni,
megtalál az eliza-beth.hu weblapon. Ott lehet csemegézni műfajilag, sőt még
dalokat is hallgathat az oda látogató. Mostanság „abban (is) utazom”, ha
mondhatom így. Szeretettel várok oda mindenkit, aki érdeklődik az írásaim
iránt.
Köszönöm szépen az interjút és sok sikert kívánok!
Amennyiben felkeltettük az érdeklődéseteket, keressétek fel
a szerző Facebook vagy az eliza-beth.hu oldalait, ahol további érdekességeket
olvashattok!
A Csillagtalan antológiát pedig a Book Dreams Kiadó
oldaláról tudjátok megrendelni!
Írta: NiKy
Nagyon izgalmas lehet ez a kötet. Interjúról interjúra egyre inkább érzem hogy jó lenne elolvasni:))
VálaszTörlésKinga
Már dobozoltam neked egyet és nem szóltam. :D
Törlés