Oldalak

Oldalak

2022. január 22., szombat

Kate Pankhurst - A nagy muffinrejtély!

„(…) szembe kell nézni a problémákkal, különben a dolgok kicsúszhatnak a kezünkből.”



Többször kérdezték már tőlem, hogy szeretem-e a sorozatokat. Bár minden esetben igennel szoktam válaszolni, azért azt is hozzá kell tennem, hogy az a félelem bennem van, hogy vajon a második, netán harmadik kötet is lesz-e olyan jó, mint az kezdő része a sorozatnak. Okkal érzem ezt, hiszen többször szembesültem azzal, hogy olykor köszönő viszonyban sincsenek, sőt meg merem kockáztatni, hogy néhol teljesen eltérő stílussal is találkoztam. Ez a könyv jelen esetben a Fürkész Fanni kideríti sorozat második része, amely szerencsére beváltotta a hozzá fűzött reményeimet.

Kate Pankhurst - A nagy muffinrejtély! című alkotása 2021-ben jelent meg a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában. A könyv remek szórakozást ígért már a kezdetekben is, hiszen a következő recept alapján készült. Nézzük is, hogy miről van szó:

1 nagy adag Kate Pankhurst írásából

1,5 kanál a szerző illusztrációiból

2 nagy kanál Palásthy Ágnes fordításából

1 evőkanál nyomozás

2 kiskanál humor

1 kiskanál izgalom

1 csipetnyi varázslat

Minden hozzávalót egy tálba öntünk, alaposan összekeverünk, majd a megfelelő hőmérsékleten megsütjük és tádááám, készen is van a világ egyik legizgalmasabb története. Hát nem csodálatos?

A humort félretéve, ebben a részben – mint már sejthetitek- egy sütő vetélkedőn találjuk magunkat, ahol Márpli Viola – igen, ő Márpli nagyi unokája – részt vesz a versenyen. A cél nem más, mint az év Süss vagy felsülsz játék címerét megkapni, amely immár több évtizede szórakoztatja a város közönségét. Jelen esetben is igen nehezek a feladatok, hiszen nem elég jól sütni, itt bizony brillírozni kell az egyediséggel és a kreativitás sem utolsó szempont. Az előválogató után négy napig folyik a „harc”, hogy végül a legtehetségesebb kis „cukrász” megkapja a jól megérdemelt címet. De vajon mi van akkor, ha már az első napon is kalamajka támad? Ráadásul egy sütiszabotőr jár-kel a helyszínen. Nos, erre a Fürkész lányok csapata – néha kiegészülve Artúrral – nyomozásba kezdenek. Vajon sikerül megoldani a rejtélyt? És ki nyeri végül a versenyt?

„Az ifjú mesterdetektív kézikönyve azt írja, ha fedőtörténetet használunk, hogy információt gyűjtsünk az emberektől, meggyőzőnek kell lennünk, különben lelepleződhetünk.”

Azt hiszem, hogy el is dobhatom a bevezetőben említett aggodalmamat, hiszen ismételten remekül szórakoztam, köszönhetően a kis csapatnak és természetesen a folyton kellemetlenkedő testvérnek.

Néha ugyan kikerekedtek a szemeim, hogy milyen izgalmas recepteket rejt az amúgy sem unalmas történet, és legnagyobb meglepetésemre még én is megkóstoltam volna egyiket-másikat, pedig nem vagyok édesszájú.

Nagyon elégedett vagyok, mert mindent megkaptam, amitől jónak gondolok egy fiataloknak szóló történetet. Pörgős cselekmény, egyedi humor, kiváló történetvezetés és egy remek fordítás elegyeként biztosított volt a szórakoztatásom egy kis időre.

Ajánlom a könyvet minden süti szerető olvasónak, hiszen ki tudja, lehet, hogy pont kedvet kapsz a sütéshez, és ha egy – két szelet lecsúszik a torkodon, annyi baj legyen.

Gyere és merülj el ebben a vidám könyvben, amihez csak a Könyvmolyképző Kiadó weboldalára kell ellátogatnod.

Írta: NiKy






2022. január 21., péntek

Borítóleleplezés – Tarja Kauppinen - A rendszer ellensége

2022 egyik legjobban várt regénye, Tarja Kauppinen - A rendszer ellensége című regénye, amely a Napkút Kiadónál jelenik meg. Mivel nagy rajongója vagyok a szerzőnek, így az első kötete után, egyértelmű, hogy a második résznek is a polcomon a helye! 

Íme, a borító!



Fülszöveg:

Havasfelföldön tort ül a gyarlóság, az erény szitokszónak számít. Leiden Ahnenstolzot ábrándjai a nagyvárosba csábítják, azonban az égbe nyúló bérházak közt beteljesedés helyett csak önzést és kilátástalanságot talál. Meg egy új világrendet, mely a társadalmi egyenlőtlenségek felszámolását hirdeti…

Gunyoros és megrázóan valószerű kalandjai Leident, ezt a kisszerűségében nagyon is ismerős figurát a történelem útjába sodorják, s nyomában kő kövön nem marad. Fineszes főurak, vérbő perditák, zord amazonok, önkény, ármány, köpönyeg és annak forgatása kíséri végig főhősünket valóság és fikció merész, pikírt és duhaj nászán, ahol az emberi esendőség távlatait a fantasztikum eszköztára bűvöli végtelenné.

A többszörösen díjazott írónő második regénye görbe tükör, abszurd humorú szatíra, mely az emberi természet fonákságait állítja pellengérre. Szarkasztikus látlelet kiüresedett, eszméit vesztett társadalmunkról. Bravúros profizmussal megírt drogos trip, ínyenceknek.

Benkő-Szabó Zsanett, kritikus, blogger

Ha kíváncsi lettél, a Napkút Kiadónál előjegyezheted, hogy az elsők között olvashasd!


A szerzőről

Fotó: Vitovszki Szilárd / Perfekt Szilu-ett Fotó


Tarja Kauppinen 1987-ben született kicsiny hazánk egyik mély bugyrában, ahol hamar megtanulta, hogy a világ őrültségét csak humorral lehet átvészelni. Az élet egy párszor földhöz teremtette, de mindig talpra állt, és keresetlen szavakat dünnyögve továbbhaladt. Végül hátat fordított a XXI. századnak, s megtalálta a helyét: hegyek ormán, falu szélén, az erdő vadjai és a lég madarai között.

Barátai 2017-ben győzték meg arról, hogy ne csak a fióknak írjon, azóta egy regénye és 24 novellája jelent meg kötetekben, pályázati sikerek folytán. A 100 szóban Budapest c. pályázaton négyszer került a legjobb 100 művet tartalmazó antológiába több ezer pályázó közül, legutóbb publikált novellája pedig az Ayahuasca című sci-fi, amely a Cherubion kiadónál jelent meg.

Első regénye, A nép igazsága című szatíra [bekezdés]-díjat nyert, és 2020 őszén került a boltokba a Twister Media gondozásában. A nép igazsága a Dugonics András Irodalmi Díjon II. helyezést ért el „Humor, szatíra” kategóriában, A legszebb magyar könyvborító díját „Humor” kategóriában megnyerte, és Margó-díjra is jelölték. Idén érkező második regénye, A rendszer ellensége szintén szatíra, mely immár a szépirodalmi toplistákon mindig jelesen szereplő Napkút Kiadónál fog megjelenni.


EXKLUZÍV IDÉZETEK


#1

A bátor hangadók igazán a máglya tüze sem változtat.

#2 

Tekintete tétován vándorolt ide-oda a jobbjában szorongatott sarló és a baljában tartott kalapács között, azon tűnődve, hogy miféle műveletet lehetne ezzel a kettővel elvégezni. Kalapálja bele a sarlót valamibe? Vagy vágja ketté a kalapácsot? Minél tovább töprengett, annál kevesebb értelmet látott a dologban.

#3

– Vegyél magad mellé annyi embert, amennyit csak jónak látsz…

– Csúcs! Akkor egyedül megyek.

#4

– Szociológus voltam – improvizált a nő, mert nem volt kedve belemenni ilyen személyes kérdésekbe.

– Az mit termeszt?

– Szociográfiákat. Jegyzeteket a mélyszegénység kultúrájáról, hogy az értelmiségnek legyen min röhögnie.

A fickó bólintott, mint aki érti. Arra gondolt, hogy alighanem látott is már szociológust, az a tag volt az a krimóban, aki tréfás anekdotákat adott elő, mire két spanjával megvárták a tyúkól mögött, és a műsor után irtózatosan elpáholták.

#5

Pár hónap múlva aztán meglett az ürge, aki leadta a gázolajas kannát. Egy illegális bevándorlókat szállító szénás szekér hajtójaként fogták le a vámosok, amikor gyanús lett nekik, hogy a ló elég nehézkesen halad ahhoz képest, hogy csak széna a rakománya. A széna alatt egy tucat megfulladt bevándorló hullájára bukkantak, amelyek láttán emberünk váltig állította, hogy soha semmiféle gázolajos kannát nem talált szomszédja, a Külső Gyártelep dűlő 13. helyrajzi szám alatt lakó Pálinkás Fribold csíkos lábtörlőjén folyó év nyárközép hava hetedik napján, hajnali két óra harminchét perckor, mialatt épp a reterátról tartott visszafelé. A leírás alapján rövidesen Pálinkás Fribold is meglett, a Lunából fogták ki pár mérfölddel lejjebb, de már nem volt kihallgatható állapotban.


Rendeljétek elő a regényt kedvezményesen a Napkút Kiadótól!

Írta: NiKy

2022. január 20., csütörtök

Ronnie W. A. (szerk.) - Csillagtalan

 

„Senki sem ismeri el szívesen a saját kudarcait.”



Többnyire óvatosan nyúlok több szerzős könyvekhez, mert nem egyszer jártam már úgy, hogy alapvetően jó élménnyel párosult az olvasásom, mégis később főleg azokra az alkotásokra emlékeztem, amik nem tetszettek, vagy kevésbé voltak megfogóak a számomra. Erre mondhatnám azt, hogy ilyen az emberi psziché, a drámákra és a rosszra jobban összpontosítunk, mint a pozitívra, de én nem így gondolom. Mindazonáltal a mostani könyvre jó ideje kíváncsi voltam, hiszen egy számomra fontos személy az egyik alkotó és mindenképpen érdekelt, hogy milyen lesz egy új oldaláról is megismernem.

Csillagtalan címet kapta azon novellás gyűjtemény, amely arra hivatott, hogy tizenegy alkotót egy csokorba gyűjtsön és a romantika jegyében maradandót alkosson. Ezen szerzők stílusa nagyon változó, ahogy a témakörök is, mégis elmondható róluk, hogy többnyire megfogóak, érdekesek és különlegesek.

A borítót mindenképpen ki szeretném emelni, hiszen olyan, mint egy ékkő. Iván Eszter munkájának köszönhetjük, és bizony nagyon szépen mutat a könyvespolcokon. A könyv pedig 2021 egyik újdonsága, amely a Book Dreams Kiadó gondozásában jelent meg.

Első kőrben játszunk egy játékot! Csukd be a szemed és gondolj a romantika szóra! Milyen színben jelenik meg elsőre?

Mivel a kötet minden olvasónak más színben fog pompázni, így csak annyit írnék, hogy számomra megegyezik az alvadt vér színével és ez kitartott az utolsó sorokig. Hogy miért gondolom így? Nos, ezt mindenki eldönti maga, de nézzük is, hogy miről szólnak ezek a novellák:

Az első szösszenet rövidsége ellenére nagyon szép mondanivalóval hangolja az olvasót. Tulajdonképpen A csillag egy olyan utazásra hív, ahova csak egy picinyke varázslat és egy tiszta szív szükséges. Hogy ki hova repül? Nos, ezt fedezd fel te.

Minden, amire vágytam egy olyan mese felnőtteknek, ahol egy „macska egérre” vadászik. De mi van, ha ez a Kandúr nem is olyan egyedi, ráadásul a macska egér játék meglepetésekkel is szolgál?

Sokszor hangoztatjuk, hogy ez A sors keze, de vajon tudjuk –e valódi jelentését? És mi van akkor, ha egy nő életében minden balul sül el, mégis van fény az alagút végén?

A gorgó szerelme visszanyúl egészen a mondák világáig, ahol egy ősi lény múltjába pillanathatunk be. A „gonosz” is volt valamikor jó, bár az idő belepte nyomát, de még erről is szól egy történet.

A kék könyv egy igazi relikvia, mégis valakinek az életet jelenti. Egy elfeledt személy az idősíkokon át is képes segíteni, csak megfelelően kell értelmezni.

Amikor a legnagyobb gyalázat ér minket és azt hisszük nincs kiút, akkor is van egy fénynyaláb. Ez az aprócska csoda életeket menthet, de lelkeket törhet össze. A Szilánkok pedig szétszóródnak. És, csak egy kérdés marad: vajon megérte?

Bassiana, a tigrisidomár egy különleges ifjonti lélekről mesél, aki lelke nyitottságával még a legelkeseredettebb szíveket is meggyógyítja, felmelegíti.

Nincs is rosszabb annál, mint Amikor a desszert elfogyott. De mi van akkor, ha három vágy egymásra lel? Vajon milyen nyalánkságok várnak rájuk?

Az Igazi vadmacska életeken át küzd sorsáért. De vajon mi van akkor, ha kilenc élet sem elég? Vajon mennyire elegendő egy harcias, küzdő szellem ahhoz, hogy megmaradjon egy kegyetlen világban?

A Befejezetlen és az Érzelmi viharok két olyan történet, ahol a lélek darabjaira hullik és a gyógyulásra nem sok idő marad. Vajon mire lesz elég?

És végezetül a Végtelenül című történet zárja a sort, ahol a könnyek útra kélnek és ezt arcunkon teszik meg, hogy életük utolsó útjára léphessenek.

Természetesen minden novella sokkal komplexebb, mint ahogy én jellemeztem őket, mégis azt kell, hogy írjam, nem vagyok maradéktalanul elégedett.

„A léleknek idő kell, hogy rendbe jöjjön, és még akkor sem biztos, hogy a sebek nyom nélkül begyógyulnak.”

Szubjektív meglátásom szerint a könyv erőssége egyben a gyengesége is. Ugyanis, ha csak azt nézem, hogy mennyire változatos, még nem is szólnék semmit, de véleményem szerint van a kötetben három olyan alkotás is, ami nem illik a többi közé. Egyik sem rossz a maga nemében, egyszerűen csak elüt a többitől és ezzel élményrombolóvá válik.

Abszolút nagy kedvencemmé váltak a következő történetek:

- Minden, amire vágytam

- A gorgó szerelme

- Szilánkok

- Igazi vadmacska

- Végtelenül

Ha csak ezek a történetek lettek volna a kötetben kedvencemmé avattam volna, de így az egyik szemem sír a másik meg nevet.

A szerzők stílusának változékonysága ad egy keretet a novelláknak, és némelyik olyan mélyen érintett, hogy alig akartam elhinni csupán ennyi lenne az adott történet.

Ez a kötet mese felnőtteknek egy adag tejszínhabbal. Hogy kinek életető vagy éppen émelyítő, azt egyénileg eldönti mindenki. Számomra elsődlegesen egy kellemes pár órás kikapcsolódás, másodlagosan pedig a szerzőkre való figyelemfelkeltés melegágya. Olvasnék még ezen tollakból.

Ajánlom a könyvet minden olyan olvasni szerető léleknek, aki nyitott és befogadó mind a színes stílusra, mind pedig a mesék időben és térben való játékára.

Amennyiben elmerülnél a könyvben, megteheted, ha a Book Dreams Kiadó weboldalára ellátogatsz.

Írta: NiKy


2022. január 19., szerda

Rupi Kaur - a nap és az ő virágai

 

„sokszor
dühösek vagyunk másokra
amiért nem teszik meg
amit nekünk kellett volna megtennünk magunkért

-felelősség"




Ha valaki nekem azt mondja még pár hete, hogy pozitív véleményt fogok írni a szerző munkásságáról, akkor biztosan kinevetem, ugyanis Tej és méz című alkotását egyszerűen felháborítónak találtam, és merem megkockáztatni, hogy jobban utálom, mint A Szürke ötven árnyalata című sorozatot és ez nagy szó az esetemben. Ezekből kiindulva már sejtheti mindenki, hogy nem kis kínban vagyok, hiszen most kezdem felfedezni a szerző lelkét.

Rupi Kaur kanadai költő, író, illusztrátor és fotós. Az indiai Punjabban született, majd nagyon fiatalon Kanadába emigrált családjával. Egy „formális” kultúra tagjaként több útkeresésen esett át, amely végül ahhoz a kreatív személyiséghez vezetett, akit már az olvasóközönség is megismert. 2009-ben kezdett el verseket előadni, később pedig már az Instagramon is feltűnt, míg végül három versgyűjteményével az egyik legnépszerűbb "Instapoet" lett. Róla itt tudsz meg többet, de némi angol tudás szükségeltetik az oldalához.

Rupi Kaur – a nap és az ő virágai című verseskötete hazánkban 2019-ben jelent meg először a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában. Ezt követően 2021-ben egy újabb nyomtatást is megélt, hiszen nagyon hamar elkapkodták az olvasók. Először jómagam nem értettem ezt a hatalmas rajongást, de, mint már fentebb említettem, egy nagyobb koppanással ért földet az állam, amit bevallom azóta is keresek.

Ebben a kötetében megmaradt a költői lázadó felhang – amit tapasztaltam a Tej és Méz című alkotásánál is – viszont kiegészült a múlt, a család és egy bizonyos női lélek feltárásával is, ami tulajdonképet emberivé tette számomra is az alkotó munkáit.

Ebből csemegéztem kicsit, hogy lássátok, miért is érzem magamhoz közel a verseit. 

„azt kérdezed
lehetünk-e barátok
elmagyarázom a méh
nem azért álmodik
csókról a virág szájával
hogy aztán megelégedjen a leveleivel

-van elég barátom”

A második:

„amikor a világ összetörik a lábad előtt
nem baj ha engeded hogy
mások szedjék össze a szilánkokat
ha ott vagyunk hogy kivegyük a részünket a boldogságodból
amikor minden jól megy neked
akkor arra is képesek vagyunk
hogy osztozzunk a fájdalmadban

-közösség”

És a harmadik:

„talán mind bevándorlók vagyunk
egyik otthont cseréljük a másikra
előbb az anyaméhet hagyjuk el a levegőért
aztán a külvárost a mocskos belvárosért
ahol jobb életet keresünk
néhányan történetesen egész országokat hagynak el”

Azt gondolom, hogy ezek az apró részletek beszélnek helyettem is, így nem fejteném ki őket bővebben. Csupán annyit jegyeznék meg, hogy minden egyes sorában ott vagyok és hiszem, hogy mindenki megtalálja önmagát benne. Hiszen egy olyan világban élünk, ahol nagyon szerencsés az, aki egy egész életet le tud élni ott ahová született és békében önmagával és környezetével adja tovább utódainak a maga családi történelmét.

És zárásképpen egy személyes kedvencet is megmutatnék:


„a határokat
az ember alkotta
csak fizikailag választanak el
ne hagyjátok hogy
egymás ellen fordítsanak bennünket

-nem vagyunk ellenségek”

Összességében egy határozott igent mondok ezek után a költőnő alkotásaira, mert végre megismerhettem egy szeletét lelkének és nem csak egy dühödten vagdalkozó ember kitörésiről olvashattam.

Ajánlom a könyvet kortól és nemtől függetlenül, mert bár elsődlegesen női szemmel mutatja meg az életet, mégis hiszem, hogy tanulhatunk egymástól, hiszen emberek vagyunk és egymásért létezünk. És a szerző sorai pedig tökéletesen leírják a saját gondolataimat is: 

„aznap amikor mindened meglesz
remélem eszedbe jut majd
amikor semmid sem volt”

Amennyiben elmerülnél te is ebben a világban, megteheted, ha a Könyvmolyképző oldalára ellátogatsz.

Írta: NiKy


2022. január 18., kedd

Szebeni Hajnalka - Sókamakka

„Igencsak szerencsés, kinek van már társa,
Biztosan nem marad egyedül magára.”



Immáron 2,5 éve vagyok a Merítés-díj Gyermekzsűri tagja. Ez idő alatt több száz mesekönyvet olvastam, nagyon sok új alkotóval ismerkedtem meg, mégis igen kevés szerző érte el nálam azt, hogy első olvasás után bejegyezzem a kedvenc alkotóim közé. A mostani kötet írónője viszont beletartozik ebbe a kategóriába.

Szebeni Hajnalka szerző 4. kötetét vettem kézbe, hiszen 2019 óta publikál meséket a fiatal olvasók számára. Igaz, hogy jelen esetben ez az első szerzemény, amit olvastam eddig tőle, viszont már eldöntöttem, hogy minden könyvét meg szeretném venni.

Sókamakka című rímekbe szedett meséje egy kis magányosan élő, szőrös, hosszú fülű teremtményről szól, aki egy nap úgy dönt, hogy társat keres magának. El is indul a nagy útra, ahol számos barátra lel. Vajon teljesül szíve vágya és megtalálja másik felét?

A mese, mint fentebb említettem szerelem első olvasásra. Nagyon kedvelem a különleges lényekről szóló történeteket, és ha ez még egy ritmikus verseléssel is párosul, azt kell, hogy írjam, igazán nem lehet okom a panaszra.

A szöveg kellemesen egyszerű, könnyen olvasható. Pont ezért a gyermekeket lekötheti és még a kedves rajzokban is elmerülhetnek. Zimmer Dóra munkájának köszönhetjük eme csodás illusztrációkat, amelyek nem csak kedvesek, de rendkívül jó érzés volt csak külön miattuk végig lapozni a könyvet.

Összességében remekül szórakoztam és hiszem, hogy a szerző további kötetei is hasonló élményt fognak nyújtani.

Amennyiben kézbe vennéd a könyvet, megteheted, ha az Underground Kiadó oldalára ellátogatsz.

Írta: NiKy


Simon Réka Zsuzsanna - Bojta színre lép

„– Meddig képes megbújni bennünk a harag, Ulli bácsi?
– Ameddig hellyel kínáljuk, Bojta.”



Mostanában kicsit kedvtelenebb vagyok az átlagnál, így tovább tart egy –egy kötet olvasása, mint alapvetően. Persze az én esetemben ez sem jelenti azt, hogy napokig „ülök” egy könyvön, de bizony érzem, hogy türelmetlenebben állok mindenhez. Ez a mostani olvasási élményemet is befolyásolta kezdetben, de szerencsére „gyógyulni” látszom. Köszönhető ennek a kis mesekönyvnek is.

Simon Réka Zsuzsanna írónő nevével idén ismerkedtem meg és bár ez az első olvasásom tőle, az is biztos, hogy nem az utolsó. Eddig 4 mesekönyve jelent meg ezen kívül, és ha csak fele ennyire érdekesek, mint a mostani, akkor egy szavam sem lesz, de ne szaladjunk ennyire előre.

Bojta színre lép könyve 2021 egyik újdonsága, amely a Manó Könyvek Kiadó gondozásában jelent meg. Elsődlegesen az illusztrációkba szerettem bele, amelyek Bogdán Viki munkáját dicsérik. Nagyon szerettem külön is végiglapozni a kötetet, hiszen a bájos mesefigurák szinte kiugrálnak a lapokból. Szívhez szólóak és rendkívül kedvesek.

Történetünk főhőse Bojta, a nyuszi család harmadik gyermeke, aki ugyan szeret iskolába járni, de a korán kelés nem erőssége. Persze ő erről nem is tehet igazán, hiszen két nővérével harcolni a fürdőszobáért már kora reggel, nagyon kalandos lenne és természetesen egy fiú ilyet nem tenne, vagy mégis?

Egy iskolába jár több barátjával is, akikkel sok kalamajkába keverednek. Ráadásul a család szélesebbik fele – nagynéni, nagybácsi és az unokatesók – rendre megkeserítik a kisfüles életét. De vajon mi történik akkor, ha a születésnapi ajándékuknak lába kél? És miért csak ugrálni lehet egy nyuszinak? Nos, ezekre a kérdésekre akkor választ fogsz lelni, ha olvasni kezded a könyvet.

„Ez nem az eső – csóválta a fejét a kisnyúl. – Lehet, hogy a toronyba menekült vadvízi kalózok hordják a tetőre a rabolt kincseiket – folytatta majdnem meggyőzően.”

Először – mint fentebb említettem – kicsit untam a történeteket, valahogy nem tudtam kapcsolódni a nyuszi család mindennapjaihoz, aztán eljött egy bizonyos szülinap és minden megváltozott. Attól a mesétől kezdve szívembe zártam a szereplőket, együtt izgultam velük és értük.

Többször úgy éreztem, hogy anno gyermekként nagyon tudtam volna szeretni és értékelni egy ilyen mesekönyvet, akár úgy is, hogy én olvasom el.

Ajánlom a könyvet kicsiknek esti mese gyanánt és nagyobbaknak is önálló olvasásra. Hiszen nagybetűs, választékos fogalmazású és egyben rendkívül kedves történetet ismerhetnek meg. És ne feledd, a mesék világában bárki lehetsz, de a legfontosabb, hogy a képzelet határtalan útjain jól érezd magad!

Amennyiben elolvasnád a könyvet, a Manó Könyvek Kiadó oldalán megleled.

Írta: NiKy