A mostani értékelésem ismételten nehezen „született” meg,
mivel ebbe a témába rövid időn belül immáron harmadik alkalommal voltam „kénytelen”
beleélni magamat. Elmondhatom, hogy igazán szerencsés vagyok, elvégre csak bele
kellett helyezkednem egy rövidebb időre az emberiség egyik legsötétebb időszakában
játszódó eseményekbe, helyzetekbe, rettegésbe, halálba és semmilyen személyes
tapasztalatot nem kellett elfojtsak olvasásom közben. Mivel csupán „szemlélője”
voltam a könyvben leírtaknak, így felszínesen tudtam átérezni mindazt a
kegyetlenséget és szenvedést, amely leírva is szörnyű és fullasztóan hatott rám,
hát még milyen hatással lehetett mindazokra, akik átélték! Ennek a könyvnek
nagyon sok értéke és üzenete van, hogy ki mit lát – vagy éppen fogad meg belőle,
az egyéni, de kivétel nélkül hiszem, hogy nyomot hagy az olvasó lelkében.
„A legfontosabb, amit valaha megtanultam: annál, hogy valaki
szeret, sosem érhetsz el többet. (…) A barátság nélkül elveszett emberek
vagyunk. A barát az a valaki, aki emlékeztet, hogy élsz.”
A fenti idézet nagyon fontossá vált a számomra akaratlanul
is, elvégre szóról szóra értem és vallom a leírtakat. Ugyan megközelítőleg sem
éltem át hasonló szörnyűségeket, mint a szerző, de vesztettem el barátot és
megérintett a halál szele egy időben. Töredéke vagyok mindannak a szenvedésnek,
amit a túlélők hurcolnak magukban életük végéig, de a magam traumája az élő
példa arra, hogy szeretni és szeretve lenni adomány, amelyet érdemes nagyon
megbecsülni. A barátság nem terem magától és komoly kölcsönös munkával jár, de
olyan érték, amely által gazdagnak mondhatjuk magunkat. A könyv hatással volt
rám első perctől kezdve, és a mai napig is érzem, hogy szerencsés vagyok.
„Ha az ember feladja, eljut oda, hogy már nem érzi
érdemesnek élni, és akkor nem is marad sokáig életben. De ahol élet van, ott
remény is van. És ahol remény, ott élet is.”
A szerzőt szenvedései majdan pedig egy új életre ébredése,
számomra Főnixé tették, hiszen felégetett maga mögött mindent, az élet mégis
tartogatott számára újabb lehetőségeket. Egy szép feleséget, gyermekeket,
unokákat, dédunokákat és barátokat. Ez maga a földi paradicsom, és ha ezekkel
rendelkezel, akkor méltó vagy a világ legboldogabb embere címére.
Én is egy csodálatos barátomnak köszönhetem a mostani
olvasásomat, amit itt is szeretnék neki szívből megköszönni, hiszen lehet
évekig megfosztottam volna magamat akaratlanul is ettől a különleges kötettől.
Mert igen szörnyű, ami benne le lett írva, de egyben motiváló és boldogságot
adó is.
Nagyon boldog vagyok, mert ennek a kornak a gyermeke vagyok,
szabad országba születtem és mindenem megvan, amiért mindennap megdolgozom.
Mert amíg van, aki szeret, van hol éjszakánként lehajtanom a fejem, egészséges
vagyok és van egy igaz barátom, addig a legszerencsésebbek közé sorolom
magamat.
Ajánlom a könyvet mindenkinek nemtől és kortól függetlenül, mert érték, ami benne le lett írva és nagyon jó motivációs tréning is egyben. Ráadásul igaz ez a következő pár sor: „(…) a boldogság nem az égből hullik alá, hanem a mi kezünkben van. A boldogság a bensőnkből jön, és azokból ered, akiket szeretünk. Ha egészséges és boldog az ember, akkor igazi milliomos.” Ha teheted, öleld még ma meg azon szeretteidet, akiktől boldog az életed és hidd el, hogy értük érdemes minden egyes nap felkelned.
Amennyiben elolvasnád a könyvet, megteheted, ha a Libri weboldalára ellátogatsz.
Írta: NiKy
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése