Évek óta keresem és kutatom azon történelem alapú könyveket,
amelyek a II. világháborút veszik górcső alá, ellenben nem dokumentum és
tényfeltáró stílusban, hanem regény formájában. Több szempontból vizsgálódom,
és jó okkal teszem mindezt. Elsődlegesen az emberi pszichológia érdekel
elkövető és áldozat tekintetében. Persze ez csak egy olyan indok, amivel
alátámasztom vonzódásomat eme sötét korszak iránt. Számos könyvet írtak már a
témában és még valószínű, hogy újabb kötetek jelennek meg, hiszen kiaknázatlan
forrása és lehetősége van a túlélőknek és családjuknak feleleveníteni a múltat,
amelyet a legszívesebben elfelejtenénk, de ezt nem lehet. Több olyan kiadvány
található a könyvesboltok polcain, amik a fent említett nézőpont szerint
íródtak, de felmerül bennem egy kérdés. Mi a helyzet az „elkövetők” oldalával?
Catherine Hokin egy Skóciában élő angol származású írónő,
aki hiteles történelmi alapokon mozgó regényeket álmod meg olvasóinak. A
könyvek témái mindig valós eseményeket dolgoznak fel, de a szereplőik kitalált
vagy átnevezett személyek, és olvasmányos formában kívánják átadni a múlt leple
alatt meghúzódó eseményeket. A szerzőről itt tudhatsz meg többet, de az oldal
angol nyelvtudást igényel.
A Berlin angyalai című regénye a II. világháború időszakába
vezeti vissza az olvasót, egészen 1939 évéig, ahol egy fiatal német nő kerül
szembe a rezsim vezetőivel.
A regény 2022 egyik újdonsága, amely a Kossuth Kiadó
gondozásának köszönhetően került a polcokra. Csermák Annamária különleges
munkájának köszönhető ez a gyönyörű borító, amely színeivel és képi világával
megragadja a tekintetett és nem ereszti. A könyvben leírt események valóság
alapúak, de a személyek és vállalkozások csupán a képzelet szüleményei.
Ezzel a tudással kezdtem el olvasni a könyvet, de lássuk,
hogy miről szól pontosan.
1940. Németország
Magda Aderbach egy átlagos német állampolgár, aki
neveléséből adódóan hisz az emberi egyenlőségben és nem kedveli a kialakuló
politikai nézeteket. Mivel nőként kevés lehetősége van részt venni a családi
lázadásokban, így beiratkozik egy titkárnőképzőbe. Tanulmányi eredményei és
kiváló teljesítményének köszönhetően felvételt nyer Walther Tiedemann
gyárvezető mellé, hogy a napi ügyeket intézze főnökének. Walther és Magda hamar
rájönnek, hogy sokkal több közös van bennük, mint elsőre gondolnák, így
hamarosan közös ügyükké válik a zsidó nép megmentése. A későbbiek folyamán
Magda Heinrich Himmler titkárnőjeként nappal az SS vezetőjének ügyeit intézi,
éjszaka pedig az ellenállás röplapjait terjeszti, és az üldözötteket kiséri
menedékházakba. Vajon meddig mehet ez a kettős élet és milyen jövő vár a párt
„ellenségeire”?
1980. Berlin
Közel negyven évvel később Magda unokája, Nina egy kelet –
berlini gyárban szórja szét a maga által készített röpcédulákat. A hamar
felsült akció nem kis kellemetlenségeket hoz az amúgy is lázadónak és feketebáránynak
titulált lány életébe. Nagyanyja és szülei óvva intik bármiféle lázadástól és
feltűnösködéstől, hiszen a falnak is füle van, és nem lehet éppen tudni, hogy
mikor jönnek az engedetlen állampolgárokért. Nagyanyja befolyásának köszönhetően
többször is sikerül ép bőrrel megúsznia kilengéseit, míg végül egy szökési
kísérlet miatt, amikor Nyugat-Berlinbe kíván átjutni, elkapják és a Stasi
börtönébe kerül. Másfél év múlva, a fal leomlása után, végre elindul Nyugatra,
hogy felfedezzen egy régi tornyos házat, amely a nagymamája fájdalmas
emlékeiből sejlik fel. Vajon mit talál és miért rejtegette nagyszülője ezt az
épületet oly elkeseredetten?
„A gyönyörű házakban nem mindig nagyszerű emberek laknak, a
múlt pedig nem valami csillagporos álomvilág […].”
Őszintén szólva nem erre számítottam, ugyanis bár tudtam
róla, hogy alapvetően fikciót veszek kézbe, mégis abban reménykedtem, hogy
sokkalta színesebb és több oldalról bemutatott történetet olvashatok.
Magda személye érdekes volt a számomra és többszörösen
megöleltem volna, azokért a tettekért és hitért, amit képviselt. Bámulatos
személyiség volt, aki sokszor éppen, hogy csak megúszta a lebukást, mégis ment
előre és félelmeit félretéve harcolt azon elnyomott emberkért, akik nem
feleltek meg az akkori rezsim értékrendszerének. Példaértékűnek gondolom
személyét, tetteit.
Ellenben unokája már sokkalta ellenszenvesebbé vált a
szememben. Nina forrófejűsége, sokszor át nem gondolt tettei, csak borzolták az
idegeimet és többször úgy éreztem, hogy egy jószándékú pofon kijárt volna neki.
A lázadás millió formáját megélő nagymamája élő példaként szolgálhatott volna,
de azt is el kell ismernem, hogy az információk elhallgatása jó alapot adott
ennek a viselkedéshullámnak. Sajnos a végére sem tudtam közelebb érezni
magamhoz, mert bár ő maga is sokat változott, a megtett út tekintetében nem
tudtam sem sajnálni, sem együttérezni vele.
„A gyűlölet minden képzeletet felülmúl.”
A könyv rendkívül fájdalmasan, mégis valósághűen világít rá
az emberi gonoszság végtelenségére, amikor a rögeszme felülbírálja a józanész
és emberség fogalmát. Amikor nem számít, hogy egyek vagyunk, csak az, hogy
miképpen lehet gaztetteket egy nagyobb eszme takarásában végrehajtani. És az a
fullasztó egysíkú nézet, amely a párt hű bérenceit illette egyszerűen
elfogadhatatlan ellenszenvet hozott felszínre bennem és sajnos meg kellett
állapítsam, hogy jelen pillanatban-hazánkban is fellelhető eme nézőpont, amely
soha semmilyen pozitív eredményt nem szült még. Az ember nem változik és pont
ezért hiába a múlt vörösen izzó, fájdalmas kiáltásokkal és gyötrő emlékekkel
elcsúfított rémálmai, ebben a körforgásba fulladunk bele, újra és újra.
Események tekintetében a történelemkönyvben tanultak
elevenednek meg az olvasó lelkiszemei előtt. Olyan szavak, mint deportálás,
megtisztítás és kísérlet beleégnek a tudatba és nem lehet elfelejteni.
„Mi a közös egy űrhajósban és egy NDK-s bolti eladóban? Mind
a ketten üres térben dolgoznak.”
A másik pedig Nina és az ő idősíkjában történtek. Sokkalta
jobban háttérbe szorult ez az idősík, mint a II. világháború időszakában
játszódó események. Ha két idővonalon és szempontból ismerhetőek meg az
események, akkor egyensúlynak kell lennie, hiszen egyformán fontos értékeket
bírnak.
Ezektől függetlenül egy érdekes, sokszor fullasztóan ható
történetet olvashattam, amely bár a szórakoztatást is céljául tűzte ki, mégis
úgy fogalmaznék, hogy ettől nem lehet jólérezni magunkat, hiszen akinek kicsit
is érző szíve van, annak nagyon fájdalmas lesz olvasni a sorokat.
Ajánlom a könyvet minden olyan olvasni szerető léleknek, aki
nyitott a történelmi fikciókra, ugyanakkor jól viseli az emberi gonoszság és
kapzsiság bugyrait, valamint hisz az emberi egyenlőségben. Mert ez az idézet a legfontosabb:
„[…] minden élet értékes, és egyenlő bánásmódot érdemel. […] senki nem
értékesebb másoknál a születési helye, a pénzügyi helyzete, a vérvonala, vagy
más értelmetlen ok miatt, amit azért találtak ki, hogy magasabbra helyezzék
magukat annál, mint ahol valójában vannak.” Amíg hiszünk eme nézetben, addig
van reménye az emberiségnek!
Ha elolvasnád a könyvet, a Kossuth Kiadó weboldalán meg
tudod rendelni!
Írta: NiKy
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése