Nógrádi Gábor - Alattunk a kincs

 

„Gyakran harc dúl az ember lelkében. Az önzés és az önzetlenség, a rosszaság és a jóság, az ördög és az angyal birkózik ilyenkor egymással.”

Egyszerűen imádom a magyar ifjúsági szerzőket, legalábbis akkor mindenképpen, ha ilyen történeteket álmodnak meg a számunkra, de természetesen nem rohanok ennyire előre.

 

Nógrádi Gábor szerző nevét remélem, hogy nem kell bemutatnom senkinek, de ha mégis akad olyan egyén, aki még nem találkozott eme csodás és sokrétű író nevével, akkor csak annyit szeretnék elmesélni róla, hogy Magyarország egyik legtermékenyebb szerzőjéről írok most. 1947.június.22-én született, Nyíregyházán. A hamarosan 74. életévét betöltő alkotó számos kiadványt jelentetett meg élete folyamán. A legelső műve, a Kéthátú életünkben (1973) kapcsán figyelt fel rá az olvasó közönség, amelyet számos ismertebb alkotás követett. Ilyen például a PetePite vagy A mi Kinizsink is. Mégis az első áttörő sikert a Gyerekrablás a Palánk utcában című regényével érte el. A ma is –szerencsére-aktív szerző olyan komoly témákkal foglalkozik, amelyek a család – és iskolai problémákat feszegetik. Ezek a történetek persze egy bizonyos sajátos humorba csomagolódnak, így a fiatalságnak és természetesen a felnőtteknek is egyaránt nyújthatnak felhőtlen szórakozást. Ha többet szeretnél megtudni az íróról és munkásságáról, nem kell mást tenned, mint ellátogatni a honlapjára.

Alattunk a kincs című ifjúsági regénye 2022–ben jelent meg a családbarát Móra Kiadó gondozásában. A fenti jelzőt nagyon fontosnak tartom kiemelni, hiszen a kiadó hosszú évek óta nagy hangsúlyt fektet a családok és gyermekek szórakoztatására és a megfelelő ismeretközlő irodalmi kötetek megjelenésére. 

Vajon miről is szólhat ez a regény? Izgulsz egy kicsit? Még nem? Na, várjunk csak, rögtön változni fog a véleményed. Ugyanis ez a történet egy hattagú baráti társaságról szól, akik egy „unalmas” órán meghallják a városkájukban közismertebb nevén „Bolond Bélának” csúfolt bácsi énekét. Igen tudom, hogy ez még nem figyelemfelkeltő, de figyelj csak, hogy hangzik:

„Több énekem nincsen,

alattunk a kincsem,

tudom én, tudom én,

nem leszek mindig szegény.”

Na, most már izgalmasabb? Nem? Pedig jó, ha tudod, hogy ez a történet ezzel a dallal kezdődik. Ez a hat barát: Dina, Tomi, Feró, Olgi, Mara és Gabi elindulnak, hogy megkeressék a kincset a Zeréndvár alatt meghúzódó pince labirintusában. Merész vállalkozás és bizony nem veszélytelen. Vajon mi vár erre a kis csapatra? Megtalálják a ládát, és ha igen, vajon mit kezdenek vele? Nos, erről és még sok – sok másról is szól ez a csodálatos kis történet. Nem hiszed? Na, szépen vagyunk, mondhatom, akkor nincs más, mint most rögtön kézbe kell venned a könyvet és tessék csak elolvasni.

„[…] a Patek Philippe-ben ugyanaz van, mint a többi órában. Csak ez az óra tökéletes, örökké pontos, és márka. De tessék csak meggondolni: minden emberben ugyan az van, tüdő, máj, gyomor, szív, nem, kezicsókolom? Aztán az egyik emberi ennyit ér, a másik meg annyit. Mint a Mercedes autó. Abban is ugyanaz van, mint a többi kocsiban, mégis ötször-hatszor drágább.”

Hogy őszinte legyek nagyon jól szórakoztam, pedig kicsit feszengtem ettől a kincskereséses témától, hiszen Dunát lehet rekeszteni az efféle történetekkel. No, azt hiszem, hogy elmondhatom mennyire kellemesen csalódtam és ennek igazán tudok örülni.

A hat ifjonc bizony nagyon mai gyermekekként lettek ábrázolva, ámbár az is igaz, hogy bátorságuk és némileg felelőtlenségük még engem is megijesztett, pedig én csak olvasóként követtem kalandjaikat és nem voltam jelen. El is gondolkodtam azon, hogy én bele mertem volna-e vágni ilyen merész kalandba, de őszintén szólva a kényelmes székemből jó volt így is. Hogy mit tettem volna anno gyerekként, már nem is tudnék valósághűen válaszolni, de talán jobb is így.

„Mert a magyar ember nagyon takarékos. Mindent megőriz. Hadd legyen végső megnyugvása, élete elmúlása után az utódoknak, az örökösöknek egy kis tennivalójuk, ha éppen unatkoznának, és emlékezzenek meg őseikről jó szívvel, miközben a tűzre hányt ócskaságok lángjánál melegszenek esetleg a nyár közepén.”

Nagyon élveztem a kalandokat és meglepő módon a vége is jó érzéssel töltött el, pedig igencsak morcos voltam először, ezt nem tagadom. Sajnos egy hatalmas igazságot írt le a szerző és, bár tudom, hogy ez a mai napig így van, mégis az igazságérzetem miatt háborogtam, pedig tudom, hogy nem vagyok tenger. De az ember már csak ilyen, ahogy a gyerekek is voltak a történetben.

Az események pörgőssége, az a fanyar, szinte fűszeresnek mondható humor egy igazi élményt nyújtott, amelyet jó szívvel fogadtam el. Nagyon élveztem és sokszor bizony összeszorult a gyomrom ezekért a gyermekekért.

„A sikeres rendőri munkához manapság nem gumibotra és pisztolyra van szükség, hanem erős idegzetre.”

Nagyon örülök és hálás vagyok azért, hogy ilyen kiemelkedő szerzőkkel is találkozhatom, még ha csak írásaik által, de hiszem, hogy ezek a regények számos ifjút megmozgatnak majd és hatással lesznek valamilyen módon az életükre.

Ajánlom a könyvet nem csak az ifjúságnak, de bizony még a felnőtteknek is korosztálytól és nemtől függetlenül, mert ez a történet nem csak izgalmas és varázslatos, de rendkívül bölcs is egyben. Ez a gondolat pedig így igaz, ahogy leírva vagyon: „Hatalmas erő költözik a gyönge karokba, ha vágy, elszánás és akarat feszíti az ember lelkét.”

Ne várj senkire, hiszen itt a szünidő hamarosan, a Móra Kiadónál ezt a könyvet és még sok másikat is érdemes bezsákolni. Olvasásra fel!

Írta: NiKy