Jan Kuntur - Budapest, te újraélesztettél

 „Vár csigaháza

a Holló-kő

a sárga szoknyája aljára

palóc keresztszemessel hímzett

babafalu felett”

Őszintén szólva cseppet zavarban vagyok, ugyanis ezt a kötetet vagy négyszer olvastam szinte egymás után. Ennek a többszöri olvasásnak az az oka, hogy bár hatalmas lelkesedéssel álltam neki az olvasásnak, rendre mindig más értelmet kapott az adott szöveg. Gondoltam először arra, hogy az én hangulatomtól függhet ez a változatosság, de végül arra jutottam, hogy a kötetben kell keresni erre a kérdésre a választ.

Jan Kuntur permi születésű orosz költő, aki ebben a könyvében kis hazánkat vette górcső alá. Hogy mi vesz rá egy más nemzetiségű alkotót arra, hogy hazánkról írjon? Nos, erre a kérdésre mindenkinek magának kell megkeresni a választ, ugyanis ezt kerestem elsődlegesen a többszöri újra olvasások által én is. Hogy megleltem-e a választ? Talán igen, bár azt gondolom, hogy a valóságot csak a szerzőtől tudhatom meg.

Budapest, te újraélesztettél című alkotása 2020-ban jelent meg a Napkút Kiadó gondozásában. A borítón Budapest egy pindurka részlete látszik, amely kedvenc villamosom, a 2-es vonalán látható pillanatkép. Számomra azért a szívem csücske, mert a belváros legszebb részein kalandozhat az utazó szeme, hiszen a Parlamenttől kezdve a legérdekesebb épületeink mutatkoznak meg egy-egy rövidebb pillanatra. Bár csak alkalmanként utazom ezen a járművön, mégis oly ritka esetek egyike, hogy nem olvasok, hanem belefeledkezem a látványba. Tehát a lelkesedésem egy töredéke innen ered.

A könyv számos verset és egy – két hosszabb terjedelmű novellát gyűjtött egy csokorba. Az utóbbiakról nehéz véleményt formálni, ugyanis nagyon mély gondolatisággal íródtak. Minden történet egy – egy hangulati pillanata a szerzőnek, amely hol mosolyra készteti az olvasót, hol pedig a borús érzelmeket hozza felszínre.

A versek már sokkal jobban lekövethetők, rendkívül élénkek, mind emocionalitás, mind pedig gondolatiság tekintetében. Koherens képet fest egy útról, amelyet a költő bejár a költeményei által. A különböző épületek, nevezetes helyszínek egy eltérő gondolkodású szerző szemszögén keresztül tárulnak szemeink elé, egy új, vivid szempontból mutatva be a már jólismert helyszíneket.

Szeretnék két alkotást bemutatni nektek, amelyekről egységesen elmondhatom, hogy nagyon stilizáltak, dinamikusak és csodálatosak. Kicsit olyan érzést keltenek, mintha a költő rácsodálkozna kis hazánkra, a helyszínekre, épületekre, emberekre. Történelmi kitekintésekkel ékesíti szavait, amelyek pompájukkal elvakítják az olvasót. Egy igazi tárlatvezetés a „megszokott” környezetünkről, amely új perspektívából mutatja meg magát és úgy érezhetjük, mintha ismeretlen helyszíneken járnánk.

Kérlek, hogy olvassátok figyelmesen a következő sorokat!

„Budapest, te újraélesztettél.
Lázár lettem, ki leplét ledobta.
Szárnyalok, szitálok a Duna fölött.
Erőt érzek, hogy három nap alatt
zöld lankán új templomot emeljek,
amely teli van édes tűzzel.
Budapest, te újraélesztettél.

Pest talpra állított, erőt adott
és testvériesen vállon veregetve
körútjain keringetett az ájulásig,
fehér hidat vetett a Dunán át
önmagához. Mint főorvosomnak
köszönöm: a fájdalom meghátrált.
Pest talpra állított, erőt adott.

Buda… az élet vizével itatott
(rokon ez a tokaji aszúnak),
átadta csúcsait, erdejében
a hold gyengéd fényével táplált.
Kóbor eb szárnytolla lett belőle,
aranygyapjúból font vessző.
Buda az élet vizének forrása.

Budapest, te újraélesztettél.
Lázár lettem, ki leplét ledobta.
Szárnyalok, szitálok a Duna fölött.
Erőt érzek, hogy három nap alatt
zöld lankán új templomot emeljek,
amely teli van édes tűzzel.
Budapest, te újraélesztettél.”

A következő vers pedig egy személyesebb témájú, bensőségesebb hangulatot teremt, amely elgondolkodtatja az olvasót. Íme:

„Lám elértem az életkort
amelyben a szüleimet szoktam magam előtt látni
de önmagamat semmiképp

Csak akkorra sikerült nekik
magabiztosságra szert tenniük
stabilitásra
nyugalomra
és megengedték maguknak
először
hogy a Fekete-tengernél üdüljenek
(életükben egyetlenegyszer)

Senki még csak
elképzelni sem tudta
két-három év múlva mi történik
mikor az év
évtizeddel válik egyenlővé
az élet maga pedig
elhúzódó szürkülettel
a farkasvakság súlyosbodásával
és a hőmérséklet csökkenésével
a nullás jelig”

 Összességében egy érdekes stílusú és szemléletű szerzővel ismerkedtem meg a könyv lapjain, aki megmutatta, hogy a jól ismert látványnak is vannak rejtett oldalai, amelyek bizony még bőven felfedezésre várnak, valamint, hogy az ember mennyire nem ismeri még saját magát sem, nemhogy mást az évek teltével.

Ajánlom a könyvet a versek szerelmeseinek és minden olyan olvasni szerető léleknek, aki nyitott szívvel képes befogadni egy más nemzetiség gondolatait, szemléleteit és szívesen kalandozik hol hazánk területein, hol pedig az emberi lélek kacifántos ösvényein.

Amennyiben kézbe vennéd a könyvet, megteheted, ha a Napkút Kiadó weboldalán megrendeled. 

Írta: NiKy