Fotó: Jakab Szilárd
Minden évben megfogadom, hogy különleges oldalukról szeretném bemutatni a szerzőket az interjúk folyamán, olyan személyiségükre rávilágítva, amelyek bár a könyveikben megmutatkoznak, mégis csak a figyelmes olvasók számára észlelhetők. A mostani interjú alanyom egy számomra nagyon fontossá vált írónő, akinek mind a két könyvét a szívembe zártam és sokat köszönhetek általuk. Kérlek, fogadjátok sok szeretettel, Péri Györgyi alkotóval készült beszélgetésemet. Családról, társadalomról, történelemről és még sok más érdekes témáról beszélgettünk. Kezdjünk is hozzá!
Kérlek, mutatkozz be pár szóban a kedves olvasóknak! Mit
érdemes tudni rólad és a munkásságodról? Hogyan lett belőled irodalom szerető
alkotó?
Péri Györgyi vagyok, magyartanárként dolgozom több mint 25 éve. Gyerekkoromban a könyvek egyfajta menedéket nyújtottak számomra, később már én magam is próbálkoztam az írással. Főiskolás koromban kezdtem tudatosabban alkotni, de abban az időben még nem jelentettem meg a munkáimat.
Testvérem meghívására kerültem be 2009-ben a 7torony Irodalmi Magazin oldalaira, majd a Tolna megyei Tollforgatók Klubja által kiadott antológiában is az olvasók elé tárhattam írásaimat. Így indult kissé döcögősen az írói munkásságom.
Három gyermekes édesanyaként egy jó ideig visszaszorult az írás, ami csak most, a kirepülésük után kezdett újra előtérbe kerülni.
Nem is olyan régen volt szerencsém olvasni, Aki hétszer
született című regényedet. Be kell valljam, igen megdöbbentett a cím, hiszen
nem szokványos. Ugyanez elmondható a regényedről is. Hogyan született meg a
könyv? Milyen forrásokból merítkeztél? Kérlek, mesélj kicsit erről!
Egy érzés indította a könyvet: ha galambbúgást hallottam,
olyan szépnek érzékeltem, mégis szomorúságot okozott számomra. Ez az
ellentmondás egy novellát hívott életre, mely a Kézjegy antológiában, a 7toronyban
Szép szomorúság címmel jelent meg. Ha jól emlékszem valamikor 2009 környékén.
Úgy gondoltam, ezzel én eleget is tettem a feladatnak, de
sokan az ottani írótársak közül kérték, hogy bővítsem ki regénnyé. Én akkor még
úgy éreztem, nem vagyok képes regényírásra, hisz az olyan mérhetetlenül nagy munka.
Később azonban egyre több regényötlet született, majd egy író-szeminárium
megmutatta, hogyan tudok a hétköznapi élet feladatai mellett regényt alkotni. Ezzel
a lelkesedéssel felvértezve ezt a történetet vettem elő, hogy elsőként
kidolgozzam.
Azt tudtam, hogy a babona miatt a történetet a középkorba
kell helyezzem, de nem volt semmilyen koncepcióm. Rég volt, hogy én erről tanuljak,
úgyhogy az írás közben magam is sokat kellett kutassak. Sok segítséget kértem
bölcsész lányomtól, aki a történelmi adatok korrekciójában segített, állattenyésztő
ismerősöm a kecskékről adott információkat, vadász ismerősöm pedig a csapdákról
és a farkasokról. A kor szokásairól pedig a Múlt-kor történelmi magazin
weboldaláról tanultam sokat. A legérdekesebb információkat beleszőttem a
történetbe. Ilyen például az, hogy hogyan akarták rászoktatni abban az időben a
járásra a gyerekeket, vagy hogyan kell késsel dobni.
A könyvet mégis vagy kétszer kellett megírnom. Ma már tudom,
hogy a vázlat, a koncepció mennyire segíti az írói munkát. Igen humoros helyzetekhez
vezetett, hogy hol az elejébe, hol a közepébe, hol pedig a végébe írtam random
egy-egy fejezetet. Így történhetett, hogy az öt éves kislány két fejezettel
később két évessé vált. Volt a szerkesztőnek a nyers kézirattal elég munkája! De
állta a sarat!
A karaktereid "színesek és szagosak", ahogy
mondani szoktam. Nagyon érdekes lélekkel rendelkeznek és ez tulajdonképpen
jellemző a negatív szereplőkre is. Honnan merítkeztél a típusjegyeket véve?
Van-e olyan élő személy, akinek a személyiségjegyeit átadaptáltad a regényedben?
Amennyiben igen és nem titok, kiről lenne szó? Örülnék, ha mesélnél róla!
Nagyon örülök, ha így látod a szereplőket.
Sokat faragott a szerkesztőm, hogy egységessé váljanak a karakterek.
Minden író szerintem saját magából, a tapasztalataiból indul ki valahol. Én
magam vagyok néhol a riadt, magába forduló Remény, néhol a kemény, kérlelhetetlen
Sára is.
Szinte mindegyik karakterben vegyesen szerepel több
jelenkori életemben tapasztalt viselkedés vagy tulajdonság. Kél atya végtelen
türelmét és megértését például az egyik kolléganőmben csodálhattam meg. A
regényben azért jóval letisztultabbak a személyiségek, mint az életben. Inkább
egy-egy élethelyzetben tapasztalt viselkedést vetítettem ki egy karakterre.
Maradjunk még kicsit a szereplőknél. Főhősnőnk neve Remény,
mely igen ritka. Honnan jött a névválasztás ötlete? Én úgy tudom, hogy ez talán
az orosz Nagyezsda fordításaként lehet értelmezni. Mesélj, kérlek erről kicsit!
A nevekkel folyamatosan hadilábon álltam a regény
megírásának kezdetén. A novelláimban személytelenebbé téve a szereplőket
sokszor úgy jelöltem: a férfi, a nő, az asszony... Itt azért ezt nem lehetett.
A főszereplőnek beszédes nevet szerettem volna adni, hogy
utaljon arra, Sára miért hajlandó felnevelni. Kerestem más nyelvű megfelelőjét
is, de nem tetszett egyik sem. Ez ráadásul már valamilyen nemzethez is kötötte
volna a történetet.
A névválasztásokat az előolvasók közül más is furcsállották,
így keletkezett egy rész, amiben maga a szereplő jegyzi meg – Mara -, hogy ez
nem igazi név, és ezért nem is szólítja a kislányt nevén. Később, ahogy
fejlődött a történet, jól jött ez a név. A hiú remény, amit Sára táplált a lány
képességiben, megerősíti Remény kétségeit önmagában, így a fejlődése is látványosabbá
vált.
A könyved időszaka és eseményei a késő középkori világba
kalauzolják el az olvasót. Miért ezt a történelmi időszakot választottad?
A babona miatt, ami hol veszélybe sodorja, hol megmenti Remény
életét - ahogy a fülszövegben is írtuk.
A babona abban a korban még elég erősen élt az akkori
emberek életében, de már nem annyira volt meghatározó és elterjedt, mint néhány
száz évvel korábban. Bár a babona soha nem veszett ki az emberi gondolkodásból.
Az volt a cél, hogy megmutassam, hogy
mindenre van érthető magyarázat, ha látjuk a részleteket, illetve az, hogy az
ember tehet önmagáért.
Kicsit maradjunk még a történelemi korszaknál. Egész
olvasásom folyamán azt éreztem, hogy tulajdonképpen párhuzamot állítottál az
akkor élt ember félelmekkel átszőtt babonái, és a mai modern kor hite között.
Mennyire van alapja ennek a gondolatmenetnek?
Pontosan milyen hitre gondolsz, ami a mai világra jellemző?
Az biztos szerepel benne, hogy a modern ember is könnyen
feltételez dolgokat másokról felületes megfigyelése, előzetes tapasztalatai alapján.
A feltételezés azonban sokszor nem helytálló. Érdemes megismerni az okokat, és
nem aszerint megítélni valakit, amit másoktól hallunk róla, vagy, ahogy elsőre
tapasztaljuk. Ebben a dologban nem változott az ember.
És, ha már hitről és vallásról beszélünk, tulajdonképpen az
egész regényt meghatározza, és ez adja a sava-borsát is. Miért ezt választottad
alappillérként? Milyen szándékkal emelted ki ezt a tematikát?
A vallást nem szándékosan emeltem ki. Meg is lepődtem, mikor
azt hitték a regény miatt, hogy erősen katolikus vallású vagyok. Hiszek
istenben, de nem a klasszikus módon. A klérust, az egyházi szokásokat, a
liturgiát így teljesen meg kellett tanuljam, hogy hiteles tudjon maradni a kor
ábrázolása. Abban a korban már a kereszténység meghatározta a mindennapokat
Európában, bár a babonák éltek, az egyháznak nagy hatalma és befolyása volt. Nem
kerülhettem ki ezt a fontos elemét az akkori életnek. Az olvasás gyönyörűsége
is csak egyházi személyeknek és azoknak adatott meg, akik nemesi származásúak
voltak, vagy a gazdaságban számadói, intézői feladatokat láttak el. A haladóbb
szellemű kereszténység Kél atya személyében ellenpólusa lett a babonás,
tudatlan embereknek. E két pólus között ingázik Sára.
Ha jól tudom, Szálkán élsz jelenleg. Magyarország egyik
kincsesládikájának tartják, hiszen a nem túl könnyen megközelíthető hely
gyönyörű a maga nemében. Mennyire inspirált a környezeted, esetleg részleteiben
megtalálhatjuk-e ennek a festői tájnak elemeit?
Ilyen szépen leírva ezt még nem láttam. Köszönöm. Igen,
Szálka egy kis imádni való mesefalu. A környezetem, lakóhelyem azonban kevésbé
jelenik meg a regényben, inkább az erdő. KÉK-túrázom, sokat járok erdőben. A különböző
évszakok és az időjárás sok féle arcát és hangulatát engedte láttatni, ami a
leírásokat is inspirálta.
A könyved borítója egyszerű, de nagyszerű elvén, egy
rendkívül elegáns, de mégis a történethez tökéletesen passzoló képet mutat.
Kinek a munkáját láthatjuk a könyv fedelén? És mennyire vagy elégedett vele?
Lengyel Levente munkája. Imádom. A borítót is, az alkotót
is. Kreatív művész a maga szakmájában, akivel igazi csapatként tudunk együtt
dolgozni. Csak ajánlani tudom mindenkinek.
Mivel a különböző regényötleteim különböző zsánerűek, ő
javasolta, hogy a borító alapján tegyük egységessé a megjelenő köteteket. Némi
ötletelés után így esett a választás a piktogramokra. A méret, a betűforma
marad, a változás a színekben, a piktogramok számában, és a bennük lévő
figurákban lesz, amelyek utalnak a beltartalomra. Harmonikusnak tartom a
színeket, ami még passzol is az illusztrációkhoz. Ez mondjuk a véletlen műve
volt.
A regényed vége finoman szólva is függővéges és pont ezért
szeretném megkérdezni, hogy mikor várható a következő része? Ha nem titok,
mesélnél egy kicsit a következő részről?
A folytatás Magda reménye címmel fog megjelenni.
Még a háromnegyedével készültem csak el, és még a
szerkesztés, lektorálás, és egyéb nyalánkságok követik majd a kézirat
befejezését. Nagyon szerettem volna, ha karácsonyra elkészül, de most nem látok
erre annyi esélyt. Január-február reálisabb.
A városban Reményt új élet várja, ahol meg kell tanulnia
boldogulni. Itt is lesznek segítők, gátlók, kétkedők, félreértések, amik bajba
sodorják, vagy éppen kihúzzák a csávából.
A babonaság alapmotívumát megtartottam. Az emberek a városban
tudatosabbak, szervezettebbek, ugyanakkor többször cselekednek önös érdekből,
kevésbé hangsúlyosak a közösségi értékek. Valamivel mozgalmasabb történetre
lehet számítani, hisz több szereplő több eseményt generál rövidebb időszak alatt.
Térjünk még kicsit vissza a regényedhez. A kötet tulajdonképpen
egy fejlődésregény, melyben az emberi bűnök felsorakoztatásán át a jó minden
árnyalata fellelhető. Tulajdonképpen senki sem az, akinek elsőre gondolnánk és
mindenkinek megvan a maga sötét oldala. Ebből arra következtetek, hogy komoly
pszichológiai kutatómunka áll mögötted. Kérlek, mesélj erről is egy kicsit!
Tanár vagyok, ahol ebben a témában kaptam némi képzést. Ez
jó alapot adott. A saját személyiségem alakítása miatt azonban sokat tanultam
az emberi viselkedésről, a miértekről. Bújtam az idézetes-, motivációs
könyveket; önelemzést, tanfolyamokat végeztem el, hogy egyes élethelyzetek ne temessenek
maguk alá. Talán ez a megszerzett tudás szivárogtak be a regény lapjaira
észrevétlen. Egyik táncostársam mondta most, mikor megvette a könyvet: „Györgyi,
Aki hétszer született írója. Pedig ő nem is hétszer, hanem vagy 1000-szer
született újjá.”
Tulajdonképpen milyen üzenetet hordoz magában a könyved
emocionális szinten? Hiszen Sára és Remény kapcsolata is egy finom szálon
mozgó, de rendkívül intenzív alapokon működő érzelmi csoda. A két nő egymás
iránt való „küzdelme”, a határok feszegetése és tulajdonképpen egy rejtett, de
erős ragaszkodás képén keresztül ismerhetjük meg a fehérnép közötti kapcsolat
egy bizonyos típusát. Mit gondolsz erről?
Te vagy a riporter, mivel azonban az olvasóm is vagy, hadd
kérdezzek vissza: Számodra milyen üzenetet hordozott? Azt írtad az
értékelésedben, hogy magad fejlődésében is segített a történet.
Ez így van. Nem titok, hogy nagyon bonyolult és nehéz
kapcsolatot ápolok a szüleimmel. Mikor Sára és Remény kapcsolatáról olvastam,
megértettem, hogy a szüleimtől is csak azt kaptam, amit ők láttak a
nagyszülőktől. Se többet, se kevesebbet. Ennek hatására felkerestem édesanyámat
és most azt kell, hogy írjam, jobban el tudom fogadni őket.
Nagyon hálás vagyok, hogy ezt megosztottad velem.
Az egyik célom, hogy az olvasók szórakozva fejlődhessenek.
Akár gondolatban, önértékelésben, elfogadásban vagy megértésben. Én is voltam
gyerek, aki lázadt a szülők ellen, és próbáltam édesapám keményvonalasságát
elkerülni anyaként, ami nem mindig sikerült. Ahogy említettem, mindkettő
karakterből van belőlem, az ő fejlődésük talán az én saját fejlődésem
kivetülése is lehet. Mert mindig mindenki változik. Vagy a környezete hatására,
vagy a saját döntései miatt. A változás azonban elég hosszú folyamat, hosszabb,
mint egy új szokást felvenni. A két nő hat egymásra. S a hatások nyilván
befolyásolják a döntéseiket is.
Ezen túl viszont egy történet szerintem mindenkinek mást
üzenhet az alapján, hogy mit élt meg az életében.
A regényed számos értéket képvisel. Számomra az egyik ilyen,
hogyan képes először az empátia, majd a megszokás és ragaszkodás szeretetté
formálódni. Miképpen képes egy bántalmazott lélek átadni mindazt a tudást,
melyet ő maga is kapott, akár akarta akár nem. Tulajdonképpen a nevelőszülővé
válás is gyönyörűen megmutatkozik a lapokból. Milyen szándékkal és rejtett
gondolatokkal építetted be ezt a szálat a történetedbe? És ha már nevelőszülői
szerepről beszélünk, mit gondolsz arról, hogy egy regény mennyire tudja
befolyásolni egy mai nő lelkét? Rá tudja-e esetleg beszélni a gyermekvállalásra
vagy akár el tudja-e kedvetleníteni?
Uhhhh! Jókat kérdezel, hallod.
Sok esetben az írói tevékenység nem ilyen tudatos ám. Az
emberben megformálódik egy történet, aztán jön egy pont, amit meg kell
magyarázni:
Hogy élhet túl egy
árva csecsemő a középkorban? Befogadják. De miért tennének ilyet? Főleg úgy,
hogy félni kell tőle. Hát kell egy rejtett motivációnak lennie. Sára alakja
valami hasonló módon került bele a regénybe.
Hogy a nevelésben az anyai ösztönei hogyan segítették,
illetve a szokások hogyan nyomták rá a bélyegét az amúgy is bizalmatlan
egyéniségére, az már nem annyira tudatosan alakult. A szándékosan előidézett vetélés
eleme, amelyet a haldoklásánál említ, tudatos volt. Ez egyfajta jóvátétellé is
alakítja Remény nevelését, amit eredetileg önző módon azért vállalt, hogyha
felnő a kis boszorka, meg tudja majd gyógyítani. A kalmár jelenetében viszont
már szinte magára ismer: saját balsorsát látja a lányéban. Sára hozzáállásának
ez a két fordulópontja volt csupán tudatosnak mondható.
Hogy a mai embert mennyire befolyásolja? Egy regény hat az emberekre, ahogy a környezet is, ahogy mondtam. Hogy mennyire, azt nem tudom megítélni. Egyéni tapasztalatok és fogékonyság kérdése is szerintem.
Nemrég jelent meg a Minden más válogatás köteted. Kérlek,
pár szóban mesélnél róla?
Az Aki hétszer született az első regényem.
Előtte rövidebb prózákat, novellákat, verseket írtam. A
Minden MÁS című kötet az eddigi meglévő prózákat gyűjti csokorba. Kissné Elek
Mária ötlete a cím, mert tényleg mindenféle műfaj és hangulat szerepel benne.
Ezek azért jobban megmutatják az én kálváriámat is.
Mivel minden kötetnél szeretnék egy képzőművészt is
bemutatni az illusztrációk által, itt is felkerestem egy alkotót, ő azonban mégsem
tudta vállalni a megbízatást, így az én
egykori grafikáim díszítik a kötetet.
A borítóterv ugyancsak Lengyel Levente alkotása.
Milyen jövőbeli terveid vannak? Mikor olvashatunk tőled
legközelebb újabb könyvet?
Kincső, Boti és a többiek címmel írt ifjúsági regényt,
melyet a Regényes természet pályázatra írtam, a NapKút Kiadó befogadta, annak várom
a megjelenését.
Közben készül Remény történetének folytatása, amelynek a
kiadása a jelenlegi kötetek eladási bevételétől is függ majd, de szeretném jövő
év elején megjelentetni. Sokan várják már.
Abban is gondolkodok, hogy verseimet hasonlóan kötetbe
szerkesszem, ahogy a prózákkal tettem.
Ezeken felül lapul a fiókomban még egy kapcsolatokról szóló
felnőtt mese, egy sci-fi és egy riportregény terve is. Remélem lesz erőm
mindegyiket úgy megírni, mint az Aki hétszer születetett című regényt, s a
jelenlegi olvasók hasonlóan örömmel fogják mindegyiket forgatni.
Köszönöm szépen az interjút és sok sikert kívánok az
írónőnek!
Amennyiben felkeltettük az érdeklődéseteket, keressétek fel
a szerző Facebook és Instagram oldalait, ahol további érdekességeket
olvashattok!
Aki hétszer született és Minden MÁS című könyveit pedig, a Péri Penna weboldalon keressétek!
Írta: NiKy