Kováts Gábor – Huba a Nagyvízen

 

„– Tudod, a szeretéstől minden csak jobban működik!”

Nem ritka, hogy borító alapján választok magamnak olvasnivalót, így amikor megláttam ennek a mesekönyvnek a címlapját, éreztem azt a bizonyos vonzást, mely évek óta hatalmába kerít, ha megtetszik egy könyv. A mostani értékelésem is egy olyan kötetről szól, amit a fent említett módon választottam. Ahogy mondani szokták a külső megfog, a belső pedig megtart, bár tény nem feltétlenül ebben a kontextusban használják átlagban ezt a mondást, én mégis többször így gondolok ezekre az esetekre.

Kováts Gábor – Huba a Nagyvízen című mesekönyve 2021 őszi újdonságainak egyike, amely a Magyar Napló gondozásában jelent meg.

A könyv elsődlegesen Győri Tibor rajzai miatt különleges, mert bizony nagyon izgalmas színekkel, remek illusztrációkkal találkozhat az olvasó.

A történet egy kisfiúról szól, aki ismételten Álomfölde segítségére siet. Ebből már sejthetitek, hogy egy sorozat második részéről van szó. Ez így elsőre persze nem is hangzik rosszul, hiszen kicsit olyan Végtelen Történet érzést keltett bennem a sok fura szerzet és az alapkoncepció megismerése után.

De nézzük is fülszöveg alapján részletesebben:

Az emberek álmai sokszor nyugtalanok, kacifántosak és nehezen értelmezhetőek. Nem is gondolná senki, hogy mindennek bizony komoly oka van, mégpedig az, hogy Álomföldén Dzsuvás Vili ismételten rosszban sántikál. Természetesen, hogy ne legyen ilyen egyszerű a probléma, rögtön két bajkeverővel van dolga Hubának, annak a kisfiúnak, aki egyszer már megmentette ezt a földet és népét a komoly bajoktól. Tehát Vili megnősült és újdonsült arájával, Banyek Baby viharboszorkánnyal esőfelhőket támasztanak, hogy vízözönnel pusztítsák el Álomföldén élő népeket, hogy aztán átvehessék a hatalmat. Hubára ismételnek egy nagy kaland vár, melynek komoly tétje van és egy rendkívül izgalmas, de veszélyektől sem mentes küldetéssel teljesíthető. A mostani utazás elején rögtön egy nagy vízitúrás kalanddal kezdődik minden. Régi és új barátokkal együtt vág neki ennek a küldetésnek Huba, de eközben az ellenség sem tétlenkedik, ahogy várni lehet. Vajon sikerül –e a küldetés és megmentik-e Álomföldét? És vajon Huba képes –e megbízni azokban, akik segítséget nyújtanak, még ebben a szokatlan világban is?

Szubjektív meglátásom szerint ez a mese felettébb érdekes. A kalandokban és furcsa szerzetekben gazdag történet nem kis fantáziáról árulkodik, a szerző határtalan csavarokon átívelve vezeti olvasóját egyik kalandból a másikba. Nem sok pihenésre számíthat a gyanútlan olvasó és még a furcsa lényeket és neveiket is meg kell szoknia.

Főszereplőnk, Huba nagyon mai gyermek, aki a mostani szlengeket felettébb szereti használni és nem feltétlenül könnyű ezáltal megszeretni. Számomra két szereplő volt igazán megfogó, ők pedig nem mások, mint Szörmianyóék. Mint már fentebb említettem olyan érzésem volt, mintha a Végtelen Történet részleteit látnám és olvasnám egy kifordított világban. Talán ezért is kedveltem meg ezt a házaspárt, akik emlékeztettek eme másik történet szereplőire és ez jó érzéssel töltött el.

Persze ez senkit se riasszon el, hiszen a két történetnek semmi köze nincs egymáshoz, ez csak a saját nosztalgikus emlékeim miatt kerültek elő.

Amit viszont kissé zavarónak találtam, az az, hogy én például nem olvastam az első könyvet, és a többszöri visszautalásokkal sem lettem okosabb. Nem azt írom, hogy olvashatatlan, hiszen nem lenne igaz, de bizonyos szinten hiányérzetem volt egész olvasásom folyamán. Talán érdemes lenne mindenkinek az első résszel kezdeni Huba kalandjainak megismerését. Ezt leszámítva kellemes élmény volt az olvasásom és kíváncsi vagyok Huba és barátai következő kalandjaira is.

Ajánlom a könyvet alsó osztályos gyerekeknek és természetesen a kortalan felnőtteknek egyaránt, hiszen ki ne szeretne kalandozni és új, ismeretlen helyeken járni. Én mindenképpen.

Amennyiben elolvasnád a könyvet, megteheted, ha a Magyar Napló Kiadó oldalára ellátogatsz.

Írta: NiKy