Vekerdi József (szerk.) - Buddha beszédei

 

Már valószínű a legtöbben tudjátok rólam, hogy mennyire kedvelem a Helikon Kiadó Zsebkönyvek sorozatában megjelent köteteket. Elsődlegesen azért, mert számos olyan alkotással lettem gazdagabb, amit még gyermekként olvastam vagy csak hallomásból ismertem. Saját szórakoztatásomra, és mert úgy érzem, hogy ettől több leszek, elkezdtem „feldolgozni” ezeket a kis könyveket. Így került elém a mostani értékelésem kötete is, amitől cseppet tartottam, de végül is mivel hitem szerint „a bátorság csak előrevisz”, így el is olvastam.

A külső borításról csak annyit szeretnék írni, hogy nagyon megnyugtatóan hatott rám. Szerettem nézegetni és mindig valami érdekes gondolatot hozott elő bennem. A polcom egyik ékes példánya.

A belső tartalmat kritizálni nem merném és ez az értékelés nem is erről fog elsődlegesen szólni, hanem a saját emberi esendőségemet kívánom párhuzamba állítani a kötet tartalmával.

Ha azt nézem, hogy idestova 36 évemmel több olyan „bűnt” elkövettem, ami ebben a könyvben tiltva vagyon, akkor valószínű már tudja a kedves olvasó, hogy nem vagyok kibékülve a kötet mondanivalójával. Számomra emberinek lenni és ezt az életet amennyire lehet minőségin élni azt jelenti, hogy önző vagyok, mert akiket szeretek, azokat óvok és védek. Szeretek kimenni a természetbe és mezítláb a fűben sétálni, szeretem érezni a bőrömön a hűs esőt és kimondottan élvezem az ételek ízét. Szeretem látni, hogy az emberek boldogok, hiszek az egyenlőség elvében és mindenkinek segítő kezet nyújtok, ha módomban áll. Vágyom a jobbat és hirdetem az igazság fontosságát. Úgy élek minden nap, hogy szeretem hallani a Kedvesem lélegzetvételét és féltő gondoskodással igyekszem jó társa lenni. De a legfontosabb számomra a szabadság, és az egymás feltétel nélküli elfogadása. Ezért nem szeretem, amikor bármelyik gondolkodó megpróbálja szabályozni az önálló gondolkodás és kételkedés lehetőségét. Igen, vállalom, én már csak ilyen vagyok, önző, aki ezekhez mind ragaszkodik.

Ez a kötet nem azért nem tetszik, mert túl „magasröptű” a számomra, hanem azért, mert olyan szabályokhoz kötne, melyekkel az élet számomra sivár és üres lenne. És, bár tudom, hogy sokan követik ezt a nézetet, valószínű a kulturális eltérés miatt sem járható út ez a számomra.

Ami a könyvben le lett írva érdekes és elgondolkodni rajta feltétlenül ajánlatos, de csak akkor, ha az ember nem veszti el személyiségét és akaratát.

Hogy kinek ajánlom? Mindenkinek, mert jó olvasni, és a maga módján a téma megnyugtató hatással van az olvasóra.

Ha érdekel a kötet, be tudod szerezni a Helikon Kiadó oldalán.

Írta: NiKy