„Mindenki megdolgozik a sikerért.”
Egyiptom az a hely számomra, ahova egyszer az életem
folyamán el szeretnék utazni. Be szeretném járni a főbb városait, látni a
piramisokat és mindent felfedezni, ami módomban állhat, mert gyerekkorom egyik
nagy álma és az emberiség történetének legfontosabb korszaka számomra. Összesen
két ilyen hely és nép van, akikért ilyen szinten rajongok és úgy érzem, hogy
nem szállhat el belőlem addig a lélek, míg be nem teljesítem ezt a két
vágyamat. Ennek tudatában tavaly nagy kíváncsisággal kezdtem meg az ismerkedést
Buótyik Dorina akkor megjelent III. Amenemhat rejtélye című kötetével, amit
akkor meg is szerettem. Nagy örömmel és hálával mondok most köszönetet az
írónőnek, hogy egyik előolvasója lehettem. Köszönöm!
Nagyon kíváncsi voltam, hogy milyen borítót kap majd ez a
kötet, de azt kell, hogy írjam, emelem a nem létező kalapomat. Gyönyörű lett,
teljesen letükrözi a belső tartalmat és ad egy bizonyos előkelő külcsínt. A
felirat szín és betűtípus választása azonban lehetett volna kicsit
szerencsésebb is, mert így nagyon egybefolyik.
Buótyik Dorina – Az egyiptomi királynő rejtélye című regénye a fent már említett III. Amenemhat rejtélye sorozat második kötete.
Gracie Simpson már megint valami olyasmibe keveredett, amitől
bizony másnak égnek állna a haja. Nem elég, hogy az eltervezett nászútjáról le
kell mondania, még meg is vádolják egy olyan bűnténnyel, amit állítása szerint
el se követett. Persze a bizonyítékok pont az ellenkezőjét mutatják, de ahogy
már tudjuk, semmi sem az, aminek látszik. Aztán ott van az a körülmény is, hogy
a múltból felsejlik egy bizonyos rejtély, ami korunkat is meghatározza. Gracie
ámokfutása az idővel, egy egyiptomi fáraónő szerelmi rejtélyével és azzal, hogy
letöröltesse magát a gyanúsítottak listájáról már maga az őrület, de ehhez még
hozzá kell adni rengeteg történelmet, még több karaktert és bizony egy nagyon
„cuki” kék macskát is. Vajon sikerül megfejteni a rejtélyeket?
Szubjektív meglátásom szerint az írónő nagy utat tett meg az
előző regényéhez képest. Bár akkor sem unatkoztam egy percig sem, mégis ezt
most tudta fokozni. Többször azon kaptam magam, hogy rázom a lábam vagy kopogok
a tollammal, ezt pedig csak akkor szoktam, ha valamiért nagyon izgatott vagyok
vagy ideges. Mind a két verziót sikerült elérnie nálam, sőt mi több, még dühös
is lettem. Aggódtam, féltem, izgultam és néhol bizony még fel is kacagtam.
Nagyon tetszett, hogy jobban kibontakoztak a régi
karakterek, egytől egyig új oldalukról mutatkoztak be, és ami még fontosabb,
hogy volt személyiség fejlődés. Az új szereplők pedig szépen beleilleszkedtek a
meglévő társaságba.
Az események sűrűjében többször éreztem, hogy most már elég,
elegem van, de végül csak végig olvastam a könyvet, sőt egymás után kétszer is.
Nálam ez pedig nagy szó.
Összességében egy remek folytatást kaptam, csodás helyeken
jártam, sok információt tudtam meg és nem utolsó sorban remekül szórakoztam.
Kedves Írónő!
Köszönöm ezt a kis csodát és azt is, hogy volt bátorságod az első morgolódásom ellenére elküldeni nekem a könyvet, vállalva, hogy mint egy ragadozó lecsapok rá. Ezennel jelentem a te esetedben áttérek a növényekre, mert tőlem írhatsz bármit, azt olvasnom kell. Természetesen továbbra is lesek rád a „bokrok” mélyéről és alig várom, hogy kézbe vehessem a következő regényedet.
Ajánlom a könyvet a történelem szerelmeseinek vagy azoknak,
akik szeretnek kalandozni és rejtélyek után nyomozni. És egy saját gondolatot
szeretnék megosztani veletek: Az emberek olyan erővel élnek, amit birtokolnak.
Ha az a szerelem, még jobb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése