„(…) azt, aki szemetel, fel kellene lőni a Holdra! A sötét
oldalára!”
Már egy ideje nézegettem ezt a mesekönyvet és többször úgy
volt, hogy megveszem, de valamiért rendre úgy éreztem, még ráér. Aztán ahogy
lenni szokott utazókönyvként hozzám került és már semmi sem akadályozhatott meg
abban, hogy elolvassam.
Vadadi Adrienn neve számomra egyet jelent a kellemes és
vidám szórakozással. Én ugyanis egy másik sorozatát nagyon kedvelem, ez pedig a
Matricás Laci kalandjai. A több kötetes írónő eddig sosem okozott nekem
csalódást, így nagyon reménykedtem, hogy most is jól fogok szórakozni.
Az Öten a kőhegyen egy nagyon érdekes mesét tár olvasója
elé, ugyanis három gyermek és két kutya vág neki egy titkos küldetésnek és nagy
tervezéssel szeretnék végrehajtani a Nagy Dolgot. Sajnos nem kis kalamajkába keverednek,
és számos akadályt kell leküzdeniük. Hogy sikerül-e végül a tervük? Nos, ezt
igazán nem árulhatom el.
Érdekes élményben volt részem és elég hullámzó érzések és
gondolatok váltakoztak bennem olvasásom folyamán. Többször is úgy éreztem, hogy
unom, ugyanakkor pár mondat után meg alig vártam, hogy lapozhassak egyet és
megtudjam, mi is történik a kis csapattal. Kicsit hiányoltam a humort, amit úgy
megszoktam az írónőtől eddigi meséi által és úgy gondolom, hogy ez adta ennek a
hangulatingadozásnak az alapját. A mese érdekes alaptörténetet dolgoz fel és
végül is számos tanulságot levonhat az olvasó. Többek között ilyen az ígéret
fontossága és a barátság ereje.
Ami az illusztrációkat illeti, kivételesen nem vagyok elégedett, mert nagyon egyszerűnek érzem azokat a történethez képest.
Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed, a Pagony Kiadó
oldalán be tudod szerezni a könyvet.
Írta: NiKy
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése