"Mindent, amit csinálsz, a szeretet miatt csinálsz.
Különben ülnél a földön, és üvöltenél az iszonyattól vagy az undortól."
Mostanában sokszor elém került, valamilyen formában az író
különböző alkotása, és többször is kérdeztem a páromat, hogy
olvasott-e tőle, de megállapítottuk, hogy bizony még ismeretlen a
számunkra. Így nagyon megörültem, mikor a Helikon Zsebkönyvek sorozat újra
kiadta. Amit szeretnék itt is megköszönni a kiadónak, mert nélkülük nem hiszem
mostanában vettem volna kézbe a kötetet. Ez az alig 124 oldalas könyvecske,
hűen követi az eddigi kiadói sorozaton belüli tagok kopottas, de a történethez
illő képét. Nagyon tetszik ez a stílus és együtt a többivel polcon nagyon jól
néz ki.
Visszatérve a kötethez, két novellát tartalmaz. Az első a
címadó is, az az A sárga nyíl címet viseli. Fülszöveg alapján egy ember
meglátásait, a mindennapi malomőrlést, a külső társadalmi torzulást mutatja be,
melyben él. Érzi, hogy nem megfelelő, ami történik, de nem érti tulajdonképpen
mi veszi körül, hogy került oda és hogyan szabadulhatna. A megjelenő mellék
karakterek is teljesen beleilleszkednek eme világ nyomorába, a bűnözés
különböző formáiba, és abba a körforgásba, amire igazándiból semmi szüksége,
mégis létkérdésként van jelen. Karakterünk kíváncsi, de óvatos. Merész, de
beilleszkedő, egy kaméleon tudásával jár és kel.
A különböző emberekkel való párbeszéde szépen követhető,
sokszor lázongó, de sosem túlzásba vívő. Az események alakulása, a különböző
meglátások felszínre kerülése, és a külső világ felfedezése ad egy groteszk
képet, hogy mi lehetne, ha lenne mersze, de megmutatja azt is, hogy miért marad
a saját "mocskában" táplálva a rendszert, mely elnyomja a személy
létét, és csak a közösségnek ad teret.
A második novella ennél sokkal bonyolultabb és felettébb
rejtélyesre sikeredett. Címe alapján, mely a Remete és Hatujjú néven publikált,
bevallom először valami western témára asszociáltam, de szerencsére hamar
elmúlt ez a tévhitem. Viszont sokáig nagyon zavarosnak és helyenként már túlgondoltnak
éreztem. De az utolsó tíz oldal, bizony felért egy hatalmas pofonnal és rá
kellett döbbenjek ez egy óriási társadalomkritika ugyanúgy, mint az előző
novella is, mégis sokkalta több annál. Rendkívül megrendített és egy ideig csak
ültem a csukott könyv felett.
Összességében elmondhatom, hogy egy remek írót köszönthetek
a kedvenc alkotóim között. Merész, a szavakkal boszorkányosan bánni tudó író,
Viktor Pelevin. Ha a többi kötete is ilyen jó, egy szavam sem lehet. Már csak
ezért az idézetéért is:
"Ha mindaz, ami egy másodperccel ezelőtt létezett, nem
tűnne el – gondolta –, akkor a vonatunk és mi magunk is másképp néznénk ki.
Szét lennénk kenődve a levegőben a talpfák fölött. Olyasmik lennénk, mint az
egy kupacba összetekeredett kígyók, és ezek körül a kígyók körül végtelen
szalagként műanyag, üveg, vas. De minden eltűnik. Minden elmúló pillanat
mindazzal együtt, ami benne volt, eltűnik, és egyetlen ember sem tudja, a következő
milyen lesz. És lesz-e egyáltalán. Nem lesz-e elege az Istennek abból, hogy
egymás után teremti ezeket a pillanatokat mindazzal együtt, amit tartalmaznak.
Hiszen senki, abszolút senki nem garantálhatja, hogy eljön a következő
másodperc. Az a pillanat pedig, amelyben valójában létezünk, olyan rövid, hogy
képtelenek vagyunk megragadni, és csak emlékezni tudunk az elmúltra. De mi
létezik akkor valójában, és kik vagyunk mi?"
Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed, a Helikon Kiadó oldalán meg tudod rendelni a könyvet!
Írta: NiKy
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése