Oldalak

Oldalak

2020. november 5., csütörtök

Sally Rooney - Normális emberek

 


Normális emberek, olvasom a címet és elönt egy bizonyos érzés és rögtön követi egy kérdés: miszerint ugyan ki és mi számít normálisnak? Ha azt nézem, hogy normális az, ki a társadalomban megtalálja a helyét és együtt úszik az árral, mások szerint mindig a játékszabályoknak megfelelően teljesíti az életszakaszok kihívásait és úgy távozik az élők sorából, hogy legalább egy gyermeket, unokákat, örökölhető vagyont hagyott a világnak. Ha ennél a gondolatnál maradnék, akkor ez a cím nem lenne helytálló ehhez a történethez. De vagyok olyan pimasz és szembe megyek a forgalommal, mert az is normális, mikor mindenki pirosat hord, de merünk más színben megjelenni. Elvégre mindenki az egyedit keresi, csak viselni, képviselni nem meri. Birkának lenni vagy fekete báránynak, mindenki eldönti maga, hogy minek felel meg, de a történet olvasása után senki sem lesz már ugyanaz.

Adott két fiatal, kiknek múltja és jelene az egymástól függés határozza meg. Mindketten szenvednek, ki rá kényszerített áldozat szerepe miatt, ki pedig az üresség miatt, melyet bár folyamatosan leplezni kíván, viselkedése tükrözi lelki tusáját és ez alól nagyon nehezen tud kibújni. A két fő karakter: Connell és Marianne, se veled, se nélküled létben élnek és küzdenek egymásért és egymás ellen.

Kezdetben a kamaszkor apróbb képeibe pillanthatunk be, mindkét fél zűrös életének apróbb mozzanatairól kapunk képet. Míg Connell az iskola elitjében mozog, elfogadják és kedvelik, addig Marianne csendesen lépdel a folyosókon, csak akkor kerül képbe, ha gúny tárgyaként szolgál némi szórakozást az órák közötti szünetekben. Senki sem látja, bár erre számára sincs igény a kezdetekben. A kialakuló kapcsolat, majd a kihasználás különböző fázisai szépen kivetítenek egy olyan képet, melyben egy átlagos tinédzser belső szorongásai tükröződnek vissza a lapokból. Az egyetemi évek már másképpen alakulnak, hiszen ahogy mondani szokták: az élet egy örök körforgás, egyszer fent, máskor lent.

A mellékkarakterek vegyes érzéseket hagytak bennem, mert bár mindenkinek fontos a szerepe, mégis elenyésző a jelenléte. A két karakter családi ábrázolása megegyezik, a testvért leszámítva. Ugyanakkor egymásnak tükröt tartó, hisz bár két külön társadalmi szinten léteznek, a viselkedésük is két véglet, mégis jobban rátekintve, nagyon hasonló a végkifejlet. A felelősség minden esetben kimutatható, és akár mások, akár nem, mindkét felmenő felszínes vakságot fogadott, az adott problémákra vonatkozóan. Igazán újdonságot nem ad a könyv, mert számos író már foglalkozott a bántalmazott fiatalok különböző lelki sérüléseivel.

Mégis ez a regény már attól különleges, ahogy tálalásra került. Jelen idejű fejlődésregény. Tehát nincs külön párbeszédre bontva, amit meg kell szokni olvasóként, de ha belerázódunk, már röpülnek is a sorok. A másik különlegessége, hogy megfoghatatlan, hisz végig érezteti az író olvasójával, hogy mi történik, vagy a múlt mit rejt, mégsem tudjuk biztosan állítani miből ered a lelki fájdalom és gyötrődés hátterében. Szintén előnye, hogy a felmerülő ismert problémákat magunkénak érezzük, még akkor is, ha semmi hasonlót soha nem éreztünk. A családon belüli erőszaknak számos formája van, a hatás többnyire torzító az egészséges léleknek. Nem ritka példa, hogy a fiatal áldozat, felnőttként nem tud kilépni „szerepéből” és hasonló társat keres, aki ugyan azon durva viselkedésformát mutat felé. Ennek fő oka, hogy az áldozat bár szenved, és egyre mélyebbre süllyed, mégis itt van biztonságban, ezt ismeri és könnyebb elviselni, mint nyitni az új felé.

Tudja, hogy nem jó, ami vele történik, mégis hagyja, hogy újra és újra megismétlődjön vele. Csak erős társsal lenne képes változtatni, sok-sok szeretettel és egy komoly terápiával.

A másik témakör, mely a regény egyik fő alappillére: a depresszió. Sokan úri betegségnek tartják, pedig az öngyilkosok 70% ennek a folyamatnak köszönheti elmúlását. Igen is súlyos következményekkel jár, a nem időben való felismerés és segítségnyújtás. A kamaszok esetén, ez a hormonok tombolásával is párosul, hiszen mindenki keresi ilyenkor helyét a világban, és akinek hajlama van rá, különösen hamar belekerül ebbe az örvénybe. A megoldás sok féle lehet, de a szülői odafigyelés elengedhetetlen. Amiért ezeket leírtam, az a regényre vonatkozó élményem, miszerint az ábrázolás mód nagyon hiteles és félelmetesen valóságos. Az egész kötet olvasása folyamán egy gombóc nőtt a gyomromban, ami az utolsó szó elolvasásáig velem maradt. Nem hittem volna, hogy ennyire sokkolni fog, és szinte megfojt bennem minden jóérzést. A regény nagyon depresszív, szinte megfullasztja olvasóját. De egyszerűen képtelen voltam letenni, sokszor velem volt napközbeni teendőim során is.

Meg kell, hogy állapítsam, kiemelkedő az írástechnikája az írónak, és bőven elhitette velem, hogy ez a normális… Hiszem, hogy mindenki megfelel eme fogalomnak, hisz nézőpont kérdése. Képtelen vagyok kedvencelni, de nem utoljára vettem kézbe az is biztos.

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed, a XXI. Század Kiadó weboldalán be tudod szerezni a könyvet!

Írta: NiKy

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése