Normális emberek, olvasom a címet és elönt egy bizonyos
érzés és rögtön követi egy kérdés: miszerint ugyan ki és mi számít normálisnak?
Ha azt nézem, hogy normális az, ki a társadalomban megtalálja a helyét és
együtt úszik az árral, mások szerint mindig a játékszabályoknak megfelelően
teljesíti az életszakaszok kihívásait és úgy távozik az élők sorából, hogy
legalább egy gyermeket, unokákat, örökölhető vagyont hagyott a világnak. Ha
ennél a gondolatnál maradnék, akkor ez a cím nem lenne helytálló ehhez a
történethez. De vagyok olyan pimasz és szembe megyek a forgalommal, mert az is
normális, mikor mindenki pirosat hord, de merünk más színben megjelenni. Elvégre
mindenki az egyedit keresi, csak viselni, képviselni nem meri. Birkának lenni
vagy fekete báránynak, mindenki eldönti maga, hogy minek felel meg, de a
történet olvasása után senki sem lesz már ugyanaz.
Adott két fiatal, kiknek múltja és jelene az egymástól
függés határozza meg. Mindketten szenvednek, ki rá kényszerített áldozat
szerepe miatt, ki pedig az üresség miatt, melyet bár folyamatosan leplezni
kíván, viselkedése tükrözi lelki tusáját és ez alól nagyon nehezen tud kibújni.
A két fő karakter: Connell és Marianne, se veled, se nélküled létben élnek és
küzdenek egymásért és egymás ellen.
Kezdetben a kamaszkor apróbb képeibe pillanthatunk be,
mindkét fél zűrös életének apróbb mozzanatairól kapunk képet. Míg Connell az
iskola elitjében mozog, elfogadják és kedvelik, addig Marianne csendesen lépdel
a folyosókon, csak akkor kerül képbe, ha gúny tárgyaként szolgál némi
szórakozást az órák közötti szünetekben. Senki sem látja, bár erre számára
sincs igény a kezdetekben. A kialakuló kapcsolat, majd a kihasználás különböző
fázisai szépen kivetítenek egy olyan képet, melyben egy átlagos tinédzser belső
szorongásai tükröződnek vissza a lapokból. Az egyetemi évek már másképpen
alakulnak, hiszen ahogy mondani szokták: az élet egy örök körforgás, egyszer
fent, máskor lent.
A mellékkarakterek vegyes érzéseket hagytak bennem, mert bár
mindenkinek fontos a szerepe, mégis elenyésző a jelenléte. A két karakter
családi ábrázolása megegyezik, a testvért leszámítva. Ugyanakkor egymásnak
tükröt tartó, hisz bár két külön társadalmi szinten léteznek, a viselkedésük is
két véglet, mégis jobban rátekintve, nagyon hasonló a végkifejlet. A felelősség
minden esetben kimutatható, és akár mások, akár nem, mindkét felmenő felszínes
vakságot fogadott, az adott problémákra vonatkozóan. Igazán újdonságot nem ad a
könyv, mert számos író már foglalkozott a bántalmazott fiatalok különböző lelki
sérüléseivel.
Mégis ez a regény már attól különleges, ahogy tálalásra
került. Jelen idejű fejlődésregény. Tehát nincs külön párbeszédre bontva, amit
meg kell szokni olvasóként, de ha belerázódunk, már röpülnek is a sorok. A
másik különlegessége, hogy megfoghatatlan, hisz végig érezteti az író
olvasójával, hogy mi történik, vagy a múlt mit rejt, mégsem tudjuk biztosan
állítani miből ered a lelki fájdalom és gyötrődés hátterében. Szintén előnye,
hogy a felmerülő ismert problémákat magunkénak érezzük, még akkor is, ha semmi
hasonlót soha nem éreztünk. A családon belüli erőszaknak számos formája van, a
hatás többnyire torzító az egészséges léleknek. Nem ritka példa, hogy a fiatal
áldozat, felnőttként nem tud kilépni „szerepéből” és hasonló társat keres, aki
ugyan azon durva viselkedésformát mutat felé. Ennek fő oka, hogy az áldozat bár
szenved, és egyre mélyebbre süllyed, mégis itt van biztonságban, ezt ismeri és
könnyebb elviselni, mint nyitni az új felé.
Tudja, hogy nem jó, ami vele történik, mégis hagyja, hogy
újra és újra megismétlődjön vele. Csak erős társsal lenne képes változtatni,
sok-sok szeretettel és egy komoly terápiával.
A másik témakör, mely a regény egyik fő alappillére: a
depresszió. Sokan úri betegségnek tartják, pedig az öngyilkosok 70% ennek a
folyamatnak köszönheti elmúlását. Igen is súlyos következményekkel jár, a nem
időben való felismerés és segítségnyújtás. A kamaszok esetén, ez a hormonok
tombolásával is párosul, hiszen mindenki keresi ilyenkor helyét a világban, és
akinek hajlama van rá, különösen hamar belekerül ebbe az örvénybe. A megoldás
sok féle lehet, de a szülői odafigyelés elengedhetetlen. Amiért ezeket leírtam,
az a regényre vonatkozó élményem, miszerint az ábrázolás mód nagyon hiteles és
félelmetesen valóságos. Az egész kötet olvasása folyamán egy gombóc nőtt a
gyomromban, ami az utolsó szó elolvasásáig velem maradt. Nem hittem volna, hogy
ennyire sokkolni fog, és szinte megfojt bennem minden jóérzést. A regény nagyon
depresszív, szinte megfullasztja olvasóját. De egyszerűen képtelen voltam
letenni, sokszor velem volt napközbeni teendőim során is.
Meg kell, hogy állapítsam, kiemelkedő az írástechnikája az
írónak, és bőven elhitette velem, hogy ez a normális… Hiszem, hogy mindenki
megfelel eme fogalomnak, hisz nézőpont kérdése. Képtelen vagyok kedvencelni, de
nem utoljára vettem kézbe az is biztos.
Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed, a XXI. Század Kiadó weboldalán be tudod szerezni a könyvet!
Írta: NiKy
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése