Idén, bár még csak a negyedik hónapot taposom, számos
könyvet volt szerencsém olvasni és nagyon örülök, hogy jó pár kötet kedvencemmé
vált. Akadt olyan is, mely kiakasztott, megsiratott, megnevetettett, de ez az
első olyan, mely az utolsó tíz oldalon leírtak miatt került a kedvenceim közé.
Már megjelenés előtt szemet vetettem a kötetre, mert nagyon
megtetszett a letisztult borító, és a fülszöveg is ígéretesnek hangzott. Megjelenés
után kapva kaptam az alkalmon és beszereztem. Hogy őszinte legyek egy ideig nem
volt kedvem hozzá, de mivel havi szavazásnál eme kötet nyert, gondoltam ideje
kiolvasni. Pár órás kikapcsolódást nyújtott a számomra, gyorsan lehet vele
haladni, hiszen viszonylag szellősen van nyomtatva és egy-egy fejezet egy
oldalnyinál nem több. A könyv tartalma nagyon megosztóra sikeredett a számomra,
ugyanis a karakterek unszimpatikusak maradtak.
Korede szemszögéből ismerjük meg az eseményeket. Az Ő
személye kezdetlegesen kiakasztott, mert a felesleges körök, amiket a
testvérével futott soknak éreztem. Ayoola, Korede húga a másik főszereplő,
mégis kissé háttérbe kerül az események alakulása közben. Míg a nővér lelki
tusáját olvastam többször úgy éreztem, legalább annyira beteg a személye, mint
a testvéré, mégis kiváltott belőlem némi szánalmat, mert igyekezet és valljuk
be, a másodlagos szerepet én sem szeretem. Van benne tapasztalatom, és mivel
átéreztem a fő karakter fájdalmát, rögtön másképpen kezdtem viszonyulni hozzá.
Persze még mindig nem tudtam azonosulni tetteivel, de a lelki harcait, melyet
önmagával és a világgal is folytat, emberivé tették a szememben. A
mellékszereplők elenyészőek, mert mindenki bűnös a maga kis titkaival, mégis
csak jönnek-mennek a történet alakulása folyamán.
Van viszont egy karakter, akitől hányingerem van és nagyon
dühös voltam rá, ez pedig az anya személye. Még egy ilyen elfogult, gyáva nőt
nem hordott hátán a föld. Az, hogy másképpen szereti gyermekeit még csak-csak
megértettem, de az a felfogás, amit képviselt kiverte nálam a biztosítékot.
Az események folyamatosan haladnak, mint egy zuhogó víz,
mely csak visz magával, és nem tudsz menekülni. Tudtam, hogy hamarosan a mélybe
zuhanok, mégsem éreztem erőt magamba, hogy menekülni próbáljak. És valóban, a
történet végkifejlete egy hatalmas pofon volt, mégis örültem, hogy így történt.
Az írónő szépen bánik a szavakkal, fondorlatosan vezeti
olvasóját a katasztrófa felé, édesgetve, hogy lesz jobb is. Nem lett, de nem is
kell, mert ezért az utolsó pár oldalért szerettem bele a könyvbe. Egy élmény
volt az olvasása és biztos, hogy nem utoljára vettem kézbe.
Amennyiben szívesen beszereznéd a könyvet, az Athenaeum Kiadó weboldalán megteheted!
Írta: NiKy
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése