„(…) nem méreg szüli a szeretetet.”
Nem tudok elég hálás lenni, hogy részt veszek a Merítés gyermekzsűrijében, mert így folyamatosan képben vagyok a friss gyermekirodalom és mesék megjelenésével. Pacskovszky Zsolt – Dodó című kötete is így került a figyelmembe és rögtön be is szereztem egy példányt, hogy olvashassam. A külső borító kép teljesen lefedi a belső tartalmat, hiszen a karakterek egy része és bizonyos esemény illusztrálása látható rajta. Bár az őslények közül nem éppen kedvelt állatom a Dodó, ettől még úgy gondoltam egy remek történetet olvashatok róla. Visszatérve még egy mondat erejéig a rajzokhoz, azt kell, hogy írjam, nagyon tetszenek, végig olyan érzésem volt, hogy szívesen olvasnék képregényt is ezzel a stílusú rajzokkal.
Fő karakterünk, -mint azt már sejthetitek- Dodó egy letűnt kor ősállata, aki egy új találmánynak köszönhetően egyedi madara lett az Elmeházy-sziget lakóinak. A főpolgármester feltalálóként is remek munkát végez, de sajnos egy kellemetlen esemény miatt kissé messze kerül az otthonától. A szigeten ember és állat békésen megfér, mígnem a polgármester testvére átveszi a hatalmat és újra visszaállítja a régi „szép” időket. Fő karakterünk bebizonyítja, hogy nem csak haszontalan, habzsoló kis élőlény, hanem neki is köszönhetően izgalmakban bővelkedő kalandokat élhettem át olvasásom folyamán. És ha már a szereplőkről van szó, két kedvencet is avattam. Az egyikük Terkaperka, a keselyű, a másik pedig Barnília, a tudálékos tapír. Mindkét karakter fantasztikus személyiség, és ontják magukból a vicces, néhol fárasztó szövegeket. Hogy mi köze van egy nyomtatónak vagy a múltból több spártai katonának ehhez a kalamajkához? Nos, igen ezt nem árulhatom el, hiszen mindenképpen érdemes elolvasnod kedves olvasó a könyvet.
Amit viszont ki szeretnék emelni, hogy ez a mese egy bújtatott társadalomkritika is. Mert bár a könyv hátulján a 8+ jelzést találtam, bizonyos szinten megfordult a fejemben, hogy véletlenül nem-e a magyar társadalomról lett mintázva a sziget lakóinak jellemzése és a történet háttere!? Nos, ha így is van számomra egyértelmű, hogy néhol kicsit erős a cselekmény, ugyanakkor a mai gyerekek ennél sokkal súlyosabb történeteket is olvashatnak.
Felnőtt fejjel is úgy gondolom, hogy gyermekként is nagyon élveztem volna ennek a kötetnek az olvasását és jókat kacagtam volna a két szomszéd beszólásain. Számomra kedvenc lett nem tagadom és biztos vagyok benne, hogy nem először olvastam.
Amennyiben felkeltettem az érdeklődésedet a Móra Kiadó
oldalán meg tudod venni a könyvet.
Írta: NiKy
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése