Oldalak

Oldalak

2020. november 8., vasárnap

Horváth István Péter - Desztillátum


 

Utazókönyvként került hozzám a kötet, melyet itt is szeretnék megköszönni.

A külső borítás tetszett meg először, mivel felnőtt fejjel nagyon megszerettem a kémiát és minden vonz, ami ehhez köthető. Reméltem, hogy valami izgalmas újdonságot fedezhetek fel miután elkezdtem az olvasást.Részben igazam is lett.

A kötet négy részre bontható, de igazság szerint főleg csak a tematikájuk tér el egymástól, hiszen java részük vers és egy pár oldalnyi novella olvasható. A versek nagyon vegyes témákat dolgoznak fel, hiszen a történelmi és lélektani költeményektől kezdve, bizonyos szójátékokig olvasható minden típus. Több érdekes és lélekemelő alkotást fedeztem fel, de számomra kettő nagyon megfogó volt.

Az első, amit ki szeretnék emelni, egy olyan vers, melytől lüktetni kezdett a vérem és többszöri olvasás után is úgy éreztem nagy igazságot oszt meg velünk a költő. Nézzétek csak!

Világíts, mint gyertyaláng,
hiszen mi írjuk a dalt.
A sötétség szörnyen falánk,
mindent apróra vagdalt.

Építsük egy új világot,
ahol szeretet lebeg.
Ez a föld annyi kínt látott,
szegény krónikus beteg.

Eljött a nap, hogy változtass!
Nyisd ki a szíved, hogy láss!
Nem lehetsz céltalan utas,
a világ sötét padlás.

…mert fegyverek ontják a vért,
az utcákon romhalom.
Ha megkérdik, mégis miért?
Ez az éhes hatalom!

Építsük egy új világot,
ahol nincs több félelem!
Építsük egy új világot,
ahol Istent meglelem!

Eljött a nap, hogy változtass!
Nyisd ki a szíved, hogy láss!
Nem lehetsz céltalan utas,
a világ sötét padlás.

A második alkotás pedig tulajdonképpen a legkedvesebb hangszeremmel azonosítható, amint elolvastam már tudtam, hogy kedvencemmé válik ez a költemény. De aki szintén szereti a hegedűt, biztos vagyok benne, hogy meg fogja érteni a rajongásom okát.

Hegedű az éjszakába:
bánatszonáta…
holdarcú bús érzés kába
melódiája.

Ne játssz… sebes ujjad fájva
érinti lelkem.
A szerelem vörös mályva,
lassan vér serken.

Mélyen remeg a csendfátyol,
foltok cseppennek.
Érzem, ahogy sír a távol:
Mindig szeretlek..

Ami még kiemelkedő volt számomra, azok az egyperces novellák. Különösen egynek sikerült ledöbbentenie és többször újra olvastatnia magát. A Lóhalálában címmel már adott egy kellemetlen feszületet a lelkemnek, de miután megértettem miről is szól éreztem, hogy erre sok mindent rá lehet húzni úgy, mint társadalomkritika vagy lelkifröccs.  Feltölt és elgondolkodtat és ettől is olyan különleges a számomra.

Viszont a külső borító megtévesztő volt részben és tudom, hogy a kedves alkotó egy Beetető című írásával megmagyarázza a szándékot, nekem mégis csalódással párosult, hogy nem egészen azt kaptam, amit vártam. Talán tartalomhoz képest ez a kép túlzottan is tudományos talán.

Ez a kötet kicsit szétszórt, kicsit erőltetett érzetet is hagyott bennem, de ugyanakkor ez a kavalkád egy művész szemével izgalmas és érthető. Úgy gondolom, hogy az alkotótól nem utoljára olvastam, és ajánlom mindenkinek, aki szereti az új és izgalmas alkotásokat.

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed az Underground Kiadó oldalán be tudod szerezni a könyvet.

Írta: NiKy


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése