Abban a megtiszteltetésben van részem, hogy olvashattam Palásthy Ágnes: A tekergő bőregér című mesekönyvét. Nagy rajongója vagyok az ifjúsági és gyermekirodalomnak, így mindig nagy örömöt érzek, ha egy - egy különlegesebb könyvet olvashatok. Számomra az írónő eme könyve, nem csak kedves, de rendkívül szórakoztató is. A gyerekek nemcsak élvezhetik az erdei állatok apró cseprő életét, a mesekönyv biztosítja a lehetőséget arra, hogy megtanuljanak olvasni hosszabb mondatokat is. Ezekről is kérdeztem az írónőt! Vágjunk is bele!
Pár szóban bemutatkoznál a kedves olvasóknak? Mit érdemes tudni rólad és a munkásságodról?Magyar-angol szakos középiskolai tanár vagyok, szabadúszó műfordító (eddig 34 könyvet fordítottam), és meseíró. Vidéken élek a családommal, és jelenleg négy befogadott macskánkkal (a macskák száma időnként változik).
A tekergő bőregér mesekönyved utazókönyvként olvashattam, amit ezúton is köszönök. Pár mondatban mesélnél róla? Hogyan alakult ki benned a mesék témaköre? Miért éppen állatokról írtál történeteket? Hogyan jöttek létre ezek a „beszélő” nevek?
A tekergő bőregér a második kötet az Erdei tisztás sorozatból. Az első kötet (Elrabolták a siklót) 2015-ben jelent meg, egy évvel később a Bőregér, a harmadik (A fába szorult borz) pedig 2016 karácsonyára lett időzítve. Az alapötlet az volt, hogy van egy erdei tisztás, itt élnek mindenféle erdei állatok, akikkel különböző dolgok történnek.
Azt hiszem, azért választottam állatszereplőket, mert így egy kicsit elemelhetem a realitásokból az ábrázolt témát, és nem lesz didaktikus a történet. Ezen kívül a szórakoztatás mellett egy kis ismeretterjesztést is el akartam rejteni egyes mesékben (például a mimikriről az Antonio, a kaméleonban).
Mi vagy ki inspirálja a történeteidet?
Ez fura dolog. Szinte bármiből lehet mese. Például egy reggel munkába menet láttam három civakodó harkályt. Ők inspirálták a Kopogd le a fán! című mesét. Vagy láttam egy fotót a keresztcsőrű madárról, utánaolvastam egy kicsit, és őt is elhelyeztem egy mesében.
Ami pedig a neveket illeti, sok utalást elrejtek a meséimben a szülőknek, akik felolvassák a történeteket, hogy ők is jól szórakozzanak. Például Zazi, a kis bőregér családja egy metróállomáson lakik. Ez utalás a maga korában kultikus Zazi a metrón című francia filmre.
Térjünk rá kicsit a könyv borítójára és illusztrációjára. Mennyi beleszólásod volt, hogy nézzen ki? Mennyire vagy megelégedve a rajzokkal, melyek a történeteidet díszítik?
A szerző szerepe általában véget ér, amikor végeznek a szerkesztéssel. Az illusztrátor a maga elképzelése szerint alkotja újra a történeteket. Közben persze előfordul, hogy megbeszélünk egy-egy részletet, ha a grafikus ezt igényli. A szerző is elmondhatja a véleményét, az illusztrátor meghallgatja, de végül a saját elképzelése szerint dönt.
A rajzok közül némelyik jobban, másik kevésbé tetszett, ahogy gondolom, a grafikusnak, Szőnyi Gergelynek sem egyformán tetszett minden történetem. Az abszolút kedvencem a Kopogd le a fán! című mesében a rocker varjú, akit egyértelműen Nagy Feróról mintázott Gergő, még a babos kendő is ott van rajta.
Hogy kerültél eme nagy kiadóhoz, mint a Könyvmolyképző? Milyen érzés eme nagyszerű kiadónál dolgozni?
Amikor jó pár mesém elkészült, elküldtem őket a Könyvmolyképzőnek. Megnézték, tetszett nekik, és jelezték, hogy kiadnák. Jól tudunk együtt dolgozni, és nagyon sokat tanulok a szerkesztések alatt. Milyen terveid vannak a későbbiekben? Mire számíthatnak az olvasóid? Idén jelenik meg egy új könyvem, egy cicás történet. Egy Bella nevű kislány a főszereplője, aki nagyon szeretne egy cicát. Kié ez a cica? a könyv címe, amelyhez jelenleg készíti a gyönyörű illusztrációkat Szimonidesz Hajni. Ezen kívül hamarosan megjelenik egy antológia A legvagányabb olvasókönyvem címmel, és ebben is lesz egy cicás történetem (ha úgy tetszik, spin-off a Kié ez a cicához). És persze, mint minden írónak, van egy csomó ötletem, meg készülő történetem.
Esetleg más műfajban is alkotnál – e?
Egyszer szilveszteri bolondozásképpen írtam egy Agatha Christie stílusparódiát
Tea címmel. Ez olvasható a blogomon (
agnesmesel.blogspot.com), ahol a kötetbe nem került meséim is fent vannak. Ha ezt a stílusparódiát elolvassa valaki, azt hiszem, nem fog meglepődni, ha azt mondom, egyelőre inkább maradok a meséknél.
Ezúton is szeretnék további sok sikert kívánni Ágnesnek! Remélem meséivel nagyon sok gyerkőcöt tesz majd boldoggá a jövőben!
Ha felkeltettük az érdeklődéseteket, az írónőt és a könyveit elérhetitek a Könymolyképző Kiadó oldalán!
Írta: NiKy
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése