Tillmann Pentele - Eleven viadukt

 

„Egy árva könnycsepp

A végtelenbe csöppent –

Utána mennél.”

Azt szokták mondani, hogy a Haiku a költészet ékszeresdoboza. Sok apró, fényes gyöngyszem, amely külön egy-egy pillanat emlékeitől csillog, de együttesen nagyobb fénnyel világít, mint a Hold ezüstösen visszacsillanó képe a víztükörben.

Sokan úgy gondolják, hogy eme kis verssorok nem említhetőek egy lapon a „nagy” versekkel, hiszen pillekönnyű szavaikkal csak egy-egy picinyke élet mozaikot rögzítenek, amelyet az aktuális szerző meglát vagy érez. Pedig ezek a gyöngyszemek nagyon értékesek, mert a hétköznapi élet sokszor unalmas, szürke vásznát színekkel bolondítják meg. Ráadásul a fényben ezek a színes csodák képpé állnak össze az olvasó szemei előtt, és amit eddig látatlanul láttunk, most elevenen robban lelkünkbe. A legrejtélyesebb alkotók ezért a haikuírók, mert olyan varázslattal bírnak, ami még a makacs, vakságban szenvedőt is meggyógyítják akaratlanul is. Látni vagy nézni? Azt gondolnánk, ugyanazt jelenti mind a két szó, de a gyakorlatban teljesen elválnak egymástól. Míg az előbbi rácsodálkozik a hajnal frissességére, a leveleken csücsülő, kicsiny esőcseppekre, elhiszi, hogy ami elé tárul sokkalta több a látszatnál, addig az utóbbi elfogadja, amit elé vetít az aznap és nem keres mögöttes értelmet, vagy szépséget semmiben. Hogy ki melyik szemlélettel tekint a világra, nagyon szubjektív, de egyet biztosan állíthatok. Az apró örömökért minden nap meg kell dolgozni, de a szorgalom és nyitottság ezer színben jutalmazza a bátrakat. Megéri mindenképpen!

„pillangó illan

a tó tükre siratja –

fordított eső”

Kép: NiKy m.i.

Tillmann Pentele költő immáron második kötetét vehettem kézbe, amely bár előbb került kiadásra, mint első olvasmányom (Éhes sziromsugarak 2022), mégis a gyűjtemény színvonala meghazudtolja ezt. A kötet jól mutatja a szerző könnyed, szinte légies stílusát, amely néhol kicsinyke pajzán humorral fűszerezett. Ezek az apró kitekintések – komiszságok - nagyon jót tesznek a hangulat fokozása tekintetében, hiszen az olvasó is felélénkül általuk.

Tillmann Pentele – Eleven viadukt című könyve 2019-ben jelent meg a Napkút Kiadó gondozásában. A borítón Selmeci László fényképfelvételét láthatjuk, amely meleg színeivel és a természet adta szépségével, igazán remek érzéseket hoz a felszínre szemlélőjében.

A kötet felosztás nélküli, ámbár bizonyos időközönként egy-egy nagyobb cím alá rendezett. A megadott, sokszor összetett szavak, tulajdonképpen egy keretet adnak az alatta olvasható kis „pillanat verseknek”.

Ebben a kiadványban elsődlegesen a légiesség és az ember lelkének sokszínűsége mutatkozik meg. A versek időtállónak mondhatóak, mivel a sorok között rejtekező üzenetek többször jellemzik az átlagot, hiába tagadunk mindent.

„a talpad alatt
négylevelű lóhere –
szerencsetiprás”

Egy kis háttér érdekességként megsúgom, hogy a költő magáról is „megemlékezik”, mikor hétköznaponként mások felett „repked” és a sok koromtól mentesít minket.

Kép: NiKy m.i.

„kibomlik a füst
házacskád kéményéből –
fekete virág”

A szavak játékossága szinte kikiállt a sorokból, hol kis pimaszan kacsintgat, hol csak éppen egy félmosolyt engedd meg magának, de minden esetben kacagtató az eredmény utána.

„lyukas cipőtalp
a kíváncsi tyúkszemem
azon kukucskál”

Természetesen a komolyabb tematikák is érintve lettek, hiszen ez a párhuzam alapvetően is jellemzi a szerző munkásságát.

„kéretlen menedék –
fölöttem boltíves
koporsófedél”

Kép: NiKy m.i.

Ami pedig a könyvek és maga az irodalom szeretetéről mesélnek, azt külön ki szeretném emelni, mert nagyon szívembe zártam őket:

„nincs ihletem, írt
szó híján a szűz lapot
radírozgatom”

Ezek után úgy gondolom, hogy nem lesz meglepő senki számára, ha elismerem, hogy mennyire kedvemre valók a költő alkotásai és biztosan elmondhatom magamról, hogy egy hűséges olvasójára lelt bennem.

Összességében azt kaptam, amit már tapasztaltam első ismerkedésem alkalmával. A könnyed szavakkal ékesített sorok felemeltek, de a mélyebb gondolatok megerősítettek. Az ilyen könyvekért érdemes sokat olvasni, hiszen sose tudhatjuk, hogy éppen mikor lelünk rá egy különleges lélek „üzenetére”.

„beomlott tető
alatt ázó kötetek –
fuldokló szavak”

Ajánlom a könyvet Neked, aki most ezeket a sorokat olvassa és mindenkinek, aki szereti a költészet különlegesebb darabjait. Mert minden ékkő addig csillog, amíg a Nap és ebben az esetben az olvasó – tekintete reá szegeződik.

A könyvet megvásárolhatod a nagyobb bolthálózatokban vagy a Napkút Kiadó weboldalán egyaránt. 

Írta: NiKy

Turbuly Lilla - Pestre fel!

 

„Imádom az ilyen reggeleket: amikor süt a nap, de a levegő még tiszta.  Ilyenkor az ember elhiszi, hogy minden csak most kezdődik, és kizárólag jó dolgok történhetnek vele.”

„Színház az egész világ. És színész benne minden férfi és nő: Fellép s lelép: s mindenkit sok szerep vár Életében… „(William Shakespeare - Ahogy tetszik II. felvonás 7. szín; fordította Szabó Lőrinc). Ez a rövid idézet jutott eszembe először, amikor kézbe vettem a mostani kötetet. Nem hiába, hiszen az aktuális olvasmányom is a színházat és a színészkedést vette górcső alá, bár tény, hogy a fenti szöveg a világirodalom egyik leghíresebb alkotójának különlegesen megformált észrevétele egy letűnt kor társadalmáról, amelyről gondolhatnánk, hogy mennyire elévült, de az ember nem változik, csak az idő és ezáltal a korszelleme.

Mostanában sok olyan könyvet vehettem kézbe, amely az ifjúsági irodalom szférájába tartozik, hiszen a Merítés-díj Ifjúsági zsűri listájáról szemezgettem ezen alkotásokat. A felsorolt kötetek mind színvonalban, mind mondanivalóság tekintetében igen csak változatosnak mondhatóak, mégis egytől egyig érdekesek a maguk kategóriájában. Sokszor keresem a mélyebb tartalmat ezekben a regényekben, és amikor nem lelem, csak ráncolom a homlokomat, pedig a lényegről elfeledkezem. Ezen kiadványoknak elsődleges dolguk, hogy szórakoztassanak, és csak másodlagosan kell valami pluszt nyújtaniuk olvasójuknak. Persze, ha mind a két feltétel teljesül, az már maga az oázis lelkemnek, mégis néhol túl szigorúnak vélem a magam igényeit. Vajon mindenképpen kell, hogy egy fiataloknak szóló kötet tanítson is? Vagy csupán a rohanó világunk miatt érezem úgy, hogy sokkal többről kell, hogy szóljon, mint egy átlag regény!

Amikor –pár bekezdéssel – fentebb az egyik régi kedvenc alkotómtól idéztem, akkor jöttem rá, hogy maga a szórakozás is olyan képlékeny. Az életünkben annyi szerepet játszunk akaratlanul is, hiszen nem lehetünk könnyedek, mikor hív a kötelesség vagy éppen az események ezt kívánják tőlünk, de szigorúan sem jó látni mindent, elvégre nem akarunk idő előtt ráncosodni sem. A középút a legjobb tartja a mondás, de ezt mindenkinek magának kell megteremtenie, amelyet ki – ki szerepének megfelelően alakít ki. De ha színház az egész világ, akkor a könyv is egy színdarab, amely addig tart, míg az utolsó oldalt be nem csukjuk.

Kép: NiKy m.i.

Turbuly Lilla egy igencsak sokszínű szerző, aki számos területen megméretetett, hiszen nemcsak a novellák világában mozog otthonosan, de a költészet hegyeit is meghódította már, ahogy a gyermek – és ifjúsági irodalom határtalan birodalmát is megjárta. Ezek után kissé furcsának tűnhet, hogy színes írói pályafutása mellett, bizony még színházkritikusként is ismeri a publikum. Ha szeretnél többet megtudni az szerzőről, akkor javaslom, hogy keresd fel honlapját.

Turbuly Lilla – Pestre (f)el! című ifjúsági regénye 2022-ben jelent meg a Móra Kiadó gondozásában. A könyv könnyed stílusát már a borítóra vetett első pillantásból már sejthetjük, amelyet a többi  illusztrációkkal együtt Bertóthy Ágnes álmodott meg a számunkra. A vidám, kissé vicces képek remekül kiegészítik az írói stílust, amely a maga könnyed és közvetlen hangvételével remek hangulatot teremt az olvasásra.

Ebben a történetben egy (csonka) család kerül a középpontba, ahol az elvált szülők két otthont teremtve próbálják gyermekeik életét irányítani.

Bogi egy 13 éves általános iskolás leányka, akinek nem a hétköznapi tinédzseri élet jutott mostanában osztályrészéül. Hiszen nem elég, hogy édesanyja ikreket vár a mostohájától, de édesapja ügyetlenkedései miatt bizony rendre rá marad a háztartás ügyes-bajos vezetése is. Ráadásul 8 éves öccsét is felügyelnie kell Budapest szívében, amely nagyon távol esik nyugodt, falusi otthonától, és mindez sokszor kész kalamajkához vezet. Nem elég, hogy a szülői szerepkört is neki kell betöltenie, de bizony az otthoni dolgok mellett, az iskolában sem túl fényesek a napok. Megfelelni az új angol tanárnőnek, otthon rendet teremteni, felügyelni Apát és Öcsit is embert próbáló feladatok, de még a jövővel kapcsolatos kételyek is mardossák Bogi lelkét.

Kép: NiKy m.i.

De milyen is a diákélet, ha nem lenne csupa bonyodalom, mégis emellett marad egy kevéske idő egy nagyobb álom megélésére is, hiszen az iskolai színházkört is megismerhetjük tüzetesebben. Vajon a színészi pálya csupán hazugságok hálója vagy sokkal több annál és egy 13 éves lány képes –e megállni a helyét ilyen sok szerepkörben egyáltalán? Nos, ezt nem árulhatom el, de javaslom, hogy válts rá jegyet!

„Szóval ilyen is lehet a színház. Nemcsak egyszerűen érdekes vagy ünnepélyes, nemcsak vicces vagy komoly, hanem valami olyasmi is, amiről azt gondolod, hogy rólad szól, mert te is úgy érzed, hogy „Mért félnél, m’ért élnél, ha nem egy álomért”? (Dés László – Geszti Péter – Mi vagyunk a Grund!”

Ennek a történetnek nagy erőssége a rejtett humor, amely sokszor szinte robbanásszerűen kerül az olvasó elé, és számos komolyabb témát is érint. Némiképpen önző szülők gyermekeiről mesél, ahol a hősnőnknek kell megoldani olyan feladatokat, amelyek korához képest még túl nagy kihívások.

Sok érdekességet rejt a maga egyszerűségében és talán a szerző a saját életéből is merítkezett, amikor eme regényét megírta. Elvégre a színházi életről vagy a színészi létről csak az tud hitelesen írni, aki maga is benne forog a közegben. A tapasztalat átültetése e tekintetben nagyon jól sikerült, elvégre szinte szárnyra kél az olvasó maga is.

Először arra gondoltam, hogy nem minden gyermeknek adatik meg, hogy valóban megélhessék korunknak megfelelően a szerepüket. Hiszen itt van Bogi remek példája is, miszerint az iskolában a korosztályának megfelelően kezelik a felnőttek, de ahogy vége a napi óráknak kénytelen egy magasabb funkcióban is helytállni, ha nem akarja, hogy katasztrófához vezessenek a hétköznapok kissé ügyetlen apukája mellett.

Szerettem a leányka bőrébe bújni és kissé elmerengeni az élet dolgain. Jó érzéssel töltött el, hogy cseppet koravénként látja a környezetét, nagy szeretettel törődik családtagjaival, de mer nyitni az újdonságok felé is. A gyökereket nehéz kitépnie és a kétlaki élet sem tesz túl jót eleinte a lelkében, de a sulis darabban végre megélheti azokat az érzéseket, amelyek talán a szürke mindennapokban elkerülték volna. Ráadásul cukorborsó, de kissé ügyetlen édesapja, izgága öccse, egy remek humorú szomszédasszony, barátok és ellenségek is színesítik életét. Hát nem remek?

Események tekintetében pörgős a könyv és nem hagyja olvasóját cserben, elvégre egy perc nyugta sincs senkinek. Tanulunk, mosogatunk, utazunk, családosan vagy éppen barátokkal bajlódunk, de mindig mozgásban és másokkal törődve. Ha bánat éri szívünket, a gyógyító balzsam ugyan hamar érkezik, de kellően keserédes utóérzést hagy maga után, hogy legyen min rágódni mégiscsak. És persze a nem várt szerelem is kopogtat az ajtónkon, de, hogy beengedjük –e, az már a jövő zenés darabjainak egyike.

Kép: NiKy m.i.

Talán kissé szokatlannak tűnt elsőre az a mérhetetlen mennyiségű párhuzam, amely felfedezhető a regényben. Ilyen például a régi és új családi szerkezet megélése, vagy a vidék és nagyváros közötti szakadék meglátása.

„Különben ez a hajléktalan dolog is azok közé tartozik, amiről, amíg otthon laktunk, legfeljebb csak hallottam, de az teljesen más, mint látni, hogy tényleg ott fekszenek az utcán meg a padokon, és hogy mindenki úgy megy el mellettük, mintha ez tök normális lenne. Mint a kosz az utcákon meg a pisiszag a kapualjakban.”

Összességében azt hiszem, elmondhatom, hogy meglepetés volt számomra ez a kötet, hiszen bár könnyed és szinte légies stílusú, mégis megleltem a magam által oly „kedvelt” komoly mondanivalóságát. Hogy elégedett lennék? Igen, ezt határozottan állíthatom és pont ezért nagyon szerettem ezt a pár órát, míg kizökkentem a mindennapjaim szerepéből.

Azt hiszem ezt a történetet kortól és nemtől függetlenül ajánlani tudom, mert kicsit mindannyian szerepet játszunk a magunk színházi darabjában. Hogy kinek jut a főszerep az persze egyéni, de azt biztosan állíthatom, hogy a jó színész egybeolvad szerepével és ezáltal addig önmaga lehet. Én csak annyit mondhatok számotokra: Legyetek kényelmesen könnyedek, hiszen az életed előadásához csak te kellesz!

Ha úgy érzed megfogott a fenti kritika és esetleg kedved van egy kis olvasáshoz, akkor ajánlom figyelmedbe a Móra Kiadó honlapját, ahol, számos különleges kötet mellett, ezt a regényt is meglelheted!

Írta: NiKy