Kiss Judit Ágnes - Egy nőalak szürke kontúrja

„Egy nőalak szürke kontúrja a kora hajnali kék derengésben. Ahogy az ég egyre világosabbá válik, az alak az ellenfényben egyre feketébb.”

 

Évről-évre egyre több olyan kiadvány jelenik meg a hazai könyves piacon, amely a családon belüli erőszak és azon belül is a pedofília témaköröket veszi górcső alá. Eme két tematika súlyos önmagában is, de együtt nagyon megrázó, talán úgy is fogalmazhatnék, hogy felfoghatatlan az áldozatok vonatkozásában. A gyermekvédelmi és jogi intézmények malma lassan őröl és sok esetben a családon belüli abúzus egy ismétlődő, folyamatos, a hétköznapi élethez hozzátartozó folyamattá válik a bántalmazó és áldozata között. Egy ilyen család kialakulása már idejekorán észlelhető, hiszen ebben a szerkezetben a központ többnyire egy autoriter alak köré összpontosul, aki többszörösen visszaél szerepkörével. Ezen személyek többnyire maguk is bántalmazottként élték anno gyermekkorukat és váltak később bántalmazóvá, ellenben ez nem egyenes úti következménye a korán átélt traumáknak, ellenben nem kizárható az a mély fájdalmat őrző lélek összefüggésében. Erről ugyanakkor nem szokás beszélni és sokszor csak nagyon hosszú idő elteltével kerülnek felszínre az évek óta tartó visszaélések esetei. Természetesen nagyon kényes tematikákról van szó, hiszen a bizonyítékok egyértelműsítése is komplikált folyamat, mégis sokkal nagyobb hangsúlyt kellene fektetni a lakosság és a hivatalok irányából is egy átláthatóbb és irányozottabb gyermeksegítő hálózat kiépítésére. Csak, hogy egy kiragadott példával éljek, a mai rendszer elsődlegesen a bizonyítékok révén kiemeli a bántalmazott gyermeket a családból, ezzel is növelve a lelki sérüléseket. A bántalmazó felelősségre vonása sem működik olajozottan, pont a fent említettek miatt, pedig az intézményesített „szent” család képe napi téma még a parlamentben is. Több olyan eset is napvilágot látott az utóbbi években, amelyek megosztóan hatottak a társadalmi közegre. Ítélkezünk, idegen emberek felett, pedig sosem tudhatjuk, hogy ki milyen sebekkel lép egy kapcsolatba.

A mostani olvasmányom alappillérei a fent említett témakörök, valamint a vallás szerepe az ember életében.

Kép: NiKy m.i.

Kiss Judit Ágnes egy igazán sokszínű szerző, elvégre a gyermek – és ifjúsági irodalomban évente jelenik meg számos kötete, de a felnőtteknek szóló történeteivel is igen gazdag a paletta. Ráadásul 2022-ben a Merítés-díj Ifjúsági zsűri Top10-be került a Kórház az osztályteremben című könyve. Még ebben az évben kétszeres díjnyertesként A csodabogár című mesekönyve vitte el a közönség és zsűri által kiosztható díjakat. Témaválasztásai sokszor érdekesek, merészek, és pont ezért, érdemes odafigyelni az írónő munkásságára mindenképpen. Ha szeretnél többet megtudni az alkotóról, akkor látogass el a honlapjára. 

Kiss Judit Ágnes – Egy nőalak szürke kontúrja című könyve 2023-ban jelent meg a Kalligram Kiadó gondozásában. A kiadványt elsősorban a szerző miatt rendeltem elő, de ki kell, hogy emeljem a különleges címválasztást és a borító szépségét is. Együttesen elegendőek, hogy a leendő olvasó bizalommal vegye kézbe a kötetet.

Történetünk főhőse Gina, az a tizennégy éves tinédzser, aki hétköznapokon egy otthonától távoleső iskola kollégiumában él, de hétvégente várja a „szerető” családja. Gina édesanyjával, húgával és nevelőapjával tölti az iskolai szüneteket, ahol a nappal szürkeségét az éjszakák sötét, sűrű masszája váltja fel. Az otthoni közeg egyetlen fénypontja húga, aki ártatlanságával és gyermeki bizalmával fonja körbe nővérét, hiszen a bántalmazó éjszakák fájdalma és a tudatos tudatlanságban szenvedő édesanya között őrlődő lánynak nincs más menekülési lehetősége, csak a több száz kilométerre fekvő iskola.

A távoli közegben való kallódása sem segíti elő fájdalmának megélését, hiszen egyik kapcsolatból a másikba siklik, néha tábort ver ugyan egy szintén nehéz sorsot húzó fiú oldalán, de újra és újra visszatér az érzéketlenség fátyla mögé, hiszen a szeretetlenségnél még ez is jobb, mint a semmi.

A pusztító életmód és a kilátástalan családi közeg végül elhozza számára az egyetlen olyan utat, ami még fényt hozhat a sötétségbe. Később felnőttként ez az ösvény határozza meg sorsát, ámbár aki az erőszak magját magába szívta egyszer már megbélyegzettként, nagyon nehezen térhet más ösvényre. Vajon tényleg ennyi lenne az élet és nincs kiút a pokolból? És a hit ad-e elegendő erőt? Lemosható-e a múlt ragacsos sara a megtépázott lélekről és lesz-e valaha jobb a mostnál?  

„[…] nem számít, hogy milyen fiatalon hal meg az ember, ha volt értelme.”

Kép: NiKy m.i.

A történet kétpólusú vagyis két nagy részre osztható. Az első szakaszában megismerjük a fiatal leányt, a családját, az iskolai közeget. A sötétség sűrűjében keressük magunk is a kiutat és fényt, és reméljük, hogy még időben megleljük, hiszen közeleg a fullasztó vég. A második periódusban már felnőtt nőként vagyunk jelen a történetben, ahol a bántalmazási forma cseppet átalakul ugyan, de ott folytatódik, ahol a remény halvány szikrája pislákolni kezdett. Eme kettősség végig kíséri főhősnőnk fájdalmakkal teli életét, amelyről olvasni is nehéz volt, de tudni, hogy az életből is merítkezhetett a szerző, elvégre ez napi szinten megtörténhet bármelyikünkkel, egyenesen elfogadhatatlan.

Nagyon érdekes volt olvasni, ahogy tükröt tart Gina elé az élet. Erőtlen gyermekből, egy tanult nővé válni, majd ismét visszaesni a „gödörbe” egy másik formában és újra felállni. Nagyon példaértékűnek tartom még akkor is, ha többször úgy éreztem, hogy megráztam volna, ébredjen fel végre.

A kilátástalanságban szenvedés, ahogy én hívom, egy súlyos pszichés betegség, amely a bántalmazott kapcsolatban élőkben alakul ki akaratlanul is. Sajnos alapjaiban meg is valósul, hiszen kiszolgáltatottá válnak a bántalmazó irányában, valamint annak akaratának alárendeltségében. Erről sokkal többet kellene beszélni és ebben a kötetben bőven érintődik is a kérdéskör.

Izgalmas volt felfedezni az anya, mint fogalom kettőspontját is. Mert mindenkinek van egy édesanyja, és később – jószerivel – a leányok anyává válnak maguk is. A gyermekként tapasztalt hibák vajon automatikusan tovább adódnak a leszármazottak irányában? Vagy felül lehet írni, még ha nagyon komoly erőfeszítések árán is?

Kép: NiKy m.i.

Gina karaktere az esendőségén át egészen a „fejlődéséig” beleégett a lelkembe. Ennyire közelről megtapasztalni egy majdnem elfeledett emléket hozott bennem is elő a mélyről és a magam démonaival is küzdve akartam a változást.

A vallás témaköre az esetemben nagyon kényes, hiszen nem átlagosan tekintek rá. Úgy gondolom ez a fajta tükör is jót tesz az olvasónak, akár hisz, akár nem. Elfogulatlanul kicsit átgondolni, hogy a saját életében milyen szerepet is tölt be eme tematika. A hit persze más kérdés, hiszen nem említhető a vallással. Külön kell tudni választani és erre eme regény nagyon jó példával szolgál.

A regény sokkalta több egy szimpla női sors történetnél. Annyi oldalról megvizsgálja a családon belüli abúzust, amelyről talán nem is gondolnánk elsőre. Mégis a fájdalmas sorokon át a figyelmes olvasónak megadatik a remény kezét megfogni. Hittel vagy anélkül átértékelni kicsit a saját életét és jobban figyelni a körülötte lévő emberi sorsokat. Persze egy regény nem fog megváltoztatni egy egész társadalmi zárt viselkedést, de alapjaiban kell elkezdeni a változást és kitartó „hittel” gyűrűzni fog, meglátjátok.

A könyvet azon olvasóknak ajánlom, akik erős lélekkel rendelkeznek, mert nem kímél senkit sem. Értve olvasni pedig ebben az esetben szinte kötelezővé válik, hiszen a történet automatikusan hozza a felszínre azt, amiről azt hittük, hogy eltemettünk a mélyre, persze, ha akad ilyen. Érdemes kézbe venni, akár csak egyszeri olvasás gyanánt, de javaslom, hogy előtte vértezzük fel magunkat egy nehezebben emészthető, mélyebb mondanivaló irányában.

„Egy nőalak szürke kontúrja a kora hajnali kék derengésben. Ahogy az ég egyre világosabbá válik, az alak az ellenfényben egyre feketébb.”

Amennyiben kézbe vennéd a könyvet, megteheted, ha a Libri weboldalára ellátogatsz.

Írta: NiKy