Virtuális valóság. Már-már közhelynek ható
gyüjtőfogalom, amely évtizedek óta izgatja mind a hétköznapi emberek, mind a
tudományos társadalom fantáziáját. A technológiai óriáscégek beszállásával újra
reneszánszát éli, és a ‘80-as években megrekedt fejlődése új lendületet kaphat,
nem utolsó sorban a grafikus kártyák, illetve általában a számítógépek
teljesítményének drasztikus növekedésének köszönhetően. Maga az elképzelés
pedig egyáltalán nem új keletű, hiszen az amerikai hadsereg (ki más?) már a II.
világháború idején alkalmazott kezdetleges szimulátorokat a repülőgép pilóták
kiképzésének felgyorsítására. De ha elég ambíciózusak vagyunk, akkor
visszamehetünk egészen akár René Descartes 1641-ben megfogalmazott gonosz démon
elméletéig egyfajta hamis vagy látszat valóság megfogalmazására. Természetesen
a sci-fi műfajában is gyakran megszólított múzsa a metaverzum, elég csak a
Mátrix-ra vagy a Ready Player One-ra gondolni.
Matt Ruff - 88 név című regénye az Agave
Könyvek Kiadó gondozásában jelent meg 2022-ben és elég csak egy pillantást vetni
a borítóra, hogy tudjuk, pontosan milyen témával is lesz dolgunk. Apropó,
borító. Általánosságban véve nagyon elégedett szoktam lenni a kiadó termékeinek
külalakjával, a mostani azonban átlag alattira sikerült szerintem. Inkább
illene valami “Számítástechnika mindenkinek” magazin elejére, bár elfogadom,
hogy nem könnyű egy ennyire kizsigerelt témában újat alkotni.
Ami a történetet illeti, nem fogunk sok
újdonsággal találkozni itt sem. Főhősünk, a fiatal John Chu serpaként keresi a
kenyerét, de veszedelmes hegycsúcsok meghódítása helyett a virtuális valóságban
szegődik gazdag ügyfelek szolgálatába. A vállalkozás lényege, hogy népszerű
videójátékokban biztosítja csapattársaival a kliensek számára azt a fokú
játékélményt, amihez annak normális esetben több száz órát kellene előzetesen
beleinvesztálnia. Ami magát a könyvben szereplő legnépszerűbb játékot illeti,
ha valaki valaha játszott a World of Warcraft-tel, akkor kísértetiesen
ismerősnek fogja találni. Feltételezem, hogy az író részéről ez nem “lenyúlás”,
hanem tudatos stratégia volt, hogy a valós példa alapján az olvasó könnyebben
értelmezhesse a leírtakat. Az üzlet úgy ahogy eldöcög, a szokásos femme fatale
és a titokzatos nagyhatalmú ügyfél kavarja meg a történet állóvízét. A végkifejlet,
a történet lezárására számomra nagyon kurta-furcsa lett, nem tudom, hogy ez
mennyire volt tudatos vagy csak az író kifogyott az ötletekből, de mindenesetre
nagyon erőltetettre sikerült. Értem és méltányolom a szándékot, hogy a könyv figyelmeztet
a virtuális valóság, de leginkább a közösségi média veszélyeire, az alteregókra
és a hamis személyazonosságokkal történő visszaélésékre, de nekem a lezárás
nagyon klisés lett, különösen a szülők színre lépésével lett deus ex machina
érzete az egésznek, minden komoly problémának hirtelen egyszerű megoldása lett.
Ha meg akarnám ragadni a könyv princípiumát, akkor lényegben az internetes
trollkultúrával szembeni állásfoglalás.
Ami a könyv pozitív oldalát illeti, a
hozzám hasonló kockák lubickolni fognak a sok MMORPG-s kikacsintásban, különösen
tetszett az a fejezet, amely a szöveges alapú kalandjátékok hősi múltját
elevenítette fel, bár a Himbi úr féle perverzitás egy kicsit testidegen volt.
Élvezetes volt olvasni azokról a hatásokról is, amelyeket a virtuális valóság
tömeges adaptációja gyakorolhat a társadalomra az elképzelt jövőben, ezek közül
számos véleményem szerint a valóságban is végbemehet.
Fontosnak érzem megemlíteni, hogy a
könyvben érezhető a sokakat megosztó gender-jelenség hatása is, nem véletlenül,
hiszen a virtuális valóságban mindenki kedve szerint választhat fizikai külsőt.
Engem ez a kliséktől eltekintve a legkevésbé zavart, de lehetnek olvasók,
akiknek befolyásolhatja az olvasási élményét.
Összefoglalva,
elég vegyesek az érzéseim a könyvet illetően. A stílus jó, a történetvezetés
azonban nagyon Hollywood-i és sok klisétől sújtott. Ajánlhatnám a többjátékos
szerepjátékok rajongóinak, hogy a játék helyett néha olvassanak is egy kicsit,
de valószínűleg nem ez a könyv fogja felállítani őket a monitor elől. Nagyra értékelem
az író azon szándékát is, ahogy a virtuális valóság, illetve tágabb értelemben
az internet veszedelmeire felhívja a figyelmet. Habkönnyű olvasmány egy napra, ami elsődlegesen a fiatalabb korosztály számára nyújthat kikapcsolódást.
Írta: Süni
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése