A magyar történelem korábbi korszakaiban játszódó kötetek
valahogy ritkábban kerülnek kezeim közé, ami ugyan nem meglepő, mégis érzem
ennek hátrányát is. Kimondottan szeretem a történelmet, és hazánk tekintetében
is érdeklődést mutatok, ez mégis igen elenyésző számban mutatkozik meg
olvasmányaim listájának tekintetében. A mostani könyvet is egy szeretett
barátom közös olvasás igénye miatt vásároltam meg és végül olvastam el, amit
ezúttal itt is köszönök, hiszen ellenérzéseimtől függetlenül meglepően
kellemesen csalódtam. Az ő kritikáját ezen a linken érhetitek el!
Bauer Barbara számos regényt írt már, amelyek többnyire izgalmas
idősíkokon át vezetik az olvasót. A karakterek színesek és fejlődésre képesek,
mégis megmaradnak az esendőség keretein belül. Saját olvasásom vonatkozásában
először 2021-ben vettem kézbe A fényfestő, majd ugyan ebben az év második
felében a Kétszáz éves szerelem és a Most élsz című regényeit, amelyek őszintén
szólva bár lekötöttek, mégsem tudták meghódítani a szívemet. Ezért is ódzkodtam
ettől a kiadványtól, amely a borítóját tekintve gyönyörű, mégis nehezen vettem
rá magam az olvasásra.
A szív szabadságharcosai 2022 egyik újdonságaként jelent meg
a Jaffa Kiadó gondozásának köszönhetően.
A regény egyszerre szól egy fiatal lány felnőtté válásáról
és az 1848-49-es szabadságharcról. Lili a korát meghazudtolva lázad sorsa
ellen, amely az akkori társadalmi elvárások nyomása miatt „béklyóba” kényszerítené.
Zabolátlan természete, magas intelligenciája egy olyan különleges fénye a
kornak, amelyet a lángok okozta füst sem tompíthat. A forradalom felfokozódott
hangulata arra készteti, hogy visszatérjen családja körébe és megtapasztalja a
felnőtt élettel járó keserédes valóságot. Az első szerelem is betoppan életébe,
Bálint személyében, aki kötöttségei ellenére képtelen elleállni a szíve
suttogásának. Eközben az események egyre sokasodnak és Lili úgy érzi, hogy
tennie kell valamit hazájáért és az asszonyok sorsáért is, hiszen egy elnyomó
társadalomban a nők szava elszáll a széllel. Vajon milyen sors vár egy
szabadszellemű leányra és hova vezet egy elfojtó közeg kalitkája?
„– […] Lili, a magyar nemzet csak úgy menthető meg, ha az
anyanyelvén szólhat. Ha kimond egy magyar szót, a kezét nyújtotta ki, és csak
az nyúl érte, aki érti. Erre az összefogásra van szükség, a kezekre, a
hangokra, arra az ezeréves múltra, amit csak mi értünk. Olyan természetes
ösztön ez, mint az élni akarás. Ha nem így lenne, már rég elveszítettük volna.”
Őszintén szólva nagyon meglepődtem, hogy mennyire magával
visz a lendület, hiszen a történet az első oldaltól kezdve lekötötte a
figyelmemet és még azt is elérte, hogy részben izguljak.
Karakterek tekintetében Lilivel nagyon szerettem eggyé
válni, az ő gondolatain és cselekedetein keresztül értettem meg, hogy a szabadság
mindenek felett áll, és ahogy a nők sorsa változik, úgy enyhült bennem is a
szorítás érzése. Elhittem, hogy elég egy lázadó lélek ahhoz, hogy egy egész
nemzet nézőpontja megváltozzon és ezt nagyon szerettem.
Bálint személyét már kevésbé tudtam befogadni, hiába
próbáltam vagy erőlködtem. Bár nézetei némiképpen megértésre találtak bennem, mindez
azonban ahhoz igen elenyészőnek bizonyult, hogy pozitívabb szemlélettel
tekinthessek reá.
„Szerettem egyedül lenni, ennek ellenére sosem voltam
magányos. Az egyedüllét mindig önmagamhoz vezetett, mintha csak máskor nem
hallhatnám a belső hangokat.”
Események tekintetében viszont azt kaptam, amit vártam, egy
rendkívül pörgős, mégis sok részletre kitekintő regényt. Szerettem olvasni a
forradalomról és legfőképpen főhősnőnk küzdelmeiről, hiszen aki cselekszik,
változást hoz egy jobb élet reményében. A jövő ugyan képlékeny, de csak a bátor
szív hozhat enyhülést a vérző lelkek számára.
„Az élethez bátorság kell!”
Talán ezek után mégis meglepő lesz, hogy ha azt írom, bár
szórakoztató célzattal vettem kézbe, mégis inkább a történelmi események
kötöttek le, sem mint a szerelmi részek. Nincs bajom a romantikával, de nem
vagyok egy hullámhosszon a szerző stílusával, sajnos ezt már biztosan
kijelenthetem ennyi kötettel a hátam mögött. Természetesen, mivel nem adom fel
egykönnyen, ezért még fogok olvasni az írónőtől, mert ugyanakkor el kell
ismernem, hogy kedvemet lelem minőségi karakter ábrázolásában, érdekes témaválasztásaiban és
gördülékeny írástechnikájában. Remélem, hogy egyszer majd egy olyan regényét
vehetem kézbe, amely szerelem lesz az első oldaltól az utolsóig.
Összességében érdekes olvasmánynak gondolom, de az utolsó
ötven oldal érzelmi kibontakozása nem az én lelkemnek íródott. Ettől
függetlenül nem bántam meg, hogy kézbe vettem.
Ajánlom a könyvet a romantika kedvelőinek, ámbár azon
olvasók is megtalálhatják számításaikat benne, akik inkább a történelmi
kitekintésekre kíváncsiak. És egy nagy bölcsesség: „Az igazság mindig kiderül.
Minden hazugság, álarc és függöny mögött ott van a valóság, és előbb-utóbb mögé
látunk. Ahogy változunk és körülöttünk minden változik, átrendeződik és ami
takarásban volt, az egyszer csak a fényre kerül.”
Amennyiben elolvasnád a könyvet, megteheted, ha a Jaffa Kiadó weboldalára ellátogatsz.
Írta: NiKy
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése