Kiss Judit Ágnes - Babaróka kövecskéi

 

„A jó orvos sikere, ha többé nem látja a betegét.”

Azt hiszem, hogy már nem érdemes meglepődnöm azon a tényen, miszerint a mai gyermekeknek szóló mesék alkalmazkodnak az aktuális eseményekhez, legyen szó egy világjárványból adódó pandémiáról, munkanélküliségről, vagy ha kistestvér születik a családban. Természetesen fontos témakörökről van szó, amelyeket a meséken keresztül könnyebben megérthetnek a kisebbek, mégis meglepő hatással volt rám először.

Kiss Judit Ágnes egy igazán sokrétű szerző, hiszen számos mesét álmodott meg a kisebbeknek, sőt az ifjúságnak és a felnőtteknek is egyaránt. Könyvei többnyire fontos tematikákat dolgoznak fel, amelyek a megszólított korosztálynak tökéletesek és még szórakoztatóak is. Ha behatóbban is megismerkednél a szerző munkásságával, akkor kövesd őt honlapján vagy a közösségi oldalakon egyaránt.

Jelen esetben Babróka című mesesorozatának következő kötetét vehettem kézbe, amely immáron a hetedik a sorban. Ennek a sorozatnak a középpontjában egy rókacsalád áll, apa, anya és a címből is adódó Babaróka csemete, majd a későbbiek folyamán Aprókával bővül a família.

Babaróka kövecskéi 2022 egyik újdonsága, amely a Pagony Kiadó gondozásában került a könyvesboltok polcaira. Immáron, ahogy megszokhattuk, az illusztrációk ezúton is Egri Mónika munkáját dicsérik, amelyek hozzák a már elvárt színvonalat. A rajzok bájosak és kedvesek és pont ezért öröm külön miattuk is végiglapozni a könyvet.

Ebben a könyvben négy történet található, amelyek a következők:

- A hordozókendő
- A Kisdedóvó
- A járvány
- A kistesó

Az első mese A hordozókendő címet viseli, amely már valószínű sejteti az olvasóval, hogy egy kis féltékenységi jelenettel indul a történet. Babarókának hiányzik a testi közelség a szüleivel, de mióta Apróka megszületett egyre kevesebb idő jut rá és a kívánalmaira. Hogy Ő is kicsit jobban érezhesse magát, Apával kirándulni mennek, amely olyan izgalmakat hozott, amelyek egy derékfájást is eredményeztek. Hogy mi történik ezután? Nos, ezt majd kideríted, ha kézbe veszed a könyvet!

A második történet már komolyabb hangvételt vesz, hiszen Babarókának új közösségbe kell mennie. A Kisdedóvó nem olyan, mint a régi, megszokott környezet. Valahogy minden sokkal idegenebb és a szabályok is szigorúak. Vajon hogyan lesznek így barátai és mikor jön végre érte az anyukája?

A harmadik mese szintén komolyabb, ráadásul nagyon mai eseményeket dolgoz fel. A járvány elterjedésével egyre több állatcsalád kénytelen otthon maradni és egymás társaságában meglelni a napi rutin örömét. De mi van akkor, ha a munkát nem is olyan könnyű elvégezni, hiszen a gyermekek folyton „láb alatt” vannak és a család több figyelmet követel? Vajon a többi család hogyan éli meg ezeket a nehéz időszakokat?

Az utolsó részben pedig A kistesó kap főszerepet, hiszen Apróka igazán tüneményes. Különösen akkor, ha folyton Babaróka után koslat és bizony még a városépítést is megnehezíti. Vajon miért olyan nehéz a kicsikkel és mikor jönnek a szülők játszani?

„Szóval ezt jelenti a beilleszkedés. Hogy csinálja, amit mondanak neki, és egyedül játszik egész nap. És ez rendben van.”

Őszintén szólva régen olvastam ebből a sorozatból, talán legutóbb év eleje körül lehetett. Mégis úgy éreztem, hogy kicsit vissza kellett szokjak a történetbe.

Babaróka nagyon megfelel a korosztályának és pontosan úgy reagál a különböző helyzetekre, ahogy normális az ilyen korú gyermekeknél. Sajnos a szülőknek igen nehéz több csemetével élni a szürke hétköznapokat és pár éve még mi is megtapasztalhattuk, hogy milye a pandémia időszakában otthonról dolgozni, gyereket nevelni és ellátni a háztartást. Az intézményesített életnek is meg van a maga előnye, ámbár a kis róka esetében élesen észlelhető volt a társadalmi kirekesztettség egy bizonyos formája.

A szerző nagyon szépen vezette az olvasót a különböző konfliktusokon át a megoldásokig, vagy legalábbis gyengéd javaslattal szolgált a mesékben, hogyan is érdemes kezelni a hasonló helyzeteket. Bár cseppet furcsállottam a történetek valódiság alapját, mégis azt kell, hogy írjam, hogy nagyon értékesek a maguk nemében, hiszen felhívják mind a gyermekek, mind pedig a felnőttek figyelmét egyaránt. A szeretettel megírt történetek olyanok a család számára, mint a habkönnyű, meleg, ölelhető takaró, amelybe jó bevackolni magunkat és élvezni a puha lágyságot.

Azt hiszem most is nagyon kellemes élményt kaptam ezzel a négy mesével, hiszen a szórakoztatás mellett okító szándékot is felfedeztem, amely kedvességgel és szeretettel könnyen befogadható a gyermekeknek egyaránt.

Ajánlom esti mese gyanánt vagy egy kellemes hétvégi kikapcsolódásnak, hiszen a mesék nemcsak gyógyítanak, de remek szórakozást is nyújtanak. A szülőkkel való közös meseolvasásnál nincs is jobb a világon. Szeretettel ajánlom!

Amennyiben elolvasnád a könyvet, megteheted, ha a Pagony Kiadó weboldalára ellátogatsz.

Írta: NiKy