Kresley Cole - A sötétség démona

„Csak azok az emberek ismerték a félelmet, akiknek volt mit veszíteniük.”

Nem sűrűn fordul elő mostanában, hogy erotikus irodalmat veszek kézbe, pedig akármennyire is hihetetlen van igényem ezen alkotásokra is, csak valahogy úgy látom, hogy ebbe a kategóriába már tényleg bekerült „minden”, még az olyan könyvek is, amelyek pusztán csak a közösülés egy típusát veszik górcső alá. Ez a fajta alkotás számomra nem nyújt semmit és őszintén szólva unom is. De, vannak azon regények, amelyek sokkalta többről szólnak, mint pusztán két test megismeréséről. Két lélek érzelmeinek szirmaira bontása csodálatos, legyen szó szépirodalmi vagy szórakoztató jelleggel írt műről. A fantasy témakörrel kevert könyveket, pedig még jobban szeretem, így esett a választásom egy olyan kötetre, amely egy régen olvasott sorozat – Halhatatlanok – tizedik része.

Kresley Cole neve számomra egyet jelent a remek szórakozás ígéretével, hiszen évek óta lelkes rajongója vagyok és számos kötetét vehettem kézbe ez idő alatt. Olvastam tőle történelmi romantikusokat, a fantasy birodalmából kiragadt felnőtteknek szóló meséket és olyan harcosokat is megismerhettem általa, akiért az én szívem is megdobbant.

A sötétség hercege 2013-ban jelent meg az akkor még működő Ulpius-ház Kiadó gondozásában. Az azóta elkallódott sorozat várja egy olyan lelkes kiadói csapat felkarolását, akik elhiszik, hogy érdemes bizalmat fektetni az adott művekbe, hiszen sokan rajongunk érte, de a fent említettek tekintetében, szinte csodaszámba megy, ha éppen eladó példánnyal találkozunk és a borsos árakról már nem is írnék szívesen.

A borító az egyetlen olyan, amiről cseppet negatív véleményem van, ugyanis nem vagyok híve a félpucér személyek megjelenítésének. Persze azzal is tisztában vagyok, hogy figyelemfelkeltő és ezáltal önmarketingként is könnyebben eladható. Ezektől függetlenül számomra inkább taszító érzést kölcsönöz.

A történet jelen esetben egy száműzött, a démonvilágban is rettegett démonról és egy harcias, kissé kaotikus boszorkányról mesél.

Carrow Graie hétköznapjai megosztódnak a heves tivornyák és a kötelesség között. Minél nagyobb a buli, ő annál nagyobbat „szakíthat” vele, elvégre a boldogság adta mámor mindennél többet ér, nem igaz? Azt már csak kevesen tudják, hogy a heves őrület mögött mély fájdalom rejtőzik, amelyet nagyon nehezen lehet „elfelejteni”.

Malcom megjárta a poklok poklát kezdve rabszolga gyermekkorával és az eddigi hosszú életében ért csalódásokkal. De hű elvéhez, miszerint csak egyszer lehet őt átejteni és csak az legyen olyan balga, aki vállalja komoly következményeit cselekedetének.

E két lélek találkozása felperzseli az univerzumot is, ahol senki sincs biztonságban! Vajon milyen jövő vár két sérült, de szeretetre éhes karakterre, ha egy nyelven se beszélnek és minden beborít az árulás vörös köde?

„Férfimentes diétán vagyok. Miért izgatnám magam miattuk? A jók már úgyis foglaltak, vagy érthetetlen módon egy csöppet sem érdekli őket egy szeszélyes, vad nőszemély, aki állandóan összetűzésbe keveredik a törvénnyel.”

Azt hiszem, hogy le se tagadhatom rajongásomat, hiszen mindent megkaptam, amit elvárok egy ilyen történettől. Kezdve a jó humorral, ami feloldja egy nehéz nap terheit. Sokszor csak fulladoztam a nevetéstől és az abszurd helyzetektől.

Malcom egy igazi neandervölgyi ősember a kezdetekben. Az ösztön diktál nála és bizony ez nincs másképpen, amikor meglátja a lányt sem. Bár intelligens gondolatai is vannak, mégis több komikus vagy éppen nehéz helyzetben találja magát, ennek ellenére nagyon szép karakterfejlődésnek voltam tanúja és rendkívül fájt érte sokszor a szívem.

Carrow személye cseppet megosztó volt a számomra, de múltját tekintve elfogadtam végül. Megértettem, hogy mit miért cselekedett és többnyire együtt tudtam vele érezni.

A kettejük közös násztánca pezsdítően hatott rám és ezt hívom kiváló erotikának.

Az események pörögnek, elvégre egy oldalon sem unatkoztam, ráadásul végig izgultam az egész kötetet.

Azt hiszem, hogy ez az a sorozat, amitől kicsit kikapcsolódom. Elfelejtem a nehéz időszakokat, a tőlem független világi gondokat és kapok némi feltöltődést, amire szükségem van ezekben az időkben egyaránt.

Ajánlom minden erotika kedvelőnek, mert hiszem, hogy egy remek szórakozás ígéretével elcsábít. És egy nagy igazság a végére: „Azt beszélik, hogy a szerelem mindent legyőz. De azt is mondják, hogy van, amit a szerelmednek is képtelen vagy megbocsátani.”

Remélem, hogy egyszer újra a könyvesboltok polcain lesznek ezek a könyvek és kedvünkre olvashatjuk őket. 

Írta: NiKy