"A Tragédia Gyermekei" megálmodója - Interjú Fodor Gergő szerzővel

Évről évre azt tapasztalom, hogy a hazai piacon megjelenő friss, másképpen mondva „első könyves” szerzők között egyre több az olyan alkotó, akinek az adott kötete, bár elsőre nem az én zsánerem, mégis kedvenceim egyikévé válik. Ezért nagy lelkesedéssel keresem ezeket az irodalmi „friss” hajtásokat, hogy tanúja lehessek szárba szökésüknek. Egy hasonló olvasásom által ismertem meg a mostani interjú alanyomat is. A Tragédia Gyermekei című könyve nagyon tetszett, mégis úgy éreztem, hogy több kérdés merült fel bennem. Kapva az alkalmon és egyben legnagyobb örömömre elvállalta az interjú felkérésemet. Kérlek, fogadjátok érdeklődéssel, Fodor Gergővel készült beszélgetésemet! Kezdjünk is hozzá!

 

Kérlek, mutatkozz be az olvasóknak! Hogyan született meg A Tragédia Gyermekei című regényed?

Üdvözlöm a kedves olvasókat, én Fodor Gergő volnék, első könyves író, és sok éve a YouTubeon tengődő videós. Maga "A Tragédia Gyermekei" igen összetett szerkezetből áll össze. Kellett hozzá Madách Imre: Az Ember Tragédiája, az azzal járó ihlet, miszerint én az utazását, noha más stílusban, de folytatni akarom, a 20. és 21. században. Kellett hozzá a történelem iránti szenvedélyem, kellett hozzá az a gyerekkorom óta tartó ösztönzéshullám, amit tanáraimtól, barátaimtól, a családomtól kaptam az írás motiválására, és kellett hozzá, egy nagyon szélsőséges lelki állapot, ami a könyv megírásának éveit jellemezte.

A könyved finoman szólva is pimasz, hiszen bizonyos vallási motívumokat, személyeket helyeztél középpontba. Ráadásul a szövegek és párbeszédek is megosztóan hathatnak az olvasóra. Honnan jött az ötlet, hogy ezt a társadalmilag „tabunak” számító világot bontsd szirmaira? Miért pont Lucifer lett az egyik fő karaktered?

Alapvetően az volt a cél, hogy az olvasó, aki esetleg a könyvben felmerülő történelmi eseményeket, eszméket, de akár a történelmi személyeket akarva, akaratlanul (általában ezen utóbbi a gyakoribb) csak egy nézőpontból, egy perspektívából ismeri, vagy csak hallott róla, az ebben a könyvben az érem mindkét oldalával találkozhasson. Lucifer és a Leányzó vitái, párbeszédei töltik be sokszor ezen funkciót. Így megosztó, értelemszerűen lesznek olyan teóriák, mikkel az olvasó nem ért egyet, és ha azt netalántán Lucifer igazolja, akkor a Leányzó cáfolatával fognak egyetérteni. Én történésznek tanulok, a videózás terén is ezzel foglalkozok, de nem győzöm hangsúlyozni eléggé az embereknek, hogy teljesen az események felett lebegő ember nincs, még a történészek sem azok, ők is emberek, ők is a társadalom részei, rájuk is hat a külvilág, ahogy mindenki másra is.

Lucifer pedig a Madách Imre vonal miatt lett főszereplő, ahogy az ő tragédiájában, úgy az enyémben is helye van az öreg szakállasnak.

A vallás, vagy éppen a lélekfölötti, transzcendens dolgok pedig talán még megosztóbbak ma, mint a történelem értelmezése, de ott is az volt a célom, hogy az olvasó olvasson ilyet is, olvassa azt, hogy nekem, mint ugyanolyan egyszerű embernek vajon egy ilyen könyvben mi az értelmezésem a lélekre, és hasonló dolgokra.

A történeted által több korszakon és helyszínen is járhattam. Ilyen volt pl. Vietnám dzsungelekkel ölelt rizsföldjei, Szíria kietlen sivatagja, a délszláv háború áldozatául esett falu vagy éppen az első világháború fagyos lövészárkai is. Milyen forrásokból merítkeztél? Kik segítették esetleg a kutatómunkádat?

Sok-sok év magamba szívott tudása, ha egyszerűen akarok fogalmazni. Nyilván a képlet nem ennyire egyszerű, eltelt két év azóta, hogy a Wordben megírt A Tragédia Gyermekeit eldugtam mélyre, és sok mindenben látom a könyvemben az esetleges pontatlanságaimat, vagy éppen, hogy egy-egy témát hogy és mennyire kellett volna jobban körül járni, jobban kibontani, mint amennyire tettem azt. Persze, sok mindent javítottunk azóta Ferivel, de e téren maximalista vagyok. Ha ma újra írtam volna ezeket a részeket, egy hét múlva megint az újra íráson járna az eszem. Maga a könyv megírása közben nem segített senki a történelmi anyagokban (igazság szerint, nem is kértem), csak a források. Tudni kell, hogy ez többnyire egy spontán könyv volt. Nem volt előre megírt forgatókönyv, csak a keret, hogy miként akarom felépíteni. A görög polgárháború ötlete például csak akkor jött, amikor leültem azt a színt írni. De ettől függetlenül ki kell emelnem azt a két személyt az életemből, akik nélkül nincs ez az elhivatottságom a történelem irányába: az egyik általános iskolás történelem tanárom, Erzsó néni, a másik pedig gimnáziumi történelemtanárom, Szilágyi tanárnő.

Amikor olvastam a könyvedet nem tagadom, hogy többször is felháborodtam. Tekintve, hogy a NŐ a szó minden értelmében a bűn megtestesítőjeként lett beállítva. Az első pár oldalt például ezért is nehezményeztem többek között. Természetesen a humor oldja ezt az érzést, mégis nem tudtam szabadulni attól a gondolattól, hogy egy bizonyos üzenettel kívánsz élni ezzel a választással! Mennyire van alapja ennek a gondolatmenetnek, és ha igaz, akkor mit szerettél volna átadni az olvasóknak? Esetleg nem félsz attól, hogy a mostani gender „őrület” és egyben a feminizmus divatjában élve megszólják a könyvedet?

Ugye ugye, megvan a könyv huncutsága e téren is! Amit mondasz, valóban így tűnhet, a Leányzó karaktere, ha nem is mindig, mint közvetlen, de sok esetben, mint közvetett hibaforrásként merül fel. Ahogyan az utazás során a Mushler karakter is, a Leányzó párja, az "Ádám" karakter. Különösebben azzal, hogy éppen a lány, vagy éppen a fiú karakter e a felelős egy-egy szín cselekményének végkifejletéért, nem volt szándékom az ég egy adta világon semmi különösebbet átadni. Eleve kérdés, hogy ki hogyan értelmezi egy-egy szín alakulását. Ne feledjük el, hogy ott van a háttérben kettejük mögött Lucifer is! Na de persze, ha megkérdeznénk egy-egy nagy írónkat arról, hogy hogyan vélekedik műveik napjaink béli értelmezésein, nem biztos, hogy azt a választ kapnánk, amit az iskolákban tanítanak nekünk.

Félni nem félek attól, hogy az ilyen társadalmi hypeban, szubkultúrában mozgó személyek mit fognak szólni hozzá. Én nem hinném, hogyha odaadnánk 100, mai értelemben vett feministának ezt a könyvet, akkor mind a 100 ugyanazt a véleményt mondaná róla. A könyv végére eleve történik nagyon sok minden mind a lánnyal, mind a fiúval.

Azt is el kell ismernem, hogy bizonyos jeleneteknél nagyon elszomorodtam és úgy éreztem fullasztó a történeted. Te milyen érzésekkel írtad a könyvedet? Mennyire tudtad beleélni magadat az éppen aktuális kor szellemébe? Illetve voltak-e nehézségeid írás közben?

Nem írtam még úgy könyvet, hogy ne szélsőséges érzelmekkel ültem volna neki. Ha igen, akkor azt 20-30 oldal után abbahagytam. Kell egy bizonyos lelki állapot hozzá, hogy meg tudjak írni egy könyvet, és ez eddig csak A Tragédia Gyermekeinél sikerült. Legalábbis, eddig ez volt a jellemző, aztán ki tudja, mit hoz a jövő. 

Fájdalom. Leginkább az volt bennem, mikor írtam. Meg harag... meg szerelem. Sok minden, egyszerre. A történelmi témák sem egyszerűek. Olyan események is előkerültek a könyvben, amiknek a kutatását valamiért szívem ügyének érzem. Példának okáért a délszláv háború. Beleélni bele tudtam e magam? Beszéltem olyanokkal, kik ott voltak, valaki önként, horvát HOS katonaként, valaki esze ágában sem akart harcolni a Jugoszláv Néphadsereg uniformisában, délvidéki magyarként. Nehéz olvasni ezeket az élményeket, megtisztelő is persze, és nagyon nehéz Isten igazán átérezni azt, amit ők átéreztek. Sok olyan forrást kutattam fel, főleg videófelvételeket, amiket az egyszeri, mondjuk, maradjunk témánál, délszláv háború utáni görgető nem talál meg. Az egyszerű holtak látványától, a lelkükben meghaló, keresztekre rogyó apákon át elborult, elmebeteg mészárosokon át sok mindent látni ezeken a felvételeken. De ez a történet. Ez volt 30 éve nem is olyan messze tőlünk a valóság. Most is háború tombol, nem is olyan messze tőlünk. Ezeket nem lehet úgy reprezentálni, hogy kikockázzuk a nem média kompatibilis részeket. Meglehet persze tenni, a médiában meg is kell, de aki mélyebben kutat, annak meg kell ismerni a legkegyetlenebb részleteket is. Sokan nem fogják fel egy háború súlyát az a baj. Ma sem, a mai napokban sem, és idehaza sem.

Had éljek egy kicsit másabb példával, de azt gondolom érthető lesz, hogy miért hoztam fel. 12 éves voltam, amikor elvitték az osztályomat egy balesetmegelőzési előadásra. Az előadó egy rendőr volt, és elmondta a sablon szöveget, miért ne vezess gyorsan, miért kösd be magad, stb stb. Aztán a prezentációja egy részében nagyjából 1 másodperc erejéig belerakott egy darabokra szakadt motorosról egy képet. Síri csend lett a teremben. Lehet, hogy mindenkire nem hatott, de rám igen, és teljesen beleégett a fejembe, és azóta is tartom magam ahhoz, hogy soha nem fogok ész nélkül vezetni. Lehet, hogy sokaknak csak másodpercek erejéig is, de meg kellene mutatni a háború valódi borzalmait. Persze, hogy kire lenne hatással, kire nem, azt nem tudom. Így hát, persze, voltak nehézségeim az írás közben, mind a témák, mind a lelki stációm miatt.

A karaktereid élettel teliek, többször is úgy éreztem, hogy bár a személyük megosztó érzést kelthet, mégis kaptak bizonyos valóságon alapuló jellemzőket. Van-e olyan személy az életedben, akiről formáztad őket vagy pusztán csak a vakszerencsére bíztad ezt?

Kicsit talán vártam is ezt a kérdést. Mielőtt elkezdtük az interjút, egy számomra nagyon fontos személy azt mondta, minden kérdésedre azt válaszoljam, amit először gondolok, mert az az, ami őszinte, és az az, ami igaz. Eddig is így válaszoltam, lehet pont ezért nem is a legösszeszedettebbek a válaszaim. A Leányzó karakterének alapja pontosan ez a számomra nagyon fontos személy. Nyilván, felruháztam különböző jellemvonásokkal, épp mit hoz az adott téma. A Mushler pedig talán rólam lenne mintázva (nyilván itt is az adott témákra szabott köntösben), vagy inkább az lenne a jó kifejezés, hogy rólam volt. Sokat változtam az elmúlt évek alatt. Ennek a könyvnek a története lassan már történelem számomra, ahogy az elmúlt éveim is. Amióta a könyv Word dokumentumát 2020 tavaszán eldugtam, megannyi dolog történt velem. Ezek nyilván, ha nem is zsigerestől, de formázzák az embert. A két főszereplőmet is formázták, megváltoztak a végére.

Luciferrel kapcsolatban személyesen nem volt kiről mintáznom, csak elképzeltem magam elé egy Madách féle Lucifert, Raszputyinnal és Rumcájszal keresztezve, és ahogyan épp a fantáziám adta, olyan lett.

A történetedben igen erős a szarkazmus, ami néhol „cseppet” gúnyos felhangot is kap. Mennyire volt tudatos választás ez a humorizálás, illetve te magad is képviselője vagy-e az életben?

Nem tartom magamat szarkasztikus embernek. Sokan szeretnek a humorom miatt (vagy csak amiatt?), de nem szoktam komolyabb témáknál szarkazmussal vegyíteni. Persze ez csak az, amit magamról tartok, elképzelhető, hogy máshogy van a valóságban, vagy a lelkem mélyén mégis csak ott van ez a szarkazmus, ami ki-kitör néha. Lucifer karaktere volt az, akit kifejezetten szarkazmusra teremtettem. Igazándiból csak három jellemvonását szögeztem le magamnak mielőtt elkezdtem írni: alacsony, szakállas, és bosszantóan szarkasztikus.

Térjünk rá kicsit a "háttérmunkálatokra". Ki tervezte a borítódat? Saját meglátásom szerint illik rá, bár elsőre nagyon horrorisztikusnak találtam. Mi volt a cél ezzel az összetett képpel?

Schiszler Ádám zseniális munkája a borító. Én nagyon megörültem neki, mikor megláttam a végkifejletet. Pontról pontra láttam munkájának állomásait, de még így is nagyon meglepett, amikor megmutatta a végeredményt. Maga a borító mondandója kifejezetten a 20. század vegyítése Ádámmal és Évával. Az alma, a nukleáris bomba, az uniformis: mind-mind részei a könyv mögött rejlő történetnek.

Azonban, itt is tennem kell egy kitérést, amit magamnak tett ígéretem révén köteles vagyok betartani: több borító is megfordult az elmúlt években a könyvemmel kapcsolatban, még a béta állapotnál, 2020-ban gimnáziumi barátom, "Fdnicholas" készített egy a történet kaotikusságára utaló borítótervet, továbbá az a bizonyos fontos személy (és a könyv legeslegelső olvasója), H. Rebeka készített egy szintén kiváló borítótervet, amin a figuraábrázolások voltak a legkiemelkedőbbek. Mindenesetre, én örülök, hogy Ádám munkájával adtuk ki a könyvet, a kiadó és a könyv stílusához is ez passzol leginkább.

A könyved a Morningstar Publishing Kiadó gondozásában fog megjelenni. Hogyan találtál rá a kiadóra? Illetve milyen érzés egy új, még kevésbé ismert kiadóval együtt dolgozni, tekintve, hogy a regényed egyben bemutatkozó kiadvány is?

A kiadó talált rám. Az "Az ördög evangéliuma" szerzője, Ferenc K. Zoltán keresett fel, ugyanis követi a YouTubeos munkásságomat. Beszélgetésbe elegyedtünk, említettem neki, hogy én is szoktam írni, és van egy könyvem eldugva. Röviden ismertettem vele, majd ahogy elkezdte olvasni, lecsapott rá. Én nagyon örültem ennek, ő is, én kiadót nem találtam a könyvemnek, ő pedig az új kiadójához keresett egy kiadható könyvet. Mindannyian jól jártunk, és nagyon jól együtt tudunk működni, rengeteg tanáccsal el tudott látni, és el is fog tudni látni a későbbiekben is.

A regényed elsődlegesen történelmi fikció, ezért felmerült bennem a kérdés, hogy számodra mely műfajok állnak igazán közel? Szoktál-e olvasni, és ha igen, kik azok az írók, szerzők, akiknek a könyveit szívesen veszed kézbe és miért?

Egyetem miatt mostanában eléggé kötöttek a témák, hogy mit olvasok, nem feltétlenül tükrözi azt, hogy mit olvasnék szívesen, de ez egy ilyen történet. Én alapvetően ismeretterjesztő, történelemmel kapcsolatos könyveket olvasok, ritkábban szoktam a szépirodalom felé kikacsintani. Viszont ha igen, akkor azok a könyvek óriási favoritjaim lesznek. Utóbbi időkben Bíró Szabolcs a nagy kedvencem, az Anjouk regény sorozatát egyszerűen nem tudom megunni. De szépirodalom terén Mark Lawrence " A széthullott birodalom" könyvtrilógiája is az egyik favoritom, ismeretterjesztő történelmi könyvek közül pedig Timothy Snyder: "A vörös herceg"-e, és Hatos Pál: "Rosszfiúk világforradalma" az utóbbi évek legjobb könyvei számomra. Ezek olyan történelmi könyvek, amiknek a sztorija felér egy nagyon jó szépirodalmi regénnyel. Általában olyan könyveket keresek, amik az érdeklődési körömbe tartoznak, nem igazán szoktam ajánlások miatt elkezdeni olvasni, Mark Lawrence könyveinek esetében nagyon örülök, hogy kivételt tettem.

Fentebb említetted, hogy sok éve tevékenykedsz videósként is. Kérlek, mesélj erről a világról kicsit? Hogyan osztod be az idődet az írás és videózás tekintetében?

Idén februárban volt 10 éve, hogy felkerült az első saját videóm YouTubera. Akkor még más téma volt persze, állatkertépítős meg vasútépítős játékok bemutatása, ami hát, igencsak távol van a jelenlegi "Elfeledett történelem" videó sorozatomtól.

Nem a legegyszerűbb dolog ez a videózás, nem is szoktam senkinek javasolni, hogy kezdjen el. Gyerekként csöppentem bele, meg kellett tanulni kezelni először a cyber támadásokat, majd a „rajongást” is. Merem kockáztatni, hogy ezeket csak két éve sikerült igazán elsajátítanom. Sokféle tartalmat gyártottam, első éveimben csak videójátékok voltak, aztán átterelődött a hangsúly 2015 környékén a humoros témákra, majd jöttek a vlogok, egyenruha és airsoft bemutatók, és 2018-ban kezdtem el a történelem elfeledett szegleteit videóra vinni. Ez az utóbbi az, amit nem csak szeretek csinálni, de ad egyfajta hivatástudatot. Persze, ez egy rétegtéma, sosem lesz óriási elérése a csatornámnak, ha maradok a hazai szférában, de bőven elégedett vagyok azzal, amit elértem. Többet igazándiból már nem is akarok, már csak magammal szemben vannak elvárásaim, minőségben, munkában, alaposabb anyagkidolgozás, és a videók megvágása terén. Az időbeosztás nagyon változó, vizsgaidőszakban abszolút nincs időm egyikre sem, ha keményebb munkát végzek a civil életemben, akkor a videózás háttérbe csúszik, az írás eltűnik, alapesetben, vagy jobb esetben pedig tökéletesen be tudom osztani a munkát és a videózást úgy, hogy havi 2-3 tartalom azért felkerüljön az "Elfeledett történelem" lejátszási listájára.

Az írás már jó ideje háttérbe szorult, most nyáron azonban bele fogok kezdeni egy új könyvbe, mert óriási motivációt adott mind az-az ösztönzés, amit Feritől kaptam, de például a kritikádat is idesorolnám. Számomra nagyon nagy öröm, ha konstruktív véleményt tudok olvasni, én a videózás terén is ugyanígy vagyok.

Család, barátok, hogyan fogadták, hogy könyved jelenik meg? Támogatnak, vagy esetleg nehezményezik? Egyáltalán köztudott a belső körökben, hogy íróként is tevékenykedsz?

Nem vertem nagydobra szűkebb ismerősi körömben. Van bennem sajnos, vagy nem sajnos, egyfajta gát, ami a "civil életet" és az "azon kívül eső életet" elválasztja egymástól. Az írás is ezen utóbbiba tartozik. Szűkebb baráti köröm persze tudja, nem olyan régen ültünk össze egy kicsit sörözni, szóba került a könyvem, és 10 másodperc sem telt el, már az alkudozás ment, hogy kinek és mennyivel kevesebbért adnám a könyvet. Hiába na, ez Nógrád megye. Családomból még csak páran tudják, édesanyám elég nehezen hitte el, hogy ezt tényleg én írtam. De persze nagyon örült, hogy elértem azt, amire gyerekkorom óta vágytam, és amire általános iskolás korom óta ösztönöztek a tanáraim is, meg persze ő is.

Magánemberként, YouTuberként és íróként, mennyire befolyásol az alkotásban vagy a hétköznapi életben a szomszédunkban zajló Orosz-Ukrán háború? Hogyan éled meg a mostani eseményeket?

Amióta 2014-ben megtörténtek a Majdan téri események, majd arra rá a kelet-ukrajnai háború kitört, azóta figyelem az ottani történetet. Nem ástam bele magam mélyebben, mert egy ilyen friss eseménynél eleinte inkább csak a dezinformálás és a propaganda háború folyik, de, és csak tippelek, 10 év múlva már lehet összeszedettebb, és alaposabb munkát kiadni az eseményekről. Mindkét félnek megvannak a maga igazságai, és mindkét félnek van bőven sara az eseményekben. Kár, hogy még mindig a civilek szenvednek a legtöbbet. Ez az, ami sajnálatos, és eltelhet akárhány száz éve, mindig ez a lemez. Nekem személy szerint több anyagom is van a jelenlegi konfliktus előzményeivel kapcsolatban, Ukrajna történelme már évek óta nagyon érdekel, sokszínű, érdekes, és eszméletlenül bonyolult képlet. Leegyszerűsíteni az orosz-ukrán ellentétet egy, vagy két érvre nem lehet. Jóval összetettebb ez annál. Mivel azt ígértem, hogy őszintén válaszolok: amit én, videósként, a téma előzményeit feldolgozó tartalomgyártóként a kommentszekcióimban, vagy úgy általánosságban a magyar emberek közvéleményében hallok, az rettenetesen mélyen elszomorít. Olyan ész nélkül és vakon rohannak bele az emberek a kizárólagosan orosz vagy kizárólagosan ukrán álláspontba, sőt, a két álláspont szélsőségeibe is gyakran, teljesen megfeledkezve arról, hogy egy picit el kellene gondolkozniuk a másik oldal érvein, hogy videósként még soha nem éreztem magam ennyire szomorúnak, például a kommentszekcióimat látva. Segítettem a háború utáni első napokban a gyűjtésekben, nagyon örültem, hogy sokan összefogtunk... azóta nem tudok semmi pozitívat felmutatni a háborúhoz viszonyuló magyar közélettel, vagy magyar politikai szereplőkkel kapcsolatban sem. De hát, lehet, én vagyok a túl pesszimista.

Hogyan látod a mai hazai és világpolitikai helyzetet? Íróként mennyire befolyásol témaválasztás tekintetében? Inspirál vagy inkább letaglóz?

Hogy én személy szerint, hogy látom, az bővebben talán egy külön interjút igényelne. Röviden azonban, az elmúlt két évben fokozatosan egyre kevesebb a reményem az irányban, hogy a világunk rövid időn belül egy jobb hely lehet. Hogy az országgal mi lesz az elkövetkezendő években, nos, szintén nem túl pozitívak a jóslataim. Ha bemegyek egy boltba, meglátom az árakat, vagy egy új állás keresésén gondolkozom, és meglátom a lehetőségeket, meglátom, hogy mekkora összegből kellene havonta megélnem... Hát, nem hinném, hogy most jön a Kánaán. De azt nem tartom mellékes opciónak, hogy a nehéz idők teremtik meg az erős embereket, és, hogy a szükségszerű változásokhoz, szebb időkhöz elengedhetetlenek a nehéz idők. Voltak színek a könyvben, amiket pontosan a hazai és mind a világpolitikai helyzet ihletett. Inspiráció is, és letaglózás is, azokhoz a sötét színekhez, főleg a XV. színhez elengedhetetlen volt, hogy mélyen elszomorítson jó pár dolog korunk társadalmában. Bővebben nem beszélnék ezekről, mert beleszaladnék spoilerekbe, így inkább meghagyom az olvasók kíváncsiságára. Ennek fejében azonban befolyásolt, nem tudtam kihagyni a könyvből a két fiktív színt. Már csak azért sem, mert Madách is megírta, és már csak azért sem, mert úgy éreztem, kötelességem. A későbbiekben a jelenlegi magyar és világpolitikát már mellőzni fogom írásaimban, egyszerűen csak azért, mert az elgondolt témáim a múltban vannak.

A mostani ismereteink szerint ahány nép annyi vallás és hit létezik. Mit gondolsz a mai hitvilágról úgy általában? Mennyire befolyásolhatja ez a sokszínű nézet az emberiség jövőjét?

Én általában leegyszerűsítem a történetet, még ha nem is vagyok benne biztos, hogy így van: van, aki külsődlegesen vallásos, valaki belsődlegesen. Valaki csak mutatja ilyen-olyan okoknál fogva magát vallásosnak, valaki valóban hisz. Persze, lehet valaki egyik sem, ez is benne van a pakliban. Jómagam elég bonyolult vagyok ilyen téren (is). Nem hiszem, hogy az életünk történetét befolyásolja transzcendens erő, nem hiszek abban, hogy van egy előre megírt forgatókönyv, de hiszem azt, hogy a lélek nem magyarázható darwini, vagy egyéb tudományos elméletekkel. A könyvben olvasható értelmezés csak egy gondolatmenet, ami kipattant a fejemből. Én sem tudtam még magamban megválaszolni teljesen a lélek mivoltát és annak kérdését, lehet, hogy soha nem is fogom. De attól függetlenül azért még törekszem afelé, hogy közelebb kerüljek a válaszhoz. Ilyen egy bolyongó idealista.

Várhatunk –e tőled újabb könyveket? Milyen jövőbeli terveid vannak?

Nyáron mindenféleképpen szeretnék újra elkezdeni írni. Hogy abból mikor lesz valami kézzel fogható, az jó kérdés, lehet, hogy több év is kell hozzá. Két téma között topogok, nem tudtam még eldönteni melyik irányba mozogjak. A kerettörténet, karakterek, fő sztori már mindegyikhez megvan. Vagy 1917-1922 közötti orosz polgárháborús ukrán színtér, vagy 1991-1995 közötti délszláv háborús könyv lesz. Most, per pillanat az utóbbi felé hajazok. Az lenne talán a legjobb átmenet A Tragédia Gyermekei, és a sokkal történelmibb, de mégis regénysorozatok között. 

Köszönöm szépen az interjút és sok sikert kívánok!

Amennyiben felkeltettük az érdeklődéseteket, keressétek fel a szerző YouTube csatornáját, ahol sok izgalmas videót láthattok!

A Tragédia Gyermekei című könyvet pedig, a Morningstar Publishing Kiadó oldalán tudjátok megrendelni!

Írta: NiKy