Köszönöm, hogy elfogadtad az interjúfelkérésemet. Kérlek,
mutatkozz be az olvasóknak! Hogyan jutottál el idáig és milyen hatások értek,
amelyek arra ösztökéltek, hogy író legyél?
A valódi nevem Szemán Zoltán, de a Csillagtalan kötetben J.
D. Hartley néven írtam. Hogy miért? Erre majd később kitérek. 😊
Mondhatnám, hogy már gyerekkoromban is sokat olvastam (ami igaz), és már
ifjoncként is próbálkoztam az írással (ami nem igaz), de valahogy túl
sablonosnak hangzik. Valójában csak pár éve kezdtem el írni, és nem kísérték
sem fanfárok, sem ujjongó tömeg ezt a folyamatot. Egyszerűen csak eszembe
jutott egy sztori, leültem és megírtam. Mondanom sem kell, hogy mai szemmel
nézve pocsék lett, de én roppant büszke voltam rá. Aztán eszembe jutott még egy
történet, és azt is megírtam. Innentől kezdve nem volt megállás…
Azt mondják minden novella egy álom kezdő fonákja, ami
elegendő ahhoz, hogy akár egy egész történetté növekedjen. Mit gondolsz erről?
Megfordult-e a fejedben, hogy a történetedből akár önálló regény is születhet?
Igen is és nem is. A romantikus zsáner abszolút távol áll
tőlem, de gondoltam, egye fene, megpróbálok összekalapálni egy novellát és lám,
A Gorgó szerelme lett belőle. Tisztában vagyok a korlátaimmal, nem hiszem, hogy
képes lennék olyan regényt írni, amit az olvasók elé mernék tenni.
Mit olvashattunk tőled eddig? Milyen stílus áll közel
hozzád? Honnan merítkezel a hétköznapokban?
Hajjaj! Úgy harminc művem jelent meg eddig, mind
elektronikus formában. Mivel Új Zélandon élek, nem nagyon van lehetőségem az
otthoni, nyomtatásban történő publikálásra. Kicsit nehézkes lenne majd’
húszezer kilométer távolságból leszervezni az egész folyamatot. Főként sci-fi
és fantasy zsánerben írok (saját néven), illetve megjelent egy amolyan
romantikus-féle regényem is, A bosszú, J. D. Hartley neve alatt. Az ötleteket, „múzsa
csókját” leginkább a filmekből veszem. Ez nem azt jelenti, hogy lemásolom, ó,
nem! Sokszor csupán egyetlen mondat ugrik be, ami tetszik, és abból kezdem el a
történet írását. Pl.: A halhatatlanság ára című novellám is így született,
ezzel a kezdő sorral a fejemben: „Jonas Montgomery nem akart meghalni. Ezen a
nevesincs, átkozott sivatagos bolygón különösen nem.”
Egy novellás kötet több szerző tehetségén alapszik, elvégre
a közösség ereje adja a könyv sikerét. Mit gondolsz erről? Mennyire fontos az
egyén munkája egy adott többszerzős kötetben? És szerinted te, hol helyezkedsz
el ezen az írói palettán jelenleg?
Megfogtál, mert ezen még sosem töprengtem el. Jobban
belegondolva, úgy vélem, egy jó novellagyűjtemény olyan, mint egy többfogásos
ebéd. Ha minden fogás, az előételtől a desszertig, egyformán finom (magas
színvonalú) úgy az étkezés egy igazi élménnyé válhat. Hogy hol az én helyem a
palettán? Álszerénység nélkül: szerintem valahol a gyenge középmezőben
muzsikálok. Van még mit tanulnom.
Szerinted mi az erőssége a Csillagtalan könyvnek?
Elsődlegesen milyen zsánerű olvasóknak ajánlanád?
A kötet erőssége egyértelműen a sokszínűség. Egy zsáner és
mégis annyiféle megközelítés, hogy ihaj! 😊Én mindenképpen olyan romantika-kedvelőknek
ajánlanám a gyűjteményt, akik nyitottak más zsánerekre is.
A novellád milyen forrásokból merítkezik? Honnan jött az
ötlet, hogy végül ez a történet került a kötetbe?
A művem a görög mitológia egyik jellegzetes alakja köré
épült, Medúza történetén nyugszik. Igen, tudom, ilyenkor szoktak az emberek a
szívükhöz kapni: Hogy micsodán?? Bármilyen meglepő, de az ókori mitológiai
történetek, ha ügyesen kerülnek feldolgozásra, legalább olyan élmény- és
eseménydúsak lesznek, mint egy modernkori mű. Nem feltétlenül kell LED tévé,
BMW és mobiltelefon egy sztoriba. A romantikus zsáner elsősorban emberekről
szól, és bizony, az emberek már sokezer évre egyrugóra járnak, ha szerelemről
van szó.
Úgy tartják, hogy a legtöbb író nagy könyvszerető is egyben
és pont ezért érdekelne, hogy rád milyen írók, netalán kutatók és tudósok
voltak és vannak hatással? Ki az az egy személy, akitől bármikor szívesen
olvasol és miért?
Örök kedvencem Ray Bradbury. Klasszikus sci-fi, de nem az az
agyonbonyolított, elszállt, techno-hablattyal telenyomott fajta. Hogyan is
lehetne az, hiszen Bradbury az ötvenes években alkotott… Aki nem hisz nekem, az
olvassa el a Fahrenheit 451 című novelláját: „Fahrenheit 451 fok az a
hőmérséklet, amelynél a könyvnyomó papír tüzet fog és elég… A könyveket el kell
pusztítani, mert ártalmas fegyverek: sosem lehet tudni, ki ellen fordul egy
olvasott ember.” – Forrás: Moly.hu
A karaktereid "színesek és szagosak", ahogy
mondani szoktam. Nagyon érdekes lélekkel rendelkeznek és ez tulajdonképpen
jellemző a negatív szereplőkre is. Honnan merítkeztél a típusjegyeket véve?
Van-e olyan élő személy, akinek a személyiségjegyeit átadaptáltad a
történetedbe? Amennyiben igen és nem titok, kiről lenne szó? Örülnék, ha
mesélnél róla!
Az én esetemben ez igazán nem volt nehéz, hiszen a
karaktereim jellemvonásai többé-kevésbé adottak voltak. Nekem csupán annyi
dolgom volt, hogy kicsit kiszínezzem őket, illetve a mellékszereplők jellemét,
stílusát stb. hozzájuk igazítsam. Ennél fogva, nem használtam élő személy
jegyeit. Sajnálom, ha ezzel csalódást okoztam. ☹
Mi az az üzenet, amit át szeretnél adni az olvasóknak az
írásaid által?
Alapvetően a szórakoztatást tűztem ki célomul, méghozzá úgy,
hogy a (sci-fi) regényeimet NASA mérnöki diploma és/vagy filozófiai doktorátus
nélkül is bárki élvezhesse, korra, nemre való tekintet nélkül.
Mikor olvashatunk tőled legközelebb és milyen műfajban
alkotsz éppen?
Köszönöm szépen az interjút és sok sikert kívánok!
Amennyiben felkeltettük az érdeklődéseteket, keressétek fel
a szerző Facebook vagy Istagram oldalait, ahol további érdekességeket
olvashattok!
Csillagtalan antológiát pedig a Book Dreams Kiadó weboldalán
tudjátok megrendelni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése