Bank Eszter Katalin – Ovsepian-Pataki Bianka – Diana Soto – Tóth Győző (szerk.) - À la carte Poetica

„Keverd mondatokká,

szenvedéllyel szórjad,

áradjon belőled,

adj hitet a szónak!”

Mitől különleges egy több szerzős verseskötet és vajon miért kell másképpen olvasni, mint általában tennénk? Ezt a kérdést már annyiszor feltettem magamnak, hogy elmondani nem tudom, mégis minden antológia kézbevételekor felszínre tör bennem. Több szerzős alkotással nem először találkozom, hiszen csak idén ez a harmadik ilyen eset, ellenben verseskötetek terén már elenyésző ez a szám. Különösen akkor, ha egy igen gusztusos formában tálalják az olvasó elé! 

Az À ​la carte Poetica már jelentésében is igen különleges, hiszen nyersen, köznyelven étlapról választott költeményt fejez ki. Ez az önmagában is eredeti cím bizony hűen azt adja, amit az olvasó elvár. Tehát egy étlapot kapunk, ahol ízlésesen elválasztva találjuk a költeményeket a következők szerint:

- Itallap
- Kávék, teák, forró italok
- Szeszes italok
- Étlap
- Előételek
- Főételek
- Desszertek

Mint látható mindenki talál az ízlésének megfelelő költeményt, amivel a lélek feltöltekezik és így az olvasó elégedetten csukja be a kötetet.

Számomra akadtak meglepetések, akiktől még nem olvastam, de ezek után mindenképpen szeretnék, és találkoztam kedvenc szerzőkkel is, akik eddig mindig elbűvöltek, ilyen volt pl. Szöllősi Bernadett és Diana Soto is.

Az olvasási élményem nem mindig volt felhőtlen, de miután vissza-vissza tértem egy – egy adott vershez, végül megértettem és többször elégedetten sóhajtottam fel. Több alkotás is szíven ütött és úgy éreztem, hogy az adott szerző belelát a lelkembe.  Ezekből szemezgettem hármat. Olvassátok figyelmesen! (Bank Eszter Katalin)

„Végy egy csipet szót!

Ízlelgesd nyelveddel,

fűszerezd érzéssel,

bánattal, örömmel;

Adj hozzá nevetést,

sava-borsát létnek,

kóstold sötét, rútnak,

kóstold álomszépnek!

Keverd mondatokká,

szenvedéllyel szórjad,

áradjon belőled,

adj hitet a szónak;

Fortyogtassa vak düh,

lobogjon nagy lángon,

vagy épp csendesedjen,

révedve mélázzon;

Hintsed könnyeiddel,

félelemmel bénítsd,

lassú tűz hevítse,

szerelemmel némítsd.

Óvatosan keverd,

végül zárd a lángot,

ne félj megmutatni

sajátos világod.

Elkészült a műved.

Tedd a szíved elé,

s tálald alázattal

az olvasó felé.”

 

A második (Diana Soto):

„Még brummog a hideg sarkok téli őre.

Még hallja a zord lépteket fegyvertöltve.

Még lát néhány csonttá fogyott fókát.

Még nézi, ahogy kölykeit elkobozzák.

Még jár is, bár lépte alatt ritkul a hó.

Még úszik, de jéghegy helyett sok a hajó.

Még keres, nem érti, hogy elvették tőle.

Még fehér, de gyorsan ritkul fakó szőre.

Még? A még helyett ma inkább a már lenne:

Már nem marad jég, és már nem marad medve.”

És a harmadik (Cain Godrich):

„Emlékszel-e arra a forró nyári éjre,

Mikor villámtól riadva bújtam öledbe?

Hogy remegve néztem az égiháborút,

Rettegve, virrasztva, míg elvonult?

Emlékszel-e tálcán nyújtott szívemre?

Hogy félve adtam át, de ígértem örökre?

Tudtam jól, sebzett, gyenge szívet adok,

Remélve, hogy nálad megnyugodhatok.

Emlékszel-e a halkan súgott ígéretre?

Emlékszel-e, hogy szavamat tett is követte?

Hogy az ördög hét évén át szavam őre voltam én,

Majd pár hazug szóval átlöktél a Pokol küszöbén.”

Összességében egy nagyon kellemes olvasási élményt kaptam, ahol a szem nem maradt szárazon és a lelkem is jólesően megtelt boldogsággal.

Ajánlom a könyvet a költészet szerelmeseinek és minden olyan olvasni szerető léleknek, aki szereti a különlegesebb alkotásokat vagy nyitott az újdonságokra.

Amennyiben a polcodon szeretnéd tudni a könyvet, a NewLine Kiadó várja a rendelésed. 

Írta: NiKy