Erberling Judit - Vers a tengerben

 

„Hamis minden, mit szívembe ragasztasz,

én voltam a hóhér, mégis engem akasztasz.”

Valamikor évekkel ezelőtt megismertem egy fiatal lányt, aki tele volt élettel, sokat nevetett és mindig azt mondta ki, amit az én szívem is sugallt. Ennek a hölgyeménynek számos előnye volt őszintesége mellett, többek között, hogy csodálatos gondolataival örvendeztette meg olvasóit. Hasonlóan hozzám is bloggerként tevékenykedik és egy különleges oldal tagja a mai napig is, de mint kiderült, a szavakkal másképpen is tud bánni. Verset írni sokan tudnak, viszont szívhez szóló üzeneteket küldeni általa már igen kevesen. A mostani értékelésem írónőjéről meséltem fentebb és bár nem vagyok elfogult, mégis hálásan köszönöm a barátságát és a költészetét is egyben.

Erberling Judit - Vers a tengerben kötete idén jelent meg a NewLine Kiadó gondozásában. A könyv számos előnnyel rendelkezik, ugyanis nem tudom ki, hogy van vele, de én kimondottan szeretem, ha könnyen forgatható, vastag papíron olvasható az adott szöveg és keményfedeles.

A borító már önmagában lenyűgöző a számomra, hiszen egy olyan természeti elem mutatkozik meg rajta, melyért külön is rajongok. Számos tulajdonságot mutat be a figyelmes szemlélőnek, elvégre gondolatok végtelenjével találkozunk egy-egy vers olvasása során, melyek mélységükkel és viharoságukkal csak fokozzák az olvasóban az elmélyülés élményét. A tenger ezt is jelenti számomra.

A kötet egy érzelmi vihar a javából, hiszen minden időből és eseményből egy őszinte lélek kiáltása vagy ábrándozása olvasható. Természetesen nem csak emocionális indíttatásokat fedezhetünk fel a lapokon, hanem véleményt is a világ ügyes – bajos dolgairól, gondjairól.

Szeretnék három művet kiemelni, melyek személyes kedvenceim lettek. Kérlek, olvassátok figyelmesen.

„Hamvadó virágok illata

Tovaszáll az őszi széllel.

Világvége zord hangulata

Búcsúzik egy pengeéllel.

Halál, Elmúlás, Magányosság,

E fájó élet hamuja,

A szív egy utolsót még dobban,

Mielőtt végleg kihunyna.

Süvítő, jéghideg őszi szél,

Tépett, rongyos falevelek.

Halál-aroma lengi körül

Az elfoszlott természetet.

Eltűnnek az erdők és lombok,

A kacagó, szép sugarak.

Mindenhol a gyász lengi körül

A borús hétköznapokat.

Színtelen, nyirkos, mísz némaság,

A boldog élet hiánya.

Nézek meredten a holnapba,

De csak azt érzem… hiába.

Elmúltak már a vidám napok,

Hajszolom a meleg Nyarat.

Ujjaim közül kihullotok,

Szikrázó emléksugarak.”

A második:

„Itt állok egyedül,

Elhagyott mindenki.

Álmaim sincsenek,

Szólaljon valaki!

Kínoz a sötét csend,

Szívemből kiáltom.

Sajog a lelkem, mert

Boldogságra vágyom.

Üvölt a némaság,

Én válaszra várok.

Nem felel senki, mert

Nincsenek barátok.

Elfogytak az álmok,

Talán a vágyak is.

Észre sem veszem, és

Eljő a halál is.”

És az utolsó:

„Az éjszaka jő, s bekebelezi

a nappali örömben fürdőző

házak falát szépen, lépésenként.

Percről percre lopva lobban az éj

egy sötét lángja, s alábukik a

Napnak utolsó sugara végre.

Üdvözlégy, te, a világnak titkos,

éjben búvó, lopott csókú násza.”

Elsőre lehet, hogy depresszívnek tűnnek, de csupán saját érzelmi válogatásaim, mert most ezek passzolnak hozzám. Számos érzelmi hullámot megélhetünk a versek olvasása közben, és ki miben találja meg önmagát, azonosulhat velük.

A versek legtöbbje pattogós, erős ütemű, de mégis a szív dobbanásával haladó, különleges világot teremtő.

Összességében elmondhatom, hogy egy csodálatos kötetet olvashattam az alkotó tollából.

Ajánlom kortól és nemtől függetlenül minden versszerető léleknek. És ne feledjétek: az életet lassan vagy gyorsan megélni egyéni élmény, de mikor két szív találkozik a közös ütemre hangolódás a legcsodálatosabb!

Amennyiben elmerülné a versek tengerében, megteheted, ha a NewLine Kiadó oldalára ellátogatsz!

Írta: NiKy

Nyár, forróság, titkok és könyvek - Könyvelvonó játék

 

Ez a bejegyzés most nem a szokott témákról fog szólni, hanem egy nem is annyira új szokásunkról, melyet a Könyvelvonó alappilléreként tartunk számon. Számos értékelés és cikk került ki oldalunkra a közel egy éves fennállásunk alatt, melyek remélem örömöt és pár perc kikapcsolódást szereztek nektek. Több új és ismertebb alkotóval beszélgettem már, akiktől mindig igyekeztem a tőlem megszokott egyedibb stílusú és pimaszabb lendületű kérdésekre választ kapni.

Most pedig eljött az ideje, hogy bejelentsem a „Könyvelvonó Univerzum” játékot. Igen ez egy Nyereményjáték sorozat lesz, melyet a napokban indítunk útjára. Lényege, hogy 6 hazai író különböző zsánerű köteteit lehet megnyerni. Ezzel is támogatva őket és titeket, hogy minél többen megismerhessétek munkásságukat és remélve, hogy ezzel is szélesíthetjük az olvasási repertoárotokat.

Hogy kikről is van szó? Nos, egyelőre csak annyit árulnék el, hogy hétfőn indul az esemény sorozat, de már a mostani hétvége is az első alkotóról fog szólni.

Remélem ti is szerettek játszani, kalandozni és sokat olvasni! Addig is figyeljétek az oldalt és csodás hétvégét kívánok Mindenkinek!

A Könyvelvonó csapata

Madarász Éva - Hullámvasút

 

„(…) senki sem választhatja meg, milyen színű bőrrel születik, de az, hogy milyen emberként éli le az életét, mindenkinek a saját döntése.”

Nem is olyan régen egy kedves barátnőmtől hallottam, hogy szerinte egy mai átlag ifjúsági regény négy olyan témakört dolgozhat fel, melyekből legalább egy vagy valamely kettő ötvözete megtalálható. A tematika változatossága a korszak szelleméből ered és az adott társadalom főbb hiányosságaival is foglalkozik.

1.    Válás vagy elvált szülők gyermekének lenni
2.    Családon belüli erőszak különböző formái
3.    Legalább egy valaki külföldre utazik és kint is reked
4.    Rivalizálás valamelyik lánnyal vagy fiúval

Tulajdonképpen teljesen igazat kell, hogy adjak ennek a kedves személynek, mert bizony az utóbbi évek olvasási tapasztalata alapján ezek a nem túl kreatív problémák váltakoznak egymással. Hogy éppen milyen arányban fordul elő az adott tematika, függ az alkotó szándékától és a korosztály bekategorizálásától is. Talán, ami igazán egyedivé tud tenni egy adott történetet, az az író személye és közlési formája, melyben vagy meglátja magát az adott olvasó, vagy kívül reked, azaz peremvidékivé válik. A mostani értékelésem is egy olyan könyvről fog szólni, mely felöleli a fent említett témák valamelyikét, de ne siessünk ennyire előre.

Madarász Éva nevét szerintem sokan ismerősnek fogjátok találni, hiszen kis országunk egyik tehetséges színésznőjéről van szó, aki többek között játszott a Drága örökösök, illetve a Szomszédok sorozatban is. (Róla itt tudhatsz meg többet).

Első regénye, melyről az értékelésem is szól, Hullámvasút címmel látott napvilágot idén a Móra Kiadó jóvoltából. A borító, mely első pillantásra szerelem volt a számomra, rendkívül kifejező és inspiráló. Olvasás után értettem meg, hogy tulajdonképpen egy kettősséget láthatunk, mely jól letükrözi a belső tartalmat is.

A kötet egy csonka család életéről mesél, melyet a fiatal, elsőszülött lány, Eszter gondolatain keresztül ismerhetünk meg. Adott két testvér, akik nagyon szoros kapcsolatot ápolnak egymással. Eszter 16 éves és most kezdi meg az gimnáziumot, míg húga, Borka pedig még az általános iskola padjait koptatja. Egyik nap egy nagyon kellemetlen szituáció hatására, a két lány élete felborul, hiszen a szülők a válás mellett döntenek. A nem várt esemény természetesen további kellemetlenségekkel jár, hiszen nem elég, hogy vége az általános iskolai éveknek, a régi megszokott osztály szanaszét „röppen” a nagyvilágba, még egy új otthont és iskolát is meg kell szoknia a nagyobbik lánynak. Emellett az érzelmi viharok napi szintűek, az embernek olyan érzése támad, mintha felülne akaratlanul is egy „hullámvasútra”. Vajon, hogyan kezeli Eszter ezt a sok újdonságot? És milyen új élmények és emberek várnak rá a következő szemesztertől?

„Micsoda igazságtalanság, hogy ha gyerek vagy, és a szüleid elcsesznek valamit, akkor egyetlen pillanat alatt felfordul az életed, és nem tehetsz ellene semmit…”

Saját meglátásom szerint a könyv valóban egy emocionális hullámvölgy, tele mélységekkel és magaságokkal. Amikor az olvasó egy 15 éves lány bőrébe bújik, tulajdonképpen akaratlanul is belecsöppen egy hatalmas viharba, hiszen egy nyíló virág gondolatain és érzelmein keresztül éljük át a napi történéseket és korosztálytól függetlenül felkészületlenek vagyunk mind arra, ami ránk vár.

Karakterek szempontjából megtaláltam azokat a főbb vonásokat, amiket nagyon tudok értékelni egy történetnél. Gondolok itt a jellemfejlődésre, a minőségi kidolgozottságra stb.

Események szempontjából a könyv mindazt a négy tartalmi elemet magában foglalja, melyeket az értékelésem elején említettem, ugyanakkor még ezeknél is súlyosabb konfliktusokat boncolgat. Lehet, hogy töménynek tűnik így elsőre ennyi – alapvetően önmagukban is fullasztó – séma összessége, de kerek történetet kapunk, amely elemeiben is elgondolkodtatja az olvasót.

Ami kimondottan tetszett, az az emberi kapcsolatok színessége és változatossága, hiszen nyomokban a szerelem is helyet kap, mégsem nyomja el a lényeget, inkább olyan az olvasó számára, mint fagyira a tejszínhab.

Egyetlen negatívumot tudok felhozni, az pedig Eszter személye. Számomra túlzottan egoista volt, hiszen alapvetően az elkényeztetett világnézete miatt egy nagyon önző emberkeként mutatkozik be, akit bár sok trauma ér a maga korát tekintve, mégis sokszor megráztam volna, hogy ébredjen fel. Szerencsére ez egy idő után enyhülni látszik, viszont sajnos nehezen tudtam vele azonosulni.

Ettől függetlenül úgy gondolom, hogy egy érdekes regényt olvashattam, amit az írónő stílusa még gördülékennyé is tett.

Ajánlom kortól és nemtől függetlenül, ugyanis a témakörök tekintetében mindenkit érintő, sok esetben társadalmi problémákra hívja fel a figyelmet, amelyekről érdemes elgondolkodni, főleg, ha még mellette jól is szórakozunk. És egy saját gondolat: van egy mondás, miszerint „lakva ismered meg a otthonod.” Ugyanígy, tapasztalatok útján ismerhetjük meg az embereket is. Egy ember tűnhet ridegnek a felszínen, de nem tudhatjuk, hogy mi lakik mélyen benne.

Amennyiben elolvasnád a könyvet, megteheted, ha a Móra Kiadó honlapjára ellátogatsz.

Írta: NiKy

Gaura Ágnes - Átkozott balszerencse

 

„ És egyáltalán, tényleg valóság lehet az a közhely, hogy az ihlet, az igazi ihletett művészet képes a teremtésre, az élet csodájára?”

Már lassan egy hete is megvan, hogy én ezt a könyvet kiolvastam, de még mindig nagyon zavarban vagyok, mikor arra gondolok, hogy mit is írjak róla. Először is azért, mert Gaura Ágnes – Túlontúl regénye olvasása után beleszerettem az írónő stílusába és szinte lángra lobbanok, annyira várom, hogy újabb regénye lásson napvilágot. Ugyanakkor ezt a történetét már cseppet kritizálni merészelem, mert nagyon hajaz egy általam kedvelt külföldi sorozatra és ettől nem vagyok boldog. Persze szerencsére sok egyediség is van benne, de Bori őrülete, Laurell K. Hamilton - Anita Blake-jére emlékeztett és borzasztóan nehezen tudtam ettől eltekinteni.

Az Átkozott balszerencse egy sorozat második köteteként látta meg a napvilágot 2013-ban a Delta Vision kiadó gondozásában. A regény külsőre megfogó, mert szeretem az ilyen stílusú illusztrációkat, attól az egytől eltekintve, hogy a hideg ráz a férfi tekintetétől. Senki se kérdezze, hogy miért, nem tudok rá felelni.

A regény pár hónappal később játszódik, mint ahol az első rész abbamaradt. Borbíró Borbála kiasszony szerelmi élete legalább olyan katasztrofális, mint az élete egyéb területei. A kezdeti meg nem értéseket egy sorozatos pech széria követi, mely arra enged következtetni, hogy a hölgyeményt megátkozták. Egyik szereplőtől rohanunk a másikig, információkat gyűjtünk, próbálunk életben maradni. Egyik kanosabb legényt a másikig igyekszünk lehűteni, hol a beszólásokkal, hol egyéb formában. Ebben a tempóban próbálunk életben maradni és megtalálni azt a személyt, akinek annyira beletenyereltünk a „lelkébe”, hogy ilyen átokszórásra adta fejét. Vajon kiderül-e, hogy ki volt az átok okozója és sikerül –e megfékezni ezt a szerencsétlen sorozatot? Nos, erre majd te megkeresed a választ kedves olvasó.

Saját meglátásom szerint Borival még az írónőnek is meggyűlt a baja, mert nem elég, hogy jól felvágták a nyelvét, de még őrült is, a szó minden értelmében. Mégis szerettem a bőrébe bújni, mert sokszor úgy éreztem, hogy minden kitekert gondolatának van helye az ő világában és ténylegesen sok „görény” férfival és nővel kellett szembeszállnia.

A karakterek színesek, élők és holtak, bőrösek és szőrösek, attól függően, hogy ki hova tartozik éppen. Minden lénynek megvan a maga szerepe és fontossága, senki sem elhanyagolható, vagy elfelejthető.

Akit ki nem álhattam, az Géza személye volt. Nekem mondhat bárki bármit, nála aljasabb férfi karaktert nehéz találni, igen, még Roccónál is rosszabb.

A világ felépítése nagyon korunkbeli, ugyanakkor jól keveredik a fantasy elemekkel, így az olvasónak a kötet végére olyan érzése támad, mintha a szomszédok is lehetnének vámpírok vagy egyéb lények.

Az írónő stílusa számomra még mindig kiemelkedő és bár ez a kötet hagyott bennem kis kesernyés szájízt, el fogom olvasni a sorozat többi részét is, mert nagyon kíváncsi vagyok Bori kalandjaira. Kis eredetiség és ötletesség ráférne a következő részekre, mert így számomra kissé erős az Anita Blake párhuzam.

Ajánlom minden olyan olvasni szerető léleknek, aki kedveli a nagyszájú hősöket, aki nem veti meg a jó humort és bizony még nyomozni is szeret.

Amennyiben elmerülnél te is ebben a világban, megteheted, ha a Delta Vision kiadó oldalára ellátogatsz.

Írta: NiKy

Lackfi János – J. Kovács Judit - Százérintő

 

„A nevetésben mindig ott a szeretet!”

Ez a csepp kötet a Móra Kiadó jóvoltából került hozzám, melyet ezúton is szeretnék megköszönni.

A kiadó számos saját sorozatot indított már különböző korosztályú gyermekek fejlődésének, tanulásának segítésére, melyek kiemelten figyelnek a gyermek szükségleteire.

A mostani értékelésem egy olyan könyvecskéről szól, mely a fent említett sorozatba illik, hiszen előtte már 6 hasonló része látott napvilágot, melyek a Kerekítő nevet kapták. (A sorozat többi tagját itt tudod megnézni).

J. Kovács Judit drámapedagógus, a Kerekítő mondókás könyvcsalád megálmodója és írója, valamint a foglalkozások szervezője. A három gyermekes anyuka nemcsak szakmai szemmel készíti el ezeket a kiadványokat, hanem saját tapasztalatait is jól ötvözi a könyvekben.  (Róla itt tudhatsz meg többet)

A Százérintő olyan ölbeli játékokról szól, melyek egy – egy mondókán keresztül vidám mókázásra invitálják a kisebbeket. Ebben a kötetben több állat is szerepet kapott, melyek közül kettőt ki is szeretnék emelni.

Nagy kedvenceim egyike lett a süniről szóló versike, nézzétek csak!

„Falevelek úsznak a levegőben,

Csikizik a kertet libegősen.

Öregek a körték, lepotyognak,

süni-süni fűben szimatolgat.”

A másik pedig a kis mókusról szóló szerzemény, ami így hangzik:

„Billeg a mogyoró: ághinta,

mókus a csemegét bámulja.

Pattog a kopogós héjlabda,

mókus a mogyorót elkapja.

Hopp!”

Összességében egy kedves és szórakoztató mondókás könyvet olvashattam, amitől még nekem is kedvem támadt a mókázásra. Ami pedig az illusztrációkat illeti, nagyon bájosak és kedvesek.

Ajánlom azon szülőknek, akik szeretnek szórakoztatóan tanulni a gyermekeikkel és maguk szívesen játszanak.

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed, a Móra Kiadó oldalán be tudod szerezni a könyvet.

Írta: NiKy