Gaura Ágnes - Átkozott balszerencse

 

„ És egyáltalán, tényleg valóság lehet az a közhely, hogy az ihlet, az igazi ihletett művészet képes a teremtésre, az élet csodájára?”

Már lassan egy hete is megvan, hogy én ezt a könyvet kiolvastam, de még mindig nagyon zavarban vagyok, mikor arra gondolok, hogy mit is írjak róla. Először is azért, mert Gaura Ágnes – Túlontúl regénye olvasása után beleszerettem az írónő stílusába és szinte lángra lobbanok, annyira várom, hogy újabb regénye lásson napvilágot. Ugyanakkor ezt a történetét már cseppet kritizálni merészelem, mert nagyon hajaz egy általam kedvelt külföldi sorozatra és ettől nem vagyok boldog. Persze szerencsére sok egyediség is van benne, de Bori őrülete, Laurell K. Hamilton - Anita Blake-jére emlékeztett és borzasztóan nehezen tudtam ettől eltekinteni.

Az Átkozott balszerencse egy sorozat második köteteként látta meg a napvilágot 2013-ban a Delta Vision kiadó gondozásában. A regény külsőre megfogó, mert szeretem az ilyen stílusú illusztrációkat, attól az egytől eltekintve, hogy a hideg ráz a férfi tekintetétől. Senki se kérdezze, hogy miért, nem tudok rá felelni.

A regény pár hónappal később játszódik, mint ahol az első rész abbamaradt. Borbíró Borbála kiasszony szerelmi élete legalább olyan katasztrofális, mint az élete egyéb területei. A kezdeti meg nem értéseket egy sorozatos pech széria követi, mely arra enged következtetni, hogy a hölgyeményt megátkozták. Egyik szereplőtől rohanunk a másikig, információkat gyűjtünk, próbálunk életben maradni. Egyik kanosabb legényt a másikig igyekszünk lehűteni, hol a beszólásokkal, hol egyéb formában. Ebben a tempóban próbálunk életben maradni és megtalálni azt a személyt, akinek annyira beletenyereltünk a „lelkébe”, hogy ilyen átokszórásra adta fejét. Vajon kiderül-e, hogy ki volt az átok okozója és sikerül –e megfékezni ezt a szerencsétlen sorozatot? Nos, erre majd te megkeresed a választ kedves olvasó.

Saját meglátásom szerint Borival még az írónőnek is meggyűlt a baja, mert nem elég, hogy jól felvágták a nyelvét, de még őrült is, a szó minden értelmében. Mégis szerettem a bőrébe bújni, mert sokszor úgy éreztem, hogy minden kitekert gondolatának van helye az ő világában és ténylegesen sok „görény” férfival és nővel kellett szembeszállnia.

A karakterek színesek, élők és holtak, bőrösek és szőrösek, attól függően, hogy ki hova tartozik éppen. Minden lénynek megvan a maga szerepe és fontossága, senki sem elhanyagolható, vagy elfelejthető.

Akit ki nem álhattam, az Géza személye volt. Nekem mondhat bárki bármit, nála aljasabb férfi karaktert nehéz találni, igen, még Roccónál is rosszabb.

A világ felépítése nagyon korunkbeli, ugyanakkor jól keveredik a fantasy elemekkel, így az olvasónak a kötet végére olyan érzése támad, mintha a szomszédok is lehetnének vámpírok vagy egyéb lények.

Az írónő stílusa számomra még mindig kiemelkedő és bár ez a kötet hagyott bennem kis kesernyés szájízt, el fogom olvasni a sorozat többi részét is, mert nagyon kíváncsi vagyok Bori kalandjaira. Kis eredetiség és ötletesség ráférne a következő részekre, mert így számomra kissé erős az Anita Blake párhuzam.

Ajánlom minden olyan olvasni szerető léleknek, aki kedveli a nagyszájú hősöket, aki nem veti meg a jó humort és bizony még nyomozni is szeret.

Amennyiben elmerülnél te is ebben a világban, megteheted, ha a Delta Vision kiadó oldalára ellátogatsz.

Írta: NiKy