Oldalak

Oldalak

2021. június 17., csütörtök

Anthony Burgess - Gépnarancs

 

“Rendben, fiúk, akkor most megmutatjuk neki, hogy mi is ismerjük a törvényt, de a törvény ismerete nem minden.”


Mi az emberi létezés meghatározó princípiuma? Az erőszak? A döntési szabadság? A folyamatos változásra és megújulásra való képesség? Hol húzódik a határvonal a társadalmi jó és rossz között? Lehet-e jó a szükséges rossz? Szolgál-e közösségi érdeket a “rosszak” bekényszerítése a “jók” táborába?

Anthony Burgess - Gépnarancs című novellája 1962-ben íródott és a megjelenését követő évtizedekben bevonult az angol irodalom halhatatlan klasszikusai közé. Több adaptáció is készült belőle, ezek közül talán a legismertebb Stanley Kubrick 1971-ben született igen megosztó filmfeldolgozása. Jelenlegi vizsgálódásunk alapját a Helikon Zsebkönyvek sorozat 2019-es kiadása képezi.

A történet főszereplője Alex, egy alig 15 éves tinédzser, aki fiatal kora ellenére bandavezérként éli törvényenkívüli éjszakáit egy fiktív nagyvárosban valahol a nem túl távoli jövőben. Szinte egymást követik a kisebb-nagyobb bűncselekmények, melyek állandó közös nevezője a brutális fizikai erőszak. Nehéz pontosan megítélni, hogy mekkora mértékben motíváció a könnyű élet és a pénzszerzés reménye illetve az unaloműzés vagy a célnélküli létezés tartalommal való kitöltése. A fényesen ívelő karrier azonban egy balul sikerült betörés alkalmával kettétörik és hősünknek választania kell: letölti embertelen körülmények között a rá kiszabott 14 éves szabadságvesztést vagy aláveti magát egy új kondícionáló eljárásnak, mely során két hét alatt törvénytisztelő állampolgárt faragnak belőle és utána szabadon bocsájtják.

“Nos, kezdik életbe léptetni ezeket az új elképzeléseket, és a parancs az parancs, noha őszintén meg kell mondjam, én nem értek vele egyet. Ezt hangsúlyozni kívánom. Én azt vallom, szemet szemért. Ha valaki megüti magát, maga visszaüt, nem igaz? Hát akkor miért ne ütne vissza az állam is maguknak, ártalmas és brutális hulligánoknak? Ám az új elképzelés nem ez. Az új elképzelés az, hogy a rosszat jóvá kell változtatni. Szerintem ez mélységesen igazságtalan. Hát nem?”

Nehéz pontosan meghatározni a novella műfaját. Lehet disztópikus science fiction, társadalomkritika, de akár bizonyos elemeit tekintve szatíra is. Az író kíváló munkát végzett azzal, hogy nem jelölte meg pontosan sem a helyszínt, sem az évszámot, csak elvétve találunk kapaszkodót arra nézve, hogy talán egy angol nagyvárosban járunk egy technológialiag fejlettebb jövőben (1962-hoz képest), ahol mindennapos már a globális tömegtájékoztatás és zajlik a világűr meghódítása. Mindezek azoban csak apró háttérinformációk, a novella cselekménye és üzenete pont ennek a meghatározatlanságnak köszönhetően kortalan és örökre szóló. Autentikusságát csak erősíti, hogy egy éretlen tini a narrátora, vagyis nem tompítja az élményeket, traumákat magasabb életkor érlelte bölcsesség vagy műveltség sem.

Fontos számomra vizsgálni az életrajzi hatásokat minden olyan mű esetében, amelyik valamilyen értelemben megelőzte korát. Sajnos itt is találunk tragikus kitekintést: a szerző terhes feleségét amerikai dezertőrök kegyetlenül bántalmazták egy áramkimaradás során, amely végül közvetve-közvetlenül születendő gyermekük elvesztéséhez vezetett. Nehéz nem észrevenni az író és a műben szereplő F. Alexander közötti párhuzamot, tekinthető ő egyfajta rezonőrnek is.

Érdekességként megemlítendő, hogy az író szándékosan három részre és azon belül hét fejezetre osztotta művét, mert a 21 mint életkor a felnőttéválást, a testi és lelki érettséget jelöli. Az amerikai kiadásban azonban a legutolsó fejezet kimaradt, mert azt túlzottan “optimistának”, a tengerentúli olvasóközösség ízlésévével ellentétetesnek tartotta a kiadó (a Kubrick-film is ennek szellemiségében készült).

A novella egyik legnagyobb vívmánya egyben legnagyobb hátránya is. Burgess nyelvészettel is foglalkozott és megalkotott írásában egy új utcanyelvet, ami leginkább a londoni cockney szleng és orosz szavak keveréke. A könyvhöz nem tartozik semmiféle szójegyzék, így az olvasónak magától kell kitalálnia az egyes szavak jelentését. Íme egy rövid részlet, csak kedvcsinálónak, hogy micsoda verbális armageddon vár ránk:

“Zsebünk tele volt gyéngyivel, úgyhogy zsozsó miatt nem kellett öszetolcsókolnunk egy vén kakadut valami átjáróban, hogy vígyeljük, mint úszik a vérében, mialatt mi négyeljük az osztanivalót, erószakoskodással se kellett frászt hoznunk valami ősz hajú sztáraja prícára egy boltban, hogy aztán röhögve eltépjünk a pénztár belével. De hát a pénz nem minden, ahogy mondani szokás.”

Számomra ez a stílus az első 50 oldalon meglehetősen zavaró volt, bár rendelkezek némi ismerettel, és ez hozzásegített a szöveg értelmezéséhez, így is akadt bőven olyan kifejezés, amit hosszú kutatómunkát igényelt tőlem.  Szerencsére nem minden szereplő ezt a “nyelvet” beszéli, de mivel a történet a narrátor szemszögéből van elmesélve, így a novella nagyrésze ezt az írányvonalat követi. Meg kell emelnem ugyanakkor kalapom a fordító előtt, hiszen embert próbáló feladat lehetett egyszerre átülteni magyar nyelvre és megőrizni a szöveg eredeti szellemiségét.

Megoldhatóak-e a szociális problémák a társadalmi kontroll növelésével? Kiprogramozható-e az emberből az erőszakra való hajlam? Életképes marad-e az erőszakmentes alany a modern társadalomban avagy lehet-e az erőszak egy szükségszerű túlélési mechanizmus?

Burgess írásában az ember Isten által gondozott gyümölcs (narancs), amely az ő szomját hivatott csillapítani. A modernizálódó világ pedig ezt a narancsot “elgépiesíti”, vagyis a saját képére formálja, eljellegteleníti.

Bár a novella bővelkedik szimbólumokban és szívemnek oly kedves iróniában, valamint az üzenete is örökérvényű, erőszakossága és a stílusa miatt nem tudom mindenkinek feltétel nélkül ajánlani, bármennyire is szeretném. Ha azonban sikerül túllendülni a kezdeti nehézségeken, akkor úgy érzem, hogy egy meghatározó élménnyel gyarapodhatunk.

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed kedves olvasó, a Helikon Kiadó oldalán be tudod szerezni a könyvet. 

Írta: NiKy

2021. június 16., szerda

Tamás Dénes - Rémegyszerű versek

 


"eltelt a mai nap
a holnapi nap is eltelik
ez a hét is ez a hónap is
ez az év és az elkövetkezendő is

telnek a percek az órák
az évek az évtizedek
miközben nyüszög szűköl
ordít ki belőlem az örökkévalóság"


Hogy őszinte legyek nem kicsit érzek döbbenetet és némiképpen zavart, mert bármennyire is furcsa ez a verseskötet, mégis értettem minden versszakát, sorát, szavát. Persze ironikusan fel is foghatom úgy, már a kötet címe is figyelmeztet, hogy mire számíthatok: Rémegyszerű versek. Alapvetően el is mosolyodnék ettől, de most komoly maradok, hiszen a tartalmától nagyon depresszív lettem. De mielőtt ebbe belemennék, szeretném megköszönni a Napkút Kiadónak, hogy ismételten kirángattak a komfortzónámból és egy új stílussal ismertettek meg. Köszönöm!

Már a borító is ad egy bizonyos figyelmeztetést, hogy nem egy szokványos kötettel van dolga az olvasónak és bizony ezt az érzetet egész olvasásom folyamán végig éreztem.

Sok esetben groteszk emóciót keltenek a stilizált illusztrációk ebben a könyvecskében, mert megfoghatatlan, hogy adott esetben mennyire passzolnak az éppen esedékes sorokhoz, mégis egyszere felkavaróak és odaillőek.

Nincsenek tipikus rímek vagy hangzatos szavak, melyekről órákat lehetne beszélni, ugyanakkor a témák okozta káoszban van egy megfoghatatlan rend és fegyelem, ami a versek olvasását is meghatározza. Az tény, hogy összességében minden alkotásról elmondható, hogy szimplicitált, vitriolos és néhol patetikus.

Az egyik legérdekesebb költeményt szeretném megmutatni nektek:

„mindenkit sajnálok
sajnálom azokat akik gyűlölnek
akik megvetnek másokat
lenéznek lesajnálnak hibáztatnak
sajnálom a mindentudókat a kioktatókat
a rendreutasítókat és a fegyelmezőket
sajnálom a bajkeverőket  a viszálykodókat
a kárörvendőket a gyalázkodókat
sajnálom azokat akik eltorzítják az arcukat
ökölbe szorítják a kezüket fölvonják a szemöldökük
akik fölemelik a hangjuk akik üvöltenek
sajnálom azokat akik csak panaszkodnak
akiknek minden rosszul megy minden elromlik
akiknek a tegnap jobb volt mint a ma
sajnálom akiknek csak igazságaik vannak
akik ezért kérdéseid támadásnak veszik
bizonytalanságod ügyetlenségnek jellemtelenségnek tekintik
sajnálom azokat akiknek előrefele kell masírozniuk
akiknek van jövőképük
akiknek falakra van szükségük
amit védelmezniük kell
akiknek eszméik vannak igazságaik és isteneik
mindenkit sajnálok
magamat is
mert sajnálnom kell a gyűlölködőket”

Külön hangsúlyt fektet az alkotó a különböző emberi érzelmek és viselkedési jegyek kiemelésére. Rávilágít arra, hogy mennyire sebezhető is a lélek és sokszor csak a képzeletünkből kiindulva hisszük nagyságunkat, létünket.

„állítólag atomokból
hidrogénből szénből
oxigénből nitrogénből
hétezer kvadrillió atomból
protonokból neutronokból elektronokból
erős és gyenge kölcsönhatásokból

pedig leginkább nem-értésből vagyok
mosolyból
sírásból
ölelésből
simogatásból
nevetésből
táncból
zenéből
álomból
nyelvből
szeretetből
szerelemből
indulatból
tévedésből
csalódásból
keresésből
kíváncsiságból
odatartozásból
önfeláldozásból
időből
emlékből
vágyból
alakulásból
elmúlásból”

A társadalomban való létünk és az élethez való hozzáállásunkról is komoly véleménnyel nyilatkozik a költő:

 „nyitott szemmel jönnek a világra
de félelemre neveljük őket

sárkányok rablók félszemű kalózok
boszorkányok gonosztevők szörnyetegek
farkasok patkányok ördögök

összekuszálódik tekintetük
épül a félelem-világ

miközben odafent szikrázik a nap”


És egy másik érdekes írást is hadd mutassak meg nektek:

„találkozás két idegennel
farönkön ülök
tágas kert közepén

az egyik szülei hibáiról beszél
a másik arról
verte az apja az anyját

felnyílnak a sebek
hallgatsz középen

mindenki egyforma”


Személyes kedvenceim egyike pedig:

 „pillanatig elképzeltem
eltűnik a rossz a világból

mi lesz

eltűnik a gyilkosság
a kéjvágy a bírvágy
a káröröm a hiúság
a gyűlölet és az öngyűlölet
a háború és a viszály
eltűnik a hatalomvágy
a kapzsiság a zsugoriság
a megalázás és a megalázkodás
a kínzás és a kínzottság
de eltűnik a végesség a halál
a fájdalom a lassú elfogyás

mi lesz

nem lesz jó se többé
nem lesz semmi”

 

Hogy milyen jövő vár ránk? Ezt igazán senki sem tudja, de az biztos, hogy az alkotó szerint se semminél, még a bármi is jobban hangzó forma.

 „felnézek az éjszakai égre
bele a csillagok közti űrbe
rettegéssel tölt el
a végtelen terek hallgatása
rettegéssel tölt el kicsiségem
miközben érzem
ez az űr az a hallgatás
szült engem szült minket
adott szavakat gondolatokat képzeletet
s most még valami furcsa
érthetetlen bizonyosságot
hogy bármi megtörténhet

meg is fog történni”

Összességében úgy érzem, hogy ez egy filozofikus alkotás, mely az egyediségétől szárnyal igazán. Tele van az élet adta igazsággal, és ha hagyjuk, bizony megérthetjük a komolyabb mondanivalóját.

Ajánlom minden olyan versszerető léleknek, aki szeret elmerülni a sorok között és az újdonságoktól sem riad vissza.

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed, a Napkút Kiadó oldalán be tudod szerezni a könyvet.

Írta: NiKy



2021. június 15., kedd

Czernay Hajna - Ha fázik a lélek

 

„Hiszem, hogy a sorsunkat magunk formáljuk. Gondolataink befolyásolják érzelmeinket, s érzelmeink cselekedeteinket. Cselekedeteink, jellemünket. S akkor felteheted a kérdést magadnak: - Milyen ember vagyok? – Nézz mélyen magadba, és a választ megtalálod.”


Ennek a kötetnek van egy bizonyos varázsereje, amit úgy fedez fel a leendő olvasó, hogy ránéz a borítóra és elolvassa a fülszöveget. Ez így persze elég giccsesen hangzik, de a maga nemében igaz, hiszen én is így leltem rá erre a kötetre. Vonzott a festményszerű borító és megtetszett, ahogy a fülszöveg vázlatszerűen bemutatja a könyvtől elvárható „izgalmakat, mondanivalót, értelmet”.

Mivel mostanában több olyan regényt volt szerencsém olvasni, mely nem feltétlenül felel meg az átlag ízlésemnek, úgy döntöttem, hogy megveszem és teszek egy próbát.

Történetünk hősnője, Réka, aki egy két gyermekes családanya, feleség és dolgozó nő. A munkájában és az élet egyéb területein mindig precíz, szorgalmas és kedves természet, akit szeretnek a kollégái és úgy átlagban az emberek, de ettől függetlenül kevés barátot tudhat magáénak, viszont azokat megbecsüli. Az életét javában a munka, a gyermekei nevelése, a házastársi „kötelességei” és a házimunka teszi ki. A férjével való kapcsolata folyamatos romlásnak indul, mely különböző lelkiállapotokat hoz felszínre a fiatalasszonyban. Zsóka, mint legjobb barátnője rendszeres noszogatásának végül engedve, egy tánctanfolyamon vesz részt, ahol a mozgás mellett számos más élmény éri. Innentől kezdve az asszony a változás mezejére lép, míg fel nem tűnik egy bizonyos harmadik. Hogy miképpen éli meg egy gyermekeit szerető lélek ezt a változást és mi köze van a hitnek mindehhez? Nos, erre és még számos más kérdésre megleled a választ, ha kézbe veszed a könyvet.

Saját meglátásom szerint a regény erőssége elsődlegesen az, hogy mélyen beleássa magát a női lélek különböző fázisaiba, illetve folyamatosan felhívja bölcseleteivel az olvasó figyelmét arra, hogy nem kell megelégedni azzal, ami van, ha nem elégedett életével. A lét nem arról szól, hogy szenvedünk, míg mások kényelmét szolgálva éljük a mindennapokat és ebben még a vallásos közeg, esetleges több gyermekesség sem lehet akadály, elvégre minden nézőpont kérdése. Ha változtatni kell, előbb önmagunkban kell meglelni a probléma forrását és utána cselekedni. Egy boldog anya sok örömet okozhat gyermekeinek, de ha csupán egy lélektelen héj, akkor csak értetlenséget és sok fájdalmat szül.

Réka esete nagyon jó arra, hogy felnyissa az olvasó szemét, hogy a társadalmi nyomások mellett is képesnek kell lenni arra, hogy legyen saját tere, önmagára szánt ideje egy asszonynak körülménytől és anyagi háttértől függetlenül. Elsődlegesen nem abban mutatkozik meg a magunkra fordított idő, hogy vásárlással vagy bulizással töltsük el – bár itt hozzá kell, hogy tegyem, akinek erre van szüksége, tegye meg – hanem egy nyugodt óra is hatalmas erőt adhat, amikor csak magunk vagyunk gondolatainkkal és egy meleg ital vagy egy könyv társaságában megpihenünk. Mindenkinek jár a szabadság eme formája és ezt elvenni egy lélektől vétek!

„ A meg nem élt szerelmek nem múlnak el sohasem…Van olyan szerelem, mely a földi élet végeztével sem szűnik meg. A lélek viszi magával…”

A fenti idézet egy személyes kedvencem, mely jól mutatja, hogy ha igazán szeretünk, az nem szűnik meg soha, főleg akkor nem, ha viszonzásra lelhetünk. Ezt elsődlegesen azért írom, mert nem egy házasság hűl ki az évek folyamán és az elkényelmesedett léttől,- mely bár rossz, mégis biztonságosnak gondolt-, úgy érezhetjük, hogy nem jár ez a szerelem, pedig ez nincs így. A regényben Réka, a maga elnyomó közegétől függetlenül is küzd a sorsáért és nem egyszer felszólal azért, amiben hisz.

„Nevezhetjük sajátunknak az emlékeinket? Mert ha igen, kell lennie bennünk valakinek, aki sajátjának tulajdonítja a megélt eseményeket. De akkor ki az a valaki?”

Számos kérdés felmerült bennem a történet olvasása közben, de többször is úgy éreztem, hogy igazán nem itt fogom meglelni ezekre a választ, hanem saját magamban. Úgy gondolom minden Nő hordoz magában egy „emléktáblát”, amire sok mindent felír – érzelmeket, eseményeket-, de hogy ezek közül mi és mennyi kerül fel az emlékeink listájára, bizony lélektől függ. Ha csak „jegyzetelsz”, de nem éled meg valós érzelmeidet, akkor ezek eltűnnek az első széllökés által, de ha mersz időt szánni magadra vagy a problémádra, akkor számos előnyhöz és lelki nyugalomhoz juthatsz. Vajon te melyik típushoz tartozol kedves olvasó?

A könyv igazából egy visszatekintés a múltba, melynek során egy asszony ezt a „munkát” elvégezve, számot vett életével és múltjával.

Szubjektív véleményem, hogy nagyon intenzív emocionális munkára sarkallja olvasóját az írónő, ugyanakkor nem kényszerít rá semmit, csak megadja azt a bizonyos lökést. Úgy érzem, hogy ennek a kötetnek azért van nagy ereje olvasójára, mert olyan dolgokkal foglalkozik, amit átlagban elhessegetünk, vagy tiltólistán van a társadalmi elvárások küszöbén.

Viszont talán számomra a legdühítőbb az, hogy a kötet nem lett gondosan szerkesztve. Több helyen elcsúszásokkal találkoztam és nem egyszer összemosódott a jelen és a múlt. Események és karakterek csúsztak össze és ez nagyon zavaró volt a számomra. Egy ilyen fontos témával foglalkozó és érdekes regényt nem lett volna szabad így kiadni. Ettől függetlenül úgy gondolom, hogy bár érződik az első szerzős minta a könyvön, mégis olvasható és a lényeget megadja azoknak, akik készek a fejlődésre.

Összességében úgy gondolom, hogy bár nem nekem íródott, mégis megtaláltam a magam életének foltjait, ezért fel tudtam tenni kérdéseket és mélyen belül tudom, hogy ott vannak a válaszok is bennem. Ezért pedig elismerem ennek a könyvnek a varázsát és remélem mások is felfedezik általa a bennük rejlő csodát.

Ajánlom minden nőnek, aki nem érzi jól magát a bőrében, aki úgy gondolja az élete egy örök robot, de annak is adhat gondolkodni valót, aki jelen pillanatban boldog. Mert ne feledjétek a Nő olyan, mint a szivárvány, ezer színben pompázik, de ahhoz, hogy igazán ragyoghasson, egy eső utáni felfrissülés a mérvadó!

Amennyiben elolvasnád a könyvet, az Underground Kiadó oldalára fellépve be tudod szerezni. 

Írta: NiKy


2021. június 14., hétfő

Adeline Dieudonné - Az igazi élet

 


„(…) egy élet nevetés, döntések és szerelem nélkül csak elrontott élet lehet.”

Mit ne mondjak, megint sikerült egy olyan könyvet kézbe vennem, amitől a lelkem ezer darabkára tört és most keresgélhetem őket, hogy mint egy puzzle-t visszaillesszem a megfelelő helyükre.  Már nem először fordul elő, hogy az Európa Kiadó kötetei között kincsekre leltem és szintén többször találkoztam az élet egy sötétebb oldalával általuk. A családon belüli erőszak sok nő életének mindennapjait teszi ki számos formában és csak igen kevesen tudnak vagy mernek kimenekülni ebből a gyötrő létből. Ennek természetesen számos oka lehet, de elsődlegesen a kiszolgáltatott és félelmekkel teli lét. De mielőtt ebbe belemennék, vessünk egy pillantást a borítóra.

Igen ritka, hogy olyan külsővel jelenik meg egy adott történet, mely teljes egészében letükrözi a belső tartalmat. Ha erre a képre ránézek, mindamellett, hogy megállapítom mennyire groteszk a maga módján, mégis számomra nagyon tetszetős, pedig amit üzen az a leggaládabb vétségek egyike és tűzzel-vassal harcolok ellene. Az erőszak nem megoldás semmire, főleg arra nem, hogy a saját frusztrációinkat levezessük másokon.

„Valószínűleg történik bennünk valami, amikor ölünk. Olyankor elmozdítunk valamit, megbontjuk az univerzum érzékeny egyensúlyát, és ez iszonyú intenzív érzés lehet.”

A regény egy átlagos család hétköznapjairól mesél, ahol az apa különböző bántalmazási formákban éli ki beteg hajlamait a család tagjain. Mivel egyesszám első személyben íródott, így az idősebb gyermek szemszögéből ismerhetjük meg az eseményeket. A lány mindennapjai az átlagos tinigondokon felül az emberek vizsgálatával és a környezetébe való beleolvadással telik. Kivételt képez ez alól az öccse, Gilles, akinek szeretete és védelmezése teszi különlegessé a mindennapokat. Ebben az eltorzult és félelmekkel teli világban próbálja megállni a helyét két testvér.  Sajnos egy nem várt baleset tönkreteszi az eddigi kevés jót is és főszereplőnek egy igen komoly ötlete támad arra nézve, hogy hogyan tudná visszaváltoztatni az eseményeket. Hogy mi történik? És mi köze van a vadászszenvedélynek ehhez az egészhez? Nos, ezt megtudhatod, ha elolvasod a könyvet.

„A történetek arra jók, hogy beléjük pakoljuk az összes olyan dolgot, amitől félünk, mert így biztos, hogy egyik sem következik majd be a való életben.”

A fenti idézet egy nagyon jó példa arra, hogy miért születnek ilyen fajsúlyos témával foglalkozó regények. Sok esetben az alkotó nem saját tapasztalataiból merítkezik, mégis nagyon hitelesen tudja ábrázolni az adott eseményeket és a lelki torzulásokat. Most is egy ilyen kötettel találkoztam, amiről elmondhatom, hogy nemcsak rendkívül megrázó, de egyben érdekes és kiemelkedő volt számomra.

Egy tinédzser lány bőrébe bújni sokatok számára valószínűleg könnyű, hiszen azt gondolná a laikus olvasó, hogy a saját nemével mindig egyszerűbb az azonosulás, de számomra sajnos pont az ellenkezője történt. Én is voltam ennyi idős nyilván, mégis nehéz volt beleképzelnem, akár fogalmazhatok úgy asszimilálódnom a környezettel és egy sérült, de határozottan erős lélekkel. Mikor végül sikerült, már képtelen voltam szétválasztani a saját és a lány gondolatait, ráadásul szembesültem azzal a ténnyel, hogy mennyire hasonló az érdeklődésünk, illetve szenvedélyünk a természettudományi tárgyak és világok iránt. Bár a fizika számomra távolabbi, a biológia és a kémia viszont nagy kedvencemmé vált és nagyon tudtam értékelni az erre vonatkozó részeket.

„Az időutazás olyan, mint a halhatatlanság. Érthető a vágy, de meg kell tanulnunk elfogadni az elfogadhatatlant. Az ember meg akarja érteni, fel akarja fogni a dolgokat, és ez jellemének a jó, a gyermeki oldala. Megfigyelni, megérteni és megmagyarázni: tudósként ez a feladatod, de ne avatkozz bele semmibe. Az univerzumnak megvannak a maga törvényei, működik, önmagát előállító rendszer, egyszerre tervező, munkás és termék.”

Ha már a leánykáról írok, be kell, hogy valljam először nem értettem mi zavar vele kapcsolatban, míg végül rájöttem. A tény készített ki, hogy lehettem volna én is, vagy bármelyikünk a helyében, és egyáltalán nem biztos, hogy ilyen szinten megálltam volna a helyem. Ilyenkor és még számos más eset miatt is úgy gondolom, hogy csak azok gondolnak vissza szívesen a gyermekkorukra, akik tudattalanul fel sem fogják, hogy valójában milyen szerencsések. Úgy felnőni, hogy napi szinten attól rettegsz mikor ér bántalmazás rendkívül depresszív és destruktív.

Összességében úgy gondolom, hogy egy nagyon nehéz, de fontos témáról olvashattam. Mind a karakterek, mind pedig az események szépen ki lettek dolgozva és számos alkalommal meggyötörtek lelkileg. A szemfüles olvasó sokkal többet fog érteni és érezni az élettel kapcsolatban a kötet kézbe vétele után és az is biztos, hogy még jó ideig nem felejti el a benne olvasottakat.

Ajánlom nemtől és kortól függetlenül, mert mindenkinek érdemes tudni erről a témáról. Ha szereted a komolyabb történeteket és nem félsz az élet árnyékos oldalától, ajánlom figyelmedbe a regényt. És egy saját gondolat: Szándék nélkül támaszkodni valakire, elvárni dolgokat és ami még fontosabb, elmondani neki, hogyan érzel a legszebb emberi gesztus. Ezzel visszaélni - a legrosszabb.

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed, az Európa Kiadó oldalán be tudod szerezni a könyvet. 

Írta: NiKy

2021. június 13., vasárnap

Rachel Abbott - Idegen gyerek

 



Imádtam az egész könyvet, fantasztikus volt. Az elejétől kezdve borsózott a hátam, főként az élethű ábrázolásoktól. A könyv egy nagyon durva autóbalesettel kezdődik, ahol az egyik főszereplőnk elveszíti a feleségét és az autóban ülő kislányát, aki pedig úgy eltűnik, mintha soha nem is létezett volna. Ez után pár évvel az özvegy újra családot alapít, gyönyörű feleség, kisbaba, a rémálom pedig egy idegen gyerek hirtelen felbukkanásával elkezdődik. Eddig a részig rettentő izgalmas a sztori, és utána is, de egy kis ellaposodás azért van benne. Tulajdonképpen a közepén ismerhetjük meg a felbukkanó lány személyiségét, motivációit. Nagyon nyomasztó volt, amikor az ő életének a morzsáit szórta elénk az író és olyan sebeket engedett látni, amik soha nem gyógyulnak be.

Ami nagyon tetszik, hogy a rendőrök életét is megismerhetjük. Nekem nagyon bejöttek a megoldásaik, egyszerűen voltak nagyszerűek, illetve szerettem Tom személyiségét. Nagyon szépen helyén kezelte a munkát és a magánéletet. A megfeszített fizikai és mentális igénybevétel ellenére remekül megtalálta az egyensúlyt.

Összességében egy nagyon jó könyvet kaptam, sokkal jobbat, mint amire számítottam, tele izgalmakkal, borzongással és elképedéssel.

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed, a Művelt Nép Kiadó oldalán be tudod szerezni a könyvet.

Írta: Anett

Vekerdi József (szerk.) - Buddha beszédei

 


Már valószínű a legtöbben tudjátok rólam, hogy mennyire kedvelem a Helikon Kiadó Zsebkönyvek sorozatában megjelent köteteket. Elsődlegesen azért, mert számos olyan alkotással lettem gazdagabb, amit még gyermekként olvastam vagy csak hallomásból ismertem. Saját szórakoztatásomra, és mert úgy érzem, hogy ettől több leszek, elkezdtem „feldolgozni” ezeket a kis könyveket. Így került elém a mostani értékelésem kötete is, amitől cseppet tartottam, de végül is mivel hitem szerint „a bátorság csak előrevisz”, így el is olvastam.

A külső borításról csak annyit szeretnék írni, hogy nagyon megnyugtatóan hatott rám. Szerettem nézegetni és mindig valami érdekes gondolatot hozott elő bennem. A polcom egyik ékes példánya.

A belső tartalmat kritizálni nem merném és ez az értékelés nem is erről fog elsődlegesen szólni, hanem a saját emberi esendőségemet kívánom párhuzamba állítani a kötet tartalmával.

Ha azt nézem, hogy idestova 36 évemmel több olyan „bűnt” elkövettem, ami ebben a könyvben tiltva vagyon, akkor valószínű már tudja a kedves olvasó, hogy nem vagyok kibékülve a kötet mondanivalójával. Számomra emberinek lenni és ezt az életet amennyire lehet minőségin élni azt jelenti, hogy önző vagyok, mert akiket szeretek, azokat óvok és védek. Szeretek kimenni a természetbe és mezítláb a fűben sétálni, szeretem érezni a bőrömön a hűs esőt és kimondottan élvezem az ételek ízét. Szeretem látni, hogy az emberek boldogok, hiszek az egyenlőség elvében és mindenkinek segítő kezet nyújtok, ha módomban áll. Vágyom a jobbat és hirdetem az igazság fontosságát. Úgy élek minden nap, hogy szeretem hallani a Kedvesem lélegzetvételét és féltő gondoskodással igyekszem jó társa lenni. De a legfontosabb számomra a szabadság, és az egymás feltétel nélküli elfogadása. Ezért nem szeretem, amikor bármelyik gondolkodó megpróbálja szabályozni az önálló gondolkodás és kételkedés lehetőségét. Igen, vállalom, én már csak ilyen vagyok, önző, aki ezekhez mind ragaszkodik.

Ez a kötet nem azért nem tetszik, mert túl „magasröptű” a számomra, hanem azért, mert olyan szabályokhoz kötne, melyekkel az élet számomra sivár és üres lenne. És, bár tudom, hogy sokan követik ezt a nézetet, valószínű a kulturális eltérés miatt sem járható út ez a számomra.

Ami a könyvben le lett írva érdekes és elgondolkodni rajta feltétlenül ajánlatos, de csak akkor, ha az ember nem veszti el személyiségét és akaratát.

Hogy kinek ajánlom? Mindenkinek, mert jó olvasni, és a maga módján a téma megnyugtató hatással van az olvasóra.

Ha érdekel a kötet, be tudod szerezni a Helikon Kiadó oldalán.

Írta: NiKy