Molnár Réka - Amerre a hattyúk szállnak

 

„(…) a belső szépség nem csak a női nem kiváltsága lehet.”

Ez a könyv igen kalandos úton került hozzám, ugyanis még valamikor a januári hónapban igényeltem belőle egy példányt, mert megtetszett a borító és a fülszöveg alapján úgy gondoltam, hogy érdekes olvasásban lehet részem. Végül pár hónap elteltével sikerült kézbe vennem, de ezért most is nagyon hálás vagyok a Napkút Kiadónak, mert általuk egy új önismereti utazásra indulhattam. Köszönöm.

Molnár Réka – Amerre a hattyúk szállnak című regénye egy spirituális útra hívja olvasóját. Első ránézésre egy lektűrnek gondoltam, mivel terjedelmileg rövid és az első fejezet még csak egy könnyedebb szórakozást ígért. Kicsivel később rá kell, hogy döbbenjek, ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna. De nézzük is, hogy miről szól a kötet!

Fülszöveg alapján főhősnőnk, Nóra, egy harmincéves, átlagos életet élő nő, aki egy napon különleges üzenetet talál a postaládájában. A levél egy rejtélyes címzettől származik, egy bizonyos V-től, aki utasításként csupán egy időpontot és helyszínt ad meg. Ezt a levelet több másik is követi és ezek segítségével Nóra elindul azon az úton, mely bár sokszor nagyon nehéz, mégis megváltoztatja az életét. Főszereplőnk első perctől fogva érez egy bizonyos vonzalmat V iránt, de számos akadályt kell legyőznie, hogy megértse mit is rejt ez a vonzalom a számára.  Útja folyamán egy daloló hattyú, egy fehér ruhás hölgy, egy soha el nem hervadó virágszirom, több különleges látomás és álom kísérik, melyeknek célja Nóra valóságértelmezésének gyökeres átalakítása.

„A tökéletesség nem adottság, nem foglalkozás, nem állapot vagy tulajdonság, és legfőképpen nem érdem, a tökéletesség egyfajta belső minőség (…)”

Ez az idézet nagyon jó példa arra, hogy rámutasson, a tökéletességet csak is önmagunkban kereshetjük. Az oda vezető út valószínű nem lesz könnyű, de ettől a belső minőség által leszünk egyensúlyban önmagunkkal és a világgal.

A könyvben nem csak a borítón, de magában az események alakulásában is kulcsszerepet kapott egy szépséges élőlény, mely nem más, mint a hattyú. Ennek az állatnak több szimbóluma is akad, hiszen ahány népi hiedelem annyi jelentést találni rá. Több forrásból merítkezve a hattyú a fény, a halál, az átváltozási képesség, a szépség, a szerelem és a mélabús természet jelképe. Gyakran ábrázolják sírhanton éneklő, szél fuvallatára daloló, vagy vízbe hulló madárként, de olykor megjelenik babérfa tövében vagy ciprus alatt is. A madár tollazata több mesét is megihletett, melyeket sokszor észre sem veszünk, pedig fontos üzenettel szolgálnak.

„Ne engedd a kígyót a szíved felé kúszni!”

Ennek a kötetnek megvan az a bizonyos ereje, hogy megossza olvasótáborát. Lesz, aki nagyon fogja szeretni és akad majd olyan is, akit kimondottan irritálni fog. Mivel nem volt könnyű olvasási élményem, ezért hitelesen állíthatom, hogy csak azok fogják szeretni, akik megértik miért íródott a kötet és képesek befogadni mondanivalóját nyitott lélekkel.

Szubjektív véleményem a regényről, hogy nem könnyű olvasmány. Nem csak témáját tekintve, de a karakterek esendősége miatt is. A mai „divat” regények elsődlegesen abból nyerik erejüket, hogy olyan szereplőket sorakoztatnak fel, akivé mindenki szívesen válna. Hiszen mindannyian álmodtunk arról, hogy hercegnők vagyunk, vagy bátor lovagok, határozott és sikeres üzletemberek vagy remek szeretők. Mind – mind olyan személy, akikre felnézünk, és akiknek a bőrébe bújva, felruházva érezzük magunkat. De kevesen szeretnek olyan karakterekkel azonosulni, akik gyávák, félszegek, naívak vagy egyszerűen anya kicsi „gyermekei” még felnőttként is.

Nóra személye sokszor felbosszantott nem tagadom, sőt megkockáztatom, többször úgy éreztem, hogy képtelen vagyok tovább olvasni a vele történteket, hiszen az egy dolog, hogy introvertált a személyisége, de az már megint más, hogy intelligenciáját és tehetségét is hagyja elsorvadni. Csak azért, mert parancsoló narcisztikus szülők gyermekeként nőtt fel és egy bizonyos „ujj” mindig ott lebeg a feje felett. Amikor a bőrébe bújtam sokszor fuldokoltam és őszintén szólva nagyon haragudtam rá. Úgy éreztem, hogy hibás azért, mert így alakult az élete és még felelőtlenül engedi is, hogy bárki kihasználja kénye-kedve szerint. Nagyon sokáig, majdnem a regény háromnegyedéig szenvedtem, míg egyik pillanatról a másikra ez a sok negatív érzelem átcsapott szeretetté. Megértettem végül, hogy amin keresztül ment azt nem ő választotta és egy bizonyos berögzött nyomás alól nagyon nehéz önerőből kiszabadulni és átértékelni a helyzetét. Bár még most sem értem teljesen, - mivel nagyon más személyiség vagyok- mégis elfogadtam olyannak amilyen, és nagyon boldog voltam a végére.

„Emlékezz Önmagadra!”

Azt gondolná az olvasó, hogy ennek a kötetnek csak a lány a főszereplője, de tévedés. Marcell személye számomra legalább olyan fontos volt, mint Nóráé. A férfi jellemzői csupa negatív: gonoszság, sunyiság és megrögzött hamisság. Egy agresszivitásba menekülő személy, akiről egy csapdába esett vadállat jutatott eszembe, mert bizony, amivé ő vált, szintén nem saját választásán alapult és az általa megtett út legalább olyan fontos volt számomra, mint a lányé.

„Volt egyfajta őszintétlenség a természetében, amely azoknál az embereknél mutatkozik meg, akik sűrűn váltogatják nézeteiket és viselkedésüket, annak megfelelően, éppen kinek a társaságában tartózkodnak.”

A kettejük szenvedése, a különböző akadályok legyőzése és végül egy bizonyos ösvényre lépésük adják ennek a történetnek a pikantériáját. Számos olyan elemet tartalmaz a regény, amiről tudjuk, hogy létezik, mégsem foglalkozunk vele vagy észre sem vesszük. Hogy ki miben hisz, az egyéni! De a csoda, amit oly nagyon várunk másoktól, az tulajdonképpen egy kemény belső munka eredménye. A világ adott, de hogy mi miképpen létezünk benne, az a szemléletünk gyümölcse.

„(…) a tanulás folyamatának része az elbukás is (…)”

Összességében elmondhatom, hogy egy nagy utat tettem meg önmagam felé is, mert a karakterekkel történtek hatással voltak rám. Többször úgy éreztem, hogy most már elég, nem olvasom tovább, de végül befejeztem és én magam is felemelkedtem. Rendkívül nagy hatást gyakorolt rám ez a kis kötet, amit még úgy gondolom, most is „emésztek”.

Ajánlom minden olyan olvasni szerető léleknek, aki nyitott szívvel és gondolatokkal is képes bejárni más karakterekkel az adott ösvényeket és nem retten vissza a komolyabb tematikától sem. És ne feledjétek: „A pillanat nem más, mint egyetlen szívdobbanásba sűrített élet (…).”

Amennyiben te is elmerülnél ebben a történetben, a Napkút Kiadó oldalán be tudod szerezni a könyvet.

Írta: NiKy

Heniko Sakka - Édes tini élet

 

„Te kihíváskereső vagy, én pedig maga a kihívás.”

Nem először fordul elő idén velem, hogy nagyon vegyes érzésekkel fejezek be egy adott történetet. A mostani olvasási élményem is erről tanúskodik, de erről picit később írok. A könyvet egy számomra fontos lista miatt vettem meg anno, de mind a fülszöveg, mind pedig a borító megtetszett és úgy voltam vele, hogy a kellemeset a hasznossal alapon fogom elolvasni a történetet.

Haniko Sakka – Édes tini élet kötete egy fiataloknak szóló, vidám írás, amit elsődlegesen a sport és a szokásos rivalizálás központizál.

Fülszöveg alapján Rietta és Klodett –ikertestvérek lévén- nem is különbözhetnének jobban egymástól. A két lány teljesen ellentétje a másiknak, de ettől függetlenül remek párost alkotnak, főleg ha a másik bosszantásáról van szó. Rietta egy tehetséges, középiskolás focista, akinek ambiciózus álma van. Nagy életváltozás előtt állnak, mivel az édesapa új munkát kap. Az új élet hoz számára egy igazán kedvező lehetőséget, hiszen az iskolájának igazgatója szívesen a lánycsapat kapitányi címét neki ajándékozná, de ahogy várni lehet, a kezdeti nehézségek, nem igazán tüntetik fel jó színben Ria bemutatkozását. Nem egy könnyű személyiség, sőt meglehetősen csípős nyelvű és harcias teremtés, aminek persze számos előnye is van. Többek között az, hogy már az első napon összetűzésbe keveredik Devonnal, aki a suli egyik kedvelt „sztárja” és természetesen a sikeres fiúcsapat irányítója. A szokásos sármos és éles eszű jellemzőkkel megáldott srác meg sem próbálja tagadni, hogy egy cseppet sem örül az új jövevénynek, bár azt tagadhatatlan, hogy Ria érkezésével Sir Walton Gimi élete felborulni látszik.

Szubjektív meglátásom a kötettel kapcsolatban, hogy bár egy tipikus középiskolás történet – tehát bizony bőven tele van klisékkel- mégis ad némi egyediséget, hiszen a sport hangsúlyozásával elveszi ennek a „lerágott csont” érzetnek az élét. 

A karakterekkel némiképpen meggyűlt a bajom, elsődlegesen Rietta és Devon „cicaharcából” kiindulva. A leányka még egészen be is lopta magát a szívembe, de a sráccal már nem tudtam mit kezdeni. Persze a többi szereplő sem volt különösebben kidolgozva, de talán általuk „fogyaszthatóbbá” vált számomra a kötet olvasása.

Ami külön felbosszantott, az a megfelelő szerkesztés hiánya volt. Persze tisztában vagyok vele, hogy valaki átnézte, de borzalmasan tagolatlan volt a szöveg. Az apró betű engem személy szerint nem zavart, de az is biztos, hogy lesznek olyan olvasók, akiknek ez is nehezíti majd a kötet olvashatóságát.

Én nem vagyok focirajongó, de ettől függetlenül az utóbbi 10 évben jó pár meccset volt szerencsém végignézni. Ezért a regényben leírtak valahogy életidegennek tűntek. A pályán mintha megállt volna az idő és úgy éreztem, hogy nem is fiatalok játszanának, hanem idős emberek. Elnézést a kifejezésért, de nagyjából így tudom kifejezni, hogy milyen érzésem volt ezen részek olvasásakor.

Természetesen nem csak negatív élményem volt olvasásom közben. Az írónő stílusa, bár kiforratlan még, de olvasmányos. Kimondottan jó humora van és mind ezek miatt, más jellegű történetet nagyon szívesen olvasnék tőle.

Összességében elmondhatom, hogy egy érdekes, de nem felhőtlen olvasási élményben volt részem.

Ajánlom a könyvet fiatalabb korosztálynak és olyan olvasni szerető lelkeknek, akik nyitottak a jó humorra és szeretik a sportokat.

Amennyiben elolvasnád a könyvet, a Book Dreams Kiadó oldalán be tudod szerezni.

Írta: NiKy