Mohai V. Lajos - Rózsa utca, retrospektív

 

„A világ sohasem telik be a halálról szóló történetekkel.”

Valamikor régen olvastam egy emberről, aki nagy mesélő hírében állt. Történetei elsődlegesen attól váltak egyedivé, ahogy előadta meséit és hangjával meg tudta bűvölni hallgatóságát. A mostani kötet szerzője hasonlóan képes magához láncolni azon kíváncsi lelkeket, akik nyitott szívvel és nagy érdeklődéssel állnak neki az olvasásnak. Bár emlékezni a legtöbb alkotó képes, de varázslattá tenni mindezt a szavak által, csak igen kevés szerzőnek adatik meg, de mielőtt ebbe részletesen is belemennék, szeretném megköszönni a költőnek, hogy olvashattam a könyvet. Nagyon szépen köszönöm.

Mohai V. Lajos - Rózsa utca, retrospektív című könyve 2017-ben jelent meg a Prae Kiadó gondozásában. Az alig 92 oldalas kötet egy nagyobb zsebben kényelmesen elfér, ezért könnyen magával viheti bárki egy mélyebb elmélkedésre. Az olvasót elsődlegesen a borító letisztultsága ragadhatja meg, melyet Déri Erzsébet munkájának köszönhetünk. Ha rátekintetek a képre egy kissé megfakult órát láthattok, amely az időt és az örökkévalóságot jelképezi. A számlapon látható fa, pedig az életet tükrözi vissza, tehát máris egy párhuzamot figyelhetünk meg. Ennek a költő a verseiben az időszakos lebontással, valamint a bennük megjelenő emlékekkel állít sírhelyet, hogy az olvasó mindig visszatérhessen. 

„A Rózsa utca elvarázsolt kastély,

szívemben pulzáló szürrealista vitrin,

egy babonás kéz porcelánfigurákat rendez el benne,

nippek kuporognak a tükörfal előtt,

szűkösen élünk az elnapolt időben,

a melancholia pengéje az elvékonyodó percek

elevenébe vág,

az emlékezés csapda,

a régmúlt események rejtjeleinek megfejtése

mégsem a szemfényvesztés művelete.”

A könyv négy nagy fejezetre bontható, amelyek a következők.

1. A Százegyedik út

2. Hádész címere

3. Hádész parancsa

4. Melancholia nostalgica

Ezek a címek nagyon kifejezőek és sokat sejtetőek. A legtöbb esetben szét szoktam szedni fejezettenként megvizsgálva az adott belső tartalmat, de most csak szeretnék két részletet megmutatni, hogy mitől vált számomra nagyon szerethetővé és miért engedtem meg magam azt a luxust, hogy a könnyeim szabadon lefolyhassanak arcomon. Kérlek, hogy figyelmesen olvasd a sorokat.

„A temetőfal az összes könnyét elsírta,
a test batyuja üres csigaház,
rövid állomása Föld-utazás,
kőpogácsa meg ínyencfalat is,
önkényes szívdobogás,
az ember vezekel a könyörtelenségig,
a megoldásba mindig hiba csúszik,
mert képtelen a béklyóit oldani,
a szótlanság mágnese várakozásteljesen
odatömöríti ajkához a szavakat,
egyszer elfogy minden ok a maradásra,
és a Föld pora se való másra,
mint belepni nyomainkat.”

És egy másik:

„Ki vezeti kantárszáron őket,
hogy az istállók összedőltek?
Ha elnyelné testüket az emlék,
ki fogadna, ha innen elmennék?

Ahogy vonszolták a menetet,
a testek vonalkódja remegett.
Az árnyak lehasaltak a porba,
meszet lehelt ki a pincék torka.

Hidegen sorakoztak a házak.
Égi mezőn dobogtak a lábak.
Szerencsére, roppant út ez valóban.
Mérgét fújta az Isten a porba!”

Sokunknak a gyermekkor csupa móka és kacagás, de mégis ott vannak a fájdalmas emlékek. Az el nem mondott szavak, a meg nem élt pillanatok, amelyek a korral elmosódnak. De vannak időszakok, amikor kiélesednek az emlékek, mint egy elhagyatott padlás, ahol az idő pora alatt ott van minden elfeledett bútor és játék. Ez a rövid versrészlet adta meg lelkemnek azt az utolsó csapást, amelynél már a szemem sem maradt szárazon.

„A gyermekkor félreeső zugban

szomorúságról és megbántottságról beszél,

hepehupás Ég a vigasza,

odalopakodó titkát a felhők mészdarabjaival rajzolja

meg,”

Összességében egy nagyon nehéz, de annál értékesebb könyvet vehettem kézbe, amiért nem lehetek elég hálás.

Ajánlom minden költészetet szerető léleknek, hiszen a szavak által egy csodát élhetünk meg, és bár az emlékek sokasága nem a miénk, mégis a mi szívünk is egyként dobban a szerzőével. És egy saját gondolat: Van egy mondás, miszerint lakva ismered meg a lakásod. Ugyanígy, tapasztalatok útján ismerhetjük meg az embereket is. Egy lélek tűnhet ridegnek a felszínen, de nem tudhatjuk, hogy mi lakik igazán benne. 

Amennyiben elolvasnád a könyvet, megteheted, ha a Prae Kiadó oldalára ellátogatsz.

Írta: NiKy