Oldalak

Oldalak

2021. november 17., szerda

Christina Henry - Piros

„A szülők, mindegy, mennyi idősek, vagy, hogy mennyi idősek a gyerekeik, mindig megpróbálják palástolni, úgy tenni, mintha semmi baj nem lenne.”


Minden idők egyik legkedveltebb és egyben legérdekesebb meséinek egyike a Piroska és a farkas története, ahol megelevenednek a klasszikus elemek, mint például a jó győzedelmeskedése a gonosz felett és a boldogan éltek, míg meg nem haltak. De mi van akkor, ha Piroska nem egy cuki kislány és a farkasból is egy egész falkára való vadászik? Nos, ezt a kérdést járja körbe többek között ez a kötet. Tulajdonképpen ennek az adaptációnak köszönhető, hogy végül megvettem és esélyt adtam, hogy elvarázsoljon vagy kiábrándítson. Hogy melyik nyert? Nos, erről kicsit lentebb bővebben is mesélek.

Christina Henry – Piros című regénye 2021 őszi újdonságainak egyike, amely a Metropolis Media Kiadó gondozásában jelent meg. Ennek a regénynek is elsődleges vonzereje a borító kép, mely jelen esetben Varga Balázs munkáját dicséri. Mondanom sem kell, hogy hűen letükrözi a belső tartalmat és a maga nemében megadja az alaphangulatot az olvasáshoz.

De nézzük is, hogy ebben a feldolgozásban mit is várhatunk a regénytől:

Mint ahogy az értékelésem elején már felkonferáltam, ez a történet alapjaiban merítkezik a világban oly jól ismert, szinte már klasszikusnak számító „Piroska és a farkas” meséjéből, ahol egy kislány elindul a nagymamához, de végül egy farkassal találkozik és kis kalamajka után a várható happy end-del ér véget a mese. Nos, ez a regény cseppet posztapokaliptikus időkben játszódik, ahol a világ már elemeiben sem hasonlít fénykorára. Az emberek csapatokba verődve próbálnak túlélni, bár szándékaik igen csak eltérőek. Ebben a káoszban él egy lány, aki úgy dönt, hogy el kell jutnia nagymamájához. Az út veszélyekkel tarkított és a halál nem is a legrosszabb, ami egy utazóra várhat.

Ez az időszak egy járvánnyal kezdődött, amely megtizedelte a népességet. A túlélők száma nagyon elenyésző, ezért minden élet fontos. A kormányok karanténtáborokba kényszerítik a lakosságot, amelyek a vírus melegágyai lehetnek, ezért nem mindenki akar ebben részt venni. Akik szétszéledtek Amerika földjén, azoknak számos harcot kell megvívniuk, de a túlélési esélyek egyre csökkennek és a szörnyetegek száma egyre nő.

Ebben a káoszban él egy különleges lány, akinek a filmek és könyvek jelentik a túlélés kulcsát, ám vajon elég –e ez a tudás ahhoz, hogy eljusson végcéljához épségben? Különösen akkor, ha „farkasok” lesik minden lépését. Nos, ezt érdemes kiderítened, hiszen az izgalmak csak ezután kezdődnek.

„Tudom, hogy sok szörnyeteg jár odakint, és külsőre mind embernek látszik.”

Szubjektív meglátásom szerint ez egy nagyon izgalmas és viszonylag egyedi történetté forrta ki magát. Az tény, hogy a meseadaptációknak mostanság nagy keletje van, így az olvasóban felmerülhet az a kérdés, hogy mennyire keverednek el a régi ismert elemek az új ismeretlennel, amit én végül is arányosnak éreztem.

„Te farkas vagy és én vadász. Nem a Piroska vagyok, hogy megtévesszen a maszkod. Tudom, hogy mi vagy.”

Karakterek szempontjából Pirost nagyon megszerettem a kötet végére, mert bár helyenként cseppet túlzónak éreztem a viselkedését, végül nem csak testileg, de szellemileg is nagy utat tett meg és bizony nem sérülésektől mentesen. Szerettem vele lélegezni, gondolkozni és jó érzés volt hősként, mégis esendően viselkedni. Talán miatta éreztem elsőslegesen azt, hogy olvastam volna még a történetet és sajnálattal vettem tudomásul, hogy elfogytak a lapok.

Viszont vannak szereplők, akik ki tudnak hozni a sodromból, ilyen volt számomra Adam személye is. Igen ritkán engedem meg magamnak azt a luxust, hogy dühöt érezzek egy nem valós karakter iránt, de szinte adott volt, hogy robbanni fogok a képtelen és velejéig önző felfogása miatt.  Azt gondolom, hogy kellenek a negatív, vagy antihős karakterek egy könyvbe, de vannak azok a személyek, akik teljesen mindegy milyen besorolást kapnak, egyszerűen ellenszenvet váltanak ki az olvasóban. Nos, számomra ilyen szereplővé érett és egy percig sem tudtam együtt érezni vagy megérteni a személyét.

„Soha nem az Esemény – betegség, aszteroida, atomháború, bármi – volt a probléma. Hanem hogy mit csinálnak utána az emberek. És az emberek mindig a legalacsonyabb szintjükre süllyedtek le, amikor a dolgok rosszra fordultak.”

Az események pörögtek, a horrorisztikus elemek kellemes borzongást váltottak ki bennem, ami nagyon jó eredmény, hiszen nagy rajongója vagyok ennek a műfajnak is. Azt hittem, hogy egy lerágott csontot fogok kapni, de e helyett egy újragondolt, friss és energikus regényt olvashattam, amitől kimondottan feltöltekeztem és remek hangulatba kerültem.

Összességében elmondhatom, hogy egy jó időszakban olvasott könyvet vettem kézbe, amelynek hatására úgy érzem, hogy nagyon szívesen olvasnék más történetet is az írónő tollából.

Amennyiben szeretsz borzongani, még nem borítottak ki a vírussal kapcsolatos történetek és kíváncsi vagy egy régi klasszikus mese nagyon is egyedi elemekkel tarkított adaptációjára, akkor gondolkodás nélkül szerezd be ezt a regényt. Úgy gondolom, hogy egy meleg ital mellett pár órás remek szórakozásban lesz részed.

Ha pedig a könyvet polcodon szeretnéd tudni, a Metropolis Media Kiadó várja a rendelésed. 

Írta: NiKy

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése