Philip K. Dick - Repedés a térben

“Kár, hogy már azt sem engedik, hogy az ember csak úgy megölje magát, mint pár éve – mormolta. – Az megoldaná a problémát.

- Az egy hibás törvény volt – jelentette ki Myra. Akármilyen tökéletlen a mélyálom, még mindig jobb, mint az önpusztítás régi formája egyéni alapon.”

Az emberiség evolúciós történelme során a szűkülő élettér problémáját legtöbb esetben saját fajtársai vagy más fajok rovására elkövetett erőszakkal oldotta meg. Vajon milyen lehetőségek maradnak, ha már a Föld összes erőforrását elhasználtuk és nem találtunk az emberi léptékkel felfedezhető galaxisban semmilyen más gyarmatosításra alkalmas égitestet?

Philip K. Dick - Repedés a térben című regénye az Agave Kiadó gondozásában jelent meg 2021-ben. Szokás szerint a borító, vagyis az első benyomás jellemzésével kezdeném. Bár a kiadó többnyire szemetgyönyörködtető csomagolásban prezentálja a könyveit, ezúttal sajnos csalódnom kellett. Értem, hogy egy letisztult retró stílus volt a cél, de nekem már túlontúl puritánra sikeredett. Viszont ne szegje kedvét senkinek sem, ha a képen szereplő műholdba egy meztelen női felsőtestet lát bele. Nem freud-i asszociáció történt, mindez szerves része a történetnek!

Amennyire nem megkapó a külső, annyira élvezetes maga a történet viszont. Adott egy túlnépesedett Föld a jövőben, amerikai elnökválasztás, ahol először indul eséllyel fekete jelölt, Föld körül keringő luxusbordély és természetesen párhuzamos világok. Az első pár fejezetben hirtelen nyakunkba szakad rengeteg szereplő és ezzel együtt név is, de a csekély terjedelem ellenére gyorsan minden és mindenki a helyére kerül, összefonódnak a sorsok. Tényleg szinte minden oldalon újabb fordulat történik, ahogy a történet szereplőihez hasonlóan mi is próbáljuk hiányos információk alapján összeilleszteni a kirakós darabjait. A regény futurisztikus krimiként indul egy rejtélyes eltűnés kapcsán, majd teljes jogú sci-fi-vé növi ki magát az utolsó lapokra.

Ne riasszon el senkit a könyv “matuzsálemi” kora se, teljesen korszerű és aktuális, nem lesz olyan érzésünk, mint megannyi régebbi fantasztikus alkotás esetében, hogy a tudományos fejlődés csúcspontja a repülő autóban merül majd ki. Véleményem szerint Dick műveit sokszor jellemzi egy egyéni szinten jelentkező nagyon erős egzisztenciális szorongás vagy paranoia. Ebben az esetben ez a vonulat hiányzik, bár átveszi a helyét egy nem individuális, hanem globális szinten jelentkező félelem. Rövid létezésünk során eddig számos technikailag fejletlenebb vagy alacsonyabb lélekszámú népességcsoportot kíméletlenül kiirtottunk vagy kizsákmányoltunk az első kapcsolatfelvételt követően. Milyen sors vár ránk vajon fordított esetben?

Philip K. Dick 1996-ban íródott könyvében 2080-ra jósolta meg az első színesbőrű elnökjelölt indulását és a Föld túlnyomórészt lakhatatlanná válását. Első “fantasztikus” ötlete Barack Obama személyében jóval hamarabb valóra is vált. Reméljük, hogy a másodikat illetően pedig még ennél is nagyobbat tévedett.

Amennyiben elolvasnád a könyvet, megteheted, ha az Agave Kiadó oldalára ellátogatsz.

Írta: Süni