Serena Valentino - Herceg vagy Szörnyeteg?

 

„Most úgy érezte, haldoklik. De ahhoz, hogy valaki meghalhasson, előbb élnie kellett. És a Szörnyeteg végre elmondhatta, hogy élt – hiszen szeretett.”

Valamikor régen az őskorban, élt egy fiatal leány, aki rajongott a mesék világáért. Számos kedvenc története volt, de mindig közelebb érezte magához azon világokat, ahol a mágia vagy varázslat állt központi témául. Ennek a lánykának igen nagy volt a fantáziája, sokszor meg is szólták érte, pedig semmi mást nem akart, csak hogy megoszthassa másokkal is, amit ő lát vagy érez. Amikor ezeket a meséket nézte vagy olvasta, a szíve megtelt szeretettel és megfogadta, hogy felnőttként is ugyanolyan rajongással fog rájuk tekinteni. Nos, a viccet félretéve gondolom rájöttél kedves olvasó, hogy magamról meséltem és valóban még mindig ebben az „álomvilágban” lebegek. Számomra a mesék azon gyönyörű helyek egyike, ahol az lehetek, aki akarok és senki sem szólhat meg érte. Felnőttként már nem engedem, hogy bárki véleménye befolyásoljon és pont ezért a mostani regény is, amiről éppen írni szándékozom a szívem csücske lett.

Ki ne ismerné a Szépség és Szörnyeteg című mesét, mely „megszületésétől” kezdve mind a mai napig nagy kedvence a gyermekeknek és felnőtteknek egyaránt. Számomra is egy olyan történet, amin mindig tudok pityeregni és nem tagadom, hogy Szörnyeteg fan vagyok. Pont ezért, amikor megtudtam, hogy külön könyvet kap, elő is rendeltem, mert újra át akartam élni a régi varázslatos emlékeket.

A könyv a Szörny oldaláról mutatja be –a már jól ismert- történetet, mégis rengeteg újdonságot rejtett. amelyek nagyon vegyes benyomást keltettek bennem. Olyan új karakterek kerültek bele a kötetbe, akikről úgy éreztem, hogy nem illenek oda és hogy őszinte legyek ez elkeserített. Az események sem passzolnak az eredetileg megismertekhez, mégis érdekesek volt a számomra.

A szereplők szempontjából a Szörnyetegre tudtam egyedül koncentrálni és ebből kiindulva még jobban megszerettem. Hiszen bármelyikünk lehetne az ő helyében és egy ekkora terhet cipelni csak nagyon kevesen képesek. Szerettem a gondolatait és azt a jellemfejlődést, amin keresztül ment. Nagyon megöleltem volna, de ez sajnos nem lehetséges. Az ő szemén át látni a szeretett világot cseppet depresszíven csapódott le bennem és ez az érzés nehezen engedett.

Összességében úgy gondolom, hogy jó volt ismét elmerülni ebben a világban, de számomra az eredeti történet marad az örök kedvenc.

Ajánlom ettől függetlenül az ifjúságnak, mert egy estés szórakozásnak remek.

Amennyiben elolvasnád a könyvet, megteheted, ha a Manó Könyvek oldalára ellátogatsz.

Írta: NiKy