Igen ritka az a könyv, amely már a címével is azt sugallja,
hogy valami igazán különlegessel fog találkozni olvasója. Ebben az esetben ezt
tapasztaltam, elvégre, ahogy rápillantottam, éreztem egy bizonyos vonzást.
Boldizsár Ildikó nevével már többször találkoztam különböző
felületeken, de ez a második kötet csupán, amit eddig olvastam tőle. Mind a két
esetben egy számomra fontos listán való szereplésük miatt kerítettem rájuk sort,
de így utólag nagyon hálás vagyok érte, és csak boldogan mosolygok.
Történetünk főhősei a száz éves, idős kút és egy fa, mely a
kút oldalában látta meg a napvilágot és egymás társaságát csendben eltűrve, a
maguk vidám természetével figyelték a világot. Míg egy napon ennek a kútnak
elfogy minden vize és a kiszáradástól való félelmében, valamint az állatok és
vándorok miatt való szomorúságában, arra a döntésre jutott a fa, hogy segít
idős barátjának. De vajon mi történhetett, hogy elfogyott az összes folyadék és
hogyan tud segíteni egy fácska? Megtudhatod, ha kézbe veszed a könyvet.
Számomra rendkívül erős hatással volt, mert megerősítette
bennem, hogy két különböző lélek is lehet jó barát és egymást segítve az élet
lehet csupa móka és kacagás. Valamint arra is felhívja a figyelmet, hogy egy
adott problémának számos megoldása lehet és nem szabad feladni az első kudarc
után sem. Az egész történetből árad egy
bizonyos erős szeretet, mely felmelegíti az olvasó szívét és lelkét.
Úgy gondolom, hogy nem csak szórakoztató volt a számomra, de
tanulságos is. Idei évem egyik kedvenc történetévé nőtte ki magát és hálás
vagyok azért, hogy kézbe vehettem.
Amennyiben szívesen elolvasnád a könyvet, a Magvető Kiadó
oldalán be tudod szerezni.
Írta: NiKy
De szép! És milyen fontos! Köszönet érte!
VálaszTörlésNagyon örülök, hogy elnyerte tetszését. Csodálatos történet!
Törlés