Néhol szerettem volna görbe tükröt tartani az utazó elé, máshol pedig megdöbbenteni az olvasót. - Interjú Szanyi Ildikó írónővel

 

Sokszor hangoztatom, hogy számomra mennyire fontosak kis hazánk szerzői, különösen azon alkotók, akik olyan oldaláról tudják bemutatni tehetségüket, melyről még nem olvastam, vagy nagyon ritkán. Még tavaly volt szerencsém olvasni a Nem ezt ígérték című novellás kötetét a mostani interjúalanyomnak, mely akkor belopta magát a szívembe. Idén a Három tucat szuvenír című kötetével pedig bebizonyította számomra is, hogy országunk dimbes-dombos vidékein is találhatunk még bőven szép és érdekes felfedezni valókat. Kérlek, fogadjátok sok szeretettel, a Szanyi Ildikó írónővel készített interjút! Kezdjünk is hozzá!

Eltelt kicsivel több, mint egy év, mióta beszéltünk. Hogy vagy mostanában? Hogy telt az elmúlt egy év a pandémia időszakában?    

A bezárkózás alatti időszakban munkával és a családi kapcsolatok erősítésével. A hétfőtől péntekig tartó online munkavégzés annyira leterhelt, hogy jól esett hétvégenként kimozdulni egy kicsit. A barátaimmal kevesebbet találkoztam, mint általában, viszont sokkal többet beszéltünk telefonon. A kapcsolatok, a valakihez-tartozás-érzése felértékelődött bennem. Nagyon sokat beszélgettem olyanokkal, akikkel eddig csak laza ismerősi kapcsolatban álltam. Igen, átgondolva, az elmúlt egy év alatt a két bezárkózás ellenére is sokat gazdagodtam személyes kapcsolatokban.

Van a könyveidnek egy bizonyos megfoghatatlan varázsa, amikor úgy érzi az olvasó, hogy megfogod a kezét és végig vezeted az eseményeken. Mennyire van alapja ennek a gondolatmenetnek?

Nem szándékos. Lehet, hogy a tanári és idegenvezetői munkámból adódó gondoskodás, pártfogás bújik elő ilyenkor belőlem.

Az értékelésemben is írtam, hogy egy kicsit másra számítottam, amikor kézbe vettem a Három tucat szuvenír könyvedet. Ettől eltekintve rendkívül érdekes és szívmelengető volt olvasni a soraidat. Honnan jött az ötlet, hogy a másik szakmád, az idegenvezetés által átélt történéseket feldolgozzad? Hogyan született meg ez az alkotásod?

Tavaly tavasszal, amikor a vírushelyzet betört az életünkbe, tele voltam tervekkel. A naptáram pedig tele volt idegenvezetői munkával, amiket a pandémia egyszerűen eltörölt. Úgy kezdtem el feldolgozni a helyzetet, hogy elkezdtem leírni az utóbbi évek leginkább emlékezetes útjait. Gondolatban még egyszer bejártam ezeket a helyeket, az írás közben újra átélhettem az ottani élményeket. Ez nagyon jólesett. Nyárra elkészült a 36 történet, a 36 különböző helyről magammal hozott szuvenír.

Számos helyen járhattam a novelláid által és sok embert ismerhettem meg. Mennyire valós vagy éppen fikció, amit megosztottál az olvasóiddal? Minden pontosan úgy történt, ahogy leírtad?

Hihi. Ezt már mások is kérdezték. A történetek az esetek többségében egyáltalán nem úgy történtek, vagy megtörténtek, de nem azon a helyen. Először átgondoltam, hogy melyik helyszínről szeretnék írni, majd megszülettek a helyszínhez kapcsolódó gondolatok. A szereplők egy része kitalált személy, mások viszont megfordultak az életemben, bár nem mindig utasként. A célom az volt, hogy a helyszínek ismertetése mellett bemutassam a különböző utastípusokat, a turizmus szereplőit, és az életüket a kulisszák mögött. Néhol szerettem volna görbe tükröt tartani az utazó elé, máshol pedig megdöbbenteni az olvasót. 

Melyik utad volt a legemlékezetesebb a számodra és melyikre gondolsz nehéz szívvel?

Sok emlékezetes utam volt, nehéz lenne egyet kiválasztani. Szerencsére egyikre sem gondolok nehéz szívvel.

Volt- e olyan csoportod, akikkel a mai napig is tartod a kapcsolatot, vagy személy(ek)? Kialakulhat-e egy-egy ilyen út alkalmával szorosabb barátság, ismeretség?

Igen. Több mint tíz évvel korábban egy pár éven keresztül többet foglalkoztam idegenvezetéssel, mint tanítással, és ebben az időszakban rendszeresen vezettem osztrák és svájci csoportokat is az országban.  Az egyik svájci csoportom, aki egy hetet töltött itt, nagyon emlékezetes maradt a számomra. Valamilyen, számomra érthetetlen dialektust beszéltek. Ekkor ismertem meg a wallis-i németet. Az itt töltött idő alatt olyan sokat meséltek erről a dialektusról, hogy elkezdtem vele foglalkozni, elkezdtem tanulmányozni Svájc Wallis régiójának kortárs irodalmát, és beiratkoztam a Debreceni Egyetem doktori iskolájába. A doktori tanulmányaim alatt rendszeresen jártam hozzájuk Svájcba, sőt ők is meglátogattak engem Magyarországon. A barátságom az akkori csoportvezetővel a mai napig is tart. 

Európa számos országában jártál már. Van-e olyan hely, amit még nem fedeztél fel, de rajta van azon a bizonyos listádon?

Ó, sok ilyen van! Nagyon szeretném élőben látni a Sarki fényt, illetve érdekel még Kelet-Ázsia, azon belül Dél-Koreába vagy Japánba utaznék.

Az elmúlt egy év finoman szólva se kedvezett a turizmusnak sem. Hogyan érinti a szakmát a járvány nyomán kialakult helyzet, a külföldről érkező turizmus több mint 90 százalékos csökkenése?

Sok jóbarátom élete, akik a járvány előtt utazási irodában dolgoztak vagy főállású idegenvezetőként tevékenykedtek, alapvetően megváltozott. Sokan otthagyták a szakmát, és teljesen más munkakörben kezdtek el dolgozni. Sok utazási iroda nem tudta átvészelni a krízishelyzetet, és bezárt. Most velük együtt reménykedem. Remélem, hogy előbb vagy utóbb, de helyreáll a szervezett turizmus. Helyre kell, hogy álljon, hiszen az emberek utazási szükséglete, ami az ismeretlen felfedezéséből, az új kultúrák megismeréséből, a kalandvágyból adódik, az utóbbi évek tapasztalatai alapján szinte alapvetőnek mondható. Egy idegenvezetőt pedig nem lehet gépekre cserélni. Az utasok az információk és adatok mellett, mindig is igényelni fogják a gondoskodást, a törődést, a mosolyt, és ezt csak egy hús-vér idegenvezetőtől kaphatják meg. 

Térjünk vissza a könyveidhez. Számos novellád érzelmileg nagyon megkapó volt a számomra. Mi alapján válogattad össze a történéseket, embereket, életeseményeket?

Részben a saját életemből merítettem, részben pedig azokat a társadalmi-szociális viszonyokat igyekeztem ábrázolni, amik mostanában foglalkoztatnak. 

Milyen terveid vannak a következő időszakban? Mikor várhatunk tőled újabb könyvet?

Jelenleg a Napkút Kiadóval közösen a Svájcban élő szerző, Rolf Hermann novelláskötetének magyar nyelvű megjelenésén dolgozunk. Elkészült egy kisregényem, ami tovább jutott egy irodalmi pályázat utolsó fordulójába, így többet nem árulhatok el róla. A laptopomon pedig újabb és újabb novellák „teremnek”, amik, remélem, hamarosan egy harmadik novelláskötetben látnak napvilágot. És egy kevésbé irodalmi jellegű, mégis szerzői munka is áll előttem: a SzegaBooks Kft. megbízott két, turisztikai témájú tankönyv írásával.   

További sok sikert kívánok az írónőnek!

Amennyiben felkeltettük az érdeklődéseteket, keressétek fel az alkotó Facebook oldalát, hiszen sok érdekességet olvashattok!

A Nem ezt ígérték és a Három tucat szuvenír című könyveket pedig, a Napkút Kiadó oldalán tudjátok megrendelni. 

Írta: NiKy