Mason Murray - Visszatérő végzet

 

„Nemcsak a félelmeinkkel kell szembenéznünk időnként, hanem a saját gondolatainkkal is (…)”

Oh, te jó ég! És azt hiszem még ehhez hasonló, válogatott kiáltások fogják elhagyni a számat, mivel nem olyan régen fejeztem be ezt a könyvet és még teljesen a hatása alatt vagyok. Már nem először fordul elő, hogy egy olyan történetet értékelek, ami nagyon megrázott valamilyen formában és miközben ezeket a sorokat fogalmazom tudatosul igazán bennem, hogy mennyire jó is volt az adott kötet, de ne siessünk ennyire előre! Ezt az élményt nagyon köszönöm a Mogul Kiadónak elsődlegesen, hiszen ha nem kapok egy recenziós példányt, valószínű nem mostanában olvasom el ezt a regényt. Köszönöm!

Mason Murray munkássága az utóbbi pár napban központi szerepet játszott nálam, ugyanis a történeteinek nagy része foglalkozik az ezotéria bizonyos ágazataival és több olyan jelenséggel, mely a hétköznapi életben ritkán fordul elő, és pont ezért valami csodaként tartjuk számon. Az első két novellás kötetét már volt szerencsém olvasni, melyeket akkor jónak értékeltem és bizony most ez az érzés megerősödött bennem. Ugyanis a mostani regénye az alkotónak ismételten számos olyan kérdést boncolgat, ami önmagában is „súlyos”, de itt egy csokorba összeszedve szó szerint fullasztóan hatott rám.

Kezdhetném azzal, hogy történetünk középpontjában három szereplő áll, de sajnos ki kell, hogy ábrándítsak mindenkit. Ez a kötet sokszereplős, mindenkinek megvan a maga szerepe és fontossága. Érthető úgy is, hogy a mellékszereplőknek is minden szava és kifejezése hatással van az események alakulására, és a kezdeti káosz szép lassan egy egész őrületté növi ki magát. Ha nem tudnám pontosan, hogy fikció az egész alap történet, bizony már ott tartanék, hogy önkéntes alapon kérném a zubbonyt, mert ezt másképpen nem lehet befogadni. Azt hiszem ideje az eseményeket is felvázolnom, hogy nagyjából értsétek miért is vagyok ennyire zaklatott!

Nézzük is, hogy miről szól a könyv!

Adott két férfi, akik a mindenség felett állnak, - és ezt szó szerint kell érteni. Sem az idő, sem a hely, sőt megkockáztatom, hogy a valóság vagy az álom sem tudja befolyásolni létüket, hiszen minden az ő akaratuk szerint mozog és történik. Ezek a személyek az érem két oldalán állnak, hiszen ellentétes pólusukkal léteznek ebben a világban. Míg az egyiküket a halál élteti, addig a másikat az élet különböző pillanatai viszik előrébb. Létezésük nem csupán a véletlen műve, hiszen minden okkal történik.

És adott egy nő, akinek a múltjában sok a rejtély és homály, mégis pozitív szemlélettel éli a mindennapokat. Egészen addig, míg egy hideg októberi napon ennek a három személynek közös utat nem szán a sors.

Az események középpontjában egy sorozatgyilkos kiléte, egy titokzatos férfi és számos olyan esemény áll, amelyek jól illeszkednek egymáshoz, mégis csak a végén tudatosul az olvasóban, hogy tulajdonképpen mi is történt valójában. Ezt a kavalkádot színesítik a rendőrség nyomozói, pár elszórt karakter, a sok „hulla” és a végzet, mely akkor is utolér, ha nem foglalkozol vele. Hogy ennek a kalamajkának mi a lényege, vagy pontosítok, mi a kimenetele? Nos, erről már igazán nem írhatok, de az biztos, hogy el kell olvasni a könyvet!

Többnyire karakter „bolondnak” tartom magam, hiszen mindenki változik és formálódik, így ha egy adott műben nincs fejlődés, akkor nagyon szomorúvá válok. Szerencsére ebben az esetben széles skálán haladnak a szereplők, mindenki változik valamilyen formában. Van, aki többet és van, aki kevesebbet. Az alkotó nagyon szépen ábrázolja az emberi érzések különböző aspektusait, egészen odáig fajulva, hogy már az olvasó is romlottnak érezhesse magát. A bűnöktől egyik karakter sem mentesül, aki „ártatlan”, annak is van mit takargatnia, hiszen folt nélkül nincs izgalom. Szeretem ezt a sokszínűséget, hiszen a szereplők árnyaltsága is ad egy bizonyos izgalmat, melyet az utolsó sor elolvasása után is magammal viszek. Szeretem az emberi lélek „bugyrait” is felfedezni, hiszen elképesztő élőlények vagyunk, és csak kicsit kell megkapargatni a felszínt, máris megmutatkozik mindenki igazi „arca”.

Viszont töredelmesen be kell, hogy valljam, hogy bizony ezt a regényt nem tudtam úgy „bedarálni”, mint ahogy szoktam egy 354 oldalas kötet esetében, hiszen átlagban maximum három óra és jöhet a következő. Most viszont azzal szembesültem, hogy fejezetről fejezetre mélyülök el egy olyan világban, amiben bár én magam is hiszek, mégis felvetült bennem több kérdés, amikre bizony sok utána olvasással tudtam csak választ kapni. Ennek a kitérőnek főleg az az oka, hogy megértsétek, hogy milyen izgalmas is valójában témakörileg.

Saját meglátásom szerint az íróra jellemző egy bizonyos „vonzódás” a misztikumok világához, melyet bravúros ügyességgel kombinál a valósággal. Ezen kotyvalék elegyeként kapunk mindenféle megmagyarázhatatlan eseményt, és ha ez megfekszi a gyomrunkat, annyi baj legyen. Külön figyelmet szentel a valóság és a misztikum bemutatására. Rendkívül szépen felfedezhető, hogy párhuzamot von az élet és a halál tematikája között.

Viszont mivel már fent említettem, hogy a két novellás kötetét volt szerencsém olvasni, felfedeztem, hogy ennek a történetnek az egyik alapötletét valószínűleg az egyik általam ismert novella adta, amit lehet, hogy rosszul gondolok, de cseppet átformálta és tulajdonképpen ezt bontotta szirmaira. Ha igaz a feltevésem, bizony nagyon örülök neki, mert rendkívül tetszett már akkor is az a rövid kis szösszenet, most ebben a formában pedig gejzírként robbant fel bennem.

Ráadásul több életigazságot is találhatunk a kötetben. Mutatok is egyet, nézzétek csak!

„– Sorsod nem kívánságműsor. Elfordíthatod a fejed, vagy becsukhatod a füled, de aminek rád kell találnia, az rád talál.”

Összességében elmondhatom, hogy egy nagyon szórakoztató, rendkívül összetett és bizony horror elemekkel ellátott regényt olvashattam. A sokszereplős, több szemszögből megírt alkotás egy felejthetetlen olvasási élményt okozott, melynek köszönhetően sok újdongással gyarapodtam. Ami a misztikum világát illeti, rendkívül sokrétűségével kutatómunkára sarkalt és ezt én nagyon szeretem. Méltó helye van a polcomon és bizony az idei évem egyik legizgalmasabb történeteként tartom számon.

Ajánlom kortól és nemtől függetlenül azon olvasóknak, akik szeretik a kissé bonyolult, mégis rendkívül precízen megírt, félelmetes regényeket. És ne feledjétek: „Az élet a halál után is megy tovább (…)”!

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésedet, a Könyvmogul oldalán be tudod szerezni a könyvet.

Írta: NiKy