Király Anikó - Semmi pánik!

 

„Hát, ha az emberek mindig a szüleik házasságát néznék, valószínűleg jóval több pap és apáca létezne. Szerintem a házasságnál szép az elképzelés, de sokszor rossz a kivitelezés.”

Ezt a könyvet egy számomra fontos lista miatt vettem kézbe, amiért már számtalanszor adtam hálát, mert általa sok új és fantasztikus hazai alkotóval ismerkedhettem meg. A mostani kötet írója nem ismeretlen a számomra, hiszen még tavaly olvastam tőle a Csak barátok? című regényét, mely akkor a szívembe lopta magát és most meg is erősítette a helyét.

Király Anikó: Semmi pánik! című regénye egy két lábon járó tragédia és elevenség! Az előbbi azért, mert a karakterek nem túl szerencsések – legalábbis először így gondoltam, míg az utóbbinál pedig az érzés, hogy ez bármelyikünkkel megtörténhetne.

A történet fő helyszíne Diósvámhatár, egy kis falu, ahol ismer mindenki mindenkit és bár nincs messze Budapesttől, mégis érződik az a bizony erős, vidéki, összetartó közösségi szemlélet. Ez a hely nem csupán egy, hanem négy különleges és „hírhedt” fiatallal büszkélkedhet. Közös bennük születési idejük és a körülményük. Hogy miről is beszélek? Nos, elég annyit tudnod kezdésnek, hogy méltón kiérdemelték a Diósvámhatár „balszerencsés babái” címet.

A kötet erről a négy fiatalról szól, illetve egy ötödikről is, aki jön-megy a történetben, beszél és levakarhatatlan, de mindig helyén van az esze és valljuk be, hogy kiváló humorral rendelkezik.

A négy fő karakter sorsa is hasonló, bár személyes „tragédiájuk” eltérő. Hiszen, ahogy a fülszöveg is mutatja: Leának az is nehezére esik, hogy hot-dogot kérjen magának az iskolai büfében, mégis őt kérik fel, hogy beszédet tartson az egész iskola előtt. Andris rájön, hogy sosem lesz belőle sportcsillag, miközben sporttagozatra jár. Gabi mindenkinek hazudik a jövőjével kapcsolatban, Dani pedig elszánt harcot vív mostohaapja ellen, miközben szeretne találkozni a biológiai apjával. Mint olvashatjátok, nem egyszerű problémákkal szembesülnek a fiatalok. És, ha mindez nem volna még elég, felbukkan a rejtélyes Kókusz, akinek nemcsak hogy kókuszillata és furcsa figurákkal telefirkált farmerdzsekije van, de különös tehetsége is ahhoz, hogy megváltoztassa mind a négyük életét.

A regény számomra nagy kedvenc lett, mert tele van élettel, hatalmas igazságokkal és páratlan humorral. A kötet első lapjától az utolsóig sírva nevettem, ugyanakkor többször is elgondolkodtatott és ezt a kombinációt nagyon szeretem.

A szereplők színesek, némelyek szagosak. Csetlenek-botlanak, sírnak és nevetnek és a legfontosabb, hogy élnek. Számomra ilyen egy kiváló ifjúsági regény, ahol minden fő tényező helyet kap és még sokáig velem maradnak a karakterek, hiszen felejthetetlen élményben volt részem.

Összességében elmondhatom, hogy az idei évem egyik legkiemelkedőbb irodalmi élményeként tartom számon ezt a könyvet és alig várom, hogy az alkotó következő regényét is olvashassam!

Ajánlom kortól és nemtől függetlenül, hiszen mindenkiben ott leledzik valamely karakter és problémája. És ne feledjétek, az érzelmeket meg kell élni, hogy aztán egy nagy kacaj társaságában tovább tudj lépni!

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed, a Líra oldalán be tudod szerezni a könyvet.

Írta: NiKy