Aki ismer, vagy régebb óta olvassa értékeléseimet tudja,
hogy mennyire szeretem a keleti népek kultúráját, történelmét. Olvasom a róluk
írt könyveket, nézem filmjeiket, sorozataikat és hallgatom zenéiket. Ez a lelkesedésem
nagyon korán kezdődött, még egészen kicsi koromban és máig nem hűlt ki
szívemben a rajongás. Ezért mikor ezt a kötetet megláttam nagyon megörültem és
sokáig csak csodáltam. De először is szeretném megköszönni a Gondolat Kiadónak,
hogy biztosított számomra egy példányt. Nagyon hálás vagyok érte.
Ahogy már meg szokhattátok a borítóval szeretném kezdeni az
értékelésemet. Ha ránéztek ti is láthatjátok, hogy a külső képen egy rajz
látható. Erős, de nem túlzó kontúrvonalakkal egy férfit láthatunk, aki a
távolba tekint. Az egész szín és formai kompozíció nyugtató hatással van a
szemre, hiszen egy kellemes színtónusú és vonalú képet szemlélhetünk. Ugyanez
elmondható a hátsó borítóról is, bár ott két vándor találkozását ábrázolja.
Nagyon elégedett vagyok ezzel a külsővel és kimondottan szépen mutat majd a
polcomon.
Ami a belső tartalmat illeti továbbra is elégedettséggel
vegyes örömöt éreztem végig olvasásom folyamán. Ugyanis nem is emlékszem mikor
olvastam utoljára ennyire érdekesen megfogalmazott írást a Japán kultúráról,
illetve egy „titokzatos” világ képe elevenedett meg szemeim előtt.
A mi világszemléletünk eltér a japán kultúrától, de természetesen
a két világ nem csak ebben, hanem vallási, politikai és tulajdonképpen a
létezésről alkotott nézetükben is eltér egymástól.
Hogy csak pár dolgot említsek, ilyen a házassághoz valló
hozzáállás, a vallás és eszmények meglátása, a család fogalma.
A Japán társadalomban az illendőség és udvariasság a
legmeghatározóbb elvek egyike. A nagyapa és az idősebbik fiú töltik be a családfő
szerepét, az ő döntéseik határozzák meg a többi családtag sorsát. A házasság
két szülői döntésen alapszik és elsődleges funkciója az utódokról való
gondoskodás mindkét értelemben.
A kötet számos más tényre és történetre alapozza nézeteit,
melyeket válogatott formában ad át olvasójának. Karl Löwith egy kilencven évvel
ezelőtti országról beszél, de könyve mondanivalója a mai napig érvényes és
hiteles. A szövegek között találhatunk külön a zen és a japán „semmi”
fogalmának magyarázatát, és kiterjedt figyelmet fordít a keleti képzőművészetre
is.
Bár Löwith írása –ahogy fent említettem már- majd egy
évszázadnyi múltra tekint vissza, mégis nagyon jó táptalaja azon érdeklődőknek,
akik komolyabban bele szeretnének merülni a keleti kultúrába. Nagyon érdekes,
hogy az alkotó többször is felhívja a figyelmet arra, hogy „Japán csak japánul”
érthető. Tehát, aki a nyugati gondolateszmével kívánja megérteni ezt a világot,
bizony hamar elvesztheti érdeklődését, hiszen nagyon könnyen félreértheti, vagy
akár túlzónak találhatja az itteni szokásokat, nézeteket. Bár hidat emelni a
két világ közé nem lehetetlen, számos akadályt kellene legyőzni. Hogy ki lesz
olyan bátor, nos, ezt eldönti mindenki maga.
Összességében elmondhatom, hogy egy érdekes és felettébb
részletes kötetet olvashattam a Japán társadalomról, ezt megkoronázva a nyugti
világ bizonyos szintű összehasonlításával.
Ajánlom minden olyan olvasni szerető léleknek, aki kedveli a
fent említett társadalmat, illetve azoknak is, akik csak többet szeretnének
tudni erről a világról.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése