„Feltámad a szél, feltámad a tenger, de nem támad fel
egyetlenegy ember sem.”
Háy János: Ne haragudj, véletlen volt című alkotása első,
ismerkedő olvasásom volt az írótól. Természetesen nem először hallottam az
alkotó nevét, de eddig nem volt szerencsém egyik művéhez sem. Ezt a kötetet
tavaly szereztem be, mivel megtetszett a borító és a könyv címét is elég
különlegesnek találtam.
A fülszöveg azzal kecsegtet, hogy egy naplót fogok olvasni,
melyet a koronavírus első hullámakor írt az alkotó. Összesen 232 oldal a kötet
terjedelme, de nem csak tematikáját tekintve nehéz olvasmány. A több alcímre
szedett részek teljesen eltérő történeteket és változó időszakokat mutatnak be.
Az egyik részben a jelenről ír, a következőben a múltról, aztán személyes
élményekről, majd idegen emberekről. Összesen három közös pont van a szövegek
között. Az első, hogy társadalomkritika valamennyi írás, melyet jelen és múlt
váltakozásával mutat be az író. A második, hogy hazánkat járja körbe és a
magyar nép szokásait, társadalmi szerkezetét és morálját, politikai és
kulturális nézeteit teszi mérlegre. A harmadik pont pedig, hogy egy könyvbe
rendezte őket.
Karatén napló? Lehet így is nevezni, bár úgy gondolom, hogy
nem egészen úgy csapódik le az olvasóban, ahogy valószínű az író szerette
volna.
Hiszen mi is tulajdonképpen a naplózás?
Számos fogalmazást lehet róla találni a neten, de igazság
szerint mindenkinek mást jelent. Sokan minden olyan kis piszkos vagy féltett
titkukat leírják, amiket nem mernek, vagy nem akarnak felvállalni. Mások,
barátok és bizalmasok híján mesélik el a napi történéseket. Naplót vezet az, ki
kutatómunkájának részleteit írja le, és szintén naplózás, ha gyógyulásra
használják az írást.
Az író valahol az utolsó kettő között mozoghatott írás
közben. Sok gyermekkori emlékről olvashattam és számos értékes kritikát véltem
felfedezni. Ugyanakkor nem tagadom többször untam magam, mert felesleges sorok
váltották egymást. Olyan gondolatok, melyek csak az írónak jelentenek valamit,
egy külső szemlélő számára sosem lesz teljesen egyértelmű, hogy azon mondatok
miért így és miért akkor kerültek a papírra.
Számomra viszont két gondolatot hozott felszínre.
Kedves Naplóm!
2021.02.14. 05.47 perc van, amikor ezeket a sorokat
fogalmazom. Úgy érzem, hogy megőrülök. Elegem van a bezártságból, elegem van a
szomorúságból, de legfőképpen azokból, akik ezt a második hullámot (is) a
megélhetésükre akarják fordítani. Hogy miről is beszélek? Naplót írok, mert
lehet nekem is szükségem van arra, hogy mások olvassanak, és talán ettől
megnyugszom. Vagy mégsem? Ki tudja! De az biztos, hogy papírra vetni a
gondolatainkat nagyon jó ötlet, sőt kiváló. Hogy ebből könyvet kellene írni?
Nem gondolom, hogy helyén való…. Csak azt tudom, hogy unom az olyan alkotókat,
akik zagyva gondolataikat egy aktuális kizsákmányoltható –ez esetben a vírus és
korlátozások- tematikája alá erőszakolják, majd szépen becsomagolva a közönség
elé tárják. Meg kell élni mindig, mindenkor ez tény. De nem mindegy hogyan és
miképpen. Lehet, hogy túl szigorú vagyok, az is lehet tévedek, de egy biztos,
amit most olvastam az nem napló és túl depresszív nekem.
A második gondolatom pedig az, hogy van, amit jobb az
asztalfióknak adni és csak kicsit később jobban átgondolva kiadni.
Összességében elmondhatom, hogy nagyon vegyes érzésekkel
fejeztem be a könyvet. Valóban úgy gondolom, hogy nem kell mindent kiadni és
főleg nem idegen embereknek a tudtára hozni. Viszont azt el kell ismernem, hogy
ami a társadalomkritika terén le lett írva igaznak gondolom és pont ezért biztos
vagyok benne, hogy még fogok olvasni az írótól. Az írástechnika kiváló, de a
tartalom hagy némi kivetnivalót, legalábbis a számomra mindenképpen.
Ettől függetlenül, ha kíváncsi vagy az író könyvére, akkor
olvasd el bártan, és ha van kedved oszd meg velem gondolataidat!
Amennyiben be szeretnéd szerezni a könyvet, az Európa Kiadó
oldalán megteheted.
Írta: NiKy
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése