Böszörményi Gyula - A Barnum-rejtély

 

Ha egy szóval kellene jellemeznem, azt mondanám lenyűgöző. Teljesen elvarázsolt az egész sorozat, az összes karakter. Már a Leányrablás Budapesten is az első oldaltól kezdve a könyvhöz bilincselt, de ez.. fantasztikus volt. Ahogyan Budapestet és az akkori világot láttatja, az egyszerűen elképesztő. Végig olyan érzés, mintha ott állnék közöttük, hallanám a zajokat, látnám a füstöt, a lámpákat, a fényeket és árnyakat. Soha ezelőtt nem találkoztam olyan íróval, aki ennyire tökéletesen bele tudta repíteni az olvasót a történetbe. Akkori szóhasználat, akkori viccek, akkori stílus és elegancia. Mintha egy időgépbe szálltam volna be. Rengeteg munka van ebben a könyvben. Nagyon sok hiteles adat szerepel az akkori Budapestről és a szereplőkről. Számomra elképesztő volt továbbá a nyelvi sokszínűsége.

Az egész sorozatban megfigyelhető, hogy nagyon sok idegen nyelvet illetve idegen nyelvből átvett szavakat, sőt szlengeket is használ. A könyv helyszíne legtöbb esetben a cirkusz, ami szerintem az egyik legnehezebben átadható, hiszen az egész maga az illúzió. Olyan illúzió, amely átveri az érzékeket. A maga különlegességeivel és borzalmaival, kapzsiságával és gazdasági megfontolásaival együtt is a cirkusz nem más, mint egy látványosság. Nagyon nagy tehetség kell ahhoz, hogy valaki látványosságokról tudjon úgy írni, hogy az a fantáziánkban megelevenedjen, mivel valójában a szemnek láthatatlan.

A karaktereket tekintve Mili fejlődése a legszembetűnőbb. Akaratos sokszor idegesítő fruskából felnőtt, felelősségteljes nő vált. Remekül elsajátított mindent a férjétől. Nagyon örültem, hogy a nyomozást ő vitte végig és láthattuk mivé is cseperedett Ambrózy báró mellett.

Az egész krimi szál nagyon jó volt. Végre nem egy kiszámítható, elcsépelt történet. Én imádom a krimit és igazi csemege, ha ilyen is kerül a repertoárba. Kezdetektől rejtélyes, izgalmas, fenntartja az érdeklődést és pont úgy adagolja a részleteket, hogy szétrobbanjak a kíváncsiságtól. Imádtam, hogy a testvérpárt együtt "láthatom" (bár felesleges az idézőjel, tényleg úgy vélem, hogy valóban láttam és hallottam őket) és Emma végre megtalálja a boldogságát. Ez a romantikus szál még az én jégből épült szívemet is megolvasztotta. Pedig utálom a romantikát, de ez, amilyen finoman volt adagolva annyira szépen teljesedett ki. Senki sem kívánhatna ennél férfiasabb és lovagiasabb udvarlót, amikor először megcsókolta az eddig balszerencsés Emmát akkor elolvadtam. Mili és Richárd kapcsolata is végre kiteljesedett. Nagyon - nagyon vártam erre a záró jelenetre, már úgy kellett a könyvhöz, mint a sivatagban egy pohár víz. Mintha Richárd is végig erre várt volna annak ellenére, hogy ennek soha nem adta egyértelmű jelét.

Összességében imádtam minden sorát. Imádtam a könyv mögött rejtőző rengeteg munkát és azt a hatalmas intelligenciát, ami a sorok között megjelenik. Nagyon ritkán mondható el rólam, de valóban büszkeség tölt el, hogy ezt a művet magyar író írta. Büszke vagyok rá, hogy egy az anyanyelvünk és büszke vagyok, hogy minket gazdagít elsődlegesen a munkásságával. Köszönöm az élményt, amit az egész sorozat adott!

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed, a Könyvmolyképző Kiadó oldalán be tudod szerezni a könyvet.

Írta: Anett