Bevallom töredelmesen hosszú ideig nem volt hangulatom ehhez
a regényhez, mert megijesztett a prológus hangulata és nehezen rázódtam bele.
Ugyanakkor, ha meg van a megfelelő hangulat, máris érdekessé válnak a sorok és belemerülhettem
a történetbe. Bár nem felhőtlen az olvasási élményem, mégis örülök, hogy kézbe
vehettem. Szeretném megköszönni a Gondolat Kiadónak, hogy biztosított számomra
egy példányt és recenzióként megismerkedettem egy új alkotóval.
Andrej Nikolaidis: Kilenc című regénye megosztó lesz az olvasók körében, ugyanis nem csak hangulatában, de témáját tekintve sem hétköznapi.
A kötet egy enyhén cinikus újságíróról szól, aki kénytelen
szembesülni a ténnyel, hogy nagyanyja, akinek köszönheti neveltetését, nem vér szerinti
rokona. Miután lehullik a lepel a sok családi anekdotáról és rájön arra, hogy
minden történet hamis ábránd volt a múltjában, széthullott élete morzsáin
taposva nyomozásba kezd, hogy megtudja édesanyja titokzatos kilétét és hogy
valójában mi történt vele. A múlt kutatása folyamán a férfi útja többek között
az egykori jugoszláv titkosszolgálat és a délszláv háború rémtetteinek
helyszíneire vezet, ami nem kis bonyodalmakkal jár amúgy sem könnyű életében.
A kötet kezdeti lassú folyása egy idő után felgyorsul, de végig megtartja azt a tempót, melyben még nem alszik be az olvasó, de nem is alél el az izgalmaktól. A könyv erőssége az alkotó remek írástechnikája és egy bizonyos fekete humor, mely végig kíséri a történet alakulását.
Egyetlen gondom volt a regénnyel, mégpedig az, hogy a végére
nem állt össze a kép hősünk és az események alakulása között. Nem tartom
kizártnak, hogy én vesztettem el a fonalat, de valószínű, hogy emiatt újra
fogom egyszer olvasni a könyvet.
Ajánlom minden olyan olvasni szerető léleknek, aki szereti a
kissé lassú, de annál érdekesebb műveket és a fekete humor sem áll tőle távol.
Amennyiben felkeltettem az érdeklődésedet a Gondolat Kiadó oldalán be tudod szerezni a könyvet.
Írta: NiKy
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése