Nem tudom, hogy mennyire fogok meglepetéssel szolgálni, de valahogy így képzeltem el mindig is a poklot, ahogy a jelenlegi olvasmányomban szemeim előtt megelevenedett. Sokszor gondolkodtam már azon, hogy az ember által elképzelt túlvilág milyen is lehet, de ahány vallást vettem figyelembe, annyi féleképpen képzeltem el ezeket a helyszíneket. Minden tekintetben úgy gondolom, hogy a kötet egyik idézete nagyon is méltán visszaadja a hitemet, miszerint „Valóban semmi sem fekete vagy fehér. Mégis hogyan lehet így a jót választani?” És való igaz, hogy nincs a két pólus meg egymás nélkül, tehát a jó csak a gonoszság párhuzamával nyeri el méltó jelentését. Ha ezt a nézetet tovább viszem, és kicsit kifordítom, akkor új értelmet nyer számomra a szórakoztató irodalomban, napjaink nagy divatját élő, erotikus irányzat is. Ezt a műfajt jómagam kevésbé kedveltem eddig, sőt meg merem kockáztatni, hogy az egyik olyan ágazatnak véltem, amelyet igen ritkán vettem kézbe. Számomra a mostani nagy divathullámban kiadott kötetek közül kézbe vett ilyen típusú regények legjava igencsak silány minőségű, mondhatni egyszer olvasható kategóriába estek és ennek okán egyre ritkult azon példányok száma, amelyeket szívesen forgattam, de pont ezért úgy éreztem előfordulhat, hogy nem megfelelően állok hozzá. Ekkor jutott eszembe, hogy nagyon szeretem a fantasy stílust, és ha ezzel keveredne a túlfűtöttség, akkor vajon az mennyire nyerné el tetszésemet? Nos, ez immáron a második olyan kötet, amely egy ilyen közös műfajban mozog, és azt kell, hogy írjam, nagyon jó irányba haladok. Persze a mostani regényt nemcsak ezért vettem kézbe…
Adéle Dan egy magyar származású írónő, aki első regényével legyőzte saját félelmét és egy olyan álmot valósított meg, amely sok olvasó szívét kötötte gúzsba. Démoni ketrec című regény idén (2023) jelent meg a hazai könyvesboltok polcain, amely a maga ütős külsöjével első pillantásra magához lánccolja leendő olvasóját. A kiadvány a NewLine Kiadó gondozásában jelent meg. Hogy ki valójában a rab és a fogvatartó? Igazán nehéz kérdés, elvégre a történet egy nagyon mély világba rántja be a kíváncsi lelkeket, ugyanakkor önmagában semmit sem érne.
„Minden döntésnek ára van. Mindegyiknek.”
Történetünk hősnője Lotte, egy huszonkét éves egyetemista lány, akinek a nappalait gyógyszerfüggősége, az éjszakáit pedig az általa látott szörnyek határozzák meg. Ebben a kaotikusságban egy perc nyugta sincs, míg egy napon szüleivel ismételten az örök emlékezés helyszínére kénytelen menni. Itt mintha megállt volna az idő, a szél lassan érinti a fák leveleit, a nap sugara kissé fagyossá teszi a földet. Holt és élő néz szembe egymással, ki-ki a maga nézőpontja szerint, hogy a fájdalom folyóján át eljuthassanak a megbékélés szigetére. De ez a nap más, mint a többi, hiszen Lotte fellázad mindenki és minden ellen és mivel mindennek ára van, ezért is meg kell fizetnie… Angyalok és démonok harcába csöppen, ahol a jó fogalma is ragacsos vértől átitatott, és ha mindez nem lenne elég, a múlt árnyékai is hamarosan elérik a lelkét. Vajon hogyan képes megküzdeni mindennel és miért retteg, hogy a vágyai felemésztik a lelkét?
„Jó akarok lenni.
Végre egyszer az életben jó akarok lenni.
És ki fogom találni, hogyan tudom ezt elérni.”
Ez a történet sok párhuzamot húz és rengeteg kérdést hoz felszínre olvasójában. Itt van mindjárt – a már fent is említett – jó és rossz témaköre, de akár a gyászról és elengedésről is írhatnék éppen. Sok – sok ellentét, mégis kiegészítése egymásnak, olyan tematikák, amikről alapvetően nem szokásunk filozofálni, csupán elfogadjuk létezésüket, hiszen az életünk részei akaratlanul is.
„Rég túlléptem már azon, hogy megbotránkozzak azon, hogy az egész eddigi világnézetem darabokra hullik.”
Saját meglátásom szerint ez a történet olyan, mint egy éles tör, ha hozzáérsz, megvágod magad vele. Az általa keletkezett seb pedig vérezni fog, akár akarod, akár nem. De, hogy a fájdalommal mit kezdesz, az már egyedi, elvégre valaki szisszen egyet és rászorít egy zsebkendőt, míg mások sírva fakadnak akár, én viszont megvizsgálom a vágás mélységét és egy kicsit „gyönyörködöm” benne. Talán betegnek tűnik elsőre, de az emberi test különleges adomány, egy olyan kincsesláda, amit használunk, elhasználjuk, amire teremtődött, de csak igen ritkán fordítunk rá komolyabb figyelmet. Ez a történet, pedig szintén olyan, mint egy figyelmet érdemlő, lélegző teremtmény. Behúzza a lelkedet, a szorítása egyre szorosabbá válik, míg végül elenged, de már sosem leszel olyan, mint előtte.
Nagyon szerettem olvasni, hiszen a sötétséget néhol felváltotta a fény vékony vonala, de démonokkal és angyalokkal harcoltam, vágyakoztam és néhol megégettem magam, mégis minden pillanatban az őrület vett körül, hiszen mindez nem létezik vagy mégis?
Lotte karaktere kicsit megosztóra sikeredett a számomra, mert nehezen viseltem csetléseit, sőt, meg merem kockáztatni, hogy nem egyszer volt buta liba is, mégis megbocsájtottam neki, mert amin ő keresztülment, azt ép ésszel nehéz elfogadni, legyen szó bárkiről.
Darya maga a pokol leggyönyörűbb és egyben legveszélyesebb alakja. Külsőre kedvező a szemnek, de belülről a sötétség legmélyére lelünk. Pillantása maga a tűz és egyben a halál kegyes megváltása, mégis egyszere vonzódunk hozzá és rettegünk, hogy elveszünk.
A két főszereplő közötti kapcsolat forró és kissé játékos, hiszen élvezet volt olvasni szócsatáikat és tüzes „ismerkedésüket”. Talán néhol túl folyékonnyá váltak, de összességében nagyon érdekes párosra leltem általuk.
Nagy kedvencem Nársz, bármennyire őrült egy figura, sokkal jobban élveztem mikor róla olvashattam és még én is akartam, hogy egy óriás felfigyeljen végre rá. A szerelmi játékok veszélyesek, ez tagadhatatlan, és bár a huncutság nélkül még a pokol is unalmas hely lenne, azért jó ügyesen játszani.
„Nem attól lesz valaki bármi, mert megvan rá az esélye, hanem attól, hogy mennyire elhivatott azzá válni.”
Azt hiszem, hogy most először el fogom ismerni, hogy imádtam egy erotikus fantasy-t, mégpedig nem is akármilyen formában. A szerző még csak első könyvét adta ki idén, de bennem megmozdított valamit mélyen. Mondjuk egy kérdésem lenne: mégis hol volt eddig kedves írónő? Évek óta keresem azt a túlfűtött történetet, amelyben van tartalom, mégis a feltüzelt pillanatokat is örömmel fogadom. Végre, egy olyan kötet, amely az első mondatától az utolsóig megfogott, elgondolkodtatott és mégis elérte, hogy jól szórakoztam, miközben a lelkem sajgott. Ettől jó számomra egy erotikus műfajban íródott alkotás és nagyon várom a folytatását. A végéről pedig csak annyit, hogy pont annyira felcsigázó, hogy ne kaparjam a falat a következő kötetért, de azért gyötrő is, hiszen már olvasnám, nem is kérdés.
Hogy ajánlom-e? Hogy a viharba ne tenném, és válogatás nélkül mindenkinek, aki szereti a buja világú fantasy történeteket. Ennek a kötetnek lelke van, persze pont ezért csak saját felelősségre vedd kézbe! Nem hiszel nekem? Én szóltam…
„-Semmi nem adhatja meg neked a feloldozást és a teljes életet, csak saját magad. Így érezhetnél, ha megadnád magadnak azt, amire szükséged van. Ha ezt még nehéznek érzed, akkor nem vagy készen arra, hogy elérd.”
Remélem sikerült felcsigáznom a kíváncsiságodat, mert bizony most arra csábítalak, hogy válassz egy estét és rendeld meg a könyvet a NewLine Kiadó webshopjában.
Írta: NiKy
Évek óta keresem azt az érzéki stílusban íródott könyvet, amely többről szól a puszta testiség megjelenítésénél. Van tartalma, olyan mondanivalója, amely tökéletessé teszi számomra az adott olvasási élményt. Sokszor morgok, sőt mérges is vagyok, hogy az erotika műfaja alá már minden „szemetet” besöpörnek, hiszen, aki némi túlfűtöttségre vágyik, annak eme kifejezés –még ha tagadja is a világ előtt – elfogadhatóvá válik. Önnyugtatás csupán, ezt mindenki jól tudja, ellenben sokfelé visz ez a kissé túlfűtött, de annál sikamlósabb út, elvégre a szépirodalmi, illetve szórakoztató szférákban számtalan ízléses kiadvány látott már napvilágot. Sokunk számára a gyönyör egyedinek tűnő, hiszen számtalan formában elégíthetjük ki testünket és lelkünket egyaránt, ám az irodalmi közeg nagyon megosztóvá válik, amint a testiség képbe kerül. Azt gondolom, hogy minden kiadványt helyén kell kezelni és a maga kategóriájában megítélni, ámbár még így is fennállhat annak veszélye, hogy nem ránt be az adott felnőtteknek szóló mese. Számomra egyértelmű volt, hogy a mostani olvasmányom a szórakoztató irodalom kissé buja világába fog kalauzolni, az persze már más kérdés, hogyan is hatott rám.
K. F. Breene amerikai származású szerző, aki elsődlegesen túlfűtött fantasy történeteivel hódította meg az olvasók lelkét. Kis hazánkban a Démonkirály átka című tetralógiáját ismerhetik meg a paranormális romantika kedvelői. Ha érdekel az írónő munkássága, akkor látogass el honlapjára.
K. F. Breene - A rózsák romjai című erotikus fantasy regénye 2022-ben jelent meg az Álomgyár Kiadó gondozásában. Az elsőre gyönyörűnek tűnő borító bevallom őszintén számomra kissé kaotikussá vált, amikor felfedeztem, hogy a kép közepén egy haladó jóga póznak sem utolsó pozícióban lévő alakból egy fénypászma türemkedik kifelé. Őszintén szólva inkább röhejes, sem mint érzékiséget tükröző, de ízlések és pofonok, ahogy mondani szokás.
Történetünk erősen hajaz a már oly jól ismert, és sokunk által szeretett, Szépség és Szörnyeteg mesére, amely ugyan a felnőttek szórakoztatását vette céljául, mégis számos formában hozza, a már ismert mese elemeket. Vegyük mindjárt elsőként figyelembe, hogy a kötetben alakváltók kapják a főszerepet, ámbár az is igaz, hogy nem a szokványos módon. Kapunk egy hősnőt, aki szeret olvasni és a növények nagy rajongója, aztán ott a rettegett „szörnyeteg”, aki idővel „ledobja” formáját (ruháját) és megmutatkozni látszik emberi oldala is. Aztán szintén felfedezhető egy átokkal súlytott kastély és annak – kissé eldeformált – személyzete, egy városi bunkó, aki nem ismeri a nem szó valós jelentését, némi kitekintést kapunk egy igazi fő gonoszra is, akit csak Démonkirály néven ismerhetünk meg. Ezeken felül az elvárt humor és rejtélyesség is felüti a fejét, megfűszerezve egy nagy adag erotikus töltettel, oh és egy csipetnyi varázslattal egyetemben. Itt kérem szépen az orgia olyan, mint másnak az osztriga, csak úgy cuppantjuk befelé az ízeket, képeket, ámbár úgy vélem kissé túlcsordult a fűszerezés, ami a szexet illeti éppen.
Talán nem kellene pimaszkodnom, mert alapvetően tetszett, amit olvastam, mégis lenne pár megjegyzésem, amit nem tudok magamban tartani.
Először is mesélje már el nekem valaki, hogy miért kell egy történetet ilyen minősíthetetlen, ocsmány beszéddel teletűzdelni. Egy egész szappan elfogyna, ha minden karakter száját ki kellett volna mosnom és még lehet keveset is írtam. Azzal, hogy ugyan nem a fallosz szót használják a koronaékszerek megnevezése kapcsán, még nem azt jelenti, hogy le kell alacsonyodni a putriba. Számomra sokkal élvezetesebbek azok a regények, ahol – még ha elhangzik is némi obszcén mondat -, az nem fojtja el az érzékiséget az éppen izgatott olvasói lélekben.
Hasonló gondom támadt a szex minőségével egyaránt, ámbár a züllöttség mércéjét megértettem és elfogadtam, de a főszereplőnk tekintetében már egy idő után untam. Kissé olyan hatást keltett, minthogy a köz emberének nevezett társadalmi rétegben csak a trágárság járja, és halvány esélye sincs senkinek sem a kicsit kulturáltabb beszédhez, valamint a „bizsereg az alsó testrész” érzésének nem egyetemes következménye, hogy akárki nadrágjába bedugjuk a kezünket – remélem.
„Könyvek sorakoztak a kicsiny helyiség polcain, mely nem volt sokkal nagyobb, mint egy felmagasztosult szekrény. De én nem bántam. Számomra ez volt a menedék. A tudás forrása. Egy kemény nap után, egy unalmas nap után, illetve lényegében bármilyen nap után idejöhettem és elmenekülhettem egy másik világba, élhettem egy másik életet.”
A fenti idézet volt az első olyan gondolat, amely lényegében megszeretette velem ezt a történetet. Igen, minden tiltakozásom ellenére, szép lassan azt vettem észre, hogy hol dühöngök a fent leírtakon, hol izgulok, vagy éppen hangosan felkacagok. Nagyon változónak éreztem az aktuális megítélésemet a kötet iránt szinte minden elolvasott oldal után, ámbár végig izgultam (nem mind a két értelmében) és nagyon kíváncsi voltam, hogy milyen titkokról kapok éppen információt. Persze több kérdésemre nem leltem választ, de ezen könnyedén át tudtam lebegni, hiszen egy sorozat első kötetét vettem kézbe.
Finley karakterét egyszerre kedveltem és utáltam, ez tagadhatatlan, ugyanis a könyvek és növények iránti elköteleződése nagyon tetszett, szinte rokonlélekként üdvözöltem, de amikor beindultak a nedvei, valahogy nem tudtam azonosulni vele. Vágyaim nekem is vannak természetesen, de ezt a fajta, szinte már állatias párosodás érzését nehezményeztem, szinte mocskosnak éreztem magam tőle. A felelőssége és karakán viselkedése mégis folyamatosan a pozitív megítélés irányába taszított, így igyekeztem elfogadni és főleg az értékeire koncentrálni.
Nyfain maga a tökéletes bunkó, bár a sok sérülése által ez nem is csoda, mégis egy érett, domináns hím, aki rendre megfelel a neki szánt szerepkörének, talán kicsit sokat szenved a múlt és jelen árnyai miatt, de ezen nagyon könnyen felül lehet kerekedni. Közte és Finley között szinte tapintható a feszültség minden téren és ettől is válnak olyan izgalmassá a szócsatáik jelenetei.
Cselekmény szempontjából az átok másképpen sújtja a királyságot, mint az eredeti mesében, de pont ezáltal válik igazán érdekessé. A betegség – amely az átok egyenes ági mellékterméke – csak súlyosbítja az amúgy sem könnyű életet, elvégre ki szeret démonokkal henteregni akarata ellenére!
Régen imádtam a komornyik, Lumiere karakterét, hiszen mókás kis fickónak tűnt, aki a maga nézeteivel tette színessé a komor kastély világát, most ugyanebben a szerepkörben tetszeleg Hadriel, aki nagyon jó humorral segíti a történet alakulását. Nélküle szerintem semmit nem érne ez a sztori sem, és pont ezért az egyik kedvencemként tartom számon.
Kimondottan kedveltem, hogy a könyvek szeretete mellett a növények gondozásáról is kapunk némi betekintést, hiszen számomra is ez a két világ adja a megnyugvást többek között.
„A növényekkel való munkálkodás (…) mindig megnyugtatott valami különös módon, amit nemigen tudnék leírni. Élveztem a kifinomult gondosságot, amit igényelt. Azt is, ahogyan a növény tulajdonságai együtt változtak a környezetével.”
Összességében úgy gondolom, hogy nagyon megosztó ez a kötet még a ponyva kategóriában is, mert bizony ezt máshova nem tudom sorolni sajnos. A fantasy elemek ugyan adottak és ez a csábító töltet is hozzátesz, de minden egyéb tekintetben csak a humor és a helyén kezelés terel a pozitív irány felé. Még számomra sem teljesen egyértelmű, hogy mit is várhatok a sorozat további részeitől, ámbár az is igaz, hogy hamarosan folytatni fogom a titkok felfedezését, mert kellően függővéggel záródott a mostani regény, természetesen nagyon morcos vagyok miatta.
Nem szoktam erotikus műfajú könyveket jószívvel ajánlani, és talán ez sem éppen annak fog látszani, mégis azt kell, hogy írjam, hogy „agyatlan” olvasásra tökéletes és ízlésektől függetlenül, a megfelelő hozzáállással egészen szórakoztatóvá is válhat minden erotika műfajt kedvelők számára.
Ha úgy döntesz, hogy belevágsz ebbe a kalandba, akkor az Álomgyár Kiadó weboldalán megtalálod a könyvet.
Írta: NiKy
„Az emberek többségének fejébe száll a győzelem, amikor nagy bevételre tesznek szert, és valakinek hiszik magukat.”
Mike Menders – Hercegnő című regénye 2021 egyik újdonsága, amely bár magánkiadásként látta meg a napvilágot, de ebből senki se vonjon le hirtelen negatív következtetéseket. Nagyon sok ilyen típusú könyvet vettem már kézbe és bizony több kincsre leltem közöttük.
Amit elsőre megszoktam vizsgálni, az a kötet borítója és úgy átlagban a külseje. Azt elsőre megállapítottam, hogy a borítókép bár szexi, mégis diszkrét és ettől ad egy bizonyos izgalmas érzést. Már az első lapon meglepődtem, hiszen dombornyomott névjegyet elvétve találok az ilyen típusú regényekben, de bizony ebben a kötetben ott az író jele és ez ad egy bizonyos eleganciát, amit kimondottan igényesnek gondolok. Nézzük is, hogy ezek után miről szól ez a történet.
A Házinyuszi folytatását tartod majd a kezeidben kedves olvasó. Ha még nem olvastad az első részt – öreg hiba- akkor kérlek, hogy tedd félre ezt a kötetet és előbb a „nyuszikával” ismerkedj meg. Aki viszont már tudja, hogy mire számíthat, annak nem kell bemutatnom főszereplőnket. Hank egy bizonyos érzelmi cunami után kezdi összeszedni magát, de ahogy várni lehet, ez nem megy zökkenőmentesen. Már csak azért sem, mert a pimasz élet ismét elébe sodorja válságának okát, Misty-t. Főszereplőnk kimondottan szereti a merész kalandokat, így egyik játékból csöppen a másikba. Hogy ez éppen hol és miképpen zajlik, azt mindig a helyzet hozza és természetesen egy „őrült” lakótárs, aki nem bír a vérével. Ez a játék egyre veszélyesebb és mások is színre lépnek általa. Hogy mi lesz ennek a vége? Nos, erről nem beszélhetek, de bízom benne, hogy vagy olyan kíváncsi és kézbe veszed a könyvet.
Szubjektív meglátásom szerint az író ismét elengedte a fantáziáját és persze ezt nem csak az erotikus részekre, hanem az emberi kapcsolatokra is értem.
Karakterek szempontjából még mindig Hank pártján állok, és hiába vagyok nő, a hölgy szereplőket ki nem állhatom. Már az első résznél is ezzel volt a legnagyobb problémám, egyszerűen egy normális női karakter sincs ebben a történetben. Természetesen esti mese felnőtteknek írott formában, mégis úgy gondolom, hogy a jobb hatás kedvéért egy minőségibb fehérnéppel nagyobb hatást lehetett volna elérni. Természetesen nem hibátlan a férfi oldal sem, de ha az „Éhes Malacka” becenevet ráillesztem, meg tudok bocsátani neki bármilyen helyzetet.
Viszont még mindig nem vagyok kibékülve a trágárság bármely formájával, egyszerűen nem kell bele. Az erotika így is lángra lobbantja a lapokat, de számomra ezek a kifejezések inkább lohasztóan, sem mint vágykeltően hatnak.
És csak csendben jegyezném meg, hogy már nem először érzem úgy, hogy a szerző álmait olvasom valós életéből merítkezve.
Ettől függetlenül érdekes olvasmánynak gondolom és kíváncsi vagyok, hogy a harmadik része a sorozatnak mivel kecsegtet majd.
Kedves hölgyeim és uraim, kéziféket be, egy kellemes ital társaságában kezdődhet is az olvasás. De egy jó tanács előtte, ha lehet, tedd ki a táblát: „Olvasok!”
Ajánlom a könyvet az erotika kedvelőinek és azon olvasóknak, akik szeretik a fűtöttebb történeteket.
Amennyiben elolvasnád a könyvet, megteheted, ha a NewLine Kiadó webshopjának oldalára ellátogatsz.
Írta: NiKy
Az első, amit mindig megvizsgálok az a borító, melyet most sem szándékozok elengedni. Elsődlegesen azért, mert nagyon kedvemre való, másodsorban pedig annak fényében, hogy rendkívül szépen kifejezi a történet lényegét, de erre csak olvasás után jöttem rá. A borítófestményt Iván Eszter készítette, amelyet szeretnék külön méltatni, mert számomra nagyon különleges, hiszen remek a színválasztás és szépek a kontúrvonalak. Nagyon tetszik.
Fülszöveg alapján nézzük is, hogy miről szól a történet:
Adott egy fiatal nő, aki nem is olyan régen megjárta a poklok legmélyebb bugyrait és bár az idő némiképpen begyógyította az átélt gyötrelmeket, mégis a történtek minden nap megkeserítik az életét. Rita Miller, a fiatal FBI-ügynök élete finoman szólva sem egyszerű, elvégre a munkahelye egy darázsfészek, a főnöke egy le nem zárt érzelmi cunami, aki ráadásul családon belül ragadt és hősnőnknek még a fájdalommal is meg kell küzdenie, hiszen a sebek sajgása nem múlik el.
New York a fellegek városa, a bűnözés melegágya és pont ezért itt a Metropolitan rendőrkapitányságon segít be szakértőként Rita a „Valentine”-nak nevezett, emberi szíveket kivágó sorozatgyilkos előkerítésében. A nyomozás sikertelensége számos kérdést vett fel, de inkább bonyolódik sem, mint megoldódni látszik, ráadásul a vezetőség arra bíztatja, hogy próbáljon beépülni a helyi maffiába, amelyre leginkább a Lázálom szexklubban lenne lehetősége. A tettek mezejére lépve mellé szegődik a már jól ismert Balszerencse is, és így ahogy azt várni lehet nem kevés kalandban, feszültségben és túlfűtött érzelmekben lesz része. De, hogy ne legyen ilyen egyszerű az alapjaiban is őrületekig fokozott káosz, az egyik hulla mellett egy titokzatos követ is talál, ami elhozza számára azt az időszakot, ami olyan események láncolatát indítja el, amire igazán senki sincs felkészülve. Hogy mi köze van ennek az egésznek az azték mitológiához? És hogy jön a képbe a természetfeletti? Nos, erre és más kérdésekre megleled a választ, csak vedd kézbe a könyvet!
Szubjektív meglátásom szerint, a történet csak hangulatilag és némiképpen elemeiben hasonul az értékelésem elején említett sorozathoz. Annyira mindenképpen, hogy megadja a kezdő lökést, de szerencsére ezen felül már teljesen egyedi világképpel és eseményekkel foglalkozik. Az azték kultúra és történelem igen elhanyagolt a mai könyves témákban, így üdítő volt belemerülni a kötetbe, ami ráadásul jól letükrözi azt, hogy az írónő bizony szép kis kutatómunkát végzett.
A karakterek bizony színesek és szagosak, egytől egyig imádnivalóak, - igen még azok is, akiket néha fejbevertem volna egy péklapáttal. Imádtam azonosulni Ritával és talán pont ezért nem idegesítettek azok a „kilengései”, amelyektől más kötet esetén tépem a hajam. Szerettem, hogy szókimondó, laza, bátor és érzelmekben gazdag. Esendősége mellett megmutatta, hogy nőként is lehetünk erősek és bizony csak az „istenek” tudhatják, mi lesz a következő lépésünk.
A hímek közül nekem egyértelműen Matt és Lee volt a kedvencem, persze teljesen más okok miatt. Ugyanakkor mind a két férfi rendelkezett azon tulajdonságokkal, amitől egy hölgy igen csak pironkodna. És, bár volt egy másik személy is, akit nem értettem, de végül a vele történtek feldühítettek és már nem tudtam mást érezni iránta, csak szánalmat.
Az azték istenekkel nem foglalkoztam eddig szinte semmit sem, de ennek a kötetnek az olvasása után rá kellett, hogy döbbenjek, hogy érdekel a téma, és bizony bele fogom ásni magam ebbe a történelmi időszakba is.
A regény cseppet függővéges érzetet keltett bennem, amit most kivételesen panaszképpen emlegetek. Mégis, hogy lehet így befejezni egy könyvet? Tessék azonnal megírni a folytatást, mert ez az 500 oldal igen kevésnek bizonyult. És, most, hogy befejeztem a hisztit, már csak mosolygok.
Kedves Írónő!
Mindig meglepődőm, hogy kis országunk mennyi tehetséges és egyedi írástechnikájú alkotót rejt magában. Te az egyike vagy azoknak, akik tudnak újat hozni az amúgy már „lerágott” csontú divattémákba, és pont ezért nagyon élveztem a könyved olvasását. Remek humorral párosított, erotikától ugyan nem mentes történetet álmodtál meg nekem és azon olvasóidnak, akik szeretik a fantasyt és élvezik a „forró” helyzeteket. Rólam köztudott, hogy „harapok” a most úgy kedvelt pornónak csúfolt könyvek miatt, de most kijelenthetem, hogy megtaláltam azt a könyvet végre, ami számomra erotikus és fantasztikus érzés volt olvasni! Köszönöm, neked ezt az élményt és nagyon várom a következő regényedet!
Egy őszinte, de „szájkosárral” rendelkező olvasód.
Összességében egy különleges könyvet vettem kézbe, amit eddig háromszor olvastam el és tudom, hogy még jó párszor meg fogom tenni.
Ajánlom a fantasy és erotika szerelmeseinek, de azoknak is remek szórakozást nyújthat, akik szeretik a mitológiát a regényekben! Számomra nagy kedvenc lett!
Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed, a Delta Vision Kiadó oldalán be tudod szerezni a könyvet.
Az idei évemet többször is jellemezte, hogy olyan könyv olvasására szántam el magam, mely nem feltétlen tartozott stílusilag a kedvenceim közé. Hiába széles tematika jellemzi érdeklődésemet, több olyan terület van, amihez félve vagy egyáltalán nem akarok nyúlni. Az egyik ilyen az általatok is kedvelt kortárs erotika. A legnagyobb gondom a sablonossággal van, hogy csak a testiség a lényeg és –míg a régi kötetek adtak egy kerettörténetet- nagyon kevés eseményt tartalmaznak a mostaniak többnyire.
Aminek rendkívül örültem, az a látványos borító. Sejtelmes, letisztult és pont annyira kifejező, hogy az olvasni vágyó lelkeket megfogja. Nincs semmi akt, semmi felesleg és még a betűszínezése és formája is kifejező, jól látható. Sok szép borítójú könyvet láttam idén, de ebben a műfajban ez az első, amibe nem tudok belekötni és nem is akarok.
Ami a belső tartalmat illeti, az elején egy kissé túlfűtött jelenettel indít a kötet, nem szépítve semmit.
A történet egy fiatal festőművésznőről szól, aki a mindennapjaiban a nappalokat káoszként éli meg, de az éjszakákban ő maga a szenvedély királynője. Szeretője, egy kétes körökben mozgó domináns férfi, akinek karjaiban hősnőnk felelenged és rabul ejti a szenvedély ketrece. Sajnos az események nem várt fordulatot vesznek és hamarosan egy tragédiának köszönhetően maga is az áldozattok sorait gyarapítja vagy mégse? A rendőrség berkeiből hamarosan egy új érdekes karakter lép elő, akinek léte talán a kötet egyik legizgalmasabb fénye volt a számomra. A kettejük „tánca” és az események egyre bonyolultabb alakulása adja ennek a könyvnek a pikantériáját.
Elsőre azt mondhatnám, hogy hasonlót olvastam már és ez így is van. Mégis ebből a nézőpontból is tudott az írónő valami újat, valami egyedit adni olvasójának. És pont ezért, én magam is végig izgultam a történetet és bizony a végére nem kis meglepetéssel szembesültem. Sok mindenkire gondoltam, mint elkövető, de erre a személyre nem, hiszen a macska-egér játékban pont az a szép, hogy olvasóként nyomozhatok és izgulhatok, hogy igazam volt –e vagy sem….nos ezért a meglepetésért megérte végig olvasni a könyvet.
Azt továbbra is tartom, hogy nem zsánerem a mai erotikus irodalom, viszont ha fűszerezve van más, izgalmas, akár lélektani cselekménnyel, akkor még én is leemelem a nem létező kalapomat. Ez a történet ilyen volt a számomra.
Bár a karakterek szempontjából Aleksandra számomra idegesítő volt, az általa produkált gondolatok és események pedig fárasztóak, mégis belegondolva a történtekbe, hogy én hogyan is kezeltem volna ezeket a felettébb érdekes és szokatlan szituációkat, valószínű nem tudnék hiteles választ adni. Az viszont biztos, hogy Morawski főfelügyelőt nagyon szívesen megismerném a valóéletben is. Cseppet kacérkodtam a gondolattal, hogy csak miatta újra olvasom majd a történetet.
Ami pedig az írónőt illeti, le vagyok nyűgözve. Aki képes a kezemhez ragasztani egy számomra nem kedvelt témakörű kötetet, annak a további alkotásaira is kíváncsi vagyok és biztos lehet benne, hogy egy hűséges olvasót nyert személyemben. Hiszen gördülékeny stílusban, kellő varázslattal, bár néhol obszcén, de választékos szóhasználattal szórakoztatott. És így hiszem, hogy más művében is kedvemet lelem majd.
Összességében elmondhatom, hogy egy kellemes és izgalmas könyvet olvashattam. Ajánlom minden olyan olvasónak, aki szereti az erotikát, nem retten vissza egy jó kis izgalmakban bővelkedő, érzelmileg túlfűtött regénytől. Egy határozottan jó élmény volt, köszönöm!
Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed a Líra weboldalán be tudod szerezni a könyvet.
Írta: NiKy
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése