A mesék világa csodálatos ajándék minden gyermeknek és felnőttnek egyaránt. Egy különleges birodalom kapujához kapunk kulcsot, amely mögött azok lehetünk, amit legmerészebb álmainkban látunk. Sok színben pompázik a lelkünk ilyenkor, hiszen egy egész doboz festéket és ecsetet is kapunk a kulcs mellé, és legyél ifjú vagy éppen idősebb lélek, a vászon még üres, csak rajtad áll, hogy milyen formákkal és színekkel töltöd meg ezt az ürességet. Aki kevésbé érzi magát még kezdetben bátornak, annak jó barátjává válhat egy aktuális szerző is, és együtt indulhat el mindenki a maga kalandjára, ezt biztosan állíthatom. Mégis vannak történetek, amit az élet maga kezd el alakítani, ám a végkifejletet csak maga a művész láthatja, elvégre a titkos recept egy álmodó és egy üres vászon, ahol megelevenedhetnek a képek. Légy te magad a tiszta lap és minden olvasással hagyd a Mestert alkotni, hogy a végeredményben közösen gyönyörködhessetek!
Dóka Péter neve számomra egyet jelent a vidám, de annál tanulságosabb történetekkel, hiszen számos írását volt szerencsém kézbe venni, ámbár eddig a legjobban Az ellopott zsiráf című kalandregénye fogott meg, amely egy igazi csemege minden korosztály számára. Most egy olyan alkotásához nyúltam, amely a maga nemében sokszorosan született újjá, hiszen az én példányom 2022-ben került a könyvesboltok polcaira a Móra Kiadó gondozásának köszönhetően ismét.
Dóka Péter - A kék hajú lány című kötete egy kisfiú különleges kalandjáról mesél, ahol az élet árnyékos oldalát ideje korán kénytelen megismerni, és számos „próbatétel” után már semmi sem ugyanolyan, mint előtte. De mi köze mindehhez egy kék hajú lánynak, akinek tekintete zöldebb, mint a napfényben fürdő rét és a lelke a sötét égen ragyogó csillagokéval ér fel? Az élet néha egy igazi mókamester és ahol a könnyek folyója folyik, ott az élet virága terem, hiszen minden emberi lélek egyszeri és megismételhetetlen.
„-Nem vagy gyáva. Attól, hogy félsz, még nem vagy gyáva.”
Ebben a történetben van egy megfoghatatlan varázslat, amely a legváratlanabb pillanatokban mutatja meg igazán erejét, ez pedig nem más, mint a szeretettel átitatott humor, amely a legbánatosabb arcra is mosolyt csal.
„-Lehet, hogy belezúgtam a nővéredbe – szólal meg mögöttem Zsombor.
Oliver a fejét rázza.
-Scarlettbe vagy szerelmes. Az ember nem lehet két nőbe szerelmes.
-Dehogynem. Én minden csajba bele tudok szeretni, mert nőcsábász vagyok. Anyu szerint apától örököltem. Te nem vagy nőcsábász?
Olivér hallgat.
-Szerinted van esélyem a nővérednél? – kérdezi Zsombor.
- Nála mindenkinek van (…)”
Talán erősnek tűnhet elsőre, amit most írok, de úgy vélem, hogy ez a mese gyógyerővel rendelkezik. Jelen helyzetemben sokszor szomorú vagyok, és nehezen tudok a napi rutinomban erőt és mosolygásra okot találni, mégis mikor kézbe vettem ezt a könyvet minden túlzás nélkül sokszor és jólesően, hangosan felkacagtam. Amikor egy olvasó nehezen enged a saját sötétségén át látni a csillagokat, akkor egy szerző akaratlanul is segítő kezet nyújthat. Ezért szeretek olvasni, mert minden élethelyzetemben megkaptam eddig a tanácsot, vagy éppen egy apró boldog pillanatot, amelyet elraktároztam.
A könyvben találtam egy igazán különleges kis verset, amely a maga bájával elvarázsolja a szíveket.
„Én vagyok a vámpírlány,
arcomon is van pír ám!
Kakaót én nem iszom,
vérnarancs az italom!
A hajam most tengerkék,
világosabb, mint az ég.
De a lelkem fekete,
éjszakával van tele.
Éjjel mindig repülök,
a holdra is felülök.
Onnan nézek szerteszét,
bámulom a földtekét.
A Supermant keresem,
ő lesz az én kedvesem.
Kedvenc csemegém a vér,
ments meg engem, Olivér!”
Összességében úgy gondolom, hogy egy csodálatos mesét olvashattam és nagyon hálás vagyok érte jelen pillanatomban. Dóka Péter egy varázsló, ezt minden túlzás nélkül állíthatom, mert aki egyszere tud könnyeket fakasztani és hangos kacagásra késztetni, annak a tehetsége határtalan és kincs a szememben. Ez a mese számos formában mutatja meg, hogy legyünk bármely korban is éppen, az élet nem kímél senkit sem, mégis mindig van lehetőségünk a szeretet által gyógyítani és barátokra lelni.
Ha egy kicsit is szereted a vidám, de tartalmas történeteket, akkor úgy érzem, hogy ezt a könyvet neked szánták az égiek. Hiszem, hogy a szeretet egy nagyon erős fegyver a bánat ellen és egy idegen is tud csodákat tenni, csak engedni kell!
Ha úgy érzed, hogy kíváncsi lettél erre a kötetre, akkor nem kell mást tenned, mint a Móra Kiadó weboldalára ellátogatnod.
A természet – és állatvédelem manapság nagy divatját éli. Igen, jól olvastad, egyre jobban menőnek számít, ha valamilyen formában képviseled a környezetvédelmet. Persze kis hazánkban még igen gyerekcipőben jár ez a téma és annak gyakorlása is, de a nagyvilágban már felismerték ennek fontosságát és bizony nem egy olyan ország létezik, ahol már kimondottan megszokott tevékenységnek számít, hogy környezettudatosan élik az emberek hétköznapjaikat. Magyarországon sajnos a közöny és tudatos tudattalanság határozza meg a köz emberének minden napjait, ámbár az is igaz, hogy itt is egyre többen váltanak át pl. műanyagzacskókról papír- vagy anyagszatyrokra. A változás mértéke persze függ egy adott populáció intelligenciáján is, elvégre a tudás hatalom és minél szélesebb ismeretekkel rendelkezünk, annál nagyobb igényünk lehet egy tisztább és védettebb környezetre. A klímakatasztrófától kezdve az állat – és növényvilág kipusztulásáig bőven akad veszélyforrás, amire figyelnünk kell, de minden változás lassú folyamat, mert az ember a saját kényelmét nehezen adja fel, akár a jövője érdekében is.
Sok esetben már az óvodás, iskolás gyermekeket is bevonják a fent leírt kérdéskör megvitatásába, vagy legalábbis felhívják a figyelmét a még zsenge, kíváncsi lelkeknek arra, hogy miképpen is lehet, érdemes kis odafigyeléssel élni a mindennapi életet. Erre tudnék rögtön egy híres és talán kissé hírhedt fiatalt is felhozni, hiszen nem is olyan régen tűnt fel Greta Thunberg neve a közmédiában, majd, mint a tűz, amely a száraz ágakon végig ég, terjedt el a világban. 2019-ben tett szert nemzetközi ismeretségre, hiszen több világkongresszuson is felszólalt az éghajlatváltozás miatt. De eme leányka csak egy kiragadott név a sok közül, akiknek legalább olyan fontos a biztonságos jövő képe, mint azon személyeknek, akiket fentebb már említettem.
Matt Haig – Evie és az állatok című fiataloknak szóló regénye 2019-ben jelent meg a Kolibri Kiadó gondozásában. A kötet rajzait Emilly Gravett munkájának köszönhetjük, amelyek a maguk bohókás stílusával igazán hamar belopják magukat az olvasói szívekbe.
„Gyermekek jelenlétében meggyógyul a lélek.”
Ahogy a cím már sejteti, ennek a regénynek a főhőse Evie, aki édesapjával és nagymamájával éli a tinédzserek ügyes-bajos hétköznapjait. Ebben a korban szinte mindenki kivétel nélkül valamiért különlegesnek érzi magát, másnak a többi gyermeknél, de jelen esetben bizony ez való igaz, hiszen Evie tud kommunikálni az állatokkal. Az Adottság „köznéven” ismert tudás valóban kész csoda, de egyben átok is, hiszen minden kalamajka forrása, ráadásul az édesapa legnagyobb bánata is. Kamaszként nehéz elfogadni, hogy nem lehet önmaga egy lázadó lélek, ráadásul ennek elfojtásához rengeteg energia kell. De ki hallott már olyat, hogy az állatoknak van véleményük? Ráadásul sokszor a legnagyobb bosszúságot maga az ember okozza számukra.
Evie számos kalandot él át, mire sikeresen eléri célját, de, hogy eközben milyen bonyodalmakba keveredik, arról már nem mesélhetek. Egy biztos, minden állat, legyen az egy puhaszőrű nyuszi, egy kis „cserfes” madárka, egy ősi tudást birtokló szakállas agáma vagy éppen egy kicsit csapzott kutya, csodálatos élőlények és általuk is csak még izgalmasabb a történet és a világunk is egyaránt.
„A kutyákkal ugyanis az a helyzet, hogy ők önkéntelenül is beszélgetnek az emberrel. […] Még gondolatolvasónak sem kell lenni hozzá, hogy rájöjjünk, tulajdonképpen folyamatosan beszélnek. Minden farkcsóválás, ugatás, szűkölés, fejbillentés, minden kedves kis pillantás, minden lélegzetvétel és zihálás egyfajta beszéd. Minden mozdulattal mondanak valamit.”
Ennek a történetnek is az állatvédelem adta az alapját, ahogy számtalan más szerzőt is megihletett már ez a tematika, ellenben a humorral fűszerezett, könnyed stílus segítségével szinte egy szusszanásnyi idő alatt elolvastatja magát olvasójával.
Számomra is érdekes volt egy kislány gondolatain keresztül látni és átélni a kalandokat, ellenben azért akadt pár problémám a kötettel.
Először is soknak éreztem a magyarázkodást, miszerint csak gondolatban kommunikáltunk éppen egy adott állattal. Párszor elszórtan leírva természetesen szükségesnek vélem, de szinte minden oldalon említést tettek vagy utalva lett rá valamilyen formában és megmondom őszintén engem ez nagyon bosszantott egy idő után.
A másik problémám a végkifejlettel volt. A halál, mint témakör természetesen –sajnos vagy sem- igazán hétköznapi egy ifjúsági kötetben is, de ennek vannak olyan változatai, amelyeket nem olvastam örömmel egy kb. 10 éveseknek szóló regényben. Nem szeretnék mélyebben belemerülni ebbe, mert az igencsak spoileres lenne, de erre azért jobban oda kell figyelnie a szerzőnek, úgy érzem.
Pozitív oldalát tekintve igazán kedveltem Evie-t, mert cserfes, őszinte és nagyon jószívű kislányként jelent meg szemeim előtt. Számtalan megpróbáltatáson kellett átesnie, mire megérthette és elfogadhatta önmagát. Persze az ember csak abban hisz általában, amiben akar vagy tanítják, mégis a gyermekek fantáziájára fognak a felnőttek mindent, amit nem érzékelnek vagy tapasztalnak éppen.
Az apukát eleinte nem kedveltem, ezt őszintén bevallom, de később megértettem, a múlt megismerése után, pedig elfogadtam minden morgolódásával együtt.
És külön ki szeretném emelni a Nagymamát, mert mindamellett, hogy igencsak hasonlít az unokájára vagy éppen fordítva, még ráadásul bölcs és jó a humora is. Vagány idős hölgynek gondolom, és remek tanácsokkal tud szolgálni, ha szükséges.
„Az ember szörnyen tud viselkedni. Néha egyáltalán nem törődik a többi állattal. Sőt, a többi emberrel sem.”
Összességében jól szórakoztam, kicsit izgultam és valóban fontos tematikáról olvashattam. A szerző szándéka nagyon nemes, hiszen a környezet – és állatvédelem ebben a formában igazán könnyen befogadható és tanulható is egyetemben.
Ajánlom a könyvet kortól és nemtől függetlenül, mert úgy vélem, hogy sokunknak tud kellemes élményeket és számos érdekességet nyújtani, ráadásul kicsit jobban megismerhetjük az állatvilágot vagy magát az embert.
„– Minden lehetetlennek tűnhet, egészen addig, amíg egyszer véghez nem viszed.”
Amennyiben kézbe vennéd a könyvet, megteheted, ha a Libri weboldalára ellátogatsz.
Írta: NiKy
Nem tagadom, hogy ez az olvasás igen csak jólesett lelkemnek, hiszen nagyon szeretem a régies nyelvezettel megfogalmazott történeteket. De ne szaladjunk ennyire előre.
Évek óta nagy figyelemmel válogatom meg azon meséket, amelyek a kisebb iskolás gyermekeknek íródnak olvasássegítés szándékából. Mivel gyerekeket is tanítok, így mindig nagy gonddal illesztem be gyakorlás címén egy – egy általam már olvasott, frissebb kötetet, amelyről úgy gondolom, hogy illik a kis zsenge lelkű gyermekhez és akár az olvasás szeretetét és elültethettem vele. Ugyan a mostani alkotás már azon lurkóknak szól, akik magabiztosabban tudnak hosszabb szöveget is értelmezni, elolvasni, mégis úgy érzem, hogy a kisebbek számára szintén remek gyakorlást és szórakozást nyújt.
Kovács Attila, ismertebb nevén Holden Rose, magyar származású szerző, aki igen csak közkedvelt a Móra Kiadó sajátos sorozatán belül - Lapozz és parázz! – megjelent, az ifjúságnak szóló köteteivel. Ám jelen esetben a fiatalabb ifjonti lelkekre is gondolt, hiszen a mostani mesekönyve nemcsak egy igazi csemege a léleknek, hanem tökéletes az olvasás és szövegértés fejlesztésére is.
Kovács Attila – A csontváz óra című mesekötet 2023-ban jelent meg a Móra Kiadó gondozásában. A kötet rajzait jelen esetben Oravecz Gergely illusztrátornak köszönhetjük, amelyek úgy gondolom, hogy ékei a kiadványnak.
Azt mondják, hogy minden nagy ember lelke ifjonti éveiben indult virágzásnak. Az akkor megélt és átélt események, a körülötte lévő személyek nagyban formálták eszmei értékét és későbbi gondolkodásában is erős gyökeret biztosítottak. Ha igaz ez a feltevés, akkor nincs is min csodálkozni, hogy ez a történet egy igazi kaland minden olvasó számára.
Adott két legényke, akik ugyanabba a kisgimnáziumba járnak. Minden szabad percüket kedvenc elfoglaltságukkal töltik, hiszen a madaraknál nincs érdekesebb élőlény az egész országban. Eme két úriember nagy barátsága sok kalamajkát megélt már, de hát köztudott, hogy bajban ismered meg igaz barátodat.
Petrovics Sándor és Sass István nemcsak legjobb barátok, de az egész iskolában ők a legjobbak latinból is. Ezt a nyelvet vagy jól tudja valaki, vagy örökre megfejthetetlen marad számára. Ezért a szigorú és sokszor mogorva Haag professzor, aki ráadásul az iskola rettegett igazgatója is, komoly figyelemmel kíséri a két jóbarátot. Egy nyelvóra alkalmával különleges tárgyra lesznek figyelmesek a fiúk, amely, mint később kiderül, nem kis bonyodalmat hoz a fejükre. Hogy mi lehet ez a rejtélyes tárgy? Nos, ezt derítsd ki magad, én csak mosolygok magamban!
„Szomorúan néztem utána, hiszen […] egy lány nem bocsát meg gyorsan. Aznap biztosan nem.”
Azt kell, hogy írjam, minden sorát imádtam ennek a mesének, pedig igen csak rövidre sikeredett. Hiszen aki szereti Petőfi Sándor munkásságát, annak igazi kuriózum lesz eme kis mese.
Ugyan egy kitalált detektív történetről van szó, mégis végig izgultam olvasásom folyamán. És bizony nagyon meglepődtem, amikor kiderült a rejtély. Tetszett, hogy tud meglepetéssel szolgálni, hiszen nem volt egyértelmű a befejezés.
Rendkívül élveztem az ízes, régies szavakat, amelyek szinte belesimultak lelkembe. És őszintén szólva kissé szomorkás hangulatom támadt, mikor a kötet végére értem. Tudom, hogy a szándék nem egy regény megírása volt, de igazán olvastam volna tovább is.
Összességében kellemes kikapcsolódásban volt részem és az illusztrációkkal együtt remek időtöltésnek gondolom a könyvet. A szöveg pont annyira nehezített, ami tökéletes az olvasás és szövegértés gyakorlására és még felhőtlen szórakozást is nyújt közben.
Ajánlom gyermekeknek és kortalan felnőtteknek egyaránt, mert rendkívül izgalmas, csodás és leleményes kalandban lesz része mindenkinek. Ráadásul, ha szemfüles vagy, akkor négy híres, magyar vers részletre is rálelhetsz a szövegben elrejtve. Mi ez, ha nem dupla rejtély egy kalandos történetben. Gyere és fedezd fel a régmúlt idők talányát és mosolyogj sokat, hiszen minden történettel csak több leszel!
A könyvet meglelitek, ha a Móra Kiadó weboldalára ellátogattok!
Írta: NiKy
Kimondottan szeretem az olyan meséket, ahol a főszerepet valamely állatka nyeri el magának. Így esett a választásom pár hónapja erre a kis kötetre, hiszen egy nyuszi családot ismerhetünk meg.
A kötet három aprócska mesét és ugyanennyi verset foglal magába, amelyek egy-egy jellegzetes tematikában íródtak. Lássuk is őket:
- Két nyuszi és a huncutfüllentő
- Két nyuszi és a hercehurca hisztimanó
- Rakjunk rendet!
- Alszik a rét
- Reggeli köszöntő
A témakörök – mint már sejthető – a kisebb gyermekekkel kapcsolatos mindennapi problémákból merítkeznek, ilyen például a rendrakás, a füllentés vagy a reggeli hiszti is. A versek pedig tulajdonképpen kiegészítik a fentieket.
A mesék világa sokunk számára olyan, mint másnak a cukor a kávéhoz, megédesíti a szürke hétköznapokat és soha nem elég belőle. Sokszor úgy érezhetjük, hogy rohan az idő, telnek a napok, hónapok, évek, de lelkünk nem tud olyan gyorsan változni, mint ahogy életünk lapjai telítődnek eseményekkel, emberekkel, érzésekkel, megélt vagy éppen elfeledni vélt álmokkal. Ezek a lapok egyre súlyosabbá válnak, míg úgy érezzük, hogy már nagy szükségünk van egy kis pihenésre, a monotonitásból való kiszakadásra. A kortalan lelkű felnőttek – ahogy én hívom magamat is –, olyan személyek, akiket nem érdekel éveik száma, mindig szívesen álmodoznak és keresik azon forrásokat, amelyek hozzásegít megtölteni egy kis fantáziával a hétköznapokat. A mesék világa ezért olyan különleges minden korosztály számára, hiszen bármivé válhatunk egy adott időre.
Most pont így esett a választásom egy boszorkányokról szóló kötetre és alig vártam, hogy kicsit kalandozhassak földön és égen.
Jelen esetben kis hősnőnk, Szerényi Mildred, aki a Kotkot kisasszony boszorkányakadémiáján tanul(na), de folyton valami kalamajkába keveredik. Többet ül az igazgatói iroda székében, mint a saját padjában, pedig saját bevallása szerint, ő igazán nem tehet arról, hogy folyton balszerencsésen alakulnak dolgai. Mivel jó okkal érdemelte ki a legrosszabb boszorkány gúnynevet, ezért aki csak teheti, messze elkerüli, kivétel ez alól hűséges barátnője, Hókusz Maud.
Az iskola következő napjai eseményekben gazdagok, hiszen eljött a cica választás, egy komoly iskolai ünnepség és a bájitalvizsga ideje. Így gondolhatjátok, hogy szegény Mildred-nek egy perc nyugta sincsen, de vajon sikerül-e galiba nélkül megúsznia a következő időszakot? Nos, megtudhatod, ha kézbe veszed a könyvet.
Őszintén szólva nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar a szívembe zárom kis hősnőnket, hiszen ő tényleg nem akar felfordulást okozni, de üldözi a balszerencse. Ráadásul nem elég, hogy folyton mentegetőznie kell, de sikerül Ethel-t is ellenségévé tennie, hiszen a lányka előszeretettel gúnyolódik a főszereplőnkön.
Nem gondoltam volna, hogy ilyen nehéz lehet egy varázsfőzet elkészítése, vagy a seprűn repkedni éppen. De bevallom őszintén, míg az előbbit talán ügyesen megoldanám, a tériszonyom miatt a seprűt csak a földön használom továbbra is.
„Néha látni lehetett, amint a lányok a sportpálya kőfala fölött úgy röpködnek ide-oda a seprűjükön, mint a denevérek.”
Mivel a kötet igen rövid, így hamar elolvasható, mégis hosszabb élményt nyújtó, hiszen napokkal ezelőtt volt kezeimben, mégis eszembe jutnak Mildred botlásai, amelyek nem kevés vidám perccel teszik üdítőbbé a napjaimat.
Összességében egy remek ifjúsági könyvet vehettem kézbe, amely a maga bájával, illusztrációival –amelyeket maga a szerző készített – tökéletes szórakozást nyújtott.
Ajánlom a könyvet minden kortalan felnőttnek és gyermeknek egyaránt. A történet kiváló az unalmas hétköznapok megtörésére és ki tudja, lehet, hogy másnak is kedve támad a varázsital főzéséhez vagy a seprűket reptetni éppen. Ellenben szigorúan csak saját felelősségre tegyétek mindezt!
Amennyiben elolvasnád a könyvet, megteheted, ha a Móra Kiadó weboldalára ellátogatsz.
Írta: NiKy m.i.
A gyermeki lélek határtalansága a legkülönlegesebb adomány, amit születésünkkor megkapunk. Rácsodálkozunk a környezetünkre, a minket körülvevő személyekre, és ahogy tágul a kis világunk, úgy szűkül be ez a végtelenség érzése is. A hagyományból megőrzött „zsákosember” és ehhez hasonló butaságok, melyekkel a felmenők rémisztgetik gyermekeiket – csak, hogy éppen megtegyenek, vagy ne tegyenek valamit – csupán arra jó, hogy egy bizonyos alá – fölé rendeltséget kialakítson a gyermek-felnőtt kapcsolatban és meggyengítsék a bátorság legalsó lépcsőjét. Félre ne értsen senki, hiszen fontosak a határok és következmények tudatos megtanítása és betartása, de a felesleges és hamis babonákkal nem jó játszani. A nyitott lélek megtanul szorongani és később azon kapja magát, hogy már előre is retteg, pedig még meg sem történt vele.
Ezekből kiindulva mindig nagy örömmel veszek kézbe olyan mesekönyveket, vagy ifjúsági regényeket, amelyek a maguk bájával és frappánságukkal rávezetik kis olvasójukat arra, hogy a bátorság és kíváncsiság nagyon is jó kombináció, csak megfelelően kell alkalmazni.
Kemendy Júlia Csenge írónő immáron harmadik kötetét álmodta meg számunkra, amely - az általam oly szeretett - Tündérfürt utca 12. című sorozat második kötete. Az első részben megismerkedhettem az ikrekkel és Bertivel, így alig vártam, hogy a következő kalandjaikról is olvashassak.
Kemendy Júlia Csenge - A Bertibátorító Hadművelet című meseregénye 2022-ben jelent meg a Napkút Kiadó gondozásában. A kötet illusztrációit Nagy Bettina készítette el számunkra, amelyek véleményem szerint kissé eltérnek az előző kötet stílusától, de mindenképpen ékei a történetnek.
Eljött a tél, a fáról lehulló levelek és a komor időjárás bizony a hangulatot sem kíméli éppen. Berti kedvenc sárga csizmája kezd kissé alkalmatlan lenni az időhöz, de nincs mit tenni, több zoknival kell viselni. Hiszen ez nem is akármilyen csizma: egy szerencse lábbeli, amelytől a kislány erejét nyeri. Ám, ahogy az várható, a szülői szigor is utoléri a gyermeket és a lábakra téli hótaposó kerül ékszernek. Innentől kezdve minden rosszra fordul, hiszen Berni hangulata is a padlót súrolja, ráadásul az osztályban is többen köszörülik rajta nem éppen kedvesen a nyelvüket. A csetlésekhez és botlásokhoz természetesen nem lehet hozzászokni, ráadásul ehhez az ikreknek és egy jó tündérnek, akarom írni Piri néninek is lesz egy – két (ötlete) szava. Vajon sikerül-e a Bertibátorító Hadművelet, vagy mostantól már minden ilyen borús marad? És mi köze van ehhez Norbertnek, vagy éppen egy doboz „kacatnak”?
„– Mindig van egy első alkalom […]”
Őszintén szólva én ahhoz az őrült, kissé megszállott olvasókhoz tartozom, akik már többször megszólították a szerzőt, hogy mikor írja vagy jelenteti meg következő könyvét. Mielőtt félre értene bárki, nem üldözök senkit sem vérben forgó szemekkel, de szeretem tudni, hogy meddig kell kínlódnom, mire újra elmerülhetek egy adott világban. Az írónőnek van egy bizonyos sajátos hangja, ahogy megszólítja olvasóit és a humorban gazdag történeteinek különleges üzenetei is sok esetben felmelegítik a legfagyosabb szíveket is akár akarjuk, akár nem.
A mostani könyvet már izgatottan vártam, hiszen imádtam együtt kalandozni Bertivel, Filkóval és Kelemennel. Hiszen eme hármas remek csapatot alkot, bár őszintén szólva Norberttől még én is megrettentem bizonyos jelenetekben.
Nagyon szerettem a bátorság próbákat is, hiszen olyan ötletekkel lettek megoldva, amelyek építették az én gyermeki énemet is és komolyan elgondolkodtam, hogy írok egy listát, mitől is félek éppen. Persze bátorság kell ahhoz, hogy szembe merjek nézni a leírt pontokkal, de ki tudja, talán társat is találok eme „remek” programhoz.
„Legyőzni önmagunkat… nos, ezt nevezem én igazi bátorságnak.”
Összességében jól szórakoztam és bizony már most alig várom ismét, hogy mikor olvashatok a szerző tollából. Remek hangulatú kötetet vehettem kézbe, amelyért nem lehetek elég hálás.
Ez a könyv sokkalta többről szól, mint a félelmeink legyőzéséről, hiszen megmutatja, hogy a barátok szeretete és segítsége semmivel sem pótolható és minden legyőzött félelem erősíti ezt a csodás kapcsolatot.
Ajánlom a könyvet minden olyan kortalan olvasni szerető léleknek, aki nyitottan áll a mesék világa felé és szívesen kalandozik. A szerző szavai, pedig nagyon különlegesek: „A könyv az olvasói nélkül csupán betűk jól megkomponált halmaza […]”
Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy pici sárkány. Fajtársaihoz képest sokban eltért, nemcsak külsőleg, de bizony még belsőleg is. Hiszen ki hallott még olyat, hogy se tüzet okádni, se falvakat felgyújtani, de még hercegnőket sem szeretett elrabolni? Pedig a mi sárkányunk pontosan ilyen volt. Egyetlen mániája volt csupán: a könyvek.
Nos, amikor így kezdődik – persze sokkal szebben megfogalmazva – egy mesekönyv, akkor rögtön úgy érzem, hogy végre ez az én mesém lesz. De, hogy valóban azt kaptam-e, amit vártam? Nos, erről hamarosan mesélek.
Moira Risen szerző nevét most először hallottam, ezt be kell, hogy valljam, ámbár ez nem is lehet meglepő, hiszen első szerzeményét vehettem kézbe.
Moira Risen – Egy sárkány meséi az öreg kőhídról és az elvarázsolt erdőről című könyve 2022-ben a 12images Kiadó gondozásában jelent meg. A kötet tündéri illusztrációit maga a szerző készítette.
Valószínűleg senkinek sem okoz meglepetést, ha azt írom, ennek a mesekönyvnek fontos karaktere egy kis sárkány, aki valóban imádta a könyveket. Kedvenc időtöltéseként éjszakánként bejárt az őrgróf könyvtárába. Egyik ilyen éjszakai portyáján nem kis meglepetéssel találkozik, amely megváltoztatja az eddigi életét.
A birodalom távoli szegmensében áll egy időtlen kőhíd, amely kettészeli a Rengeteget. Ez a híd olyan ősi, hogy az erdő legrégebbi lakója sem tudja megmondani, hogy mióta köti össze a két erdőséget. A kis sárkány menedékre lel a Rengeteg sűrűjében és különleges képességének köszönhetően az itt élő állatok biztonságban élhetik a mindennapjaikat. Nos, ez a mesekönyv sokkal többről szól természetesen, de, mint minden mesének, ennek a történetnek is a kezdetek határozzák meg a további sorsát…
A mesekönyv összesen tizenegy mesét ölel fel, amelyek a következők:
- A híd
- A sárkány
- Két páncélos
- Szökevények
- Mesék a Hold alatt
- A medve és az Aranyhal
- A téli vendég
- A jég alatt
- Rózsaszín, csodaszép
- Az úttorlasz
- A könyv
Saját élményként elmondhatom, hogy a kezdeti lelkesedésemet felváltotta némi csalódottság. Valahogy nem találtam kellően érdekesnek az első két irományt. Olyan érzésem volt, hogy erőltetett és valahogy túl hamar értek véget a történetek. Ráadásul morcos lettem a szóismétlésektől, de végül valahogy ezek is eltűnni látszottak. A kezdeti csalódottságom egy idő után viszont átalakult, mert a szerző nagyon jó humorral szőtte sztorijának szálait. Olvastam furcsa pingvinekről, kotnyeles kattáról, különleges flamingóról és sok más olyan állatról, akik mosolyt csaltak az arcomra.
A legkedvesebb történet számomra A téli vendég lett végül, mert a szerző egy csodálatos barátságról mesélt, amely az én szívemet is felmelegítette és nem eresztette.
Összességében elmondhatom, hogy bár nem volt hibátlan, mégis kellemes olvasmánynak gondolom. Pár órás kikapcsolódásnak tökéletes, ráadásul az illusztrációk tüneményesek.
Ajánlom a könyvet minden olyan fiatal, vagy éppen kortalan felnőttnek, aki szívesen kalandozik egy elvarázsolt erdőben, nem fél egy különleges sárkánytól és szeret nevetni. A humorral átszőtt történetek ugyanis remek szórakozást ígérnek mindenki számára.
Amennyiben kézbe vennéd a könyvet, megteheted, ha a Minerva Antikvárium weboldalára ellátogatsz.
Írta: NiKy
Évek óta olvasok mesekönyveket, gyermekeknek szóló kiadványokat. Sok kötet érintette már meg lelkemet és többről is elmondhatom, hogy nagy kedvenceim egyikeként tettem a polcomra. De igen kevés akadt eddig, amely a maga egyszerűségében ragadta meg figyelmemet. A mostani verses kötet kisebb gyermekeknek íródott, mégis sokkalta több annál.
Balázs Imre József szerző nevével most találkoztam először, pedig több kiadvány megálmodója. Többek között a nevéhez fűződik a Madárábécé és A Tenger című könyvek is.
2022 egyik újdonságaként jelent meg az Egyformázni, különbözni című könyve, amely gyermekverseket gyűjtött egy csokorba. A versek az emberi lélek érzékenységére, egy bizonyos elmélyülésre, a csend erejére és a pillanatok megélésére reflektálnak. Minden sorból árad a szeretet, az egyszerűség iránti tisztelet, az élet apró-cseprő pillanatainak megélése. Az világ apró, néha eltörpülő eseményeire, a természet adta különleges jelenségekre és az ember által „szürke” hétköznapnak csúfolt napok történéseire, képeire, tárgyaira irányítják a figyelmet a költemények. Néha jó megállni és valóban érzékelni a körülöttünk lévő világot, de talán a képzelet is segít kicsit ennek a nyugalmi állapotnak a megteremtésében.
Három alkotást választottam kedvcsináló gyanánt.
A lehunyt szemben zöld nyugalmak ülnek,
ha elringat a világ, megörülnek.
Ha fentből s lentből lesz teljes egy tájkép,
legyél nekem fel-felvillanó árnyék!”
A második vers egy különleges barátságról mesél, amelyet mindannyian kívánunk magunknak. Ha bárki is átélte a lenti sorokat, akkor nagyon szerencsésnek mondhatja magát, hiszen a bizalom egy törékeny kincs, amelyet megszerezni nehéz, de elveszíteni egy pillanat is elég!
„Leszek a barátod reggel,
léphetünk közelebb eggyel.
Leszek a barátod tízkor,
ha rám pici titkokat bízol.
Leszek a barátod délben,
ha nem engedsz el erős szélben.
Leszek a barátod este,
két ikercsillagot lesve.”
A harmadik pedig a lelkünk mélyéről mesél. Egy vers, amiben benne van minden és mégis megfoghatatlan képeket fest le:
„Leltem a polcon egy titkos iratot.
Minden betűje a lapból kiragyog,
mintha a laptól messze lebegne,
látom szállni, de az csak a teste.
Ha lenne egy igazi, titkos nyelvem,
naplót írnék lapon és fejben..
Mialatt írnék, messze lebegnék,
messzi magamhoz közelebb lennék.”
Sokszor úgy érzem, hogy a mostani mesekönyvek már felérnek egy-egy pszichológussal, hiszen a legtöbb alkotás valamilyen problémára fordítja az olvasó figyelmét, ezáltal felszínre kerülnek a gyermekek körüli hétköznapi gondok, amiket aztán a szülőkkel át tudnak beszélni. Nagyon fontos a gyermek és szülő közti érdemi kommunikáció, amikor játékos formában, kölcsönösen, egymást meghallgatva kötnek kompromisszumot. Mert sokan úgy gondolják, hogy a gyermeknek csak követni kell, amit a felnőttek mondanak, miközben ezen apró kis lelkeknek is meg van a maguk fájdalma, gondja. Egymásért tenni hosszútávú befektetés, egy egészséges majdani felnőttért. Ezek a kötetek pont erre is jók a szórakoztatás mellett. Legyen az vers vagy mese, minden formában nagy segítséget nyújtanak.
Nagyon szerettem kézbe venni ezt a kiadványt, hiszen számos értékes és különleges verset olvashattam, ráadásul valóban elgondolkodtam általuk és nyugalomra leltem egy kis időre.
Ajánlom a könyvet az iskoláskorú gyermekeknek, főleg 10-12 év körül. A nyelvezet és tartalom szempontjából mindenképpen érdemes kézbe venni, de akár szülőkkel is egy remek program az olvasása. És egy nagy igazság:
„Utazzon a család mindig együtt!
Jó, ha az együttlét ízét megszeretjük.
Utazzon a család bent, a házban!
Jó magunkat megtalálni minden lázban.
Amennyiben kézbe vennéd a könyvet, megteheted, ha a Gutenberg Kiadó weboldalára ellátogatsz.
Írta: NiKy
Sok mesekönyv születik mostanában valamilyen témakör érzékenyítése címén, ahol az adott korosztály behatóbban megismerheti a tematikát és még jól is szórakozik közben. A mostani kötet is hasonló szándékkal íródott, mégis alapvetően különleges.
Mészöly Ágnes szerző nevét valószínű, hogy már nem kell bemutatnom, elvégre, aki olvas gyermek- vagy ifjúsági irodalmat, annak az írónő valamely alkotása már kezébe kerülhetett, hiszen az alkotó otthonosan mozog a kisebb és nagyobb olvasók világában egyaránt. Hogy csak egy-két példával éljek, ilyen a Levendula című mesesorozata vagy a Darwin-játszma című ifjúsági regénye.
Barni titkos barátai című mesekönyve 2022 egyik újdonsága, amely a Pagony Kiadó gondozásában jelent meg. A rajzokat ezúttal Horváth Ildi munkájának köszönhetjük, amelyek nagyon kedvessé és bájossá teszik a történetet.
Ez a mesekönyv egy csonka családban élő kisfiúról és édesanyjáról mesél. A könyvben nyolc mese található, amelyek egy csokorba szedve egy kilencedik történetté növik ki magukat.
Barni szomorúan tölti az óvodás napjait, hiszen egyre csak várja, hogy egy sötétkék Opel feltűnjön a láthatáron. Az autóban Apa ül és mióta elment, napról-napa egyre nehezebb. Anya délutánonként érkezik, de ha szomorú, a kapuban mindig kihúzza magát és elmosolyodik. Minden nap ugyanúgy telik és semmi sem változik.
Az anyuka mindent megpróbál, hogy felvidítsa kisfiát, de már semmi sem olyan, mint az után a bizonyos nap után. Vajon képes lesz-e egyedül felnevelni a kisfiát?
Egy napon furcsa rendetlenséget találnak az utcán. Mindenféle kidobott kacat hever a járda szélén. Barninak feltűnik egy doboz, amelyben két plüss állatka szólítja meg. A szürke színű egy elefánt féle, a barna pedig amolyan víziló féle (vagy fordítva).
A kezdeti morgolódás után a három kis lélek elválaszthatatlan lesz és sok közös kaland vár rájuk. Vajon miért olyan nehéz Apa nélkül minden? És vajon milyen kalandok várnak Bernire? Nos, ezekre a kérdésekre is megleled a választ, ha kézbe veszed a könyvet.
„-Tudod, aranyom, a csillogás az tovább él. Benned, meg az én emlékeimben. Hogy soha nem felejtjük el őket, ahogy ott lebegtek a vízben (…).”
Azt kell, hogy írjam nagyon meghatódtam ettől a könyvtől, mert sok olyan témát dolgoz fel, amelyre még jómagam is érzékenyen reagálok. Ilyen például egy szeretett személy elvesztése, a gyász feldolgozása, a társadalmi kirekesztettség érzése. Azt hiszem, hogy talán ezek miatt is éreztem úgy olvasásom folyamán, hogy egy különleges kötetet vehettem kézbe.
Barni személye nagyon sokrétű, hiszen teljesen érthető okokból reagál először nyűgösebben édesapja hiányára, majdan később az őt körülvevő személyekre, eseményekre. A későbbi nyitottsága egy nagyon szép feldolgozási folyamat eredménye, amely a külön szedett mesék által az olvasóban is szirmaira bontódik. Talán pont ezért is gondolom azt, hogy ha ebben a témakörben keresünk könyvet a kisebbeknek, akkor eme mesekötet tökéletes választásnak bizonyul majd.
Összességében jól szórakoztam, hiszen a komolysága ellenére könnyed és kedves. Jó volt a kisfiú szemszögén keresztül megismerni a világot, barátkozni és talán egyszer megtudom majd én is, hogy milyen lehet a „dinó a retymegek ellent” játszani.
Ajánlom a könyvet a kisebb olvasóknak és a szülőknek egyaránt. Mivel a mesék érzékenyítő hatással vannak, így az olvasás után érdemes lehet átbeszélni a történteket és esetleg kedvet kaptok ti is a „dinó a retymegek ellent” játékhoz, bármi is legyen az!
Amennyiben elolvasnád a könyvet, megteheted, ha a Pagony Kiadó weboldalára ellátogatsz.
Írta: NiKy
Alapvetően elsődlegesen a kortárs meseírókat azért kedvelem, mert képesek letűnt korokból is merítkezni írás előtt, és olyan eseményekből, régmúlt szokásokból is történetet kerekíteni, amelyeket mi már többnyire csak a könyvekből és jóesetben a nagyszüleinktől ismerhetünk meg. Ebben az esetben is egy ilyen mesekönyvről lesz szó, amelyet nagy élvezettel vettem kézbe.
Takács Viktória nevét jól ismerem, hiszen már két kötetét is olvastam az utóbbi években. Az első ilyen a Busó mese, a második pedig a Betlehemi mese volt. Míg az előbbit nagyon szerettem, addig az utóbbival volt némi problémám, de mindkettő kötet – ahogyan a mostani is – a Scolar Kiadó, Hagyományaink sorozatának tagjai. Jelenleg kilenc mese látott napvilágot, de remélhetőleg hamarosan érkezik a következő ilyen történet is. Erről itt tudhatsz meg többet.
A Szüreti mese 2021-ben jelent meg a fent említett kiadó gondozásában. Mint már sejthetitek a címéből is a szőlő szüreteléséről, annak különböző feldolgozásáról és a fiatalok hagyományokhoz való közelebbhozásáról szól ez a történet.
Több szempontból is nagyon fontosnak tartom ennek a sorozatnak a különböző könyveit, hiszen a mai fiatalok többsége már nem ismerheti ezeket a hagyományokat, és így játékos, szórakoztató formában felelevenedik a múltunk, őseink életének bizonyos szegmensei is.
Ráadásul képet kapunk arról, hogy mennyire könnyű és kényelmes életünk van ahhoz képest, ahogy szüleink és nagyszüleink nőttek fel és éltek.
„Ez a ferde kés a kacor, ezzel szedték a szőlőt. Ez a faragott edény pedig a cserpák, ezzel merték a mustot a tőtike nevű tölcséren át a hordóba – magyarázta okosan Dóri.”
Ez a sorozat rendkívül fontos a mai fiatalok kulturális örökségét tekintve is és pont ezért remélem, hogy minél többen kézbe fogják venni.
Ajánlom a könyvet minden fiatalnak kortól és nemtől függetlenül, mert a hagyományok tisztelete és ismerete gazdagítja a lelket és mindezt a családdal közösen megélve, akár egy remek közös program is lehet. Ráadásul, ha módotokban áll, ne ragadjatok le a könyvnél, hanem a megfelelő időszakban keressetek lehetőséget arra, hogy személyesen is felfedezhessétek a leírtakat.
Amennyiben polcodon szeretnéd tudni, nem kell mást tenned, mint a Scolar Kiadó weboldalára ellátogatni.
Írta: NiKy
Úgy látom, hogy az idei meseszériában egyre több olyan kötet lát napvilágot, amely valamilyen formában nevelőszándékot közvetít a kisebbek felé. A könyvek többnyire olyan üzeneteket hordoznak, amely könnyen érthető, játszva és szórakozva pille szárnyon ragadja meg a kisebbek figyelmét. A mostani mese is hasonló értékeket képvisel.
Paulik Móni immáron harmadik kötetét veheti kézbe az olvasó. A szerzőre jellemző a könnyen érthető szöveggel megfogalmazott mesék, amelyek pillanatok alatt megragadják korosztálytól függetlenül a figyelmet és játszva megtanítják az aktuális tematikát. Most sem lett ez másképpen, hiszen ebben a történetben megtanulhatják a gyermekek, hogy a NEM szó használata milyen hasznos és bizony mekkora szükség van rá.
A Szabad a nem című mesekönyv 2022 egyik újdonsága, amely a Csimota Kiadó gondozásában jelent meg. A kötet borítótervét és a belső illusztrációkat Szegedi Katalin rajzai ékesítik. Bár egy cseppet a 90-es években megjelent stílust idézte fel bennem a kötet, talán pont azért zártam olyan könnyen a szívembe.
A történet középpontjában egy kisfiú áll, akinek több szituáción keresztül kell megtapasztalnia, hogy kinek hol vannak a határai, beleértve a sajátjait is. A nem szó megfelelő használata elengedhetetlen a gyermek számára, hiszen nem kell mindent eltűrnie, ami zavarja, vagy bántja éppen. Természetesen társa is lesz ebben a kalandban, hű barátja, Manna, hiszen ez a kutyus kicsi kora óta mellette tölti a legtöbb időt. A vele való játék csupa móka és kacagás, kivéve akkor, mikor megjelenik az unokatesó, mert Manna valamiért eltűnik ilyenkor. Persze ennek fele se tréfa, de mégis mi lehet a gond? Nos, azt hiszem erre a kérdésre érdemes meglelni a választ… nem gondolod?
Valóban nagyon fontos témakört jár körbe ez az alig negyven oldalas mesekönyv. A NEM szó használata elengedhetetlen az egészséges gyermek lelki fejlődésének. Hiszen nem kell mindent eltűrni és a kedves visszautasítás olykor remek tapasztalatokat szül.
A mese több élethelyzeten keresztül taglalja a fent említett tematikát, amelyek bár gyorsan olvashatóak, mégis nagyon kellemes élményt nyújtanak.
Összességében hasznos könyvnek gondolom, amely értéket közvetít és egyben érzékenyítő is.
Ajánlom a könyvet a kisebb olvasóknak akár négy éves kortól, hiszen minél előbb megtanulja mindenki a helyes önkifejezés formáit, annál egészségesebb és magabiztosabb lesz a gyermek a későbbiekben!
Amennyiben elolvasnád a könyvet, nem kell mást tenned, mint a Csimota Kiadó weboldalára ellátogatnod!
Évek óta gyűjtöm azokat a mesekönyveket, amelyek valamely komolyabb tematikában érzékenyítő hatással íródtak. Többnyire a tanulási nehézséggel küzdő tanítványaim miatt kezdtem el, de később saját szenvedélyemmé vált. A mostani mesegyűjtemény is egy ilyen darab, amely jelen esetben némiképpen az alvást veszi górcső alá, ezen belül pedig a reggeli ébresztéshez ad játékos formában segítséget. Ráadásul a mesék sokkalta többről szólnak, mint csupán pár kitalált szituáció, hiszen a kedvesség és szeretet nyelvén szólítja meg a szülőket és gyermekeket egyaránt. Mielőtt részletesen is belemennék eme varázslatos kötet elemzésébe, szeretném megköszönni, hogy utazókönyvként kézbe vehettem. Köszönöm szépen!
Az Ébresztőmesék című mesekönyv 2021-ben a Könyvmentorok gondozásában jelent meg. A kötet számos értéket képvisel és bár önmagában is nagyon kedves, de igazán Paksi Veronika rajzaival válik tündérivé. Mivel nagyon szeretem az illusztrációkat, így külön is végig lapoztam a könyvet, ekkor döbbentem rá, hogy a képek különállóan is mesélnek.
A mesekönyv tizenhat mesét gyűjt egy csokor alá, amelyek a következők:
Mint látható igen változatos, rövid meséken keresztül vezet az út a reggeli vidám ébresztőhöz, amelyhez nem kell semmi más csak egy kedves, szeretetteljes lélek, aki játékos formában felolvassa és végrehajtja a feladatokat.
A történetek középpontjában Bíbor, egy ember gyermek és Mimó, egy kis kobold áll, akik együtt mókáznak. Mimó nagyon kedves kobold, akinek már igen korán kialakult tudása ahhoz, hogy segítse a szülőket a feladatok elvégzésében.
Bevallom őszintén, hogy én ezeket a meséket nem tudtam gyermekeken alkalmazni, de játszva meggyőztek arról, hogy a való életben is tökéletesen beváltják funkciójukat. Ráadásul személyes kedvenceimmé váltak az Erdő és a Bodobács című mesék, amelyek még az én szívemet is meglágyították.
Összességében értékes és hiánypótló kötetnek gondolom, amely nem csak a nehezen ébredő gyermekeknek, de a felnőtteknek is remek szórakozás egy-egy reggel vidám kezdéséhez.
Ajánlom a könyvet minden olyan szülőnek vagy éppen nagyszülőnek, aki szeretettel és vidámsággal szeretné megtölteni gyermeke napját, hiszen minden kezdet nehéz, és a gyöngéd törődésnél nincs csodálatosabb.
Babaróka kövecskéi 2022 egyik újdonsága, amely a Pagony Kiadó gondozásában került a könyvesboltok polcaira. Immáron, ahogy megszokhattuk, az illusztrációk ezúton is Egri Mónika munkáját dicsérik, amelyek hozzák a már elvárt színvonalat. A rajzok bájosak és kedvesek és pont ezért öröm külön miattuk is végiglapozni a könyvet.
Ebben a könyvben négy történet található, amelyek a következők:
- A hordozókendő
- A Kisdedóvó
- A járvány
- A kistesó
Az első mese A hordozókendő címet viseli, amely már valószínű sejteti az olvasóval, hogy egy kis féltékenységi jelenettel indul a történet. Babarókának hiányzik a testi közelség a szüleivel, de mióta Apróka megszületett egyre kevesebb idő jut rá és a kívánalmaira. Hogy Ő is kicsit jobban érezhesse magát, Apával kirándulni mennek, amely olyan izgalmakat hozott, amelyek egy derékfájást is eredményeztek. Hogy mi történik ezután? Nos, ezt majd kideríted, ha kézbe veszed a könyvet!
A második történet már komolyabb hangvételt vesz, hiszen Babarókának új közösségbe kell mennie. A Kisdedóvó nem olyan, mint a régi, megszokott környezet. Valahogy minden sokkal idegenebb és a szabályok is szigorúak. Vajon hogyan lesznek így barátai és mikor jön végre érte az anyukája?
A harmadik mese szintén komolyabb, ráadásul nagyon mai eseményeket dolgoz fel. A járvány elterjedésével egyre több állatcsalád kénytelen otthon maradni és egymás társaságában meglelni a napi rutin örömét. De mi van akkor, ha a munkát nem is olyan könnyű elvégezni, hiszen a gyermekek folyton „láb alatt” vannak és a család több figyelmet követel? Vajon a többi család hogyan éli meg ezeket a nehéz időszakokat?
Az utolsó részben pedig A kistesó kap főszerepet, hiszen Apróka igazán tüneményes. Különösen akkor, ha folyton Babaróka után koslat és bizony még a városépítést is megnehezíti. Vajon miért olyan nehéz a kicsikkel és mikor jönnek a szülők játszani?
„Szóval ezt jelenti a beilleszkedés. Hogy csinálja, amit mondanak neki, és egyedül játszik egész nap. És ez rendben van.”
Őszintén szólva régen olvastam ebből a sorozatból, talán legutóbb év eleje körül lehetett. Mégis úgy éreztem, hogy kicsit vissza kellett szokjak a történetbe.
Babaróka nagyon megfelel a korosztályának és pontosan úgy reagál a különböző helyzetekre, ahogy normális az ilyen korú gyermekeknél. Sajnos a szülőknek igen nehéz több csemetével élni a szürke hétköznapokat és pár éve még mi is megtapasztalhattuk, hogy milye a pandémia időszakában otthonról dolgozni, gyereket nevelni és ellátni a háztartást. Az intézményesített életnek is meg van a maga előnye, ámbár a kis róka esetében élesen észlelhető volt a társadalmi kirekesztettség egy bizonyos formája.
A szerző nagyon szépen vezette az olvasót a különböző konfliktusokon át a megoldásokig, vagy legalábbis gyengéd javaslattal szolgált a mesékben, hogyan is érdemes kezelni a hasonló helyzeteket. Bár cseppet furcsállottam a történetek valódiság alapját, mégis azt kell, hogy írjam, hogy nagyon értékesek a maguk nemében, hiszen felhívják mind a gyermekek, mind pedig a felnőttek figyelmét egyaránt. A szeretettel megírt történetek olyanok a család számára, mint a habkönnyű, meleg, ölelhető takaró, amelybe jó bevackolni magunkat és élvezni a puha lágyságot.
Azt hiszem most is nagyon kellemes élményt kaptam ezzel a négy mesével, hiszen a szórakoztatás mellett okító szándékot is felfedeztem, amely kedvességgel és szeretettel könnyen befogadható a gyermekeknek egyaránt.
Ajánlom esti mese gyanánt vagy egy kellemes hétvégi kikapcsolódásnak, hiszen a mesék nemcsak gyógyítanak, de remek szórakozást is nyújtanak. A szülőkkel való közös meseolvasásnál nincs is jobb a világon. Szeretettel ajánlom!
Amennyiben elolvasnád a könyvet, megteheted, ha a Pagony Kiadó weboldalára ellátogatsz.
Írta: NiKy
Nem is olyan régen egy kedves barátom lepett meg ezzel a kötettel, amely már címében is megmutatta egyediségét. Ez a történet már csak azért is eltér az átlag ifjúsági regényektől, mert nem az embert helyezi középpontjába, hanem bizony itt az állatok kapták a legfontosabb szerepet. De mitől lesz egy regény különleges? Talán attól, hogy olyan világban játszódik, ahova elvágyunk, vagy éppen ellenkezőleg, sőt meg merem kockáztatni, hogy szürreális érzést kelt a maga nemében. Persze ebben az esetben a fantázia legkülönlegesebb bugyrába csöppenünk két bátor szerencse nyuszi és egy csapat ádáz macsek miatt. Aztán fontos a cselekmény is, hiszen nem szeretünk unatkozni. Hogy itt mi történt, nos, erről kicsit később mesélek.
Adam Kline - Szökés Cilinderből című regénye 2021—ben jelent meg a Maxim Kiadó gondozásában. A borító két nyuszancsot mutat, akik bizony elég harciasak vagy mégsem? A borító képet és a kötetben megtalálható illusztrációkat is Brian Taylor készítette, aki határozottan terjeszti képei által a „cukiságkórt”, bárki, aki rájuk néz, elkapja. Tehát vigyázat, szemeket becsukni… mondom, hogy ne less!
De miről is szól ez a történet?
Adott egy világ, ahol a nyuszik és cicusok ádáz ellenségek – bár ez a valóságban is így van –, míg az előbbi a szerencse hozója, addig az utóbbi a balszerencse okozója. Bizony-bizony jól olvastátok. Ebben a történetben a macskák nem holmi doromboló kis szőrgombócok, de nem ám. Ebben a világban minden ember mellé rendelnek egy nyuszit és egy macsekot is, hogy az egyensúly fennmaradjon.
Ám, hogy ne csak ennyi legyen a csapásból, akarom írni az egyensúlyból, él egy nagy „bűvész”, akinek a cilindere egy másik dimenzióba vezet. A kalamajka ott kezdődik, mikor szegény hősünk beleesik. Hogy ez véletlen lenne? Ugyan ezt te sem gondolhatod komolyan… A cilinder túloldalán lévő torz dimenzióban a macskák uralkodnak és onnan nincs menekvés. Pedig kis nyuszinknak nagyon vissza kell térnie a való világba, hiszen a rábízott legényke ki van szolgáltatva a macskának. Vajon milyen kalandok várna eme állatkára és sikerül-e a terve vagy a cilinder fogságában marad örökre?
De, hogy ne rágd le a körmöd feleslegesen, annyit még elárulhatok neked, hogy az ember gyermek sem várakozik tétlen. Most sem jobb igaz? Mit is mondhatnék, hogy enyhítsem ezt a feszültséget… talán csak annyit, hogy vedd kézbe a könyvet!
„Ha valaki fáradtnak, gyengének érzi magát, vagy éppen teljesen reménytelennek, jó érzés tudni, hogy van egy erős barát a közelben. Ez kivétel nélkül, mindig javít a helyzeten. Legalább egy kicsit.”
Hogy őszinte legyek nem tudom mire számítottam, de nem erre az biztos. Annyira aranyos és mégis komor történetet olvastam, hogy a kettősség többször megzavart. Ugyanakkor nagyon sok üzenettel is szolgált a regény, amelytől nem mindig éreztem jól magam, mégis sok kedvességgel és igazsággal enyhítette a bennem felgyűlt feszültséget, izgalmat.
A sok üzenet közül számomra két témakör emelkedett ki: az egyik a barátság, a másik pedig a bátorság tematikája. E kettősség némiképpen összefonódik, de önmagukban is fontos és elgondolkodtató üzenettel szolgálnak. A barátság valami olyan különleges kapcsolat, amely igen kevés embernek adatik meg, ha valaki mégis olyan szerencsés, hogy igaz és hű barátra lelt, akkor meg kell becsülni és nem ereszteni. Ritka kincs világunkban is. A bártorság pedig bennünk rejlik, a szívünk legmélyén, hogy mikor félünk, akkor is merjünk előre menni, legyen bármilyen nehézség is előttünk. Ha ez a kettő a bírtokunkban van, akkor nagyon szerencsések vagyunk.
Karaktereink sokszor csetlenek és botlanak, ráadásul többször elgondolkodtatnak. Minden szereplőnek fontos értéke van a történetben, ráadásul nem mindig azt teszik, amit elvárnánk tőlük. A kalandok során sokat tanulnak önmagukról és egymásról és pont ezért remek karakterfejlődést tapasztalhatunk.
Cselekmények tekintetében egy perc nyugta sincs az olvasónak, hiszen pörögnek az események. Sokszor még fel sem fogtuk igazán, hogy éppen túl lettünk valamin, már jön a következő megoldandó feladat.
Nagyon szerettem egy bizonyos zenész útitársat, talán ő volt számomra a legviccesebb és egyben legkedvesebb is. Sokat tanulhatnánk tőle, bár az éneklés nem feltétlen tartozik ezek közé.
Összességében remekül szórakoztam, hiszen nevettem, izgultam és nem utolsó sorban elgondolkodtam a regényen.
Ajánlom a fiatalságnak, vagy éppen a magukat fiatalnak valló felnőtteknek egyaránt, a kalandhoz nem kell túl sok minden. Elég egy tarisznya, némi élelem és itóka, de legfőképpen egy bátor szív. Kellemes utat kívánok Nektek!
Amennyiben belevágnál ebbe a kalandba, megteheted, ha a Maxim Kiadó weboldalára ellátogatsz.
Írta: NiKy
Azt hiszem, hogy most egy nagyon szokatlan értékelést fogok írni, ugyanis ez a történet maga az őrület, pedig kivételesen komolyan álltam neki az olvasásnak, de rá kellett, hogy döbbenjek felesleges volt. Már az első sorától kezdve megadta az alaphangulatot és szerencsére ez az érzés végig kísért az utolsó mondatig. Hogy miről is van szó igazából? Nos, ezt fedezzük most fel együtt, hátha a bejegyzés végére rájövünk, nem igaz?
Dér Adrienn szerző nevét még 2019-ben a szívembe zártam, elvégre akkor debütáló A kaszabmanó című kötetével elérte nálam, hogy rögtön első olvasásom után kedvenc könyveim egyikeként gondoljak rá. Ez az érzés azóta is töretlen, bár az is igaz, hogy nem vettem kézbe újra ezt az alkotását. Idén mindenképpen el akartam olvasni Egy jeti lakik a pincénkben című meseregényét, amely 2021-ben jelent meg a Cerkabella Kiadó gondozásában.
Az illusztrációk is megérik a maguk „pénzét” ugyanis, ha külön végig lapozzuk és megnézzük őket, akkor megérthetjük, hogy milyen sokat is tesznek hozzá ehhez az amúgy sem szokványos történethez. Ráadásul Maros Krisztina rajzai egyediek és humorban gazdagok.
A mese kezdetben egy kis család életébe enged betekintést, amikor is Apa, Anya és a két gyermek vacsorázik éppen. Kati imádja a kakaót a vacsora mellett fogyasztani, így feltett szándéka ezt a szokását ma este is követni, ám, -mint az utóbbi időben többször is előfordult – egy csepp tej sem maradt a dobozban. Anya szerint ez érthetetlen, elvége nincs egy hete, hogy vett egy kartonnal és biztos Apa lopakodik ki éjszakánként, és issza meg a gyerek elől. Apa mélységesen fel van háborodva, hogy Ő aztán biztosan nem tenne ilyet, hiszen az tény, hogy éjjelente kioson, de Ő csak a megmaradt süteményt fogyasztja el. No, ennek fele se tréfa, mert ha se Apa, se a gyerekek nem tudják, hogy hogyan fogyott el a tej, akkor bizony valaki az éj leple alatt lopja az italt. Természetesen ezt ki kell deríteni, hiszen nem maradhatunk eme édes nedű nélkül.
Ahogy várni lehet, egy csellel élve a Jeti lebukik még akkor este és innen indul igazán a kalamajka, mert mégsem teljesen normális, hogy egy ilyen élőlény van a ház pincéjében, nem igaz? Ha most azt válaszolod erre kedves olvasó, hogy igen, akkor megnyugodhatsz, minden rendben veled, de ha nem a feleleted, akkor sürgősen gondolkodj el azon, te hogyan élnéd át az adott helyzetet! Na, ugye, hogy igazam van! Ez az eset több mint különös. Gyere, fedezzük fel együtt, hogy mi is történt valójában. Egy biztos, bármilyen furcsaságot is fogsz tapasztalni, sem megerősíteni, sem megcáfolni nem áll módomban, de azt elmondhatom, hogy itt a józanész nem fog segíteni, de nem ám!
„Denevérek, már megint? –sóhajtott fel apa. – Vajon az ő harapásuktól Batmanné vagy vámpírrá változnék? Jól jönne egy Batmobil.”
Azt hiszem, hogy ezek után senkinek sem fogok meglepetést okozni azzal a kijelentésemmel, hogy én bár imádom a tejet, de nem szeretnék osztozni egy jetivel. Mert bizony azt a mennyiséget, ami eme különleges lénynek a torkán lefolyt a mese végéig, egy egész kecske farm sem tudná kielégíteni és ezt biztosan állíthatom. Ráadásul nem jól viselem a bolhákat, szerintem ez is érthető, nem gondolod?
Viccet félretéve azt hiszem, hogy nagyon nagy szükségem volt erre a fergeteges utazásra. Nemcsak kalandoztam, de nyomoztam is, megismertem több különleges ügyosztályt is, akik titkosabbak, mint az FBI. Megértettem, hogy a kalózoknak még a fadeszkák is kincset érhetnek és bizony a kecske is képes megsértődni. Azért, ezekhez az információkhoz, eme meseregény nélkül nehezen jutottam volna hozzá és ezt nagyon tudom értékelni.
Imádtam ezt a kis családot, de a kedvenc karakterem anya volt, hiszen a józanságát ő mindig megőrizte. Igaz, nem igazán értettem, hogy tudott hozzámenni Apához, de ez persze nem a történet része.
Összességében elmondhatom, hogy sokat nevettem, kalandoztam, eltévedtem és még a tej iránti szeretetem is elmélyült. Ez pedig azt jelenti, hogy újabb kedvencet üdvözölhetek és egy saját példányra van mielőbb szükségem.
Ajánlom a könyvet mindenkinek kortól és nemtől függetlenül, hiszen a mesék attól különlegesek, hogy bárkinek szólhatnak. Csak ki kell nyitnod a lelked ablakát és a legszebb történetekkel leszel gazdagabb! Ebben az esetben viszont igaz az is, hogy sem megerősíteni, sem megcáfolni nem áll módomban! Jetire fel!
Ha mégis belevágnál ebbe a kalandba, akkor javaslom, hogy előbb a Cerkabella Kiadó webshopjában kezd ezt a kutatást, mégpedig azzal, hogy veszel egy saját példányt a könyvből. Hidd el, hogy megéri!
Írta: NiKy
De nézzük is, hogy miről szól ez a történet.
Adott egy „átlagos” öttagú család, apa, anya és a három gyermek. A Kovalcsik családról sok mindent el lehet mondani, hiszen az apa folyton kockás inget visel, picit kopaszodik és kissé tudományőrült, az anya rajong a jógáért, bár az is igaz, hogy a különböző pózokat még gyakorolnia kell, és persze ne feledkezzünk meg a Hogyan legyünk nyugodtak? című könyvről sem, amit akkor olvas, ha azt hiszi, hogy a család tagjai nem látják. Nagy büszkesége kertje és persze a családja némiképpen… A família gyermekei pedig: a legkisebb 5 éves forma Dóri kissé hisztis, a 9 éves Jenci, aki nem tud felnézni a bátyjára, és ha már róla van szó, a Nagy T-nek nevezett aktuális törzsfőnök, aki 13 éves és idegesítik a testvérei. Ezek után úgy gondolom, hogy nem fogok senkit sem ledöbenteni azzal a ténnyel, hogy egyik reggel szokványos dologra ébrednek. Elvégre nem hiszem azt, hogy normális, ha a kertünk helyére egy dzsungel nő vagy mégis? A család a kezdeti meglepődése után megtanul idegenekkel barátkozni, más univerzumokban létezni és még bizony a történelmi múltból is lesz „szerencséjük” kockás játékot játszani. Remélem ti is érzitek, hogy milyen „hétköznapi” minden. Vajon mi történhetett? És már soha nem lesz semmi sem a régi? Nos, ezek csak apró kérdések, higgyétek el, hogy nektek sokkal több és fontosabb fog eszetekbe jutni!
„(…) adni jó, ugye? … az nagyon fontos. Mert a barátság jele. És mi barátságosak vagyunk. Ugye?”
Azt hiszem ez maga volt az őrület, elvégre ennyi bolondságot rég nem olvastam. Először egy dzsungelben kötöttem ki, aztán egy másik univerzumban, majd hirtelen valóra váltak az álmaim, míg egyszer csak a történelemben kockáztam éppen, óh, és egy jósnőt már ne is emlegessek. Most őszintén, ennyi helyszínt és eseményt felfogni sem volt időm, nemhogy rögtön reagálni bármire. Na és persze a családtagok is, mégis, hogy lehet helytállni ilyen esetekben? Nem tudtam eldönteni, hogy sajnáljam őket, vagy inkább nevessek az egészen. Ráadásul félve mesélem el most is nektek, a végén még azt hiszitek, hogy hallucinálok… pedig esküszöm nem.
Imádtam ezt a történetet, hiszen eredeti volt, energiával telt és rendkívül vicces. Kedvenc karaktereim az anya, hiszen minden helyzetben feltalálta magát és a narrátor természetesen.
Azt hiszem. hogy elmondhatom ez maga volt az őrület és lehet, hogy én is becsavarodtam közben. Elvégre ki képes felfogni ezt a sok – sok mindent. Te igen? Szerencsés vagy mondhatom, én már nem úsztam meg ilyen könnyen.
„-Meg kell találni a biztos pontokat a sok bizonytalan pont között. Ha találsz egyet-kettőt, akkor nincs semmi gond, igaz?”
Összességében remekül szórakoztam, sokat nevettem és bizony még el is gondolkodtam, hogy vajon velem minden rendben van-e éppen.
Ajánlom kortól és nemtől függetlenül, mert bár tudom, hogy a fiatal olvasóknak íródott, mégis úgy gondolom, hogy mindenkinek jár egy kis őrület. Elvégre kinek mi a normális, nem igaz?
Amennyiben belemerülnél ebben a kavalkádba, csak annyit kell tenned, hogy a Pagony Kiadó weboldalára ellátogatsz.
Írta: NiKy
Mindig is vonzódtam a misztikus varázslényekhez, hiszen már gyermekként nagy rajongója voltam a sárkányoknak, tündéknek és más izgalmas élőlényeknek a fantázia birodalmában. Az egyetlen, akivel nem tudtam mit kezdeni sokáig, az a boszorkány volt. Természetesen engem is a Jancsi és Juliska meséje ringatott sokszor álomba, bár félelem helyet dühös voltam. És tulajdonképpen minden alkalommal ezt éreztem, amikor a fent említett hölgyeményekkel találkoztam valamilyen formában. Felnőtt fejjel kissé másképpen látom már őket, hiszen a boszik iránti megvetésem nagy rajongássá változott. A történelmi hiedelmek, mondák és történetek sok gyalázatos eseményt szültek és valahogy úgy éreztem sokkal több van bennük, mint elsőre hittem. Azt gondolom, hogy jó vagy gonosz boszorka lehet bárki, csak el kell dönteni, hogy ki melyik oldalhoz tartozik igazán. Ennek a pár mondatnak csupán annyi szándéka volt, hogy rámutassak, miért is rajongok ennyire egy kis boszorkányságért.
Pedro Manas - Telihold klub című meséje 2022 egyik újdonsága, amelyet a Carta Teen Kiadó gondozásának köszönhetünk, ráadásul az Anna Kadabra sorozat első része. A könyv illusztrációit David Sierra Listón készítette, amelyek nagyon bájossá tették az alapjaiban is izgalmas történetet.
Ez a mese – ahogy már lenni szokott – egy apró leányka és családja zűrös napjával kezdődik. Ugyanis Anna szülei megvalósítani készülnek egy közös álmukat: családi cukrászdát nyitnak. Ennek persze az az ára, hogy a régi otthonukat egy másik kisvárosi életre cserélik, hiszen ott találták meg a számukra ideális ingatlant. Anna nem akar elköltözni és otthagyni az iskoláját, barátait. De a szülők hajthatatlansága végül győzedelmeskedik. Egy nehéz sóhajjal, némi daccal és egy cipőbe bújtatott cicával kerekednek útra. A leányka első benyomása új otthonáról nem túl fényes, hiszen az épület cseppet romos állapota nem igazán vonzó egy ifjú hölgy számára.
Az első iskolai nap sem sikerül valami kellemesen, hiszen rögtön tanulószobára kell mennie, egy furcsa és szerencsétlen baleset folytán. Mi jöhet még ezek után? Nos, ez a kis kellemetlenség elindítja Annát egy olyan ösvényen, amelynek útját még ki kell taposni. Számos kaland és feladat vár rá! Hogy mik ezek? Igazán nem árulhatom el, de annyit elmondhatok, hogy varázslatos élményben lesz részed!
„A szobám olyan volt, mint a ház többi része. Szűk és sötét, a falait pedig szörnyű tapéta fedte. Olyan ósdi volt és csúnya, hogy biztosan Napóleon választotta lekapcsolt villanynál.”
Hogy őszinte legyek, úgy érzem magam, mintha valaki elvarázsolt volna. Talán a könyv tette? Bárki is volt, csak dicséret jár érte. Nagyon tetszett a mese és imádtam Anna bőrébe bújni.
Minden kezdet nehéz tartja a mondás és ez bizony igaz volt kis hősnőnk életére is. Beilleszkedni egy új közösségbe nagyon kellemetlen, hiszen egyedül kell feltalálni magunkat. De szerencsére a rossz jóra is fordulhat és Anna erről sokat mesélhetne.
Nagyon szerettem olvasni, mert cseppet humoros, rendkívül egyedi és kalandos történetet vehettem kézbe általa. Ráadásul egy olyan napomat tette jobbá, amikor nagyon szomorú voltam.
Összességében egy igazán kedves első könyvet vehettem kézbe, amely arra pont elegendő volt, hogy felkeltse az érdeklődésemet a további kötetek iránt.
Ajánlom minden olyan olvasni szerető léleknek, aki nem fél az árnyékától, szereti a kalandokat és hisz a varázslatos lények világában. Hisz a csoda bennünk létezik, csak ki kell tárnunk képzeletünk ablakát!
Gyere és olvasd el ezt a könyvet, amelyért csak annyit kell tenned, hogy a Carta Teen Kiadó weboldalára ellátogatsz.
Írta: NiKy
Történetünk szokatlan módon, egy különleges helyen játszódik, a Tündérfürt utca 12. szám alatt található lakatlan malomban. Ez a hely hosszú évek óta üresen áll, de a köré font hiedelmek igazi élettel töltik meg. Sokan úgy tartják, hogy az épületet tündérek lakják, akik a bátorságukat összeszedő fiatalok kívánságait teljesítik.
Egy szép őszi napon egy sárga csizmás fiatal hölgyemény indul el a malom irányába, amely rögtön felkelti Szilágyi Filkó figyelmét. Filkó és Kelemen nem messze laknak a fent említett csodás épülettől és alig várják, hogy megismerhessék a titkokat.
Berti édesapjával kettesben költözik be a kissé romos állapotban lévő épületbe. Berti és a két fiú hamarosan jó barátságot köt, és együtt kezdenek el nyomozni a titokzatos tündérek után. Vajon mi köze van ehhez egy Norbert nevű kecskének és egy póknak? És vajon mit takar az Anyacsalogató hadművelet igazán?
A fenti idézetet azért választottam, mert ezt a jelenetet, ha tízszer nem olvastam el, akkor egyszer sem, és még most is könnyesre nevetem magam. Annyira aranyos, hogy nem találom rá a megfelelő szavakat. És, ha már a humorról írok, az egész történet egy hatalmas szeretetgombóc, amelyet áthatnak a viccesebbnél viccesebb események. Nem tudtam betelni velük és őszinte leszek a könyvet is kétszer olvastam emiatt el.
A mese egyébként több fontos üzenettel is szolgál olvasójának. Többek között megtanít arra minket, hogy nem elég kívánni, hanem ezekért komolyan tenni is kell. A kitartó munkának gyümölcse kívánságunk lesz. A másik fontos, pedig a szeretet ereje többek között. De tudjátok mit, fedezzétek fel magatok ezeket, hiszen a nyomozás is fontos része az olvasási élménynek!
Amennyiben elolvasnád a könyvet, megteheted, ha a Napkút Kiadó oldalára ellátogatsz.
Írta: NiKy
Azt hiszem, hogy nem én vagyok az egyetlen olyan felnőtt, aki, ha meghallja vagy látja valahol Romhányi József szerző nevét, akkor széles vigyorral az arcán jókedve támad. Velem sem történt ez másképpen, hiszen amikor tavaly a Móra Kiadó jóvoltából ismételten megjelent Doktor Bubó című könyve, alig vártam, hogy kézbe vehessem. Ezt külön köszönöm a kiadónak és azt is, hogy egy saját példánnyal rendelkezhetem. Köszönöm szépen!
A fent említett úriembert (1921. március 8. - 1983. május 7.) úgy gondolom, hogy nem kell bemutatnom, de ha mégis akad olyan delikvens, akinek nincsen legalább egy jó emléke róla, akkor annyit elárulhatok, hogy számos mesét köszönhetünk neki, ilyen pl. a Mézga Aladár különös kalandjai vagy Misi meséi is többek között. A szerzőről itt tudhatsz meg többet.
Romhányi József – Doktor Bubó című mesekötete immáron többszörös utánnyomást megélve először 1979-ben, majd jelen esetben 2021-ben jelent meg a Móra Kiadó gondozásában. Az illusztrációkat minden esetben Ternovszky Béla kiváló munkájának köszönhetünk, ami személyes kedvenceim egyike.
Ebben a történetben egy különleges Bagoly életébe pillanathatunk be, akiről köztudott, hogy a lélek nagy ismerője és minden baj gyógyítója is egyben. Hű társa – és távoli csodálója – Ursula, a medvehölgy, aki asszisztensi feladatokat lát el a doktor úr mellett. Valamint többszöri visszatérő karakterünk, a kissé nyers modorú Sólyom csőrmester. E három különleges karakternek köszönhetően már biztosak lehetünk a fergeteges szórakozásban, elvégre a humorban gazdag események még egy kis pikantériát is kapnak a bagolydoktor által hűen kedvelt elme-belgyógyász professzora bölcseleteivel meghintve.
„Sohasem szabad a lázat annyira csillapítani, hogy a páciens kihűljön…”
Nyolc történetet olvashatunk a könyvben, amelyből egy a doktor életébe enged némi bepillantást, a maradék hét pedig egy-egy kezelést mesél el. Van, itt kérem minden, amivel egy jó orvos találkozhat munkássága folyamán, többek között egy dühöngő, disznóságoktól sem mentes malac család, némi abszurd erdei kalandok és természetesen a jól bevált szóviccek összessége. Hát nem csodálatos?
„A doktor nem látta értelmét, hogy azonnal beavatkozzék. Sejtette, hogy egy ittas állapotban lévő, részeg disznót nem lehet a józan értelemre ható, szelíd meggyőzés eszközeivel azonnal jó útra téríteni. Úgy határozott hát, hogy előbb körülnéz az ólja táján, megismerkedik életkörülményeivel. Sok esetben ugyanis a garázda bűnök melegágya a családi alom körül keresendő.”
Azt hiszem cseppet elragadtattam magam, amikor becsuktam a könyvet, de eldöntöttem, hogy ami létezi mesefilm erről a becses bagolydoktorról, azt meg kell néznem ismételten. Persze ez a szándékom még most is él, csak időhiányában némiképpen nehezen kivitelezhető, de idővel bízom benne, hogy sikerülni fog.
A mese csodálatos, mondanom sem kell, elvégre minden kezelés megérte a maga tanulságát és szem nem maradt szárazon sem a történetben, sem általam. Imádtam a különböző koreseteket, a kezelési terveket és minden olyan „apró” problémát, ami fellépett a folyamat kivitelezése közben.
Nem hiába vannak jó emlékeim erről a csoda dokiról és csak remélem, hogy az utódaink is megismerik és szeretni fogják ezt a különleges élőlényt.
Ajánlom kortól és nemtől függetlenül, mert Doktor Bubó mindenkinek tud újdonságot és szórakozást biztosítani és legalább egy bajára gyógymódot felírni.
Amennyiben elolvasnád a könyvet, megteheted, ha a Móra Kiadó weboldalára ellátogatsz.
Írta: NiKy
Ebben a történetben megismerkedünk egy kisfiúval, Levivel, akinek nem túl rózsás kezdetben a kedve. Sajnos a nyár nem úgy alakult, ahogy eltervezte, hiszen kettesben kell töltenie édesapjával. Levi anyukája ugyanis kutató és egy csodás lehetőséggel élve éppen az űrben végzi nem mindennapi munkáját. Levi tisztában van azzal, hogy mennyire kivételes helyzetben van, de a meleg, puha anyai ölelés hiánya nagyon nehézzé teszi ezt az időszakot. Végül édesapjával felkerekedve Zebegénybe utaznak, a régi családi házba, hogy az ott töltött idő alatt feltöltekezzenek élményekkel és emlékekkel. Ráadásul előkerül egy titokzatos levél is, ami bár nem szokatlan, mégis ebben az esetben különleges. Vajon sikerül-e Levinek feloldódnia? És miért is olyan fontos a Posta? Nos, ezekre nem felelhetek, de hidd el, hogy megéri elolvasni a könyvet.
„– Rengeteg titkot rejt ám egy régi épület!”
Számomra ismételten nagyon kellemes csalódást okozott a szerző. Annyi formában olvastam már tőle, hogy felsorolni sem tudom, mégis minden alkalommal, egy csodával ér fel munkája. Ez a képzelete gazdagságának és a témaköröknek is köszönhető természetesen.
Jelen esetben egy kedves kisfiú kalandját olvashattam, amiben nagyon sok szeretetre és egy csipetnyi tudományra lelte. Kell ennél több?
A mesekönyv már olyan gyermekeknek szól, akik tudnak egybefüggően, akár hosszabb mondatokat is elolvasni, mégis szükséges a gyakorlás. Itt is fellelhetőek a kiemelt, szótagolt szavak. A szöveg könnyen követhető és érthető, így aki pusztán szórakozásból veszi kézbe, annak is felhőtlen élményekben lehet része.
És egyben hálás is vagyok cseppet ennek a mesének, hiszen egy komoly szakmát is bemutat, ráadásul pozitív oldaláról, ami manapság ritka és értékes.
Amennyiben szívesen kézbe vennéd a mesét, megteheted, ha a Móra Kiadó weboldalára ellátogatsz.
Manapság egyre több olyan könyv lát napvilágot, amely valamely formában segíti a kisebb gyermekeket, hiszen, mint már sokszor említettem, szórakozva jó tanulni. A mostani könyvünk is egy ilyen célból íródott, amelyben szavakat szótagolni, szókincseket gyűjteni és egy sor érdekes kalandot átélni hivatott az olvasó.
Ez a történet egy hatalmas kalandról mesél, ahol két kis lurkó úgy dönt, hogy megleli Nagymaros aranyát. Ehhez nem kell mást tenniük, mint a környéken kincsvadászatra indulni, hogy még vacsora előtt megleljék. Járnak kertben, tóparton, sőt erdőn-mezőn át, találkoznak kedves „boszorkánnyal”, nagyothalló horgásszal és a rímek őrével is. Vajon sikerül-e meglelniük ezt a hatalmas kincset? És mi történik akkor, ha az mindenkinek más jelent?
Azt gondolom, hogy egy gyerekkönyv elsődlegesen akkor jó, ha szórakoztat, tanít és elgondolkodtat. Ez a bűvös hármas adja meg igazán a játszva tanulás eredményességét. Ennek a történetnek számos előnye mellett erőssége a kedvesség és a kis főhősök jó cselekedetei általi tanítás is.
Összességében egy kedves és hasznos mesét vehettem kézbe, ahol a történet szórakoztat, a kötet végén lévő feladatok pedig segítenek a fejlődésben.
Ajánlom a könyvet minden olyan gyermeknek, aki már ismeri a betűket és szívesen kalandozik a szavak erdejében. Ráadásul egy remek délutáni időtöltés a szülőkkel egyetemben. És ne feledjétek a kaland csak akkor jó, ha az egész család részt vesz benne.
Vannak bizonyos történetek, amelyek bár messze sem az én korosztályomnak íródtak mégis a szívem csücskei és bármikor szívesen olvasom őket. Bogyó és Babóca mesesorozatát valószínűleg nem kell lassan bemutatnom, elvégre akár gyermek vagy, akár szülő, találkoztál már valamilyen módon ezzel a csodálatos mesevilággal, amely sok kis apró bogár kalandjait meséli el. Bevallom őszintén én 2019-ben ismerkedtem meg először ezzel a különleges világgal, amelyért azóta is töretlen rajongok és bár tudom, hogy több kötetét nem vettem még kézbe, azt biztosan kijelenthetem, hogy az egyik legkedvesebb meséim egyike.
Mostanában egyre nagyobb keletje van azon mesekönyveknek, ahol a szerző valamely érzelmet állít témájának középpontjába. Ezek többnyire fontosak, az életben is sokszor tapasztalhatóak, ezzel is segítve a gyermek emocionális fejlődését. A mostani mese is hasonló témakört vett célba, még pedig az anyai szeretet mibenlétét és annak mélyebb elemzését.
Lengyel Orsolya írónő nevét valószínűleg a mesekedvelőknek egyre kevésbé kell bemutatni, hiszen számos kötet szerzője és szerkesztője egyaránt. A mostani meséje a Szeretlek, kicsim! címet kapta és 2021-ben jelent meg a Roland Toys Kiadó gondozásában.
Szokásomhoz híven először az illusztrációkat csodáltam meg, amelyeket jelen esetben Ráduly Csaba munkásságának köszönhetünk. A rajzok bájosak és rendkívül kedvesek, így érdemes külön is megtekinteni őket.
Mint már gondolom, hogy sejtitek, a történet az anyai szeretet veszi górcső alá, ahol különböző állatok segítségével, mélyebb kérdésekre kapunk választ. Ilyen például az értékelésem elején szereplő idézet is. De megtudhatjuk a választ arra is, hogy vajon egy anya szeretete megmarad-e, ha kistestvér születik és akkor is szerethető-e a gyermek, ha nem éppen megfelelően viselkedik.
„– Kicsim, a szeretetem olyan, mint a langyos nyári szellő, nem láthatod, csak érzed, csendben átölel, füledbe súg, ringat, körülvesz.”
Úgy gondolom, hogy erről a témáról nem lehet eleget beszélni, hiszen minden gyermekben felmerülhet a kérdés, vajon mennyire is szerethető.
Egyetlen aprócska negatívumot tudok felhozni, mégpedig a kérdések mélységét illetően, ugyanis egy ilyen korú gyermek nem biztos, hogy érdeklődik, a szeretet elhelyezkedéséről stb. Természetesen nem ezen van a főhangsúly, de ezt úgy éreztem kissé szélsőséges megemlíteni a korosztály tekintetében.
Összességében egy kellemes kikapcsolódás volt a mese.
Ajánlom a könyvet egy családias mesedélutánra, ahol játékos formában egy mélyebb beszélgetés csodákat tehet. Hiszen ne feledjétek a kedvességnél és türelemnél már csak a szeretet ereje a legnagyobb.
Várszegi Adél - Zümmögés erdőn-mezőn című mesekönyve 2021-ben jelent meg a Boook Kiadó gondozásában. A több történetből álló mesecsokor szálai szépen illeszkednek egymáshoz, így tulajdonképpen egy egész mesévé állnak össze az olvasó számára. Ráadásul Szert-Szabó Dorottya bájos illusztrációinak köszönhetően, egy igazán kellemes és felemelő élmény kézbe venni a könyvet.
A mese két főhőse Bolyhos, a kis méh és Szofi, az emberlány. E két tüneményes lélek barátságának köszönhetően bontakozik ki a szemünk előtt a méhek bonyolult, de annál csodálatosabb világa. Megtudhatjuk, hogyan készül a méz, mit csinálnak ezen apró lények télen, mi az méhpempő, milyen feladatokat látnak el a kaptár lakói és sorolhatnám. Nagyon sok kérdésre választ lelünk olvasásunk közben és a rengeteg információt egy csipetnyi humorral fűszerezve, szinte észrevétlen fogadjuk be.
Számomra mindig is érdekes volt ez a világ, hiszen nagyon szeretem a mézet és a kis méhektől bár néhol tartok, mégis csodálattal szemlélem életüket. Nagyon szerettem Bolyhos meséit olvasni, hiszen rendkívül sokrétű és igazán aranyos történeteken keresztül adja át tudását.
„– A méhek többféleképpen is beszélgetnek egymással, s ennek egyik legjobb módja a feromonokkal történik: mikor a méhek illatanyagokkal üzennek egymásnak. Olyasmi ez, mint egy illatos újság, amiből kiolvassák a fontos információkat. Mindegyik feromon más üzenetet küld. Az anya így irányítja a dolgozókat, de a dolgozók is ezzel jeleznek, például van olyan feromon, ami abban segít, hogy az elkóborolt méhecskék hazataláljanak a kaptárba. Veszélyre is figyelmeztethetnek ily módon. De még az álcák és a bábok is feromonokkal jeleznek a dajkaméheknek.”
Összességében egy hiánypótló könyvet vehettem kézbe, amely arra hivatott, hogy szórakoztatva hívja fel a figyelmet ezen különleges lényekre, akik nélkül zord világot élnénk.
Történetünk főhősei most a Nagylapály család, akikről sok érdekességet megtudhatsz, ha kézbe veszed a könyvet. Többek között fény derül a család szerteágazó rokoni kapcsolatára, az eltérő vezetéknév összeférhetőségére és természetesen egy izgalmas játékra is, ami elősegíti a hangulat kedvező alakulását. Hát nem izgalmas? Játékra fel!
Nagyon jól szórakoztam olvasásom folyamán, mert a humorban gazdag történet egy sor olyan emléket hozott bennem felszínre, amiről azt gondoltam, hogy a múlt fátyla eltakart. De ahogy haladtam előre tulajdonképpen sorról sorra fedeztem fel a múltam apró rejtelmeit és értettem meg, hogy mennyire is hasonlóan vélekedtem anno a saját családi rokonságomról. Rendkívül murisnak gondolom, hiszen gyermekként annyi mindent másképpen látunk és ezáltal vélekedünk a világról.
Összességében remekül szórakoztam és biztos, hogy követni fogom Rozmaring és Tarack kalandjait.
Ajánlom a könyvet a fiatalabb olvasóknak, akik még most ismerkednek a felmenőikkel, de azok is jól szórakozhatnak, akik csak egy bájos és vidám mesére vágynak. Rokonságra fel!
Amennyiben elolvasnád a könyvet, megteheted, ha a Móra Kiadó oldalára ellátogatsz.
Írta: NiKy
A karácsony sokunk számára a csillogást, a meleg otthont, a család szeretetét és sok – sok ajándékot jelenti. De elfelejtjük, hogy számos ember számára nem adatnak meg ezek a körülmények, legtöbbször egyik sem. De mi van akkor, ha egy kicsi lányt nem hagy nyugodni egy koldussal történt esetlen kalamajka? Ezt a kérdést is járja körbe a mostani meseregény. Persze sok másról is szól, ezért fontos, hogy nyitott szívvel álljunk neki az olvasásának.
Zágoni Balázs író nevével immáron harmadszorra volt szerencsém találkozni, hiszen ifjúsági irodalom terén egy többszerzős alkotóról van szó. Többek között tőle olvashattam a Fekete fény disztópikus sorozatát, amelyben már felfedezhettem kiváló történetvezetését és érdekes fantázia világát is az alkotónak. Most egy olyan mesét kaptam, amely elvezetett a társadalom legzordabb szegmenseibe, mégis a végére felmelegedett a lelkem és ezer színben ragyogott.
Ami számomra felemelő és talán majdnem mindig ezzel kezdem az olvasást, hogy górcső alá veszem a rajzokat, hiszen ettől kap egy keretet a legtöbb történet és nagyon nem mindegy, hogy miképpen is hatnak az olvasóra. Most Szabó-Nyulász Melinda vidám, de annál izgalmasabb illusztrációival találkoztam és bizony el kell ismernem, hogy ismét derűs, de nagyon lényegretörő képeket álmodott meg a számunkra. Imádtam olvasás közben nézegetni és sokszor felkacagtam.
Adott egy család, ahol évről évre cirkuszokba és veszekedésekbe torkollik a karácsony előtti időszak. A tennivaló csak nő, szinte sosincs vége, de munka mellett nem igazán könnyű jól beosztani az időt és a feladatokat. Különösen akkor, ha három eltérő korosztályú gyermek van otthon és egy vállalkozó férj, akire igen csak keveset lehet terhelni.
Ennek a családnak a középső leánykája, Emma, egy csupaszív, derűs kislány, aki úgy dönt, hogy többé nem lesz veszekedés és sértődés, ő bizony egy kalendárium formájában megreformálja a tennivalókat és mindennapra – az egész családra lebontva – kiosztja a feladatokat. Ez egészen jól működik, míg nem egyik nap egy nem kívánt „megörökölt” elfoglaltságot követve egy koldusba botlik. A kezdetleges ellenszenv és egy rosszul visszaadott apró egy egész sor kalamajkát eredményez, ami maga az őrület. Vajon mi lesz ebből, mikor még nincs karácsonyfa, az isler fele eltűnt és apuka háta is meghúzódott? Ráadásul az angyal túl van terhelve és már semmi sem olyan, mint lennie kellene? Ezekre a kérdésekre biztosan választ fogsz találni, de ha még sem, ne légy elszontyolodva, hiszen az ünnepek előtti időszak maga az őrület, még egy kavarodás igazán beleférhet. Vagy nem?
Szubjektív meglátásom szerint a szerző nagyon magasra helyezte azt a bizonyos mércét, hiszen ebben a történetben nem csak arról olvashatunk, hogy mennyire fontos az ünnepi időszak jól szervezetsége, hanem az emberségességről, a család erejérről és az empátia hatalmasságáról is mesél.
Az író párhuzamot állít két család között, hiszen az egyik esetében a „megszokott” mederben telnek a napok, míg a másik oldalon a nélkülözés fátyla borítja be a nappalok és éjszakák időszakát.
Nagyon szerettem Emma bőrébe bújni és ismételten átélni az őrület minden percét. Szíve minden dobbanását magaménak éreztem és a gondolatait is sajátjaimként hallottam a fejemben. És végül megértettem, hogy bennem is ott egy kislány, aki pontosan érti, mit miért tesz, mert a törődés és összetartás a legfontosabbak egyike.
Sok vidám percben volt részem, de többször elpityeredtem. Sőt akadt olyan is, amikor nem tudtam, hogy azért sírok, mert nevetek, vagy a szomorúság engedett utat az arcomon.
Ajánlom a könyvet kortól és nemtől függetlenül, hiszen ez egy fantasztikus történet. A szórakoztatás mellett értéket ad az olvasónak és egy hatalmas batyut, amiben sok – sok társadalmilag fontos kérdés lapul. Ha kibontod ennek a zsáknak a száját, elfogadod azt a tényt, hogy sok dolgod van neked is, mint Emmának, de úgy gondolom, hogy megéri bátornak lenni. Egy csodálatos világot teremtesz majd ezzel te is. És bár mondhatod azt, hogy egy kicsi, apró szem vagy a világ végtelenjében, de ha ezek a csillagok összeadódnak, akkor egy egész égi tündöklés része lehetsz. Mert kapni jó, de adni felemelő!
Amennyiben kíváncsi vagy erre a csodálatos történetre, nem kell mást tenned, mint a Móra Kiadó weboldalára ellátogatni.
Többször kérdezték már tőlem, hogy szeretem-e a sorozatokat. Bár minden esetben igennel szoktam válaszolni, azért azt is hozzá kell tennem, hogy az a félelem bennem van, hogy vajon a második, netán harmadik kötet is lesz-e olyan jó, mint az kezdő része a sorozatnak. Okkal érzem ezt, hiszen többször szembesültem azzal, hogy olykor köszönő viszonyban sincsenek, sőt meg merem kockáztatni, hogy néhol teljesen eltérő stílussal is találkoztam. Ez a könyv jelen esetben a Fürkész Fanni kideríti sorozat második része, amely szerencsére beváltotta a hozzá fűzött reményeimet.
1 nagy adag Kate Pankhurst írásából
1,5 kanál a szerző illusztrációiból
2 nagy kanál Palásthy Ágnes fordításából
1 evőkanál nyomozás
2 kiskanál humor
1 kiskanál izgalom
1 csipetnyi varázslat
Minden hozzávalót egy tálba öntünk, alaposan összekeverünk, majd a megfelelő hőmérsékleten megsütjük és tádááám, készen is van a világ egyik legizgalmasabb története. Hát nem csodálatos?
A humort félretéve, ebben a részben – mint már sejthetitek- egy sütő vetélkedőn találjuk magunkat, ahol Márpli Viola – igen, ő Márpli nagyi unokája – részt vesz a versenyen. A cél nem más, mint az év Süss vagy felsülsz játék címerét megkapni, amely immár több évtizede szórakoztatja a város közönségét. Jelen esetben is igen nehezek a feladatok, hiszen nem elég jól sütni, itt bizony brillírozni kell az egyediséggel és a kreativitás sem utolsó szempont. Az előválogató után négy napig folyik a „harc”, hogy végül a legtehetségesebb kis „cukrász” megkapja a jól megérdemelt címet. De vajon mi van akkor, ha már az első napon is kalamajka támad? Ráadásul egy sütiszabotőr jár-kel a helyszínen. Nos, erre a Fürkész lányok csapata – néha kiegészülve Artúrral – nyomozásba kezdenek. Vajon sikerül megoldani a rejtélyt? És ki nyeri végül a versenyt?
„Az ifjú mesterdetektív kézikönyve azt írja, ha fedőtörténetet használunk, hogy információt gyűjtsünk az emberektől, meggyőzőnek kell lennünk, különben lelepleződhetünk.”
Azt hiszem, hogy el is dobhatom a bevezetőben említett aggodalmamat, hiszen ismételten remekül szórakoztam, köszönhetően a kis csapatnak és természetesen a folyton kellemetlenkedő testvérnek.
Néha ugyan kikerekedtek a szemeim, hogy milyen izgalmas recepteket rejt az amúgy sem unalmas történet, és legnagyobb meglepetésemre még én is megkóstoltam volna egyiket-másikat, pedig nem vagyok édesszájú.
Nagyon elégedett vagyok, mert mindent megkaptam, amitől jónak gondolok egy fiataloknak szóló történetet. Pörgős cselekmény, egyedi humor, kiváló történetvezetés és egy remek fordítás elegyeként biztosított volt a szórakoztatásom egy kis időre.
Ajánlom a könyvet minden süti szerető olvasónak, hiszen ki tudja, lehet, hogy pont kedvet kapsz a sütéshez, és ha egy – két szelet lecsúszik a torkodon, annyi baj legyen.
Gyere és merülj el ebben a vidám könyvben, amihez csak a Könyvmolyképző Kiadó weboldalára kell ellátogatnod.
Írta: NiKy
Immáron 2,5 éve vagyok a Merítés-díj Gyermekzsűri tagja. Ez idő alatt több száz mesekönyvet olvastam, nagyon sok új alkotóval ismerkedtem meg, mégis igen kevés szerző érte el nálam azt, hogy első olvasás után bejegyezzem a kedvenc alkotóim közé. A mostani kötet írónője viszont beletartozik ebbe a kategóriába.
Szebeni Hajnalka szerző 4. kötetét vettem kézbe, hiszen 2019 óta publikál meséket a fiatal olvasók számára. Igaz, hogy jelen esetben ez az első szerzemény, amit olvastam eddig tőle, viszont már eldöntöttem, hogy minden könyvét meg szeretném venni.
Sókamakka című rímekbe szedett meséje egy kis magányosan élő, szőrös, hosszú fülű teremtményről szól, aki egy nap úgy dönt, hogy társat keres magának. El is indul a nagy útra, ahol számos barátra lel. Vajon teljesül szíve vágya és megtalálja másik felét?
A mese, mint fentebb említettem szerelem első olvasásra. Nagyon kedvelem a különleges lényekről szóló történeteket, és ha ez még egy ritmikus verseléssel is párosul, azt kell, hogy írjam, igazán nem lehet okom a panaszra.
A szöveg kellemesen egyszerű, könnyen olvasható. Pont ezért a gyermekeket lekötheti és még a kedves rajzokban is elmerülhetnek. Zimmer Dóra munkájának köszönhetjük eme csodás illusztrációkat, amelyek nem csak kedvesek, de rendkívül jó érzés volt csak külön miattuk végig lapozni a könyvet.
Összességében remekül szórakoztam és hiszem, hogy a szerző további kötetei is hasonló élményt fognak nyújtani.
Amennyiben kézbe vennéd a könyvet, megteheted, ha az Underground Kiadó oldalára ellátogatsz.
Írta: NiKy
Mostanában kicsit kedvtelenebb vagyok az átlagnál, így tovább tart egy –egy kötet olvasása, mint alapvetően. Persze az én esetemben ez sem jelenti azt, hogy napokig „ülök” egy könyvön, de bizony érzem, hogy türelmetlenebben állok mindenhez. Ez a mostani olvasási élményemet is befolyásolta kezdetben, de szerencsére „gyógyulni” látszom. Köszönhető ennek a kis mesekönyvnek is.
Simon Réka Zsuzsanna írónő nevével idén ismerkedtem meg és bár ez az első olvasásom tőle, az is biztos, hogy nem az utolsó. Eddig 4 mesekönyve jelent meg ezen kívül, és ha csak fele ennyire érdekesek, mint a mostani, akkor egy szavam sem lesz, de ne szaladjunk ennyire előre.
Bojta színre lép könyve 2021 egyik újdonsága, amely a Manó Könyvek Kiadó gondozásában jelent meg. Elsődlegesen az illusztrációkba szerettem bele, amelyek Bogdán Viki munkáját dicsérik. Nagyon szerettem külön is végiglapozni a kötetet, hiszen a bájos mesefigurák szinte kiugrálnak a lapokból. Szívhez szólóak és rendkívül kedvesek.
Történetünk főhőse Bojta, a nyuszi család harmadik gyermeke, aki ugyan szeret iskolába járni, de a korán kelés nem erőssége. Persze ő erről nem is tehet igazán, hiszen két nővérével harcolni a fürdőszobáért már kora reggel, nagyon kalandos lenne és természetesen egy fiú ilyet nem tenne, vagy mégis?
Egy iskolába jár több barátjával is, akikkel sok kalamajkába keverednek. Ráadásul a család szélesebbik fele – nagynéni, nagybácsi és az unokatesók – rendre megkeserítik a kisfüles életét. De vajon mi történik akkor, ha a születésnapi ajándékuknak lába kél? És miért csak ugrálni lehet egy nyuszinak? Nos, ezekre a kérdésekre akkor választ fogsz lelni, ha olvasni kezded a könyvet.
„Ez nem az eső – csóválta a fejét a kisnyúl. – Lehet, hogy a toronyba menekült vadvízi kalózok hordják a tetőre a rabolt kincseiket – folytatta majdnem meggyőzően.”
Először – mint fentebb említettem – kicsit untam a történeteket, valahogy nem tudtam kapcsolódni a nyuszi család mindennapjaihoz, aztán eljött egy bizonyos szülinap és minden megváltozott. Attól a mesétől kezdve szívembe zártam a szereplőket, együtt izgultam velük és értük.
Többször úgy éreztem, hogy anno gyermekként nagyon tudtam volna szeretni és értékelni egy ilyen mesekönyvet, akár úgy is, hogy én olvasom el.
Ajánlom a könyvet kicsiknek esti mese gyanánt és nagyobbaknak is önálló olvasásra. Hiszen nagybetűs, választékos fogalmazású és egyben rendkívül kedves történetet ismerhetnek meg. És ne feledd, a mesék világában bárki lehetsz, de a legfontosabb, hogy a képzelet határtalan útjain jól érezd magad!
Amennyiben elolvasnád a könyvet, a Manó Könyvek Kiadó oldalán megleled.
Írta: NiKy
Nagyon szeretem az interaktív könyveket, mert ilyenkor én magam is gyermekké válhatok és kiélhetem kalandozásra éhes vágyaimat.
Kőszegi-Arbeiter Anita írónő nevével már sokadszorra találkozom, hiszen, - hogy csak párat említsek munkái közül: Fülöp, a strucc savariai kalandjai, Abigél és Andris születésnapi nyomozása vagy Lillen, a tünde című mesekönyveit már olvastam. Az szerző összetéveszthetetlen stílusa egy remek alapot ad az élménynek, de jelen esetben Tarr Andrea elképesztő cuki illusztrációi is hozzásegítik az olvasót a felhőtlen szórakozáshoz.
A fények ünnepe című mese 2021-ben jelent meg a MeseRóka Könyvkiadó gondozásában.
Manófalvi vígaszságok alcím alatt egy emberlány abban a megtiszteltetésben részesül, hogy apróra varázsolódva megismerheti a manók otthonait. Legnagyobb boldogságára rögtön egy segítőt is kap. Piszke egy nagyon kedves manó, akivel egy élmény a kalandozás, amíg el nem kezdődik a Fények ünnepe. Hogy ezek a kalandok éppen mik lehetnek? Nos, ezt neked kell eldöntened, hiszen amihez éppen kedved van, arra kalauzol el a mesekötet.
Számomra ez a mesekönyv varázslatos volt, elvégre a különböző döntéseim alapján jutottam egyik csodától a másikig. Imádtam segíteni, nagyon izgalmas volt építeni és még a hasam sem maradt üresen. De a legszebb élményemet egy bizonyos Kívánságvásárnál kaptam, amitől a lelkem ezer színben pompázott és nagyon boldog lettem.
Játszunk egy játékot! Egymás után hangosan olvasd fel a két versikét, az egyiktől lehet, hogy pöttöm leszel, a másiktól pedig beállhatsz egy bizonyos csoportba, de többet igazán nem árulhatok el. Na, elég bátor vagy?
Ugyan még csak az év eleje van, de már tudom, hogy ez a mesekönyv az egyik kedvencem idénre.
Szeretném, ha minél többen kézbe vennétek, hiszen a játszva olvasás igazán remek kaland lesz kicsiknek és nagyoknak egyaránt. És valld csak be, te is szeretsz felfedezni, főleg ha ilyen varázslatos helyekre juthatsz el! Kalandra fel!
Ki gondolta volna, hogy felnőtt fejjel szerelembe esem egy gyerekeknek szóló könyvbe. Mostanában sűrűn előfordul, hogy ifjúsági vagy gyermekirodalmi regényeket veszek kézbe, de ritkán mondhatom el magamról, hogy egy történet az első mondatától fogva leköt és tulajdonképpen az utolsó szóig fenntartja a figyelmemet.
Nagyon sokra tartom a jó fordításokat, de manapság több olyan kötettel találkoztam, ami pont azért volt rossz élmény, mert magyartalannak éreztem a szöveget, ezzel szemben jelen esetben, Palásthy Ágnes munkáját dicséri ez a történet. A hölgy munkásságát régóta figyelemmel kísérem, hiszen nagyon szeretem a meséit is és más fordítását is olvastam már.
Kate Pankhurst – Fürkész Fanni kideríti gyerekeknek szóló sorozata egy nyomozó lányklub kisebb-nagyobb kalandjait meséli el. Ebből ezúttal A szellemmalac esete című első részt vettem kézbe, amely 2021-ben jelent meg a Könyvmolyképző gondozásában.
Mint sejthetitek, a történet középpontjában Fürkész Fanni áll, aki 9 és fél éves, de már megoldott több kisebb különös rejtélyt. Két detektívtársával mindenre készek, hogy ha szükség van, rögtön nyomozni kezdhessenek. Az egyetlen kellemetlennek mondható akadály, Fanni öccse, Artúr, aki „minden lében kanál” viselkedésével sokszor borsot tör nővére és barátai orra alá.
A mostani eset igen csak kísérteties, hiszen egy különösen világító lényt kell leleplezni. Ehhez minden szükséges eszköz a rendelkezésre áll, kivéve, hogy túl nagy a város, hamarosan fel kell lépni a helyi tehetségkutatón és még senki sem gyakorolt eleget. Ráadásul a bosszantó testvér is mindig kitalál valami őrültséget. Vajon sikerül-e megoldani ezt a kissé ijesztő rejtélyt? És mi köze van egy állatkereskedésnek mindehhez? Nos, a kérdésekre sokféle választ fogsz találni, csak rajtad áll, hogy mit hiszel és mit nem.
„Ha létrehozol egy saját főhadiszállást, lesz egy bázisod a rejtélyek megoldásához. Ez bárhol lehet: a szobád sarkában, sőt, még a kerti fészerben is. Bármilyen hely megfelel, feltéve, hogy ott biztonságosan tárolhatod a szupertitkos információkat, és senki nem zavar a létfontosságú, rejtélyeket megoldó munkádban.”
Számomra ez a kötet nagyon szórakoztatóan hatott, hiszen volt részem kalandban, nem kevés humorban és még nyomozhattam is a lányokkal.
Sokszor úgy éreztem, hogy anno fiatalabb koromban, nagyon élveztem volna ezt a könyvet és biztos másoknak is a kezébe nyomtam volna.
Fanni és Artúr vitte nálam a kedvenc karakterek zászlaját. Minden kis csínytevéssel közelebb kerültek a megoldáshoz, mégis képesek voltak egy igazi testvéri kapcsolatot produkálni. A történet igazán kreatív ötleteket sorakoztatott fel és még felnőtt fejjel is meglepődtem egy –egy megoldáson.
Ajánlom azon fiataloknak, akik szeretnek kalandozni, nem vetik meg a jó humort és szívesen nyomoznak. Hiszen egy igazán jó történet nem csak a rekeszizmokat mozgatja meg, de az olvasói szürkeállományokat és szíveket is. Kalandra fel!
Írta: NiKy
Szeretem az olyan meséket, ahol úgymond kétkomponensű a történet, hiszen az egyik oldalt a magyar, míg a másik oldalon az idegennyelvű fordítás található. Ebben az esetben az angol nyelv lett megcélozva, hogy a most tanuló gyerekek szórakozva fejleszthessék tudásukat.
Szabó Borbála szerző nevét a nemrégiben olvasott A János vitéz-kód című ifjúsági regénye kapcsán ismertem meg. Akkor egy elég vegyes érzés maradt meg bennem, de a mesesorozatával is ismerkedtem már éppen.
A Most angolul olvasok kiadói sorozathoz tartozó Famama,Fapapa / Mummy tree, Daddy tree című alkotása 2021 egyik újdonsága, amely a Pagony Kiadó gondozásában jelent meg. Ezen belül pedig a Miklós, Kamilla és Tomsi mesesorozat 5. és egyben befejező kötete.
Ebben a történetben Miklós egy igencsak sokrétű, frappáns, de annál nehezebb feladatot kap a tanárnőjétől, mégpedig, hogy egy családfát kell készítenie. A kezdeti morgolódások után mind a két szülői ágát felfedezi és bizony sok információhoz jut. Vajon megszereti a feladatát? És milyen titkokra lel?
Én elsődlegesen Baranyai András rajzai miatt vettem kézbe a könyvet, mert kedvelem az illusztrátor munkáit. A mese jelen esetben nagyon fontos témakörrel foglalkozik, hiszen a családi felmenőkről való kutatás és ismerkedés egy remek alapja a gyökerek megismerésének és a jelenlegi családtagokkal való szorosabb kapcsolat ápolásának is. Ráadásul jelen esetben egy kedves és igazán érdekes mesét eredményezett.
Összességében egy kellemes kikapcsolódás volt számomra a kötet.
Ajánlom minden olyan olvasni szerető léleknek, aki most tanul angolul és szívesen szélesíti tudását egy remek mese keretén belül. Ráadásul a szöveg bár modern mégis jól értelmezhető és fordítható, így könnyebben megragadja a figyelmet. Ami pedig a családfakészítést illeti, talán ti is kedvet kaptok, hogy egy közös programként a szüleitek segítségével megalkossátok saját fátokat. Egy csodálatos időtöltés a családnak.
Ismerkedj meg bártan a sorozattal, ehhez pedig csak annyit kell tenned, hogy a Pagony Kiadó weboldalára ellátogatsz.
Ha létezik szerelem első olvasásra, akkor én most átéltem ezt a csodát, hiszen ezúttal egy olyan mesesorozatot értékelek, amitől remélhetőleg minden kutyát szerető lélek elolvad, ahogy tettem én is.
Kőszeghy Csilla illusztrátor, írónő nevével sajnos én most találkoztam először, pedig nem első könyves szerzőről van szó, hiszen Bumburi kalandjai -5 kötet- és Hanna és Gubanc című meséi már több olvasó szívét is felmelegítették. Mégis úgy érzem, hogy soha jobbkor találtam rá Maxim sorozatára, amely egy csintalan kutya kalandjairól mesél.
A Maxim sorozat könyvei: Rosszcsont Maxi, Maxi és a bábszínház valamint Maxi az olimpián című mesekönyveket foglalják magukba. A sorozat 2021–ben jelent meg a Csimota Kiadó gondozásában. Először is az illusztrációk miatt kezdtem lelkesedni, mert valami fantasztikusan aranyosra sikeredtek, de eleinte nem találtam, hogy kinek a munkáját láthatom és ledöbbentem. Végül nagy örömömre kiderült, hogy a szerző egyben a rajzoló is és így roppant vidáman kezdtem meg az olvasást.
Nézzük is, hogy a különböző részek miről is szólnak.
Rosszcsont Maxi címmel rögtön megismerkedhetünk főszereplőnkkel, aki nem más, mint Maximilian, alias Maxi, aki úgy érzi, hogy sok mindenben tehetséges és bizony nincs nála nagyobb király. Az már más kérdés, hogy a környezete mit szól mindehhez. De vajon igaza van?
A második részben Maxi a bábszínházban fedezi fel az újdonságokat. Néhol megküzd egy hétfejű sárkánnyal, máskor pedig a farkas menekül előle. De sebaj, hiszen a színház csupa móka és kacagás, vagy mégsem?
És a harmadik részben Maxi az olimpián találja magát, ahol megismerkedik a művésztánc elegáns mozdulataival, egy frappáns csellel a fociban, de szívesen úszik együtt a többiekkel is. És ki tudja, lehet, hogy ő viszi haza az aranyérmet is?
Mint láthatjátok ez az eb igazán különleges, hiszen minden kalandjában megmutatja, hogy mire képes és még az olvasóit is elvarázsolja. Mi őkelme, ha nem csoda eb?
Összességében egy kedves, vidám és nagyon szórakoztató sorozatot ismerhettem meg.
Ajánlom a könyveket a kisebb korosztálynak, hiszen egy kutya kalandjait igazán csak szeretni lehet, és ha van otthon egy saját kis kedvencetek, a mese után igazán üdítő lesz egy nagyot játszani vele. Egy állat szereteténél, nincs őszintébb érzelem a világon.
Amennyiben megismerkednél Maximmal, megteheted, ha a Csimota Kiadó weboldalára ellátogatsz!
Írta: NiKy
Rám nem jellemző, hogy külön értékelek egy pár oldalas leporellót vagy kis könyvet, de most olyan témaválasztással találkoztam, amit úgy érzem több szülőnek is érdemes lenne kézbe vennie.
Én, anya és a cici című könyv 2021 újdonságainak egyike, amely ugyan magánkiadásként született meg, mégis egy kiemelkedő darabja a mai gyermekkönyveknek. Ráadásul egy külön weboldalon egyéb fontos tippeket, tanácsokat és sok további érdekességet találtok.
Nem árulok zsákbamacskát, hiszen nem nekem szól ez a témakör, mégis kiemelkedőnek és hiánypótlónak érzem a mai kortárs gyermekirodalom terén.
A téma nem más, mint az elválasztás, tehát a kisgyermek anyamellről való leszoktatása. Így elsőre lehet, hogy többen is furcsállva olvassátok ezen sorokat, de igenis fontosnak tartom, hogy erről kommunikáljanak a szülők gyermekeikkel, hiszen egy nagyon fontos életszakasz lezárásáról van szó.
Balázs Erika szerző volt olyan merész és megálmodott egy mesés könyvet arról, hogy amikor az édesanya leszoktatni kívánja gyermekét, tehát egy elválasztási folyamat részesei lesznek. Az okok persze sokfélék lehetnek, gondolok itt például egy következő terhességre vagy akár egészségügyi problémákra is, így előtérbe helyeződik az anyatejről való átszokás kérdése. Ez az időszak nem megfelelő kezelése komoly traumákat is hagyhat a gyermekben, hiszen ez számára egy határvonal, amikor tulajdonképpen már nem az anyukája táplálja közvetlenül. Erről szól ez a kis történet, ahol egy család életébe pillanthatunk be.
A könyv ráadásul nagyon kedves illusztrációkon követi a szöveget, amelyeket Szabó-Zsombók Magdi munkásságának köszönhetünk. Érdemes külön is végiglapozni a könyvet.
„Mert a mindenki által tudott dolgok elveszítik a varázsukat.”
Nem sűrűn olvasok török szerzőtől könyvet, sőt eddig összesen két ilyen regény került kezembe. Az eddigi tapasztalataim alapján sajnos úgy látom, hogy nem feltétlen az én zsánerem, bár valószínű sosem fogok elutasítani ezért egy kötetet sem, hiszen kitartó olvasó és tapasztaló vagyok. A mostani értékelésem egy ilyen különleges származású író alkotása. A könyvet pedig ezúton is köszönöm a Napkút Kiadónak.
Az Isztambulban élő írónő Törökország egyik legnagyobb tiszteletnek örvendő mesélője, aki immáron kilencvennél is több ifjúsági –és gyermekirodalmi könyvet álmodott meg az utókor számára.
Nur İçözü - Csingiz kalandjai a Nappal című kis mesekönyve 2020-ban jelent meg a kiadó gondozásában. A mese elsőre gyerekesnek tűnhet a nyers, néhol pontatlan illusztrációi miatt, de senki ne vonjon le téves következtetéseket, amíg bele nem olvasott.
Az egész mesekönyv nem meglepő módon Csingiz kalandjairól szól a Nappal. Minden történet egy – egy tanulsággal szolgál, amiből mindenki levonhatja a maga konzekvenciáját, elvégre ahány lélek, annyi értelem társulhat egy-egy mélyebb gondolathoz. A tanítási szándék léleksimogató léte tulajdonképpen a kötet fénypontja. A legkedvesebb mesém a Csicsek szívbéli boldogsága című alkotás volt, mert itt mutatkozott meg először mély érzelem két tüneményes lélek között. A testvéri kapcsolatot bemutató mese a maga komplexitásával remek szórakozást nyújtott.
„Sose kövess ismeretlen utat. Ne vágj bele olyasmibe, aminek nem sejted a végét. Tündöklőnek tűnő ösvények is számtalan csapdát rejtenek.”
Viszont voltak részek, amik nekem nagyon száraznak tűntek és emiatt elszomorodtam. A mesék világa pont azért különleges, mert az író és olvasó lelke a könyvben összekapcsolódik és tulajdonképpen egy teljesen új megközelítésű történetté forr össze. Bizonyos meséknél egyszerűen kényszerítenem kellett magam, hogy ne aludjak el, vagy legalábbis a bóbiskolást kerüljem. Hiszem, hogy a szerző szándéka a kedvesség volt mindenekfelett, de pont ezért ez némiképpen visszájára fordult.
Összeségében bár számomra egy egyszer olvasható kötetté nőtte ki magát, mégis hiszem, hogy más még örömét lelheti benne.
Ajánlom a könyvet esti mese gyanánt, vagy egy kellemes délutáni programnak is tökéletes, hiszen ne feledjétek, a közös programok gyermekeitekkel pótolhatatlanok.
Amennyiben megismerkednél a szerzővel, megteheted, ha a Napkút Kiadó oldalára ellátogatsz.
Írta: NiKy
Az idei évem ifjúsági irodalom terén nagyon változatosnak mondható, ugyanis, ha csak tehetem, minden könyvet elolvasok a Merítés–díj listáiról, hogy átfogó képet kapjak az alkotásokról. Ennek viszont meg van az a hátránya is, hogy több olyan kötetet is kézbe veszek, ami még nem érett meg -véleményem szerint- a kiadásra, de pont ezért nagyon tudom becsülni azon történeteket, amelyek humorba csomagolva a magyar nyelv bravúros szavait csűri-csavarja és a végeredmény igazán érdekes. A mostani értékelésem is egy ilyen kötetről szól.
Bosnyák Viktória neve számomra egyet jelent az egzotikusabb mesékkel, hiszen sose a klasszikus elemekkel tarkítja történeteit és bizony a szójátékaival az első perctől fogva elbűvölt. Természetesen nem minden alkotásáért rajongok, de többet olvastam és inkább azok száma növekszik, amelyekről elmondhatom, hogy mennyire üdítőek a mai „divat” könyvekhez képest.
Bosnyák Viktória – Fókuszban a kókusz című könyve 2020-ban jelent meg a Tintató Kiadó gondozásában. A regény címe is már figyelemre méltó, de Dudás Győző illusztrációival lesz teljes az egész. A rajzokat érdemesnek gondolom külön is megnézegetni, hiszen mindamellett, hogy hűen lekövetik a történéseket, még viccesek és kedvesek is, szinte külön életet élnek.
Történetünk három főhőse: Tengeri Malac alias a „legénység”, „őkapitánysága”, a Csámpás hableány tulajdonosa, Körtemájer-Sercli kapitány és becses barátjuk, a két munka közt őrlődő oposszum, Rezső.
Egy különleges megbízatás miatt indulunk el „őmedveségével”, de nagyon hamar problémába ütközünk, ugyanis, amikor a kapitány hajója megfeneklik, olyan csend áll be, hogy a lélegzetünket is hallani véljük. Vajon hová tűnt mindenki, főleg a legénység? Mitől rezzen össze a bokor? És miért fontos, hogy mindig legyen kéznél egy konzervnyitó? Nos, ezekere a kérdésekre a mai napig keresem én is a választ, ha netán te megleled, kérlek, tájékoztass!
Ti is úgy gondoljátok, hogy ezzel a nyakatekert történettel nem stimmel valami? Nos, igen, kell egy adag buborékos málnaszörp, hogy végig bírd idegekkel olvasni, hiszen a mesélő, cseppet elvarázsolt kastély és bizony nem könnyű megtalálni azt a véget, amitől megnyugodhatsz, hogy a csattanó sem felejtődött el.
Saját meglátásom szerint egy – két hiba lecsúszott, mint szörp a maci torkán. Bizonyos túlzásokat véltem felfedezni és bár felnőttként én értettem a lényeget, egy fiatalabb lélek még nem biztos, hogy felfogja kevés tapasztalatai miatt.
A másik, ami nekem kiesett, hogy mitől is hajaz annyira Rejtő Jenőre, ugyanis én nem vagyok nagy rajongója a szerzőnek, hiszen jó, ha egy kötetét olvastam. Mondanám öreg hiba, de annyi a jó könyv, mint égen a csillag és szerencsére ez a hiányosság pótolható. Ellenben pont a fent említettek miatt én nem éreztem ezt a pluszt és nem is tulajdonítok így nagy jelentőséget ennek.
Nekem elsődlegesen a humora, a fantasztikusan kreatív szóhasználata, valamint az írónő remek írástechnikája miatt volt szerethető ez a történet. És igen, nekem is kellett volna egy nagy adag málnaszörp.
Ajánlom a könyvet kortól és nemtől függetlenül, mert a humoros játékosság kortalan.”Az egyszer olyan biztos, mint hogy a pingvin madár, mégsem repül.” Fedélzetre matrózok!
Számomra nincs nagyobb öröm, amikor egy olyan könyvet veszek kézbe, ami a természettudományok egyik ágazatával foglalkozik érthető köznyelven. Ugyanis úgy hiszem, hogy sokkalta több embert érdekel például a saját teste és annak működése, csak sajnos kevesebb olyan alkotás lát napvilágot, amely jól érthetően és nem a szaknyelv zsargonján szemlélteti ezt olvasójával. A mostani értékelésem egy olyan mesekönyvről szól, amely jól összefoglalja a biológia azon ágazatát, amely a DNS-ről, öröklődésről és a genetikáról szól.
Vibók Ildi igazán testhezálló történetet álmodott meg olvasóinak, hiszen a szerző egyik szakismeretét állította a másik szolgálatába, tehát a mikrobiológus tudása nagyon jó alap volt ehhez a mesekötethez. A kötet számos érdekessége mellett, egy érthető és több oldalról vizsgálódó mesében adja át a tudást kis olvasóinak. Emellett Mayer Tamás rendkívül impozáns illusztrációi igazán kellemes és tanulságos szórakozást nyújthatnak.
Vibók Ildi - A szuperlétra avagy Mire jó a DNS? című mesekönyve 2021 egyik újdonsága, amely a Pagony Kiadó gondozásában jelent meg. Ez a történet az Emma és a… sorozat második része, amelyben egy „királylány” világszépe szeretne lenni, de sajnos nem felel meg a kritériumoknak. Emma egy csupaszív, kíváncsi leány, aki nagy rajongója a hercegnőknek. Ezért amikor megtudja, hogy aranyhaj és porcelán bőr szükségeltetik eme titulus eléréséhez, elhatározza, hogy már pedig ő is azzá válik. Édesanyja sajnos nem tud ebben megfelelő segítséget nyújtani, de sebaj, hiszen Doki majd megmenti. Vajon sikerült –e Emma vágyát teljesíteni? És mi köze van mindehhez a DNS-nek?
Aki már régebb óta követi a blogot valószínűleg már sejti, hogy számomra az ilyen mesekönyvek a szívem csücskei és nem is téved nagyot. Valóban már az első sorától elbűvölt és nem is eresztett az utolsó mondat végéig. Nagyon szerettem Emma bőrébe bújni és együtt kérdezni és felszívni mind azt a sok információt, amelyet éppen aktuális segítőnktől kaptunk.
„- A tulajdonságok apró részecskék segítségével vándorolnak át a szülőkből a gyerkőcökbe. Egyes tulajdonságok folyton látszódnak, mások meg rejtőzködnek, de néha azért előbukkanhatnak. Ha nem nyomja el az erősebb. (…) A részecskékkel történő öröklődés elmélete.”
A mese rendkívül részletes, de semmiképpen sem fullasztó, így a fiatal olvasók könnyedén befogadhatják az ismereteket.
A mese elsődleges erőssége, hogy játszva tanítja a gyerekeket és ebben a könnyedségben nem is lehet elfáradni, nem igaz?
„ Amúgy a tulajdonságot örökítő részecskék a GÉN-ek. És általában ugyanarra a tulajdonságra kettő van egyszerre bennünk: egy az apánktól, egy meg az anyánktól. Ők az ALLÉLOK, AZAZ EGY GÉN VÁLTOZATAI.”
Összességében egy nagyon érdekes és rendkívül részletgazdag mesét olvashattam, és mivel számomra a sorozat első része kimaradt, így most már biztos vagyok benne, hogy be fogom szerezni és el fogom olvasni.
Ajánlom a könyvet kortól és nemtől függetlenül, hiszen minden korosztálynak érdemes olvasni a genetika és öröklődés fantasztikus világáról. És ne feledjétek, a tudás hatalom. Minél szélesebb tematikában olvastok, személyiségileg annál többek vagytok.
Amennyiben elmerülnél ebben a csodálatos világban, megteheted, ha a Pagony Kiadó weboldalára ellátogatsz.
Írta: NiKy
A mai kortárs mesék egyre többet foglalkoznak azon hétköznapi életmozaikokkal, melyekről elsőre nem is gondolnánk, hogy fontosak lehetnének, ilyen például a bölcsőde és az óvoda időszaka is.
Vadadi Adrienn szerző több mesesorozata is köthető a fenti témákhoz, ilyen pl. az Ovis mesék vagy az Óvodás lettem is. Ezekről itt tudsz bővebben tájékozódni.
A Málna és Misi, az ikrek című mesekönyv 2021 egyik újdonsága, amely a Pagony Kiadó gondozásában jelent meg. Ebben a könyvben egy másik szintén említésre érdemes tematika kerül központba, mégpedig az ikrek különleges világa.
Ebben a mesében megismerkedünk Málnával és Misivel, akik mindent mindig együtt csinálnak. Együtt esznek, játszanak, futkároznak és bizony néha össze is vitatkoznak. A közösen eltöltött idő megszokottsága egy mély érzelmi kapcsolatot eredményez a két gyermek között. De mi van akkor, ha új életszakasz kezdődik a gyermekek életében, hiszen az óvoda kapui tárva nyitva várják a testvérpárt az új kalandokkal, kihívásokkal? És vajon mi történik, mikor az új barátok is figyelmet kérnek? Nos, ezekre és még számos más érdekességre is megkapod a választ, csak vedd kézbe a könyvet!
Számomra nagyon élvezetes volt a történetek olvasása, hiszen kicsiként mindig is vágytam egy ikertestvérre, hogy ne érezzem magam egyedül. Az írónő nagyon kedves és bájos meséket álmodott meg a kisebb olvasók számára. Több problémát is körbe jár és egy-egy apró megoldással is kecsegtet.
Az ikerség témakör nagyon fontos és egyben különleges, hiszen ez egy olyan mély és elválaszthatatlan kapocs két emberi lélek között, amely kívülállóknak szokatlan vagy nehezen érthető lehet. Az ikres családok egy zárt körben mozognak akaratlanul is, elvégre két egykorú gyermek mindennapi igényeiről kell gondoskodni megfelelően arányosítva közöttük. Az ikrek egy zárt miniközösséget alkotnak, ahova egy harmadik személy már nem fér be, sokszor ez érvényes a felmenőkre is. A két lélek szorosan zárt világában a közös élmények és érzelmek nagyon erős hatással bírnak, ugyanakkor egy állandó versengési kényszert is eredményezhetnek. Ebben a szimbiózisban egyik személyisége mindig erősebbé válik akaratlanul is, míg a másik háttérbe húzódva követi testvérét. Ez egy idő után némiképpen lazulhat, de mind a két fél számára meghatározó élmény lehet egészen a felnőtté válásukig. Ezért nagyon fontos már időben foglalkozni és megismertetni a fiatalokat ezzel a létformával. Ez a mesekönyv nagyon jó kísérlet arra, hogy szórakoztatva tanítsa meg a kisebbeknek, hogy milyen egyedi ez a testvéri kapcsolat.
Ajánlom a könyvet kisebb és nagyobb olvasóknak egyaránt, hiszen ez a mese újabb kellemes perceket ígér, és ha van testvéred, akár ötletet is meríthettek a játékok terén.
Ha pedig a könyvespolcodon szeretnéd látni a könyvet, a Pagony Kiadó weboldalán meg tudod rendelni.
Írta: NiKy
A Most én olvasok! kiadói sorozatból már számos kötet megfordult a kezemben, de többnyire mindig találtam valami kivetnivalót az aktuális olvasmányomban. A mostani mesekönyv is egy újabb gyöngyszeme azon könyveknek, amelyek arra hivatottak, hogy könnyebbé tegyék az olvasás gyakorlását. A többi kötetet ezen az oldalon találod.
Dávid Ádám – Koppány titkokra vadászik című mesekönyve 2021 egyik újdonsága, amely a Pagony Kiadó gondozásában jelent meg. Ráadásul a Koppány sorozat második kötete, amelynek előzményeiből a 0. részt volt „szerencsém” olvasni. Igen, mint látható kicsit negatív élménnyel fejeztem be akkor a mesét, de ez nem befolyásolt abbéli szándékomban, hogy idén is próbát tegyek az aktuális résszel. Ráadásul Kasza Julianna illusztráció által még érdekesebbé vált a kutatás, hiszen a rajzok rendkívül bájosra sikeredtek.
Ennek a történetnek a központi alakja Koppány, aki már kicsi kora óta szereti a bújócskát és a kincsvadász játékokat, rejtvényeket. Egy szép nyári napon, mikor a tikkasztó hőséget éppen lustálkodással próbálja túlélni berepül az ablakán egy papírrepülő, amely egy igazi feladványt rejt magában. A következő szöveget találja rajta:
„ Indulás, kint vár a tér, csak használd a szárnyamat! Hol a két rajz összeér, segít majd pár számadat.”
Ennek alapján elindul a keresés és kutatás. Vajon sikerül-e Koppánynak kiderítenie, hogy mit rejt ez a talány? És mi köze van ehhez egy cuki cicának? Nos, erre és számos más kérdésre is megleled a választ, csak vedd kézbe a könyvet.
Szubjektív véleményem szerint eddig ez a legjobb kötet, amit olvastam mind az szerző tollából, mind pedig a sorozatból.
Koppány végre azzá a kisfiúvá érett, akit az 0. kötetben kerestem, egy kreatív, kedves és jó gondolkodású gyermekké. Jó érzés volt vele nyomozni és kutatni és az eredmény is mosolyt csalt az arcomra.
Frappánsnak találtam a feladványokat és remek levezetést sikerült hozzájuk kitalálni.
Ajánlom a könyvet minden olvasni szerető léleknek és azon fiataloknak is, akik most gyakorolják az olvasást. Szórakozva tanulni a legjobb dolgok egyike.
Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed, a Pagony Kiadó oldalán be tudod szerezni a könyvet.
Írta: NiKy
A mostani mesekönyvek már lényegesebben mások, mint pár évvel ezelőtti elődeik. A kiadók és szerzők többnyire igyekeznek olyan újdonságokkal élni, amelyek elősegítik a korosztályi fejlődést, de a játszva tanulást is megtartják. A Pagony Kiadó, Most angolul olvasok! sorozata számos olyan könyvet tartalmaz, amelyek kétnyelvűségüknek köszönhetően könnyen olvashatók és gyakorlásra is alkalmasak. A többi kötetet ezen az oldalon megtalálod.
Ha pedig úgy érzed, hogy meg is hallgatnád angolul a történetet, akkor a Youtube csatornán eléred.
Kertész Erzsi – A titokdoboz című mesekönyve 2021 újdonságainak egyike, amely mint említettem fent a Pagony Kiadó gondozásában jelent meg. A könyv egyik gyöngyszeme Bernát Barbara illusztrációi, amelyek nagyon bájossá tették a mesét.
Feltalálónak lenni nem is olyan könnyű, hiszen egy remek ötletet meg is kell tudni valósítani, ami bizony sokszor nagy kreativitást igényel. Ezzel tisztában van Fecó is, hiszen már az iskolában szerzett magának némi hírnevet legutóbbi találmányával, a repülő cipővel. Némi kutatómunka után megtudja, hogy ezek a tudósok különcök a maguk kis világukkal, furán öltöznek, vagy szokatlan viselkedés jellemzi őket. Egy hirtelen ötlettől vezérelve feltalálónak öltözik, és új találmányával nekivág az iskolába vezető útnak. Vajon mi lehet ez az új csoda?
„Egy könyvben azt olvasta, hogy a híres feltalálók mind különleges emberek. Némelyik furcsán öltözködik, mások rosszul tanultak az iskolában. Olyan is akadt, aki kinyújtotta nyelvét, ha fényképezték.”
Szubjektíven azt gondolom, hogy a könyv nyelvezete viszonylag egyszerű, így könnyen fordítható is. A kétkomponensű kötet egyik oldalán a magyar, míg a másikon az angol szöveg olvasható.
A mese a Feltaláló sorozat 5. kötete, amely legalább annyira szórakoztató, mint elődei is.
A játszva tanulás módszerét képviseli, így a gyerekek könnyen befogadóvá válhatnak a mese szövegére mind a két nyelven.
Ajánlom a könyvet minden olyan fiatal léleknek, aki szeret olvasni és most tanulja az angol nyelvet is, hiszen játszva tanulni a legjobb dolgok egyike.
Amennyiben elolvasnád a könyvet, megteheted, ha a Pagony Kiadó oldalára ellátogatsz.
Írta: NiKy
Az a meglátásom, hogy egy átgondoltabb, kicsit összeszedettebb információ csokorral tökéletes lehetne ez a mese, amit remélem a következő köteténél az írónő alkalmaz majd.
Ajánlom a könyvet minden olyan olvasni szerető kis léleknek, aki most ismerkedik a közlekedéssel, vagy csupán szeret játszva tanulni.
Hogy őszinte legyek egy nagyobb akció keretén belül figyeltem fel erre a kötetre. Elsődlegesen a borító fogott meg magának, hiszen szeretem a színeket és a farkasokat is egyaránt. Ráadásul nagyon emlékeztet ez a mókás figura a Gyalogkakukk mese Prérifarkas karakterére.
Ennek a mesének a főszereplője Lupo, a farkas, aki egy reggel rosszkedvűen ébredt. Először nem érti mi baja lehet, de mikor belenéz a tükörbe, ráébred, hogy az egész teste szürke, tehát hétköznapi. Ezért elhatározza, hogy új színt keres magának, ami kiemeli az igazi egyéniségét. A hét minden napjára akad tennivaló és hosszas kutatómunkába kezd. Vajon sikerül-e meglelnie a vágyott színét? És mi köze van ehhez a hét napjainak? Nos, megtudhatod, ha kezedbe veszed a könyvet.
„– Tudod, a szeretéstől minden csak jobban működik!”
Nem ritka, hogy borító alapján választok magamnak olvasnivalót, így amikor megláttam ennek a mesekönyvnek a címlapját, éreztem azt a bizonyos vonzást, mely évek óta hatalmába kerít, ha megtetszik egy könyv. A mostani értékelésem is egy olyan kötetről szól, amit a fent említett módon választottam. Ahogy mondani szokták a külső megfog, a belső pedig megtart, bár tény nem feltétlenül ebben a kontextusban használják átlagban ezt a mondást, én mégis többször így gondolok ezekre az esetekre.
Kováts Gábor – Huba a Nagyvízen című mesekönyve 2021 őszi újdonságainak egyike, amely a Magyar Napló gondozásában jelent meg.
A könyv elsődlegesen Győri Tibor rajzai miatt különleges, mert bizony nagyon izgalmas színekkel, remek illusztrációkkal találkozhat az olvasó.
A történet egy kisfiúról szól, aki ismételten Álomfölde segítségére siet. Ebből már sejthetitek, hogy egy sorozat második részéről van szó. Ez így elsőre persze nem is hangzik rosszul, hiszen kicsit olyan Végtelen Történet érzést keltett bennem a sok fura szerzet és az alapkoncepció megismerése után.
De nézzük is fülszöveg alapján részletesebben:
Az emberek álmai sokszor nyugtalanok, kacifántosak és nehezen értelmezhetőek. Nem is gondolná senki, hogy mindennek bizony komoly oka van, mégpedig az, hogy Álomföldén Dzsuvás Vili ismételten rosszban sántikál. Természetesen, hogy ne legyen ilyen egyszerű a probléma, rögtön két bajkeverővel van dolga Hubának, annak a kisfiúnak, aki egyszer már megmentette ezt a földet és népét a komoly bajoktól. Tehát Vili megnősült és újdonsült arájával, Banyek Baby viharboszorkánnyal esőfelhőket támasztanak, hogy vízözönnel pusztítsák el Álomföldén élő népeket, hogy aztán átvehessék a hatalmat. Hubára ismételnek egy nagy kaland vár, melynek komoly tétje van és egy rendkívül izgalmas, de veszélyektől sem mentes küldetéssel teljesíthető. A mostani utazás elején rögtön egy nagy vízitúrás kalanddal kezdődik minden. Régi és új barátokkal együtt vág neki ennek a küldetésnek Huba, de eközben az ellenség sem tétlenkedik, ahogy várni lehet. Vajon sikerül –e a küldetés és megmentik-e Álomföldét? És vajon Huba képes –e megbízni azokban, akik segítséget nyújtanak, még ebben a szokatlan világban is?
Szubjektív meglátásom szerint ez a mese felettébb érdekes. A kalandokban és furcsa szerzetekben gazdag történet nem kis fantáziáról árulkodik, a szerző határtalan csavarokon átívelve vezeti olvasóját egyik kalandból a másikba. Nem sok pihenésre számíthat a gyanútlan olvasó és még a furcsa lényeket és neveiket is meg kell szoknia.
Főszereplőnk, Huba nagyon mai gyermek, aki a mostani szlengeket felettébb szereti használni és nem feltétlenül könnyű ezáltal megszeretni. Számomra két szereplő volt igazán megfogó, ők pedig nem mások, mint Szörmianyóék. Mint már fentebb említettem olyan érzésem volt, mintha a Végtelen Történet részleteit látnám és olvasnám egy kifordított világban. Talán ezért is kedveltem meg ezt a házaspárt, akik emlékeztettek eme másik történet szereplőire és ez jó érzéssel töltött el.
Persze ez senkit se riasszon el, hiszen a két történetnek semmi köze nincs egymáshoz, ez csak a saját nosztalgikus emlékeim miatt kerültek elő.
Ajánlom a könyvet alsó osztályos gyerekeknek és természetesen a kortalan felnőtteknek egyaránt, hiszen ki ne szeretne kalandozni és új, ismeretlen helyeken járni. Én mindenképpen.
„(…) az embereknek is szüksége van a növények gyógyító erejére.”
Őszintén szólva leginkább a borító keltette fel a figyelmemet és a cím. Ennek a kettősnek köszönhetően döntöttem úgy, hogy bizony olvasnom kell a könyvet. Ha ti is ránéztek, akkor már sejthetitek, hogy egy vidám szösszenetről van szó és végül is nem is tévedtek nagyot.
Marabu, azaz Szabó László Róbert szerző neve igen csak egyszerűnek tűnik, pedig valójában egy színes egyéniséget takar. Hétköznapibb értelemben a HVG heti lapszámokban találkozhat a szemfüles olvasó munkáival. Aki persze nem olvassa az újságot, annak újdonságként fog hatni – én magam is ide tartozom -, de az illusztrációk és a történet fergeteges élményt fog nyújtani, ebben biztos vagyok. Erről itt tudsz meg többet.
A gonosz törpekommandósok világuralmi terveinek csúf bukása egyetlen eseményteli csütörtök délután című könyv 2021 őszi újdonságainak egyike, ami a Pagony Kiadó gondozásában jelent meg. Ha most tanulsz olvasni, vagy csak gyakorolni szeretnél, vedd kézbe ezt a meseregényt, mert bizony a nagy betűknek és illusztrációknak köszönhetően garantált a siker és még jól is szórakozol közben. Ha pedig más történetre vágysz, nézz körbe a kiadó Zseblámpás sorozatában, hiszen hasonló remek alkotásokra lelhetsz.
Nézzük is, hogy fülszöveg alapján miről is szól a kötet.
Sokan vallják, hogy véletlenek nincsenek, de bizony ez a történet az élő bizonyíték rá, hogy mégis léteznek. És bizony, ahogy várható az emberiség történelmében is találunk egy-egy mozaikdarabkát, ami alátámasztja ezt. Nézzük csak a mostani eseményeket, hiszen a Lila Iskola két tanulója, Cérna és Dugasz egy szép nap délután összeakad néhány törpekommandóssal, akik egy igen merész és veszélyes világuralmi tervet készülnek megvalósítani. A kezdetleges „kellemetlenségek” odáig vezetnek, hogy a két ravasz kis fickó kénytelen megmenteni a világot. De vajon sikerül-e megakadályozni a gaztetteket? És mi köze van ehhez az egészhez egy kalóz jelmeznek? Nos, megtudhatod, ha kézbe veszed a könyvet.
Amennyiben elolvasnád a könyvet, megteheted, ha a Pagony Kiadó oldalára ellátogatsz.
Írta: NiKy
Ezt a könyvet érzésből rendeltem meg, mert a külső képen látható rajz emlékeztetett gyerekkorom mesekönyveire és szerettem volna nosztalgiából is a polcomon tudni. Persze immáron ez a kötet egy számomra fontos listán is helyet kapott, mely külön kiemelte értékét.
Turi Lilla alkotóként elsődlegesen az illusztrációival keltette fel a figyelmemet, hiszen számos kötetet díszítenek a munkái. Bár egyiket sem olvastam még, de a boltok polcáról már többet leemeltem és valahogy megfogók voltak a számomra.
Amire emlékszem című könyve 2021 egyik újdonsága, amely a Csimota Kiadó gondozásában jelent meg.
A kötet tulajdonképpen egy emberi memoár képekbe ágyazva, némi szöveggel meghintve. A rajzok és a foghíjasan elhelyezett bölcs mondatok adják a varázsát. Egy ember élete –amennyiben szerencsés- hosszú évtizedekre tekint vissza, a megszületés pillanatától az utolsó lélegzetünkig egy történelmi korszak, a saját idősíkunkban. Minden élet tele jóval és rosszal egy külön könyvet érdemelne, ahogy egy lélek visszatükröződése is. Ennek a könyvnek ez a fő témája, egy lélekeszenciát a megszületésétől az utolsó pillanatáig követhetjük nyomon.
„Van, hogy ugyanaz a dolog sokkal jobban esik, ha úgy csinálhatjuk, ahogy mi szeretnénk.”
Számomra elsődlegesen egy lélek leporelló, mert a képek a saját gondolataimmal keveredve életre keltettek egy történetet és az utolsó lapokig szárnyra keltek. Úgy gondolom, hogy sokszor a kevesebb több és ez a könyvecske az élő példája ennek a mondásnak, azaz hiteles forrása.
„Lesznek barátok, akik segítenek, ha baj van, és akkor is, ha nincs.”
Én is voltam gyermek és bár még fiatal éveimben járok, a kötetnek köszönhetően megéltem egy előre kivetített lehetőséget. Bár mindannyian mások vagyunk, mégis egy levegőt szívva ugyanazért születünk meg, hogy megtanuljunk élni ebben az idősíkban, ezen a Földön.
Számomra egy külön történet is felsejlett a lapokból, melyről itt nem szeretnék írni, de annyit elárulok, hogy megkönnyeztem.
Azt gondolom, hogy a szerző megálmodott egy témát, melyet elénk tárt, de a mi dolgunk történetté alakítani, és ha kell, újra és újra kézbe venni.
Ajánlom minden olyan olvasni szerető léleknek, akik örömüket lelik abban, hogy saját meséket is kitaláljanak a képek segítségével. És ne feledjétek! A szerző megálmod egy történetet és a mi dolgunk saját ízlésünkre formálni. Ahány olvasói lélek, annyi mese a mesében.
„Mélyen a föld alatt, ahová már semmi fény el nem ér, ott élt a kis vízcsepp.”
Ez a mesekönyv a számomra nagyon fontos Merítés - lista miatt került a kezembe, melyért ismételten nagyon hálás vagyok.
Gryllus Vilmos neve már valószínű többeknek ismerősen fog hangzani, hiszen 1991-től Levente Péterrel közösen készítették a Magyar Televízióban bemutatott Égbőlpottyant mesék sorozatot, valamint a Kaláka együttes megalapítója is egyben.
Vízcseppmesék című könyve 2020-ban jelent meg a Central Kiadó gondozásában.
A kis kötet két történetet foglal magában. Az első egy vízcsepp kalandos napjáról, míg a második egy felhő jószívűségének következményeit meséli el.
Minden meséről elmondhatom, hogy rendkívül kreatív és kedves. Nagyon szerettem olvasni, a szívem megtelt szeretettel és jóérzéssel. Megyeri Annamária illusztrációi pedig csodálatosak és pont ezért érdemes külön is végiglapozni a kis kötetet.
Ajánlom kicsiknek és nagyobbaknak egyaránt, hiszen aki szereti a meséket, igazán csodás lélek lehet.
„Ha végtelen az űr, akkor nincs is eleje meg vége? Mindennek van eleje meg vége, még a leghatalmasabb dolgoknak is, a házunknak, a városunknak, az országunknak, a bolygónknak, mindennek.”
Minden mesének van egy bizonyos tanulsága, melyet többnyire az adott olvasónak kell felfedeznie és minden alkotónak van egy szándéka, melyet a regényén keresztül üzen. Ennek a történetnek is megvan a maga célja és üzenete, de mielőtt belemennék ebbe, szeretném megköszönni az írónak, hogy előolvashattam a könyvét. Köszönöm.
Rettig Attila: Emila bolygóközi kalandjai című regénye az idei év egyik őszi újdonsága, mely a Napkút Kiadó gondozásában jelenik meg. Először a borítómustrával szeretném kezdeni, hiszen a "külső megfog, a belső pedig megtart", tartja a mondás és bár más szövegkörnyezetben szokás használni , de egy könyvszerető lélekre ez a mondat nagyon is igaz. Amikor először megláttam a borítót elgondolkodtam, hogy vajon egy ismeretterjesztő könyvecskét fogok-e olvasni, vagy csupán egy fontos, de nem tolakodó képet láthatok éppen. Számomra a letisztultsága és a sötét színek dominanciája lenyűgöző egyveleget adott, melyet be, kell, hogy valljak nagyon szeretek. A sötét tónus ad egy bizonyos rejtélyességet, és mint utólag kiderült, nagyon szorosan kapcsolódik a történet lényegéhez.
Nézzük is, hogy fülszöveg alapján miről szól a kötet!
Olyan kérdésekre találhatjuk meg a választ, melyek nem csak a tudásunkat bővítik, de kellő figyelmességgel saját magunkról is többet megtudhatunk. Ilyen pl., hogy mi a végtelen? Miért álmodunk rosszat? Miért fontos, hogy odafigyeljünk másokra? Hogyan beszélgetnek egymással a fák? Mint láthatod kedves olvasó, ez a mese számos izgalmas kérdést feszeget, de a válaszokat neked kell meglelned.
Szubjektív meglátásom szerint ez a mese rendkívül kedves, szórakoztató és tanulságos is egyben. Több társadalmilag és emocionálisan fontos témát feszeget, melyeket egy kislány szemszögén keresztül ismerhetünk meg.
Karakterek szempontjából Emila nagyon szerethető és bár néha túl kíváncsi és makacs, mégis úgy érzem, hogy szépen letükrözi a korosztályából adódó dacot és konokságot. Szerettem a bőrébe bújni, mert valami olyasmit kaptam általa, amit én magam is évek óta keresek, ez pedig a szeretetre való éhség és a tudás utáni vágy. Fiatal korát meghazudtolóan cselekedik néha, de a botlásai által is sokat tanul. Esendősége egyben legkülönlegesebb jellemzője, mert bár sok érdekes személlyel és eseménnyel találkozik, mindig sikerül valamit tanulnia és én ezt a fejlődést rendkívül nagy szeretettel fogadtam.
Események szempontjából kifejezetten izgalmas, bár vannak részek, melyek inkább érzelmi téren mozgalmasak, mégis úgy gondolom, hogy remek szórakozást nyújtanak az olvasónak.
A regény két idősíkon mozog többnyire, ebből az első Emila jelene és kalandjai, a második pedig a múlt, egy olyan idősik, mely által jobban megismerjük a kislány viselkedésének okait.
Számomra egy rendkívül kedves, tanulságos és szórakoztató olvasás volt, melyre igen hálás szívvel gondolok. Úgy vélem, hogy fogok még olvasni az alkotó tollából, mert aki ilyen különleges történetet álmodott meg a számomra, annak még bizony számos meglepetés lehet az ötlet tarsolyában.
Ajánlom minden olvasni szerető léleknek, mert ez a történet nem csak szórakoztat, de eléri, hogy apró ékkövekként csillanjon arcunkon a könny, mely legalább olyan szépen ragyog, mint az univerzum csillagai.
Nem is olyan régen került hozzám ez a csupaszív mese, melyet szeretnék megköszönni az írónőnek. Köszönöm, hogy olvashattam, egy élmény volt.
Azt hiszem elmondhatom magamról, hogy az ilyen könyvekért szerettem meg felnőttként ismét a mesék világát, de mielőtt ebbe belemennék, szeretném megköszönni a Móra Kiadónak, hogy olvashattam a könyvet. Köszönöm.
A kiadói sorozatokat többnyire nem követem külön figyelemmel, hiszen azokból is számos áll rendelkezésre tematika és korosztály szerint, viszont a Káprázatos kalandokra, amibe a mostani értékelésem kötete is beletartozik, így is felfigyeltem. ( Ha érdekel téged is, itt megtalálod őket).
Philip Reeve munkássága immáron nem volt ismeretlen a számomra, hiszen nem is olyan régen olvastam tőle a Sen és a száguldó szán című könyvét, amit akkor megszerettem és pont ezért is nagyon izgatottan vártam, hogy a többi regényét is kézbe vehessem. Gondolhatjátok mekkora örömmel fogadtam, mikor kiválaszthattam a teljes sorozatot és most szépen sorban elmerülhetek ezekben a világokban.
Olivér és a tengerkócok címmel 2015- ben jelent meg a kiadónál. Az elsőre bohókás külsejű kötet egy csupaszív és nagy kalandokat rejtő történetet ismertet meg olvasójával. Nézzük is, hogy fülszöveg alapján miről is szól ez a kis mese:
A történet főhőse, Olivér, aki élete első tíz évét kicsit sem szokványos módon élte, hiszen egy felfedezőcsaládban nőtt fel. Számos kalandban volt már része, de úgy érzi, hogy jó lenne kicsit „normálisabb” gyermekként is tapasztalatokat gyűjtenie. Vágya végül teljesülni látszik, hiszen a szülők mindent felfedeztek, amit csak lehetett. Az otthonukként szolgáló ház közvetlenül a tengerhez közel épült, így nem kis meglepetésükre fedezi fel a kis család, hogy titokzatos új szigetek alakultak ki tőlük nem messze. A két szülő rögtön kap az alkalmon és elindulnak feltérképezni az új jelenségeket. Sajnos egy nem várt kalamajka alakul ki, és bizony Olivérnek nem marad más választása, mint hogy újra nekivágjon az ismeretlennek, de szerencsére mellé szegődik pár „barát” is – egy mogorva, vén albatrosz, egy rövidlátó hableány és egy barátságos sziget, akit Szirtesónak hívnak –, hogy megkeresse eltűnt szüleit. Ám mielőtt belefoghatna a mentőakcióba meg kell küzdeniük egy sereg tengeri majommal, némi időjárási viszontagsággal és még a gúnyos hínárokkal is kezdeniük kell valamit. Vajon sikerül–e a mentőakció? És mi köze van ennek az egésznek egy bizonyos versenyhez? Nos, megtudhatok, ha elolvasod a könyvet.
Számomra rendkívül szórakoztató volt felfedezni és kalandozni egyaránt, ráadásul többször is elmosolyodtam, vagy bölcsességre leltem általa. A karakterek kedvesek és bár csetlenek – botlanak, mégis fejlődésre képesek, amit kimondottan szeretek. És bizony még a negatív szereplőkkel is együtt tudtam érezni, bár ettől még tetteik következménye alól senki sem mentesülhetett.
„Ha Andy Handabandy másféle fiú lett volna, akkor azt gondolhatta volna: „Lett egy barátom!” De Andy sosem vágyott igazán barátokra, így hát azt gondolta: „Lett egy szolgám!”
Ki szeretném emelni a beszélő nevek játékát, mert a szerző rendkívül kreatívan oldotta ezt meg, valamint Sarah Mcintyre illusztrátor rajzait, melyekért külön is érdemes barangolni a kötetben.
Összességében elmondhatom, hogy ismét remekül szórakoztam és mellette levontam a magam konzekvenciáit is.
Ajánlom kicsiknek és nagyobbaknak, mert szórakozva kalandozni a világ legjobb dolgainak egyike.
Amennyiben elmerülnél te is ebben a világban, megteheted, ha a Móra Kiadó oldalára ellátogatsz.
Írta: NiKy
Berg Judit nevét úgy gondolom, hogy nem kell bemutatnom senkinek, hiszen számos mesekönyvet és ifjúsági regényt köszönhetünk neki. Gyermekkönyvek szempontjából két sorozatot követek nagy lelkesen, az egyik Maszat kalandjai, a másik pedig Sári történetei. Mindkettőről együttesen elmondható, hogy nagyon kedvesek és szórakoztatóak.
A mostani értékelésem a fent említett utóbbi sorozat harmadik kötete, mely a Sári és a mókusok címmel jelent meg idén nyáron a Pagony Kiadó gondozásában.
Ahogy már megszokhattuk két történetet foglal magába ez a kis könyvecske. Az első a címadó mese, melyben Sári és barátai kirándulni mennek az erdőbe. Mindenféle állattal találkoznak, melyek igazán aranyosak, ilyen pl.: a gyík, sokféle madár, sőt még egy mókust is látnak. Így jut eszükbe, hogy milyen izgalmas is lehet egyik fáról a másikra ugrálni. Szerintetek is mókás lehet?
A második mese pedig Pötyi baba és Puszi róka összeveszését meséli el, ami sajnos igen komolynak tűnik, hiszen még játszani sem hajlandóak egymással. De szerencsére Sárinak eszébe jut egy fontos történet egy kismókusról és pár képzeletbeli barátjáról, ami még a legkeményebb szíveket is megolvasztja. Vajon a két duzzogót érdekli a mese?
Ez a kis mesekönyv is kedves lett a szívemnek, hiszen Agócs Írisz aranyos rajzai még szórakoztatóbbá tették az olvasását.
Ajánlom az ifjabb mesekedvelőknek, hiszen feltölti szeretettel a szíveket és még szórakoztató is egyben.
Ha te is elmerülnél Sári kalandjaiban, megteheted, ha a Pagony Kiadó oldalára ellátogatsz.
Írta: NiKy
Már megszokhattam volna azt a hihetetlen lelkesedést, mely felszínre tör bennem, amikor kissé gótikus rajzolatú mesékkel találkozom. Az utóbbi pár évben legnagyobb örömömre egyre több ilyen típusú mese és ifjúsági regény látott napvilágot, amitől az én szívem bizony nagyokat dobbant. Azok számára, akiknek esetleg ismeretlen a stílus, melegen ajánlom Tim Burton filmjeit szíves figyelmükbe. A mostani értékelésem is egy ilyen könyvről fog szólni, de előtte szeretném megköszönni a Móra Kiadónak, hogy olvashattam a történetet. Köszönöm.
Julien Hervieux - Viharka, a sötétség ura című ifjúsági regénye idén nyáron jelent meg a kiadónál. A történet főhőse, Viharka, aki a sötétség uralkodóinak egyik leszármazottja. Minden nemzedékben a trónörökös sorsát előre eldöntötték, hiszen a hagyomány erős akarata szerint meg vagyon írva a végzete. Ha nagykorúvá válik, el kell majd rabolnia egy hercegnőt, hogy legyőztessék a lovaggal szemben, aki végül megmenti a leánykát. De amíg el nem érkezik az a bizonyos kor, hogy a nagy pillanatban megtörténhessen ez a „kötelesség”, addig a kis uraságnak leckéket kell vennie gonoszságból, csakhogy pokolian untatják a tanórák. Egy komor napon remek ötlete támad: nem vár tovább, hanem elejét veszi a dolgoknak és azon nyomban elrabolja a hercegkisasszonyt! Vajon sikerül Viharka terve? És mit szól ehhez a hercegnő és a birodalmak népe?
Őszintén szólva kétszer is elolvastam egymás után, mert elsőre a nevetéstől nem sikerült megfelelően átélnem a történteket. És ezzel el is árultam, hogy bizony humorban gazdag a kötet.
Karakterek szempontjából rendkívül színesek és szagosak, ahogy mondani szoktam, elvégre mindenki egy külön egyéniség, amit a beszélő nevek csak tovább színesítenek. És két kedvenc szereplőt is találtam. Az első Lucerna, a kobold, aki bölcsességével mindig mosolyt csalt az arcomra, a másik pedig Viharka édesanyja, aki „kedves” irányításának még a legkomorabb uralkodók is engedelmeskednek.
„A mi világunkban lovagok, varázslók, sárkányok élnek… de ami ennél is fontosabb: létezik jó, és létezik rossz. És egyik sem létezhet a másik nélkül. Vagyis jó csak akkor van, ha van rossz is.”
Az események pörögnek, egyik oldalon sem unatkoztam, sőt sokszor kapkodtam a fejem, hogy te jó ég, ebből mi lesz!
Összességében elmondhatom, hogy egy friss és egyedi történetet olvashattam, ami nem csak humoros, de egyben rendkívül szórakoztató is.
Ajánlom nemtől és kortól függetlenül, mert ebben a meseregényben minden olvasni szerető lélek meg fogja találni a maga kedvencét.
Hogy kik is a kuflik? Hogy nem ismeritek őket? Ezt igazán kétlem, hiszen ki ne hallott volna erről a „formás” csapatról. Viccet félretéve immáron 3 éve vagyok rabja ennek a mesesorozatnak, amit Dániel András álmodott meg a számunkra, mind meseügyileg, mind grafika szempontjából is. Nincs még egy ilyen különleges és mégis szerethető világ a hazai piacon.
A mostani kötet A Kuflik és az Akármi címmel jelent meg, mely a megszokott két történetet foglalja magában. Míg az első egy érdekes kiállításról és annak felhasználhatóságáról mesél, addig a második egy olyan évszakot ismertet meg az olvasókkal, mely nagyon ritka és igen szokatlan.
Ki hallott már olyat, hogy félünk a vihartól? Pedig bizony sokan félnek a villámláskor vagy mikor dörög az ég és ezzel Menyét is így van. Nem szereti mikor megázik, megborzong a süvítő széltől és retteg a hóvihartól, ezért úgy dönt, hogy menedéket épít, ami egyben új otthonává is válik, míg egyik nap egy új jövevény lepi meg és fenekestül felforgatja a megszokott kis életét. Vajon mi köze van ehhez egy vakond barátságának és vajon hogyan dönt Menyét az új vendégről, hiszen már megszokta a kis vackát?
Ez a mesekönyv is egyike azon csodáknak, melyek arról szólnak, hogyan győzzük le a félelmeinket. A mostani történetben két apró teremtmény mutatja meg az élet árnyékos és napsütötte oldalát. Az olvasónak nincs is más dolga, mint átgondolnia, hogy ő mitől is retteg és ki az a barátja, aki ilyenkor a segítségére siethet. Mert bizony sokan félnek a vihartól, hiszen egy irányíthatatlan természeti jelenség, pedig az esőben táncolni, a széllel bújócskázni és az égi zenét hallgatni a világ legjobb dolgainak számítanak. Főleg akkor, ha társunk is akad a mókázáshoz.
A kötet pedig csupa cukiság, hiszen szép színeket használ az illusztrátor és jól ötvözi a hideg - meleg kontrasztokat, öröm külön csak ezért is még egyszer végig lapozni.
A mesekönyv másik nagy előnye, hogy nagy betűkkel íródott, így tökéletes olvasás gyakorlására is.
Számomra egy nagyon kedves kis könyv, melyet nagyon jó szívvel ajánlok a kisebbeknek és nagyobbaknak egyaránt. Mert ne feledjétek, hogy bátran előre menni egy baráttal annyi, mint egy szívdobbanás a testedben… felemelő!
Dóka Péter nevével ugyan nem először találkozom, de mielőtt ebbe belemennék, szeretném megköszönni a Móra Kiadónak, hogy olvashattam a könyvet. Köszönöm.
Bevallom őszintén kicsit félve kezdtem neki ennek az olvasásnak, ugyanis a Szupermalac és Űrpatkány sorozat harmadik köteteként került kezeimbe és az előző részt finom szólva sem szerettem. Érdekes módon most mégis azt kell, hogy írjam, mintha két különböző sorozatból olvastam volna a két történetet. Az előző alkotáshoz képest a mostani sokkal színesebbnek, vidámabbnak és kedvesebbnek találtam. De nézzük is, hogy miről szól fülszöveg alapján:
Szupermalac és Űrpatkány, a két szuperhős, akiket nemcsak a könyvekből, hanem a népszerű magyar animációs sorozatból is ismerhettek már, most utolsó kalandjukra készülnek. A trilógia utolsó kötetében hőseink több elcsúszott kísérlet után úgy döntenek, hogy a világ megmentése helyett inkább fagylaltot árulnak. Nem kis feladatnak szentelik ismételten az erejüket, hiszen nem egyszerű a galaxisban időben házhozvinni a gyorsan olvadó finomságokat. De a kis hősöket nem kell félteni, hiszen cégnevük a Fáraó Űrfagyi lesz, mellyel megfelelő bizalmat váltanak ki leendő ügyfeleiknél. Szupermalac gyorsaságának és Űrpatkány kiváló receptjeinek hála hamarosan az egész galaxis az ő fagyijukat akarja, akár hétköznapi csemegének, vagy egy egész estén át tartó ünnepség desszertjeként. Ám ahogy várni lehet, egy balul sikerült recept miatt ott kell hagyniuk virágzó vállalkozásukat és vissza kell térniük a „szuperhős” szakmához, hiszen vár rájuk két kegyetlen szörny, számos félrecsúszott kalamajka és egy időutazás is. Vajon mi köze ehhez Fekete Hóembernek és Morcos Pingvinnek? Erre és még számos más kérdésre is választ lelhetsz, ha elolvasod a könyvet.
Személyes élményként úgy gondolom, hogy kellemesen csalódtam. A két kedves szuperhős megmutatta számomra, hogy sose szabad feladni és minden rendben jön, csak egy hűséges barátra van szükség.
A Máli Csaba által készített illusztrációkat pedig külön is a figyelmetekbe szeretném ajánlani, ugyanis rendkívül aranyosak és viccesek.
Ajánlom kortól és nemtől függetlenül, hiszen a mese humorban és kedvességben egyaránt gazdag, mely elvarázsolja a kisebbeket és nagyobbakat is egyaránt.
„A nevetésben mindig ott a szeretet!”
Ez a csepp kötet a Móra Kiadó jóvoltából került hozzám, melyet ezúton is szeretnék megköszönni.
A kiadó számos saját sorozatot indított már különböző korosztályú gyermekek fejlődésének, tanulásának segítésére, melyek kiemelten figyelnek a gyermek szükségleteire.
A Százérintő olyan ölbeli játékokról szól, melyek egy – egy mondókán keresztül vidám mókázásra invitálják a kisebbeket. Ebben a kötetben több állat is szerepet kapott, melyek közül kettőt ki is szeretnék emelni.
Nagy kedvenceim egyike lett a süniről szóló versike, nézzétek csak!
Összességében egy kedves és szórakoztató mondókás könyvet olvashattam, amitől még nekem is kedvem támadt a mókázásra. Ami pedig az illusztrációkat illeti, nagyon bájosak és kedvesek.
Ajánlom azon szülőknek, akik szeretnek szórakoztatóan tanulni a gyermekeikkel és maguk szívesen játszanak.
Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed, a Móra Kiadó oldalán be tudod szerezni a könyvet.
Írta: NiKy
„Verekedni nagyon csúnya dolog.”
A szerző egy kutya családon keresztül mutatja be a kis gyermekekre jellemző viselkedésformákat, szépen rávilágítva arra, hogy bármilyen bosszantó is lehet egy adott esemény, szeretettel és türelemmel meg lehet tanítani gyermekeinket a helyes viselkedésre.
A könyv három meséből áll, melyek a következők:
1. A Banán címet viseli, ahol Kicsi Tacsi megismerkedik a gyümölcsökkel és anyukája megtanítja arra, hogy az étellel nem játszunk.
2. Bocsáss meg! egy olyan mesét takar, ahol a kicsi kutya elköveti első erőszakos tettét, amelynek következtében szülője szeretettel elmagyarázza, hogy miért nem szabad így viselkedni.
3. Pocsolya címmel pedig egy olyan kis történetet olvashatunk, ahol csupa móka és kacagás a vízbe ugrás, az már persze más kérdés, hogy milyen következményekkel jár.
Az illusztrációk pedig nagyon helyesek, öröm külön miattuk is végig lapozni a kötetet.
És csak egy apró megjegyzés: ritka, hogy rejtett humort takar egy ilyen típusú könyv, de én ezúttal olyan jóízűen felkacagtam, amiért igazán hálás vagyok!
Remélem, hogy megtetszett a könyv és amennyiben szívesen kézbe vennéd, úgy a Kicsi Tacsi oldalon be tudod szerezni.
Írta: NiKy
Ezt a mesekönyvet már nagyon vártam és legnagyobb boldogságomra végre kézbe is vehettem. Nem is olyan régen olvastam a Móra Kiadó jóvoltából a Kitti és a Holdfénymentőakció című kötetet, mely ennek a sorozatnak az első része volt. Akkor nagyon megszerettem ezt a különleges kislányt és a három macskát is, akik mellé szegődtek.
Ebben a részben a kalandok folytatódnak, amelyeknek egy kiállítás és egy bizonyos Tigrisszobor adja a központi témáját. Kitti és barátai éjszakai felfedező útra indulnak, hogy meglessék ezt a különleges kincset, de sajnos egy rablás kellős közepébe csöppennek. Természetesen a leányka és barátai rögtön nyomozásba kezdenek, ami sok izgalmas kalandot ígér az olvasónak. Vajon mi köze van ehhez az egészhez két újabb macskának? És mi történik, ha a kincs átka eléri őket? Megtudhatod, ha kézbe veszed a könyvet.
Számomra ez a kaland egy újabb félórás pihenő volt, melyért igazán hálás tudok lenni. Kitti természete és a cicák kedvessége feltöltötte a lelkemet. Sok szeretetet, némi izgalmat és számos varázslatokkal teli csupa szív percet köszönhetek ennek a különleges kötetnek.
Ajánlom jó szívvel minden fiatalnak és olyan felnőtteknek is, akik a belső gyermeki énjükre szánnak pár percet. Csodálatos élmény olvasni egy ilyen gyermekről és aki szereti a cicákat biztosan örömét leli majd ebben a mesében.
Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed, a Móra Kiadó oldalán be tudod szerezni a könyvet.
Írta: NiKy
Igen ritka az a könyv, amely már a címével is azt sugallja, hogy valami igazán különlegessel fog találkozni olvasója. Ebben az esetben ezt tapasztaltam, elvégre, ahogy rápillantottam, éreztem egy bizonyos vonzást.
Boldizsár Ildikó nevével már többször találkoztam különböző felületeken, de ez a második kötet csupán, amit eddig olvastam tőle. Mind a két esetben egy számomra fontos listán való szereplésük miatt kerítettem rájuk sort, de így utólag nagyon hálás vagyok érte, és csak boldogan mosolygok.
Történetünk főhősei a száz éves, idős kút és egy fa, mely a kút oldalában látta meg a napvilágot és egymás társaságát csendben eltűrve, a maguk vidám természetével figyelték a világot. Míg egy napon ennek a kútnak elfogy minden vize és a kiszáradástól való félelmében, valamint az állatok és vándorok miatt való szomorúságában, arra a döntésre jutott a fa, hogy segít idős barátjának. De vajon mi történhetett, hogy elfogyott az összes folyadék és hogyan tud segíteni egy fácska? Megtudhatod, ha kézbe veszed a könyvet.
Számomra rendkívül erős hatással volt, mert megerősítette bennem, hogy két különböző lélek is lehet jó barát és egymást segítve az élet lehet csupa móka és kacagás. Valamint arra is felhívja a figyelmet, hogy egy adott problémának számos megoldása lehet és nem szabad feladni az első kudarc után sem. Az egész történetből árad egy bizonyos erős szeretet, mely felmelegíti az olvasó szívét és lelkét.
Úgy gondolom, hogy nem csak szórakoztató volt a számomra, de tanulságos is. Idei évem egyik kedvenc történetévé nőtte ki magát és hálás vagyok azért, hogy kézbe vehettem.
Amennyiben szívesen elolvasnád a könyvet, a Magvető Kiadó oldalán be tudod szerezni.
Írta: NiKy
„Minden mesében van valami igazság!”
A mai értékelésem egy olyan könyvről fog szólni, amit azt hiszem sokan szeretni fogtok. Elsősorban azért gondolom így, mert a fő helyszíne, a Balaton, mely úgy hiszem a legtöbbünk számára az egyik legkedvesebb helyszínek egyike. De mielőtt ebbe belemennék, szeretném megköszönni, hogy utazókönyvként olvashattam a kötetet. Köszönöm.
Tokody Klára – Mina és Vidi az óriások nyomában című mesekönyve két kis diófatündér kalandjairól mesél a gyermekeknek. Már a címből is adódik, hogy a két hős neve Mina és Vidi, akik történetesen testvérek. A szokott módon néha összeszólalkoznak, de többnyire nagy szeretettel törődnek egymással és az állat barátaikkal. Egy nap sütögetést rendeznek a tóparton. A meghívottak között ott van Mogyi mókus, Galiba gólya, Csöppke és Röpke a két cinegepár, Vakondpajtás a vakond és természetesen Apóca, a teknős. A díszes társaság remekül érzi magát, de Apóca meséje nélkül nem is lehetne teljesebb az este öröme. A történet a Balaton kialakulásáról és egy bizonyos könyv lapjairól szól, melyeket egy furcsa nevű idegen hagyott hátra és titokzatos óriásokról mesél. A két tündér bizony enged a kíváncsiságának és útra kelnek, hogy kiderítsék ezt a felettébb izgalmas és rejtélyes történetet.
Azt kell, hogy írjam a mese egy igazi üde színfoltja a mai kortárs meséknek. Számos elemet hoz a régi, klasszikus irányzatból is, de ez jól vegyítve, szinte észrevétlenül belesimul a modernebb elemekbe.
A szerző nagyon érdekes és kedves karaktereket álmodott meg számunkra, hiszen ki ne szeretne tündér lenni és rejtélyek után nyomozni! A mese számos bölcselettel és jó tanáccsal látja el olvasóját, ráadásul rendkívül kedves és szórakoztató is.
Az egyetlen negatívum a számomra, hogy külön fejlécet kaptak a fejezetek, melyek esetemben kvázi spoilerként hatottak. Nem szeretem ezt a formációt és sajnos rontotta az olvasási élményemet.
Ettől függetlenül nagyon megszerettem a könyvet és jó szívvel ajánlom kicsiknek és nagyobbaknak egyaránt, hiszen a Balaton a magyarok szíve csücske és ha még olvashatunk is róla, több mint boldogság.
És csak egy saját plusz élményt is említsek, a mese végén egy olyan személy ajánlja a könyvet, akinek szintén olvashattam alkotását és az idei évem egyik legmeghatározóbb élményei közé sorolom. Ha Czikora Ildikó klinikai szakpszichológus nevével találkozom, akkor számomra egyértelmű a minőségi olvasás.
„Már tudom, hogy mit tegyek, ha szomorú vagyok: beszélgetek a barátaimmal!”
Ezt a könyvet nem tagadom, hogy borító alapján rendeltem elő még pár hete, mivel annyira megható és szeretettel teli érzés fogott el, amikor rátekintettem. Tulajdonképpen a mesekönyv arra a témára épül, hogy ha bánat éri az embert, hogyan érdemes azon felülkerekedni.
Olívia, a kis békalány nagy izgalmakkal várja a nyarat, hiszen ilyenkor nem kell korán hazamennie és sokáig játszhat a pajtásaival. De sajnos egy nem várt esemény felborítani látszik ezt a nyarat, amitől bizony rendkívül szomorúvá válik. Bánatára vajon megleli –e az orvosságot? Vagy az egész nyári bolondozásnak lőttek, pedig még el sem kezdődött igazán? Nos, erre megleled a választ, ha kézbe veszed a könyvet.
A mese nagyon szépen rámutat arra, hogy a bánatot bár érdemes megélni, mégis mindenre van megoldás és gyógyír, hiszen a család és a barátok sokat tudnak segíteni.
Számomra ez a mesekönyv nagy kedvenccé vált, mert nem csak tanulságos, de rendkívül kedves is volt. Nagyon szeretem az olyan meséket, ahol a szeretet bearanyozza a szíveket. Külön ki szeretném emelni, hogy az illusztrációk mennyire gyönyörűek és az apró részletek egy külön történetet mesélnek el azoknak, akik szánnak rá időt, hogy közelebbről megnézzék őket.
Összességében nagyon elégedett vagyok ezzel a kötettel és biztos vagyok benne, hogy beszerzem az Érzelmek erdeje sorozat további részeit is.
Ajánlom kicsiknek és nagyobbaknak is esti mese gyanánt vagy olvasás gyakorlására.
Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed, a Napraforgó Kiadó oldalán be tudod szerezni a könyvet.
Írta: NiKy
„(…) a törődés csodákra képes.”
Még tavaly fedeztem fel az írónőt, amikor is volt szerencsém elolvasni Lillen, a tünde című alkotását. Akkor nagyon boldog voltam, mert egy rendkívül fantázia gazdag és kimagasló alaptörténetet ismerhettem meg, aminek azóta is töretlenül várom a következő részét. A mostani mesekönyv egy sorozat második kötete, de legnagyobb örömömre önmagában is remek szórakozást nyújt.
A fülszöveg szerint kis hősnőnk, Csenge már nagyon várta a tavasz eljövetelét, ugyanis ahogy beköszönt a jó idő, az anyukájával kis cserepekbe növénykéket ültetnek, hogy majd azok kivirágozhassanak. Ám egy napon furcsa esemény történik, az összes virágcserepet „baleset” éri. Mint kiderül, Lidérc, a gonosz tündér minden cserepet tönkretesz. Csenge és három kis tündérbarátja, Menta, Levendula és Akác, kis töprengés után remek ötlettel állnak elő. Hogy mi történik? És vajon Lidérc megváltozik-e? Nos, igazán nem mondhatok többet, de javaslom, hogy olvasd el a történetet.
Ez a mese nemcsak kedves, de rendkívül tanulságos is, mert nem mindegy, hogyan is állunk másokhoz és bizony nem minden az, aminek elsőre látszik. Néha a negatív események mögött komoly bánat húzódik meg és a probléma sokszor kedvességgel vagy szeretettel megoldható. Természetesen nem minden esetre igaz ez a megoldás, de a számunkra érdemes először ezzel kezdeni.
Az írónő rendkívül szépen bánik a szavakkal, külön odafigyelt arra, hogy ne egy sima megoldása legyen a történetben felmerülő kalamajkának, hanem elindítson a kis olvasójában egy gondolatmentet. Fontos üzeneteket oszt meg velünk az alkotó, és ha leleményesek vagyunk, bizony sokat tanulhatunk belőlük.
Az illusztrációk először furcsának tűntek a számomra, de végül megbarátkoztam velük és már csak mosolyogtam, mikor külön végignéztem csak a rajzokon.
Egyetlen problémám akadt a kötettel, még pedig, hogy több helyen is elütéssel vagy helyesírási hibával találkoztam. Sajnos ez kizökkentett az olvasásból, de természetesen nem morgok miatta, mert összességében remekül szórakoztam.
Ajánlom a könyvet kicsiknek és nagyobbaknak is egyaránt, hiszen remek esti mese elalvás előtt, de szórakoztató olvasás gyakorlására is.
Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed, az alexandra.hu weboldalon be tudod szerezni a könyvet.
Írta: NiKy
„(…) azt, aki szemetel, fel kellene lőni a Holdra! A sötét oldalára!”
Már egy ideje nézegettem ezt a mesekönyvet és többször úgy volt, hogy megveszem, de valamiért rendre úgy éreztem, még ráér. Aztán ahogy lenni szokott utazókönyvként hozzám került és már semmi sem akadályozhatott meg abban, hogy elolvassam.
Vadadi Adrienn neve számomra egyet jelent a kellemes és vidám szórakozással. Én ugyanis egy másik sorozatát nagyon kedvelem, ez pedig a Matricás Laci kalandjai. A több kötetes írónő eddig sosem okozott nekem csalódást, így nagyon reménykedtem, hogy most is jól fogok szórakozni.
Az Öten a kőhegyen egy nagyon érdekes mesét tár olvasója elé, ugyanis három gyermek és két kutya vág neki egy titkos küldetésnek és nagy tervezéssel szeretnék végrehajtani a Nagy Dolgot. Sajnos nem kis kalamajkába keverednek, és számos akadályt kell leküzdeniük. Hogy sikerül-e végül a tervük? Nos, ezt igazán nem árulhatom el.
Érdekes élményben volt részem és elég hullámzó érzések és gondolatok váltakoztak bennem olvasásom folyamán. Többször is úgy éreztem, hogy unom, ugyanakkor pár mondat után meg alig vártam, hogy lapozhassak egyet és megtudjam, mi is történik a kis csapattal. Kicsit hiányoltam a humort, amit úgy megszoktam az írónőtől eddigi meséi által és úgy gondolom, hogy ez adta ennek a hangulatingadozásnak az alapját. A mese érdekes alaptörténetet dolgoz fel és végül is számos tanulságot levonhat az olvasó. Többek között ilyen az ígéret fontossága és a barátság ereje.
Ami az illusztrációkat illeti, kivételesen nem vagyok elégedett, mert nagyon egyszerűnek érzem azokat a történethez képest.
Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed, a Pagony Kiadó oldalán be tudod szerezni a könyvet.
Írta: NiKy
„(…) a malomhoz vezető út olyan foltos a kátyúktól, mint a rossz kölök nadrágja.”
Még tavaly nyáron olvastam az írónő első kötetét, melyben megismertem a Négy Kerék Autóklinika dolgozóit – Zolik és Misa – valamint a kis város egy – egy lakóját és szeretett autóját is. Akkor nagyon örültem, mert valami hétköznapi, mégis egyedi világot olvashattam és bizony a humor is megfűszerezte az amúgy sem unalmas történeteket. Ezért, mikor megláttam, hogy itt a folytatása a fent említett mesekönyvnek, szinte rögtön a megjelenést követően be is szereztem. Telt az idő, de valahogy nem került a kezembe, végül tegnap úgy döntöttem, hogy ideje visszacsöppenni ebbe a világba és egy huzamban ki is olvastam a könyvet.
Várfalvy Emőke - Még húsz kerék című alkotása a második mesecsokor, mely az autóklinika ügyes-bajos eseteit meséli el. Ahogy már megismertem a csapatot, a Zolik - Horváth Zoli, Lengyel Zoli és Cseh Gabi – valamint Misa, sokszor komoly gondokkal találják szembe magukat, de kellő tapasztalattal és természetesen egy jó csapatszellemmel felvértezve, bármilyen problémát megoldanak. Nézzük is, hogy a városka lakói milyen feladatokkal lepik meg a szerelőket.
Rögtön az első történet Útburkolat máktöltelékből címmel hirdeti magát, melyben Terike néni – a városka legjobb pékségének tulajdonosa – nagy bajba kerül. Hófehérkéjét ugyan nem a hét törpe, de a szerelőcsapat éke, Nemzoli fogja megmenteni. De vajon mi baja az autónak? És miért morognak még a szerelők is?
A második mese Kareszről szól, aki már gyermekkora óta egy bizonyos gúnynévnek örvend, de ő mit sem bánja, semmi más nem fontos a számára, csak minden úgy legyen, ahogyan elképzeli. És ezért szegény járművének is nehéz sors jutott. De ahogy a mondás tartja: A csípős paprika is megmérgesedik.
Mikor az orvos beteg nagy bajban lesznek a páciensek is. Főleg akkor, ha a doki játékos és nagyon kedves. Mit lehet tenni? Nos, erre az Autóklinika dolgozói már tudják is a választ. Gyere te is derítsd ki!
A négykerekű űrhajó egy olyan történetet mond el, melyben egy csillagásznak kell segítséget nyújtani, de nem is akárhogyan.
Terike néninél évente kétszer van karácsony a pékségében. Az egyik alkalom a szokványos ünnepet jelenti, míg a másik nyár derekára esik. Nos, az egész város alig várja mind a két eseményt, de ehhez elengedhetetlen kellék a fia. Vajon sikerül az idei ünnepség? És mi köze a szerelőknek ehhez az eseményhez? Nos, megtudhatod, ha elolvasod a Luxus slusszkulcs és trüffeltorta esetét.
Az utolsó történet, pedig egy igazán nagy kalamajkáról mesél. Most aztán lesz dolga a fiúknak a műhelyben. És milyen érdekes nevet kapott ez a mese: Konrád és a torkos talány.
Mint látható 6 mese rejtőzik ebben a kötetben, ahol kisebb és nagyobb bajokat kell orvosolni. De szerencsére a Négy Kerék Autóklinika mindig toppon van, és ha gond van, a szakik máris ott teremnek.
Számomra ez a kötet eltért az előző résztől stílusilag, valahogy nem éreztem azt a fergeteges humort. Tény, hogy kétszer felkacagtam, de ettől még a hiányérzetem nem csökkent, és voltak részek, amit egyszerűen untam. Ettől függetlenül nem bántam meg, hogy elolvastam a könyvet.
Összességében elmondhatom, hogy egy érdekes és egyszeri szórakozásban volt részem, és a rajzok még mindig tündériek.
Ajánlom kisebbeknek esti mese gyanánt, illetve a nagyobbaknak olvasásgyakorlásra.
„Minden elmúlik végül, amikor eljár fölötte az idő, de a történetek soha. Azokat mindig tovább mesélik, és mindig születnek újabbak is.”
Azt hiszem végre sikerült újra egybe forrasztani a szívemet, mert bizony pár nappal ezelőtt, amikor befejeztem ennek a kötetnek az olvasását, elolvadtam, olyan aranyos történetet kaptam. Mert igen, én hivatalosan macska bolond vagyok, de ugyanakkor a kutyákat is imádom. Családomban mindig is voltak, és vannak most is kis kedvencek és bizony mikor egy ilyen könyvet vehettek kézbe nagyon izgatott leszek. De először is szeretném megköszönni a Móra Kiadónak, hogy biztosított számomra egy példányt. Nektek köszönhetően ismételten felhőtlen szórakozásban volt részem és ezért igazán hálás lehetek. Köszönöm.
Philip Reeve - Sen és a száguldó szán című alkotás a Káprázatos kalandok kiadói sorozatban jelent meg. Itt találtok még olyan további könyveket, melyek az író tollából származnak és hasonló kalandos utazásra csábítják a kicsiket és nagyobbakat egyaránt!
SZÁGULDÓ SZÁNVERSENY AZ ÉSZAKI-SARKRA! Hirdeti a fülszöveg és bizony milyen izgalmas felhívás, hiszen valóban egy versenybe csöppenünk, melynek kimenetele nem csak izgalmas, de sok veszélyt is rejt magában! Jó százévente beköszönt az Északi sarkon az Igazi Tél és ilyenkor legalább ötvenféle hó esik, melynek eredményeképpen láthatóvá válik Hóapó csodálatos palotája. De, hogy ne legyen minden csak csupa móka és kacagás, bizony számos versenyző érkezik a különböző „csoda” járgányával és szánhúzó lényével együtt. Egyik ilyen kis csapatban közösen kezd neki a hosszú útnak Sen, Silka és 66 apróság, ugyanis az ő szánjukat Mopszok húzzák. Vajon elég lesz 264 tappancs ahhoz, hogy megnyerjék a versenyt? És vajon milyen veszélyeket is rejt ez az amúgy sem unalmas út? A nyeremény pedig mindenki álma, hiszen egy kívánságát teljesíti Hóapó! De vajon a nyertes mit fog kívánni? Nos megtudhatod, ha elolvasod a könyvet!
Személyes meglátásom a kötettel kapcsolatban az, hogy nemcsak fantasztikus és izgalmas utazásra csábított ez a regény, de megtanította, hogy mennyire fontos is a barátság. Eddig is hittem az őszinteség és bátorság fontosságában, de most még kiegészült egy nagyon fontos tétellel is: ez pedig a szeretet ereje! Mert bizony mit meg ne tennénk azokért, akiket a szívünk mélyén kincsként őrzünk! Silka erről igazán sokat tudna mesélni nektek. Ami pedig kimondottan meglágyította az én szívemet is, az a történet vége volt. Mert igen, sokat nevettem, izgultam és rendkívül boldog voltam, de mégiscsak kibuggyant az a bizonyos könnycsepp és kivételesen nem zavart! És bár némiképpen szomorú voltam, úgy éreztem ennek így kell lennie, hiszen ami számunkra a vég, az más számára egy új kezdet.
Ezután a történet után már biztos vagyok abban, hogy új kedvencet avattam és alig várom, hogy a többi könyvét is megismerjem az írónak.
Összességében elmondhatom, hogy egy izgalmas, kalandokban gazdag regényt olvashattam, mely az érzelmek hullámvasútjára is elkísért a maga pimasz módján! Ráadásul legnagyobb örömömre az illusztrációk is aranyosra és rendkívül szépre sikeredtek.
Ajánlom kortól és nemtől függetlenül, hiszen én vagyok rá az élő példa, hogy mennyire szórakoztató is ez a kötet. Felkészültetek egy nagy kalandra? INDULJON HÁT A VERSENY!
Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed, a Móra Kiadó oldalán be tudod szerezni a könyvet!
Írta: NiKy
„(…) az olvasás segíti az agy növekedését, változásait és a tanulási folyamatot.”
Világunk különleges, hiszen minden pillanatában történik valami és igazán soha nincs megállás. Életünkben sok mindent már kicsi korunkban elsajátítunk és mire valóban öntudatunkra ébrednénk, már természetesnek vesszük környezetünket, az élethez szükséges alapfunkciókat és a körülöttünk lévő személyeket. De vajon felmerült-e már benned, hogy valójában ezeknek a dolgoknak mi az eredetük, miből vannak, vagy hogyan működnek? Elsődlegesen a gyermekek tesznek fel kérdéseket, mikor rácsodálkoznak az élet „nagy csodáira”, de tulajdonképpen a legtöbb felnőtt sem tudja ezekre a választ, melyek körbe vesznek minket, de természetesnek vesszük létüket. Először is szeretném megköszönni a Móra Kiadónak, hogy biztosított számomra egy példányt és elmerülhettem egy igazán érdekes világban. Köszönöm!
Catherine Ripley: Hogyan? című alkotása az élet különböző területeiből merítkezve, egy szórakoztató ismeretterjesztő kötetet álmodott meg azon kicsiknek és nagyobbaknak egyaránt, akiknek kíváncsisága kiapadhatatlan és szívesen merülnek el az élet rejtelmeiben. A könyv számos érdekes és fontos kérdésre ad választ, melyeket 7 fő részre bontott az alkotó. Lássuk is ezeket!
Az első fontosabb témakör, mely valószínű még a felnőttek lelkét is boldogsággal járja át, ha meghallják ezt a mondatot: Boldog Születésnapot! A sok izgalmas kérdés közül, hogy csak párat említsek, megtudhatjuk, hogy mióta tartunk szülinapi bulikat, hogyan lebegnek a lufik, miért vannak zajkeltő eszközeink és miért is olyan finom a torta. A móka és kacagás mellett igazán örömteli játékosan tanulni, nem igaz?
A második fő csoportunk egy olyan témát jár körbe, mely az egyik személyes kedvencem lett a könyvből, ez pedig az olvasáshoz köthető. A könyvtárban cím természetesen sok mindent elárul, de azért szeretnék kiemelni pár érdekes kérdést. Hiszen nem mindenkinek világos, hogy hogyan tudsz könyveket kikölcsönözni, hogy miért vannak a könyvtárakban számítógépek, vagy az olvasástól tényleg okosabbak leszünk-e. És bizony számos más érdekességet is megtudhatunk.
A harmadik rész az Állatok, állatok, állatok címet kapta, mely elsőre úgy tűnhet már „lerágott csont”, de bizony nagyon komoly információkhoz juthatunk hozzá. Ilyen például, hogy miért dorombolnak a cicák, álmodnak-e a kutyák, hogyan esznek meg a kígyók nagy dolgokat, vagy egyáltalán honnan származnak az állatok. Te tudod bármelyikre is a választ?
A negyedik rész a második kedvencem a könyvből, ugyanis úgy érzem, hogy minden emberi lelket érint ez a téma. Biztos ti is mondtátok már a szüleiteknek, hogy Beteg vagyok! Sőt állítom a felnőttek is életük folyamán legalább egyszer kiejtették ezt az egyszerű mondatot a szájukon. De vajon mit is takar igazán? Nos, fontos tudnod, hogyan leszel beteg, miért hánysz, hogyan lehet elkapni a megfázást, miért kell orvoshoz menni évente legalább egyszer és még számos olyan információról olvashatsz, ami akár elősegítheti, hogy minél jobban felkészülhessél a vírusos időszakra.
A következő fő témakörünk megint csak hétköznapi, hiszen az Utazzunk cím lefedi mindazt az izgalmas információt, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy közlekedni tudjál. Már pedig felfedezni a világot csak így lehet, de hogy ne szaladjak messzire, az iskolába is így juthatsz el. Itt megtudhatjuk, hogy miért van ilyen sok közlekedési tábla, hogyan építik az utakat, ki találta fel az első autót és bizony még a kerék formájáról is mesél.
A hatodik részben egy nagyon izgalmas és közkedvelt témát boncolgatunk. A strandon ki ne szeretne lenni, hiszen jó meleg van, úszhatunk a hűs habokban és bizony még a barátokkal és a családdal is sok móka és kacagás vár ránk. De vajon azt tudtad, hogy miért olyan forró a homok, hogyan tudsz lebegni a vízen, hány bálna él az óceánokba és miért égsz le a napon?
Az utolsó fejezetben pedig ismét egy izgalmas területre tévedünk, hiszen kit ne hozna lázba egy olyan világ, melynek köszönhetően messzire is eljuthatunk. A repülőtéren számos fontos téma kerül elénk és bizony ahhoz, hogy gyorsan átessünk a formaságokon, jó, ha tisztában vagyunk pár alapfogalommal. Ilyen például, hogy miért van szükség útlevélre, hogyan működik a reptéri átvilágítás, hová tűnnek el a csomagjaink és hogyan szállnak le könnyen a repülők! Lám – lám mennyi kérdés és vajon mi rá a válasz?
Személyes élményem a kötettel kapcsolatban az, hogy nem csak szórakoztató, de rendkívül széleskörben ad válaszokat az aktuális kérdésekre. A szövegkörnyezet jól érthető, könnyen követhető és rendkívül igényes. Bizony még számomra is tartogatott újdonságokat, hiszen több olyan kérdésemre kaptam választ, amit régen tudtam, de az idő teltével elfelejtettem. És volt olyan információ is, ami teljesen ismeretlen volt a számomra. Ami pedig az illusztrációkat illeti, nagyon tetszenek. Akvarellfestés érzetem volt egész végig, apró kontúrokkal, kellemes árnyalással és rendkívül vidám színekkel párosítva. Nagyon élvezetes volt végig nézni a képeket, sőt többször is visszatértem egy – egy rajzhoz.
Összességében elmondhatom, hogy egy összeszedett, rendkívül precíz, de mégis könnyed könyvet vehettem kézbe.
Ajánlom kortól és nemtől függetlenül, hiszen a tudás nem szégyen, hanem erény. És ne feledjétek, az életben minden csoda és bátran kérdezzetek! Merjetek játszani, vidáman sokat kérdezni, de legfőképpen minél többet olvasni!
Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed, a Móra Kiadó oldalán be tudod szerezni a könyvet!
Írta: NiKy
Rólam köztudott, hogy nagy állatbarát vagyok, bár tény a kedvenceim nem éppen hétköznapiak, kettőt kivéve. Az egyik ilyen típus a macskák. Tőlem lehetnek kicsik vagy nagyok, cirmosak, foltosak, vagy egyszínűek, vékony szőrűek vagy bundásak egyszerűen rajongok értük és alig várom, hogy ölbe kaphassam. Az egyik kedves barátnőmnek három is van és annyira szeretem, mikor meglep egy – egy fotóval aktuális csínytevéseikről. Ennek a kis kitérőnek annyi lényege van, hogy megértessem miért is örültem meg annyira ennek a kötetnek. Nem csak szórakoztató volt, de igen sokat tanultam is belőle, de ne szaladjunk ennyire előre. Szeretném megköszönni a Móra Kiadónak, hogy biztosított számomra egy példányt és általuk egy remek történettel ismerkedhettem meg! Köszönöm.
Paula Harrison - Kitti és a Holdfény-mentőakció című alkotása a Kitti sorozat bemutatkozó kötete, mely egy különleges kislányról és kalandjairól mesél. Kitti igazán szerencsés, hiszen édesanyja szuperhős, aki minden éjszaka siet a rászorulóknak segíteni. Nagyon büszke anyukájára és szeretne majd a nyomdokaiba lépni, de el se tudja képzelni, hogy valaha lesz elég mersze szembenézni az éjszaka rejtelmeivel. Bár örökölt különböző képességeket, mégis csak a szobája rejtekében meri felölteni a jelmezét. Mígnem egy cica ugrik be az ablakán és sürgősen segítségét kéri. Hogy lesz-e bátorsága ennek a tündéri leányzónak szembenézni a rejtéllyel és mi köze van egy édes kis vörös gombolyagnak mindehhez? Megtudhatod, ha elolvasod a könyvet.
Számomra elsődlegesen azért volt különleges ez a történet, mert megmutatja a kisebb olvasóknak is, hogy félni nem szégyen és a bátor hős az, aki ettől függetlenül is mer előre lépni. Hiszen minden hős volt egyszer apró és ők is elkezdték valahol. A tanító szándék mellett rendkívül izgalmas az alaptörténet és bizony még én is fészkelődtem olvasás közben, vajon sikerült-e hősnőnknek megoldani a rejtélyeket. Ami pedig az illusztrációka illeti, el vagyok bűvölve, hiszen nagyon aranyosak és rendkívül szép kontúrok jellemzik a rajzokat. A színhasználat figyelemfelkeltő, de nem irritáló, ezért egyszer külön is megnézegettem a képeket.
Összességében elmondhatom, hogy egy rendkívül szórakoztató és tanulságos mesét olvashattam. Alig várom, hogy a következő kötetet is kézbe vehessem.
Ajánlom kicsiknek és nagyobbaknak esti mese gyanánt, vagy önálló olvasásgyakorlásra, hiszen pont megfelelőek a sorok és a betűk mérete. És ne feledjétek, nem az a bátor, aki semmitől se fél, hanem aki ezek ellenére mer apránként előre lépkedni!
Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed, a Móra Kiadó oldalán be tudod szerezni a könyvet.
Írta: NiKy
„A Varázsvilág lakói éppen olyan sokfélék, mint az emberek: akad köztük jó is, rossz is.”
Hogy őszinte legyek nem is tudom, hogy mikor olvastam utoljára ennyire vidám és kedves mesét! Pedig minden évben legalább ötven mesekötet vagy meseregény megfordul a kezeimben és mégis úgy érzem, hogy kevés az az alkotás, ami igazán egyedi és elrabolja a szívemet. Ennek a könyvnek sikerült.
A mese főszereplője Rebi, egy csupaszív kislány, aki az óvoda végét járja, de még a játékok és mesék világában érzi jól magát. Cserfes, rátermett és nagyon kíváncsi természet. Folyton mozog, érdeklődik, játszik, rajzol. Szerencsére ebben társai a szülei, pár elkallódott porcica, egy bororoszlán és még pár olyan varázslény, akikkel a kalandok igazán élvezetesek.
A mesekönyv hat mesét tartalmaz, melyekre jellemző a vidámság, a kópéság és némi tanulság is. Nézzük is sorra őket.
Az első történet Bosszantöpp pórul jár címet kapta, melyben egy kis fura figura csínytevéseire derül fény. Szerencsére mindenre van megoldás, de, hogy mi is ez? Természetesen nem árulhatom el.
A második mese egy csalafinta helyzet megoldásáról szól, hiszen Rebinek komoly feladattal kell szembenéznie, mégpedig, hogy Apa nem játszik. Ugye, hogy milyen rémes? Nos, ha érdekel, hogy oldja meg ezt a feladatot a leányka, olvasd el a könyvet.
A következő történetben Rebi nyomozni kényszerül. Bár izgalmasan hangzik, bizony egy picit félelmetes is lehet, de szerencsére mindenre van egy jó ötlet.
Akciócsigás kaland hirdeti a cím a negyedik mesében, melyben egy kirándulás alkalmával izgalmas gyűjtögetésbe kezd kis hősünk. Az eredmény már más kérdés, hogy mennyi kalamajkával jár.
Zebulon színre lép címmel egy olyan világba csöppenünk, ami mese a mesében. Igazán izgalmas kalandokban lesz részünk és még egy határozott jó célt is szolgálunk.
Az utolsó pedig egy igazán csajos probléma köré épül, hiszen megkezdődik az iskola és már egyre több „komolyabb” mesét ismerhetünk meg. És a harcok nemcsak a történetekben léteznek, ezt Rebi is tapasztalja, így Kitör a szerelemháború is.
Összességében elmondhatom, hogy egy igazán eredeti és kedves történet csokrot olvashattam. Csupa móka és kacagás mellett sok okosággal gyarapodtam. A rajzok külön csodálatra méltóak és a gyerekeknek a kötet végén lévő feladatok is remek gyakorlást jelenthetnek.
Ajánlom kicsiknek és nagyobbaknak, hiszen a világ tele van csodával és nem kortól függ, hogy felfedezhessük. Kalandra fel!
Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed a Katica Könyv Műhely oldalán be tudod szerezni a könyvet.
Írta: NiKy
„De kérlek, gondolj rám, amikor felveszed a gyapjúkabátodat. Gondolj a tehénre, aki tejjel ajándékoz meg, amikor a reggeli meleg tejbegrízt eszed. Gondolj a tyúkra, aki fáradtságosan kipottyantott tojásait adja neked, hogy ne legyél éhes. És amikor rántott hús kerül az asztalra, gondolj egy pillanatra ránk, állatokra. Mindannyiunkra. Gondolj ránk figyelemmel, szeretettel és tisztelettel.”
Mostanában egyre több olyan mesekönyv kerül ki a nagyvilágba, mely valamilyen aktuális és nagyon fontos kérdést ölel fel. Ennek a kötetnek is hasonló célzata van, hiszen jelen esetben az állattartás a fő téma. Számos gyermek vágyik egy játszópajtásra, különösen kisiskolás korban. A legtöbb szülő nincs felkészülve erre a plusz feladatra, hiszen evidens, hogy a kicsiknek be kell segíteni a gondozásba. Szerencsére egyre több ennek az ellenkezője is, ahol minden kérdést körül járva, átbeszélik a háziállatnevelés mibenlétét és miután kiválasztották a szerencsés élőlényt, apránként együtt mutatják meg a gyermeknek a feladatokat, hogy később már egyedül is elláthassa ezeket.
Ennek a mesekönyvnek a fent leírtakon kívül még egyéb mondanivalója is akad, hiszen több érdekességet és fogalmat oszt meg fiatal olvasójával. Például felhívja a figyelmet, hogy országunkban 2004 óta bűncselekmény az állatkínzás. Ezen kívül nagy hangsúlyt helyez a szeretet és folyamatos törődés előnyére, az emberek és állatok közötti érzelmi és testi különbözőségekre, valamint arra is, hogy védett állatot háziállatként tartani engedély nélkül szigorúan tilos.
Mesénk kis hőse Ricsi és családja, valamint Peti, a gyurgyalag. Egy véletlen folyamán találkozik a két apró lélek és egy igencsak izgalmas, de annál tanulságosabb időszakot töltenek együtt. És bár nem minden történhet úgy, ahogy szeretnénk, mégis nagy igazság az, hogy egy védtelen, törékeny élőlényért felelősséggel tartozunk, ezt pedig Ricsi is megérti a végére.
Hogy mi köze van ehhez egy kormos kutyának, Mátyás királynak és a nagy klasszikus mesealakoknak? Nos, erre igazán nem felelhetek, de megtudhatod, ha kézbe veszed a könyvet.
Számomra nagyon érdekes és kedves olvasási élményt okozott, és úgy gondolom, hogy azon korosztály számára, akik még most tanulnak olvasni, remek gyakorló könyv. Azoknak, akik pedig még nem tudnak olvasni, egy izgalmas esti mese lehet számukra.
Összességében elmondhatom, hogy egy kellemes összbenyomást keltett bennem a kötet, melyet a cuki rajzok tettek még különlegesebbé.
Ajánlom kicsiknek és nagyobbaknak, mert ne feledjétek, akit egyszer megszelídítetek, azért felelősséggel tartoztok örökre!
Amennyiben felkeltettem az érdeklődésedet, a Katica Könyv Műhely oldalán be tudod szerezni a könyvet.
Írta: NiKy
„A szeretetet tényleg mindenünkkel érezzük, nemcsak a szívünkkel.”
Ezt a kötetet egy számomra fontos lista miatt vettem kézbe, de már az első perctől fogva elbűvölt, hiszen a borítón két csupa szív cukiság látható.
B. Habarics Kitty: Az évszakok című mesekönyve a Két nyuszi mesék sorozathoz tartozó könyvecskéje, mely egy Nyuszi mama és csemetéjéről mesél. A változatos verselés, a rímekben gazdag sorok mellett a nagyon kedves, de okító párbeszéd is helyet kap.
Történetünk fő témája, hogy a kicsi nyuszi érdeklődik a világ „nagy dolgairól” anyukájánál. A válaszok rendkívül gazdagok, fordulatosak és bizonyos részeken cseppet humorosak.
Személyes meglátásom, hogy egy halvány tükör is felfedezhető a mesében, hiszen az alkotó párhuzamot von a nyuszik és a mai szülő-gyermek kapcsolat terén. Rendkívül szépen letükrözi, hogy mi hogyan ismertetjük meg gyermekeinkkel a kinti világot, és hogy ez egy pici állatka esetében hogyan is néz ki.
Az illusztrációkat maga az író készítette, ami számomra igencsak figyelemreméltó, hiszen nagyon tetszenek a rajzok, a kontúr és a színek használata. Lélek simogató ez a kötet úgy gondolom.
Ajánlom kicsiknek és nagyobbaknak egyarát, hiszen ki ne szeretne egy csupa bűbájos történetet hallgatni vagy olvasni!?
Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed a Katica Könyv Műhely oldalán be tudod szerezni a könyvet.
Írta: NiKy
Úgy látszik, hogy idén többször is belenyúlok egy-egy sorozat közepébe. A mostani mese is egy negyedik kötet, viszont nagy örömömre önmagában is élvezhető.
A Göröngyös úti Iskola ugyanolyan, mint bármelyik másik közintézmény, kivéve egy bizonyos osztályt, melynek tagjai mind – mind külön kis egyéniségek. Ez a sorozat minden egyes kötete más és más tanulóról szól, de mégis egy összefüggő egységet képez.
A mostani kötet főszereplője Robi, akiben túlteng a tettvágy, sokszor keveredik bajba és finoman szólva sem az a kedves kisfiú típus. Első körben úgy tűnt, hogy egy igazi kis bajkeverővel van dolgom, de mint később kiderült, nagyon is komoly oka van annak, hogy ennyire más, mint a többiek.
A kisfiút és bátyját egyedül neveli édesanyjuk, aki elvált az apukájuktól. A kétlaki élet megviseli az amúgy is dackorszakban szenvedő gyermeket, ráadásul nem elég, hogy senki sem érti meg, még egy harmadik fél is belép a csonka család életébe. Mint láthatjátok ezt önmagában is elég nehéz lenne feldolgozni, nem hogy még egy új „betolakodó” személyével is foglalkozni. De szerencsére hamarosan itt a nyári szünet és egy sulis tábor, ahol bizony sok csintalanságot el lehet követni. Nos, hogy miképpen is alakult Robi sorsa? Megtudhatod kedves olvasó, ha kézbe veszed a könyvet.
Számomra a kötet érdekes kérdéseket vetett fel. Ilyen többek között az elvált szülők gyermekeként való lét, az amúgy is nehezen elviselhető változások megszokása és egy idegen elfogadása. Sokan tudjuk, hogy min ment keresztül Robi, mégis erről olvasva elgondolkodunk, hogy mi vajon milyen érzésekkel dolgoznánk fel a történteket. Szerencsére a kisfiú nincs egyedül, hiszen az osztálytársak is szolgálnak némi „meglepetéssel”.
Összességében úgy gondolom, hogy egy nagyon érdekes és kellemes olvasásban volt részem. Az egyetlen negatívum számomra a rajzok. Sajnos nekem egyáltalán nem tetszenek, nagyon groteszknek látom őket.
Ajánlom nemtől függetlenül az ifjúságnak, hiszen könnyen olvasható és remekül szórakoztat.
Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed, a Cerkabella Kiadó oldalán be tudod szerezni a könyvet.
Írta: NiKy
„Mindenki bolond, aki csak a saját kárán képes tanulni (…).”
Igazság szerint nagyon vegyes érzésekkel fejeztem be ezt a mesekönyvet. Ugyanis még az év elején valamikor szereztem be és akkor rögtön nagy lelkesen olvasni kezdtem, de sajnos meguntam és félretettem. Aztán minap megint elém került és úgy voltam vele, hogy teszek egy újabb próbát. Nem bántam meg.
Az első, amit megemlítenék az a borító, mely nagyon bájosra sikeredett és legnagyobb örömömre, hűen tükrözik a belső tartalmat. A könyv hét mesét foglal magába, melyek tematikájukban megegyeznek,- hiszen különböző gombákról szólnak,- mégis eltérnek.
A történetek tanulságosak, szórakoztatóak és sokszor szomorúak. Legalább is a számomra mindenképpen azok voltak, mivel bár tudom, hogy ez a természet rendje, mégis a kis gombákat nagyon megkedveltem. Sokszor úgy éreztem, hogy sok a mese, vagy fullasztó, és ezt sajnos megindokolni igazán nem tudom. Jómagam is nagyon szeretem a gombából készült ételeket, igazán felsorolni sem tudom hány félét kóstoltam már. Mégis mikor erről olvastam a mesében-, még ha nem is közvetlenül- elszorult a torkom és nagyon szomorú lettem.
A hét mese közül kettőt szeretnék kiemelni. Az egyik A gomba, aki szeretett volna repülni, a másik pedig A termesztett csiperke címet kapta.
Az előbbit azért választottam, mert fontos üzenetet hordoz magában. Még pedig azt, hogy ha nagyon vágyunk valamire, akkor nem szabad hallgatni azokra, akik ellenünk vannak. Ahogy a kis gomba is tette, addig harcolt, míg lehetősége nem lett megvalósítani az álmát. Bár nem úgy végződött, ahogy azt elképzelte, de még is úgy gondolom, hogy büszke lehetett magára, hiszen megpróbálta és ezt több mint, amit sokan elmondhatnak magukról.
Az utóbbit pedig azért választottam, mert a szabadság fontosságáról mesél. Nem baj, ha úgy érzed más vagy, hiszen a kis Csiperke is olyanra vágyott, amire a többiek nem. De megtalálta a helyes ösvényt és megkapta, amit szeretett volna. A szabadság az, mikor felemelt fejjel, vállalva a tetteink és álmaink következményeit végig merünk menni az ehhez vezető ösvényen.
Olvashatunk olyan fontos témákról, mint, hogy melyik gomba ehető és melyik mérgező, hogyan ismerhetjük fel a különböző típusokat, de fontos társadalomkritika is meghúzódik a háttérben. Hiszen a kis gombák sokszor társaik nevetségtárgyai, gúnyolódásoknak és megvetéseknek vannak kitéve, mégis megmutatja, hogy kitartással, hittel és szorgalommal minden megváltoztatható, akár még egy olyan társ viselkedése is, aki előtte rajta köszörülte a nyelvét. Persze a mesék vége többnyire pozitív élményt fog nyújtani a gyermeknek, mi felnőttek látni fogjuk, hogy a meséket érdemes külön beszélgetés formájában is megemlíteni, hogy mit gondol a gyerkőc a olvasottakról és milyen megoldásai lehetnek, ha vele történne meg az adott szituáció. Fontos, hogy ne csak felolvassuk, de át is beszéljük a történet lényegét, üzenetét. Ezzel hozzá segítjük a fiatal kíváncsi lelket a szövegértéshez, az üzenet játékos, de fontos feldolgozásához és a vélemény kinyilvánítást is megerősítjük, hogy ezt később kamatoztatni tudja az élet különböző területein is. Az egészséges és kíváncsi felnőtt mindig érdeklődő, tudását folyamatosan gyarapító és soha fel nem adó, de ehhez már egész korán érdemes elültetni a magokat az ifjonti lélekben.
Bár ez a kötet egy sorozat harmadik része, számomra újdonságként hatott, hiszen első olvasásom volt. És bár mint írtam az elején is, először meguntam, de nagyon örülök, hogy adtam egy új esélyt a könyvnek, mert végre ráéreztem a hangulatára és képes voltam könnyeket ejteni mikor kellett és a kis gombák sikerét is mosolyogva ünnepelni.
Ez a történet nagyon kedves lett a szívemnek és ajánlom nemtől és kortól függetlenül mindenkinek. Meglátjátok mennyi érték, szeretet és vidámság lapul meg ennek a kis kötetnek a lapjain.
Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed a Pagony Kiadó oldalán meg tudod venni a könyvet.
Írta: NiKy
A Pagony Kiadó Most angolul olvasok! sorozatát egy remek kezdeményezésnek tartom, miszerint a gyermekek játékosan, szórakoztatva tanulják meg a szavakat, mondatokat. Elsődlegesen fókuszálva arra, hogy tíz éves kor alatt nem nyelvtanulásról beszélünk, hanem nyelvelsajátításról. A kettő közti eltérés főképpen abban látható, hogy nem a hagyományos nyelvtani nehézségű szövegeket követi a kötet, hanem egy sajátos "játszva" tanulásét, mely hasznosítja a gyermekek korai, nagyon fogékony felfogó készségét.
A sorozat harmadik része ez a könyv, mely Vadadi Adrienn már jól ismert Matricás Laci szériájának egy újabb darabja. A különleges kiadói szándék ott is megmutatkozik, hogy minden könyv más – más alkotó tollából származik. A stílus és mesék változatossága nemtől és kortól függetlenül csábítóan hathatnak a gyermekekre, hiszen mindenki megtalálhatja a maga kedvére való olvasmányt. Én bevallom őszintén nagy Matricás Laci rajongó lettem, hiszen ki nem szeretne egy kis egyszerű, de annál szórakoztatóbb és leleményesebb rablót, aki attól is egyedi, hogy mindenhova matricákat ragaszt megtévesztő szándékkal, nehogy lebukjon a hatóságok előtt. Az már persze más kérdés, hogy emiatt legnagyobb „ellensége” Sárika is folyton a nyomába ered, ahogy ebben a kötetben is.
Bár Laci nagy utat tesz meg, hiszen a jól ismert kis hazánk utcáit leváltotta London nagy területére, de sajnos a szándéka még mindig ugyan az, elcsenni valamit, ami éppen megtetszik neki. Most éppen nem is olyan kis kincset szeretne magáénak tudni, de a feladat bizony még neki is okoz némi fejtörést. Sárika pedig hozza a szokásos formáját, és minden lében kanál viselkedésével boldogítja a rabló úr tevékenységét. A mese végkifejlete mulatságosra sikeredett és számomra ezért beváltotta az előzetes elvárásaimat.
Számomra a korábbi itthoni környezetben játszódó történetek jobban tetszettek és talán az alkotó is otthonosabban mozgott a cselekménnyel, karakterekkel. Persze a funkcióját betölti így is ez a mese, hiszen egyik oldalt magyarul, míg a másik oldalt angolul olvashatjuk a történetet. A kötet vége felé pedig kreatív játékokkal és feladatokkal erősítik és tesztelik a gyermekek tudását, de ettől is olyan szép az egész, hiszen játszva tanulhatunk. Mint fent említettem a kiadói sorozatot remek ötletnek tartom, az már más kérdés, hogy számomra nem okozott felhőtlen kikapcsolódást ez a történet.
Ajánlom minden angolul tanulni vágyó lurkónak, de annak is kellemes időtöltést nyújthat, aki már ismeri az alapszavakat, kifejezéseket.
Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed, a Pagony Kiadó oldalán be tudod szerezni a könyvet.
Írta: NiKy
„(…) jó dolog küzdeni. Jó dolog célokat kitűzni, igyekezni, kitartani.
És jó, ha az ember le tudja győzni önmagát.”
Ádám és a dzsúdó kötet a Pagony kiadó idei újdonságai között fedeztem fel. Valamiért már a könyv címe is melegséggel töltötte el a lelkemet, így mindenképpen el akartam olvasni a mesekönyvet. Igaz Dóra könyvei számomra egyet jelentenek a tanulságos, de annál szórakoztatóbb kikapcsolódással. Számos műve jelent már meg, de eddig csak három kötetét olvastam (Egy fiú a csapatból, Tiki otthonra talál és Ádám és a dzsúdó). Eddigi tapasztalataim alapján úgy gondoltam, hogy egy igen csak érdekes és felemelő olvasmányban lesz részem és milyen igazam lett.
Ahogy a címből már kiderül történetünk főhőse Ádám, aki egy általános iskola alsó osztályának tanulója. Igazi izgága gyermek, ezért sokszor megszidják és bizony beírással végződnek a nyugtalan percei. Bár a tanulmányaival nincs gond, mégis nehezen viseli a kötelezettségeket és rendre összetűzésbe kerül a felnőttekkel. Míg nem egyik délután felfedezi, hogy dzsúdó edzést tartanak az iskolában. A kezdeti lelkesedés átcsap egy kissé tudatlan nagyképűségbe, de több tanulságos szituáció után Ádám is felfedezi milyen csapatban „egy mindenkiért mindenki egyért alapon” edzeni és hogy nem szégyen a kudarc, ha azt emelt fővel és még elszántabb tervekkel tudjuk átvészelni.
Ez a mese nem csak szórakoztató, hanem egyben megmutatja, hogy nem minden gyermek képes arra, hogy a napi robotot csendben, fegyelmezetten csinálja végig. De attól még, hogy valaki izgága, nem biztos, hogy rossz, sőt. Ezen gyerekek mozgásigénye sokkal nagyobb, mint az átlagé és ahelyett, hogy leteremtjük őket, inkább egy megfelelő sportággal érdemes lekötni a figyelmüket és az energiájukat. Hiszen a sport nem csak egészséges, de megtanít küzdeni a céljainkért, mindig a szorgalomra buzdít minket, hiszen a jó teljesítményhez nem elég a kitartás, a sok gyakorlás is szükséges. És minden egyes mérkőzésen fejlődünk és tanulunk, levonva azon konzekvenciákat, melyek hozzá segítenek majd a következő versenyen való eredményesebb szerepléshez.
Szülőnek lenni nagy felelősség és igen nehéz lehet a megfelelő nevelést megtalálni, de mégis hiszem, hogy ha odafigyelünk ezen gyermekekre is, akkor sokkal kiegyensúlyozottabb felnőttekké válnak és a legfontosabb az, hogy életre neveljük őket.
Az egyik idézet a könyvből igen megfogó volt a számomra, melyet szeretnék külön kiemelni.
„Sokat kell edzened, és sokat kell tanulnod. És még többet edzened, és még többet tanulnod. Ha kitartó vagy, bármit elérhetsz.”
Ami pedig az illusztrációkat illeti, ismételten kellemes élményben részesültem, hiszen Endrődi Kata rajzai nem csak szépek, de energiával teltek. Szeretem külön is megcsodálni őket, hiszen egy különleges élményben részesülök általuk.
Ajánlom kicsiknek és nagyobbaknak olvasásra, vagy esti mese gyanánt. Egy nagyon kellemes élményben volt részem és ennek igazán örülök.
Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed a Pagony Kiadó oldalán be tudod szerezni a könyvet.
Írta: NiKy
„(…) nem méreg szüli a szeretetet.”
Nem tudok elég hálás lenni, hogy részt veszek a Merítés gyermekzsűrijében, mert így folyamatosan képben vagyok a friss gyermekirodalom és mesék megjelenésével. Pacskovszky Zsolt – Dodó című kötete is így került a figyelmembe és rögtön be is szereztem egy példányt, hogy olvashassam. A külső borító kép teljesen lefedi a belső tartalmat, hiszen a karakterek egy része és bizonyos esemény illusztrálása látható rajta. Bár az őslények közül nem éppen kedvelt állatom a Dodó, ettől még úgy gondoltam egy remek történetet olvashatok róla. Visszatérve még egy mondat erejéig a rajzokhoz, azt kell, hogy írjam, nagyon tetszenek, végig olyan érzésem volt, hogy szívesen olvasnék képregényt is ezzel a stílusú rajzokkal.
Fő karakterünk, -mint azt már sejthetitek- Dodó egy letűnt kor ősállata, aki egy új találmánynak köszönhetően egyedi madara lett az Elmeházy-sziget lakóinak. A főpolgármester feltalálóként is remek munkát végez, de sajnos egy kellemetlen esemény miatt kissé messze kerül az otthonától. A szigeten ember és állat békésen megfér, mígnem a polgármester testvére átveszi a hatalmat és újra visszaállítja a régi „szép” időket. Fő karakterünk bebizonyítja, hogy nem csak haszontalan, habzsoló kis élőlény, hanem neki is köszönhetően izgalmakban bővelkedő kalandokat élhettem át olvasásom folyamán. És ha már a szereplőkről van szó, két kedvencet is avattam. Az egyikük Terkaperka, a keselyű, a másik pedig Barnília, a tudálékos tapír. Mindkét karakter fantasztikus személyiség, és ontják magukból a vicces, néhol fárasztó szövegeket. Hogy mi köze van egy nyomtatónak vagy a múltból több spártai katonának ehhez a kalamajkához? Nos, igen ezt nem árulhatom el, hiszen mindenképpen érdemes elolvasnod kedves olvasó a könyvet.
Amit viszont ki szeretnék emelni, hogy ez a mese egy bújtatott társadalomkritika is. Mert bár a könyv hátulján a 8+ jelzést találtam, bizonyos szinten megfordult a fejemben, hogy véletlenül nem-e a magyar társadalomról lett mintázva a sziget lakóinak jellemzése és a történet háttere!? Nos, ha így is van számomra egyértelmű, hogy néhol kicsit erős a cselekmény, ugyanakkor a mai gyerekek ennél sokkal súlyosabb történeteket is olvashatnak.
Felnőtt fejjel is úgy gondolom, hogy gyermekként is nagyon élveztem volna ennek a kötetnek az olvasását és jókat kacagtam volna a két szomszéd beszólásain. Számomra kedvenc lett nem tagadom és biztos vagyok benne, hogy nem először olvastam.
Amennyiben felkeltettem az érdeklődésedet a Móra Kiadó oldalán meg tudod venni a könyvet.
Írta: NiKy
A Holnap Kiadó opera meséi számomra nem ismeretlenek, ugyanis egy nagyon kedves molytársamnál már láttam többször is a könyveiket. Elmondása szerint értékes meséket tartalmaz a sorozat és szívből ajánlja gyermekeknek esti mese gyanánt. Ezért idén úgy döntöttem, ha már megjelent egy újabb kötet, akkor beszerzem és elolvasom.
A mostani könyv Tell Vilmosról mesél, aki a legendák szerint egy szabadságharcos volt, és akiről sok mendemonda és történet született. Ebben a verzióban egy rövid, de annál eseménydúsabb időszakot ismerhetünk meg. Történetünk fő szempontjai az elnyomás ellen való fellépés, az isteni hit, mint legfőbb hatalom elismerése és a haza iránti feltétlen hűség jelképe. A fülszöveg szerint a svájci nép nem volt mindig szabad, és ez a történet azt meséli el, hogy ezek a bátor és nyakas emberek Tell Vilmos segítségével végül hogyan vívták ki függetlenségüket.
Tell Vilmos bátorsága példa értékű még az én szememben is. Hiszen a mesében rendkívüli tetteket hajtott végre, mégis emberi és esendő maradt.
Megmutatkozik családfő, férj és apa szerepkőrében is, melyeknek külön-külön is fontos szerepe van a könyvben, de így egyben látható az olvasó előtt sokszínűsége. Egy hűséges harcosnak nem lenne szabad gyenge pontjának lennie, de mint apa és férj nyilván a család által sebezhető. Erről és még számos érdekes szempontból ismerhetjük meg ezt a bátor férfit.
Az egész mesét átszővi egy bizonyos árnyalt sejtelmesség, mely nem tolakodó, mégis izgalmat vált ki az olvasóból. Hogy mennyi igaz és mennyi fikció a hős szerepkörében tetszelgő harcosról már más kérdés, de őszintén szólva engem nem is érdekel.
A kötet kellemes illusztrációkkal díszített, melyek közül egy már a borítón is megcsodálható. A könyv végén pedig egy cd mellékletet fog találni a kedves olvasó, melyet érdemes lesz felhasználni a teljes élmény gazdagítása céljából.
Ez egy nagyon izgalmas és kellemes mese volt számomra, amit szívből ajánlok minden gyermeknek és felnőttnek egyaránt.
Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed a Holnap Kiadó oldalán be tudod szerezni a könyvet.
Ahogy mondani szoktam, az emberek olyan kis fényes pontok, mint a csillagok az égen. Milliárdnyi apró pontok vagyunk, akik hol fényesen ragyognak, hol pedig kialszanak, hogy átadják helyüket egy másik csillagnak.
Ez mesekönyv a Naphegy Kiadó, A lány/fiú, aki... sorozatához tartozik, melynek szándéka, hogy bemutasson magyar hírességeket, akik kiemelkedtek valamely területen. Bár már négy kötet megjelent, számomra mégis ez az első olvasásom a sorozatból. A mostani történet Balázs Júlia első magyar női csillagászról mesél. Tulajdonképpen egy mesébe öltöztetett memoárt tarthat az kedves olvasó kezeiben, melyet a szép illusztrációk teszik még érdekesebbé.
A mese önmagában varázslatos lenne, mint a csillagos égbolt. Mégis többször súlyos és nagyon szomorú időszakokról mesél. Az emberi élet rögös és bizony sokszor nagyon nehéz. Egyik nemnek sincs könnyű dolga, különösen egy nőnek, aki a szakmája szerelmese, mellette anya és feleség. Sokszor minden pozícióban a maximumot nyújtani embert próbáló feladat, de őszinteséggel, pontos célok szem előtt tartásával és hatalmas szeretettel meg lehet csinálni. Hiszen főhősnőnk, Júlia is minden szerepkörében megállta a helyét. A mese számos érdekes elemet tár fel a kíváncsi olvasónak. Megtudhatjuk, hogy pontosan mivel is foglalkozik egy csillagász, és hogy is kell elképzelni a munkájukat. Ugyanakkor én nem tudtam felhőtlenül kikapcsolódni.
Az első problémám az volt, hogy túl száraznak éreztem a történetet, néhol akár még erőltetettnek is. A második pedig, hogy igazán nem derül ki, hogy a csillagászaton belül Júlia miben is volt olyan tehetséges, valamint milyen kutatást végzett pontosan!
Ezen információk hiánya miatt végig kívül rekedtem a történetből és nem tudtam megkedvelni, amit igazán sajnálok. Ugyanakkor úgy gondolom, hogy a kötet egy remek alkalom arra, hogy a gyerekek képet kapjanak egy igen érdekes szakmáról és a kis hölgyekben is növekedjen egy csíra, mely, ahogy telnek az évek ki fog hajtani és egy felnőtt ifjú nőt is elindítson egy új magabiztos karrier felé.
Összességében elmondhatom, hogy érdekes olvasásnak tartom a fent leírtak ellenére is és hiszem, hogy kortól és nemtől függetlenül is kellemes szórakozási élményt nyújthat bárkinek.
Amennyiben felkeltettem az érdeklődésedet a Naphegy Kiadó oldalán be tudod szerezni a könyvet.
Írta: NiKy
Be kell, hogy valljam az első, ami megfogott ebben a könyvben, az a borító volt. Imádom az egyedi rajzolású köteteket, és ahogy ránéztem rögtön tudtam, hogy el kell olvasnom.
A borító szerintem nagyon cuki, két kis legényke sétál egy sötét erdőben. Ha az olvasó jobban megnézi a képet, bizony sok kis rejtett alakot és tényezőt fedezhet fel. Hogy miért érdekes ez? Természetesen azért, mert szorosan kötődik a külső borítás a bel tartalomhoz és ennek igazán örülök.
A könyv egy emberrablás köré épül, mégis sokkalta több annál, hiszen nem elég az önmagában is súlyos téma, számos más életigazságot is felfedeztem olvasásom folyamán. Három szálon futnak az események, bár igazán csak az elején van ennek különösebb jelentősége, a későbbiek folyamán nekem már egybe mosódott, de ez egyáltalán nem zavart.
Az első szempont, melyet külön kell választanunk az apa szerepe. Adott egy nagyon gazdag ember, akinek a gyermekét ért trauma bizony nagyon feldühíti. Persze kiderül a turpisság, bár bevallom nem egészen így képzeltem el az események alakulását. Aztán másodikként ott vannak a bűnözők, akik bár nem túl értelmesek, mégis előnyt élveznek méretük, ravaszságuk és bizonyos egyéb képességük miatt. És a harmadik és talán legfontosabb, a két jóbarát, akiket szeretetük és hűségük arra késztet, hogy nyakukba vegyék az ismeretlen, tele veszélyeket rejtő erdőt és neki vágjanak, hogy megmentsék barátjukat. A két fiú, Tüsi és Lobonc névre hallgat. Hát nem nagyszerű? A történetről teljes egészében visszatükröződik a nagyfokú kreativitás. Lesz majd két rejtett plusz szereplőnk is, akikről most külön szót már nem szeretnék ejteni, hiszen remélem, hogy hamarosan el fogod olvasni te is ezt a könyvet.
Az író nagyon ügyesen játszik a szavakkal, elképesztő tehetsége van az új és eddig nem olvasott személyek, terek és események megalkotásában. A legérdekesebb mégis számomra az, ahogy csűri-csavarja a mese fonalát, mégis szép kerek, egész történet lesz a végén és elvarr minden szálat. Amit külön ki szeretnék emelni a páratlan humor. Imádom az olyan meséket, melyek okítanak, de meg is nevetettnek. Ez a humor hol komisz, hol pedig fanyar, mégis mindenhol velem pimaszkodott és sokszor elérte célját.
Úgy gondolom, hogy életkortól és nemtől függetlenül érdemes kézbe venni. Nem csak szórakoztat, de okít is. Egy olyan világba csöppen az olvasó, ahonnan nem is akar a végén szabadulni és még olvasná tovább a történetet.
Amennyiben felkeltettem az érdeklődésedet a Pagony Kiadó oldalán meg tudod venni a könyvet.
NiKy
Várfalvy Emőke: Négy kerék autóklinika című mesekönyve már a borító alapján is megtetszett, hiszen egy komikus jelenetet ábrázol, ahol négy szerelő parádézik egy kis piros autóban. A négy legény nem más, mint a címet is viselő Négy kerék autóklinika szerelői: Horváth Zoli, Lengyel Zoli és Cseh Gabi, de mint megtudtam senki nem hívja őket így, csupán Zolik néven ismertek. És nem feledkezhetek meg Misáról sem, hiszen övé a szerelőműhely. Sok visszatérő „vendég” fordul meg a műhelyben, mindenki szívén viseli kis kedvence sorsát. A kötet öt történetet mesél el.
Az első, mely az Öreg autó nem vén autó címet viseli, egy kedves öregúrról szól, aki nagy becsben tartja a „bogárkáját”. Nagyon kedves és aranyos történet, én biztos nagyon boldog lennék a kis autó helyében, hogy valaki ilyen nagy odafigyeléssel törődik velem.
A második történet, Tóbiás gyertyája címet kapta. Már az első sorból megtudhatjuk, hogy egy ideje szegény járgány panaszkodik, de gazdája annyira elfoglalt, hogy nem igazán tud vele foglalkozni. Bezzeg reggelente a könyörgés nagy mesterévé válik, hogy még egyszer beinduljon. Mikor megtörténik az elkerülhetetlen a négy mester kezelésbe veszi az ügyet.
A harmadik történet egy igen csak érdekes hölgyeményről és az ő babarózsaszín kis autójáról szól. Icuka nagyon sokszor veszi igénybe a szerelőműhely szolgáltatásait, éppen mikor mire van szüksége. Ezen mese is találó címet kapott, hiszen Amikor egy Mini kimerül, már sejteni engedi, hogy gazdája őt sem kíméli.
A negyedik mese az Egy nap szabadság címet viseli, ahol egy öt gyerekes család megtanulja, hogy az ő kis kedvencüket jobban becsülni kell, hiszen nélküle maradnak a tömegközlekedés apró – cseprő gondjai.
És az ötödik A különös páciens címmel egy tényleg ritka esetről számol be, de erről nem szeretnék részleteket elárulni, megtudod, ha elolvasod a könyvet.
A mesekönyv nagyon kedves és humoros. A szerelőműhely minden tagja egyedi fazon, nevükön kívül csak a szakmájuk iránti rajongásban egyeznek, de ez elég bőven ahhoz, hogy remek munkát végezzenek. Nagyon élveztem a könyv olvasását, többször elmosolyodtam és biztos vagyok benne nem utoljára olvastam. A könyvet, bár első látásra fiúsnak gondolhatnánk, de nemre és korra való tekintet nélkül mindenkinek nyugodt szívvel ajánlom.
Amennyiben felkeltettem az érdeklődésedet a Cerkabellaoldalán be tudod szerezni a kötetet.
Írta: NiKy
Marák Veronika írónő neve számomra egyet jelent a kellemes, de tanulságos mesékkel. Bár vannak kisebbeknek szóló könyvei is -gondolok itt Kippkoppra, vagy Boribon meséire-, de biztos vagyok benne, ha azt írom, hogy Kockásfülű nyúl, már sokkal többen tudjátok kiről is lesz szó most. A mostani kötete 12 különböző mesét tartalmaz. Ez azért érdekes, mert az egyik történet címe megegyezik a főcímmel. Ezen mesék bár különállóak, mégis megegyeznek két fontosabb tulajdonságban. Az egyik, hogy szórakoztatóak, a másik pedig, hogy tanulságosak. Nézzük külön, mit is tartalmaz ez a könyv:
Igaz történet Piciállatról:
Így elsőre furcsán hangzik, de higgyétek el, már az első mondat után megértitek, hogy ki is Piciállat. Maga a mese nagyon bájos, kellemes olvasási élményt nyújtó. Megtudhatjuk, hogy a fent megnevezet élőlény mit is csinált és ezt a család hogyan viselte. Egyetlen problémám volt az egész eseménnyel, hogy lakhelyéül megnevezet üveg fekhely egészségtelen és nagy károkat tud okozni. Sose a mese alapján kezdjetek el „szállást” készíteni a ti Piciállatotoknak.
A kalóz nagyapa:
Ebben a történetben egy idős úr özveggyé válik és ezért kénytelen a családjával összeköltözni. A kisunoka tölti ki a mindennapokat és akkor boldog az idős úr, ha unokájával törődhet, de így is sok a szabad ideje, míg aztán egy szép, meleg napon felfedezi a téren a többi gyerek. Nagyon aranyos alap történet, bájos cselekménnyel. Egyedül, ami mellett megint csak nem tudtam elmenni, hogy a gyermek cseppet önző. Persze mindenki szereti kisajátítani imádata tárgyát, de ez ebben a mesében nem esett jól olvasni.
Áruházi kaland:
Itt egy kisfiú anyukájával vásárlásra indul, mert a kinőtt ruhákat cserélni kell. Persze csupa móka és kacagás, míg meg nem történik a kalamajka. Az esemény a való életben is bármikor megtörténhet, ezért tartalmilag tanulságos és megszívlelendő, ha véletlenül ilyen helyzetben találjuk magunkat. De hogy lehet azt mondani egy kisgyermeknek, hogy a sírás nem megoldás. Abban igaza van az alkotónak, hogy nem lesz megoldva a probléma, de ha a gyermek vissza fogja állandóan a könnyeit, egy frusztrált felnőtt lesz belőle. A sírás akár kicsi vagy, akár nagy igen is nagyon hasznos és kell. Már csak azért is, mert a nagy ijedelmekre és feszültségre remek oldószer. Persze ez egyéni véleményem, mint anyuka lent kommentben kérlek, írd meg, hogy mit gondolsz erről. Tényleg érdekel, köszönöm.
Mesélek neked Laposról:
Egy nagyon cuki és tanulságos, élményekben gazdag mesét rejt. A címe is már felér egy kacagással és nagyon beszédes, ami tulajdonképpen eléri, hogy az olvasó rögtön tudni akarja, miről vagy kiről is van szó. Bája abban rejlik, hogy bemutatja, hogy sokszor a nem előnyös, csillogó-villogó játék lesz a legfontosabb az életünkben. Annyira elbűvölt az alkotó ezzel, hogy a korábbi mesékkel kapcsolatos gondjaimat meg is bocsájtottam az írónak.
Alfa bácsi titka:
A címadó meséről írok most itt nektek. Egy belvárosi házban három gyermek furfangos játékot eszel ki. Úgy adódik, hogy éppen ekkor egy idős úr költözik be a házba. Négyükről szól ez a remek mese. Ez az első olyan írás, amiben semmi olyat nem találtam, ami fura lett volna. Az egész egy hatalmas vidám, szeretet gombóc és nem lehet nem kedvelni.
Apu-Bé:
Egy igen elfoglalt férfi szembe találja magát egy kisfiú kérésével, amire bizony érdekes megoldást vett fel az alkotó. Őszinte leszek, a gond megoldása kedves, de a mese végére nagyon zavart lettem és rájöttem, hogy végül ez a megoldás erőltetett lett.
Tihany:
Sajnos rendkívül irritáló volt a számomra, hogy egy ennyire goromba szülői képpel még nem találkoztam gyerekeknek szóló mesében és úgy gondolom emiatt az egész elvesztette a maga báját.
Bagollyal nyaraltunk:
Az eleje nagyon tetszett, de aztán a gyermeki gonoszkodás elvette a kedvemet tőle. A vége megint kedvemre való volt, bár nem szórakoztató, a szememben mégis a Bagoly az igazi táborlakó.
Palotás rádió, Budapest:
Ne is kérdezzétek, semmi értelmet nem találtam benne.
Babszem-hóember:
Egy kicsi lányka és testvére kalandjairól szól a hóemberekkel. Végre megint egy olyan mesét olvashattam, ami kedves volt, érdekes és tanulságos.
Mónika és a tévé:
Bár ez a mese is inkább helykitöltésnek volt jó, annyiban mégis kellemes érzéssel párosult, hogy Mónika rájött, az álmodás sokkalta izgalmasabb, mint a tévé.
Karácsonyesti mese:
Végezetül ezzel a mesével záródik a kötet. Megmondom őszintén ez sem a szívem csücske, de el tudom képzelni, hogy a karácsonyi vendégvárás sok fejfájást okoz a háziasszonynak és emiatt nem marad türelme a gyermekeire. Ezért mikor a gyerekek elmennek „szomszédolni”, egy idős magányos hölgy, Bíró néni is boldog lesz.
Úgy gondolom, még mindig tartom azon nézetemet, miszerint Marék Veronika jó írónő, hiszen fent említettem a régebbi alkotásai mind kedvenceim. Attól, mert szeretünk egy alkotót, még nem kell, hogy hozzánk szóljon minden története. Kár érte, de ez csak a személyes élményem.
Amennyiben nem vettem el kedvedet, a Pagony Kiadó oldalán be tudod szerezni!
Az első és legfontosabb, hogy úgy alkotok véleményt erről a könyvről, hogy nem vagyok diszlexiás és tanári diplomával sem rendelkezem. Viszont közel féléve, tanulás nehézségekkel küzdő gyermekeket tanítok nyelvre, és reáltantárgyakra magántanárként. Ezért némi tapasztalatot gyűjtöttem a háttérben meghúzódó „gondról”.
Azt vettem észre, hogy a gyerekek rövid ideig mutatnak érdeklődést a tanulás iránt, sokszor elkalandoznak a gondolataik. Ha nehézséggel találják szembe magukat –erős frusztráció hatására- kiborulnak. Akár támadóan, akár hisztivel és sírással, de elmenekülnek a feladat elől. A tanulóim változó korosztályba tartoznak, de mindenkiről elmondhatók a fenti tünetek és bizony csak is sok türelemmel, játékos rávezetéssel tudtam csak a figyelmüket kiharcolni, valamint minden apró sikert, élményt, hatalmas tapssal, apró jutalmakkal értékelni. Sokat olvastam a témában mielőtt belevágtam ebbe, és minden javaslatot igyekszek a mindennapokba belecsempészni. Ez sajnos nem mindig sikerül eredményesen, betudva az én kezdetleges botladozásaimat is, de nem minden gyermek befogadó, és ha igen, akkor is mindenki egyéni. A fent leírtakkal azt szeretném tudatosítani, hogy amit olvastam teljesen valósághű, a legtöbb esetben ráruházható a gyerekekre.
A mai országos speciális iskolák bizonyos hányada, tapasztalatom szerint siralmasan kezeli a helyzetet és nem elfogadóan, gyógyítóan hat a gyerekekre, hanem stresszt és önbizalomhiány növekedést eredményez. Ezt csak és kizárólag egyéni meglátásom, ugyanakkor a tanulóim mind visszacsatolták eme meglátásomat. Mikor megláttam, hogy egy ilyen témával foglalkozó kötet került kiadásra megörültem és vártam, hogy kézbe vehessem.
Révész Emese könyve: első körben egy kedves kisfiú története, aki másként látja a világot, mint az osztálytársai. Simi kezdetleges lelkesedése az iskola iránt, hamar az ellenkezőjébe csap át, mikor felfedezi a betűket, de bizonyos betűk, mintha egyenesen huncutkodnának vele és nem akarnának úgy állni, ahogy az normál esetben kellene. Ezért az írása szálkássá válik, nehezen olvasható, az olvasása pedig akadozó. Ebben az egyik tanárnő sincs segítségére, aki egy bizonyos jelenetben nagyon kellemetlen helyzetbe hozza a kisfiút. Szerencsére van ellenpélda is, akinek a szeretett teljes segítsége, egy új „világot” nyit meg kis hősünk előtt és máris egy befogadóbb csoport tagja lehet. Persze az ide vezető út rögös és nehéz. Tele fájdalommal, megnem értettséggel, félelemmel és kudarccal.
Az egész történet kedves és érdekes. Simi küzdése, belső dilemmája szépen visszatükröződik a lapokból. A szülők hozzáállása valóság hű, néhol türelmetlen, értetlen, de mindig a gyermek érdekeit szemelőt tartva és szeretettel teli. Nem hiányozhat a könyvből a beilleszkedés tematikája, a barátkozás különböző fázisai, és természetes egy kis huncutság sem. Szépen felvezeti az írónő a különböző szakaszokat, árnyaltabb formában, mint azt elsőre képzeltem. Ugyanakkor számomra volt egy apró negatívum, mégpedig a gyermek kifakadásai. A fiatalkor, az ijedtség és csalódottság egy ilyen korú gyermeknél teljesen természetes, mégis úgy éreztem, hogy helyenként a követelőzés és feleselés sok. Kissé azt a benyomást keltette bennem, hogy túl van kényeztetve és ezért enged meg magának ennyire szélsőséges megnyilvánulásokat. Ettől eltekintve külön öröm számomra, hogy mindkét tanár típus megjelenik a kötetben. Míg az első egy türelmetlen, sokszor a végsőkig elmenő, akár az osztály előtt megalázó viselkedés formát mutat, mely nem csak ezen típusú gyermekeknek káros, de minden ifjú szellemnek. Addig a másik, egy ízig-vérig a gyerekek közé való, vérbeli tanító. Aki a hibát szeretettel igyekszik megoldani, és a közösség erejében hisz, tehát az osztály bevonásával vetít rá, hogy mások is küzdenek ilyen típusú tanulásnehézséggel és mégis hosszas gyakorlás után, maradandót hagynak az utókor számára.
Összességében úgy gondolom, hogy valóban megállja a helyét és nagyon élethűen ábrázol egy nem mindennapi helyzetet. Az írástechnika kiemelkedő volt a számomra, élvezetes, játékos formában íródott meg a történet. És nem feledkezhetünk meg az képekről sem, hisz ez a mesekönyvek gyöngye. Metzing Eszter rajzai kellemes érzéssel töltik meg a képek nézegetését, hűen követik a történet alakulását és a vonalak is szépek. Elégedett vagyok ezzel a mesekönyvvel.
Amennyiben felkeltettem az érdeklődésedet, a Pagony Kiadó oldalán be tudod szerezni a könyvet!
Írta: NiKy
Néha olyan érdekes eseményekkel találom magam szemben, amit ha nem lennék ennyire kíváncsi természet, valószínűleg elutasítanék, de így például elszalasztottam volna ennek a mesének a megismerését is. Hogy miről van szó? Ebben az esetben: egy olyan apróságról, hogy éltem azon lehetőséggel, miszerint a barátnőm kamerán keresztül olvasta fel ezt a mesekönyvet. És mint egy izgatott gyermek, választottam a feladatok megadott lehetőségei közül, és alig vártam, hogy megleljem a kérdéseimre a választ. Ez sok felnőtt embernek gyerekesnek tűnhet, de számomra adni és kapni, mesélni és mesét hallgatni, elengedhetetlen, hisz ilyen a természetem. Nagyon érdekes volt a kötet játékossága, ahogy megszólítja olvasóját. Hiszen nem csak hallgatásra szánja a vele töltött időt, hanem gondolkodásra, izgalmakra és csintalanságra is. Természetesen szerepjátékról van szó, melyet eme játékkönyv magában rejt.
A mese három gyermekről szól, de főleg a mindenre kíváncsi ikrekről, kiknek hamarosan születésnapjuk lesz és gondolnak egyet, felfedezik a lakást, vajon merre lehet az a bizonyos ajándék. Számos helységben van lehetőség kalandozni, sok sarkot átnézni és nagy kupit csinálni. Hát nem szórakoztató? Számomra az egész történet olyan volt, mintha én magam olvasnám, semmi különbséget nem éreztem, hogy hallgatom. Most én is gyermek lehettem és fantasztikus érzés volt játszani és nevetni, ha eltévedtem. A kötet vége pedig egy kis furfangot rejt magában, amitől még én is felkacagtam. Ez van, ha nem számolunk minél több lehetőséggel.
A kötet ékessége az illusztrációk, melyeken külön jót mulattam annyira édesek. Főleg a kedves nagymama, a legszívesebben cuppanós puszikat adtam volna arra a rózsás arcra, és ezt írom úgy, nem vagyok oda a nagy érzelem kinyilvánításnak. Az írónő nagyon ügyesen, játékosságra és kalandozásra invitálja olvasóját, ahol a móka és kacagás csak egy kis plusz a felhőtlen szórakozás mellett.
Nagyon örülök, hogy megismerhettem eme könyvet. De a legjobban azért vagyok hálás, hogy ilyen barátnőre leltem. Mindenkinek ilyen csodás barátokat és remek meséket kívánok!
Amennyiben felkeltettem az érdeklődésedet, az alexandra.hu oldalon be tudod szerezni a könyvet!
Írta: NiKy
"Szükség van a barátokra!"
Rólam elmondható, hogy olyan idézeteket választok az adott kötetből, melyeket jó magam is vallok, vagy egyetértek velük. A fenti kis szöveg is egy ilyen mondat. Szükségünk van a barátokra, mert mindig jó, ha van kivel beszélgetni, segíteni, ha szüksége van rá, de a legjobb a tudat, van, aki önmagunkért szeret és ez a legfontosabb. Ez a mesekönyv a szívem csücske, mert bizony a Manó Könyvek gondozásában jelenik meg ez a bűbájos sorozat, A Virágtündérek titka címmel, melynek második része ez a tüneményes mesekönyv. A mostani részben, Bíborka kap főszerepet és az általa gondozott növény, a bíbor kasvirág. Számos előnnyel rendelkezik ez a különleges növényke, nézzétek csak:
"Érdekes – gondolta –, a virág közelében mindig új erőre kapok! Ez lehet a bíbor kasvirág titka; úgy látszik, megerősíti a szervezetet. Közben az is eszébe jutott, hogy mit tanultak a növényről: hatékonyan növeli a szervezet ellenálló képességét, felgyorsítja a gyógyulást, ha valaki megfázott, folyik az orra, fáj a torka és tüsszög."
Mint látható a sorozat fő témája a gyógynövények ismerete, tudásának átadása egy gyönyörű mesébe szőve. A kis tündérek világa varázslatos, különleges és érzelmekkel teli. Néhol bódító, néhol kedves, de bizony itt is előfordulnak tanulságos pillanatok is. Ilyen például ez az eset:
"– Anyó, én senkit sem bántottam! Akkor miért gonoszkodnak velem a többiek? (…)
– Néha nagyon nehéz elfogadni, hogy valaki a szemünk láttára kap egy óriási ajándékot. Ráadásul olyat, amit meg sem lehet osztani a többiekkel."
Mint látjátok, a mese tele van becsülettel, kedvességgel és határtalan szeretettel. És, hogy ezt még fokozzuk, a lapokban megbúvó rajzok csodálatosak, szemet gyönyörködtetőek. Láng Anna rajzai már az előző mesénél is ámulatba ejtettek, de most teljesen elvarázsoltak. Olvasás után, a képeket nézegettem jó pár percig.
Számomra Mechler Anna meséi kellemes kikapcsolódást nyújtanak, felmelegítik a szívemet ebben a nehéz időkben is, és alig várom, hogy olvashassam a következő művét is. Számomra nagy kedvenc és remélem te is, aki eme sorokat olvasod kíváncsivá váltál annyira, hogy kézbe vegyed. Ötéves kortól bátran ajánlom olvasásra, vagy mesehallgatásra.
Amennyiben te is szívesen megismerkednél ezzel a csodálatos történettel, keresd fel a Manó Könyvek weboldalát!
Írta: NiKy
A kötet egy család hétköznapját mutatja be, ami nem is olyan átlagosan alakul. A fő karakterek, ahogy a cím is mutatja, Bogi, a család legkisebb gyermeke, és Buksi, aki szintén kutyakölyökként éli mindennapjait. A történet váltott szemszögből halad előre, hol a kislány gondolatait, hol a kutyust követhetjük nyomon. A két karakter kapcsolata igen szoros, ugyanakkor mindkettőre jellemző a világ felfedezése, hisz Bogi most megy iskolába, míg Buksi most ismeri meg környezetét, és még igen keveset látott a világból. A kettőjük nézetei a felnőttekről, -mit lehet, és mit nem- rávilágít arra, hogy mennyire fontos következetesen nevelni mind a gyermekeket, mind a háziállatainkat. Erre ez a kiragadott idézet bőven rámutat, nézzétek csak:
"Hatéves vagyok. Vagyis nemsokára hét leszek. Olykor azt hallom, hogy „még kicsi vagy”, néha meg azt, hogy „de hisz te már olyan nagylány vagy". Így néha én magam sem tudom, hogy miként is kellene viselkednem."
Ugye nem is olyan érthetetlen, ha a kíváncsi lélek nem tudja, akkor most jót, vagy rosszat cselekedet-e! Ez az állatokra is pontosan igaz.
A történet fő szála egy kis kaland megélése, és egy bizonyos rámutatás, hogy ezen kicsiny lelkeknek is mennyire értelmes, és fontos meglátásaik vannak, valamint a közös élet egy közös egymásra figyelést igényel, hogy teljes értékes felnőtté váljanak. Biztos vagyok benne, hogy nehéz a mindennapok nyomása és a túlzott gyermeki kíváncsiságot kielégíteni, mégis rendkívül fontos a megfelelő nevelés.
Ha azt akarjuk, hogy gyermekünk komolyan vegyen, és ne félelemből tegye, a hitelesség és következetesség elengedhetetlen, a humor és játékossággal egyetemben. A kötet szépen bemutatja, hogy a háziállat tartása is milyen sok felelősséggel jár együtt. Nem csupán játék és kacagás, ugyanakkor érezhető a gazda és állatka kapcsolata.
Nincs rossz gyerek, csak kíváncsi, vagy meg nem értett, ezt anno szeretett nagyapám mondta mindig és milyen igaza volt!
A mesekönyv egy kedves, néhol kacagtató, néhol szomorú, de rendkívül tanulságos mese. Nagyon örülök, hogy olvashattam, mert bizony az írónőnek egy olyan oldalát ismerhettem meg, amit eddig homály fedett. Számomra nem egyszer olvasós, már csak azért is, mert igazi kutya, cica bolond vagyok.
Ajánlom esti mesének, vagy önálló olvasásra is. Remélem, megtalálja benne mindenki a maga értékét.
Amennyiben felkeltettem az érdeklődésedet az Álomgyár Kiadó oldalán be tudod szerezni a könyvet!
Írta: NiKy
Mostanában egyre több olyan mesés foglalkoztató könyvecske jelenik meg, melyben az alkotó vallja, hogy az általa kitalált módszer, milyen hatásos.
Én nyitottan állok eme témakörhöz, mert a gyermeki léleknél bonyolultabbat, maximum mi nők tudhatjuk magunkénak, de a kettő közti különbség óriási. Míg az utóbbi többnyire kiforrott, addig az előbbi még keresi a helyét a nagyvilágban és sokszor, a nem megfelelő odafigyelés rendkívül sok kárt okoz a fejlődésben, mind a világban való elhelyezkedésben. Ez a mesés foglalkoztató kötet igen picinyke, csupán 56 oldal. Az eleje és a vége csupa formalitás, bemutatkozás, szülők felé pár fontos információ, és az alkotó módszeréről némi tényfeltárás. Ezek is fontosak, mert nem elég a szülők elé rakni, hogy ez segít, hisz annyi típus fellelhető egy könyvesboltban. Igen is fontos, hogy a tartalom leírása részletes és pontos legyen. E tekintetben tökéletesen megfelel a fent leírtaknak.
Mesék szempontjából négy apró történet lapul meg az oldalakon. Írás technikailag olvastatja magát, szépen bekúszik az olvasója lelkébe, és elindít egy folyamatot. Bár számomra ezen történetek kissé sablonosak, egy teljesen átlagos "felelj meg a társadalomnak" érzetet hagyott bennem. Ugyanakkor nem tudok elmenni azon tény felett, hogy része egy kidolgozott, segítő folyamatnak, és ha egységesen nézem, akkor érdekesnek és kedvcsinálónak érzem.
A mesék folyamán apró rajzok segítik a lazulást, amit kiszínezhet a gyermek, evvel is nyugtatva, a kreatív feladatok pedig serkentik az agyat, hogy gondolkozzon és saját meglátása szerint oldja meg a feladatokat. Bár a rajzok egyszerűek, de nagyszerűek, úgy érzem érdemes odafigyelni Csillik Szilvi munkásságára.
Amennyiben felkeltettem az érdeklődésedet, a könyvet az írónőnél megtudod vásárolni!
Írta: NiKy
Mostanában valahogy vonzom az olyan történeteket, melyek valamilyen formában a lelkemhez szólnak, mégis vegyes érzést hagynak bennem. Ez a mesekönyv is ebbe a kategóriába sorolható, ugyanis a kötetben kilenc mese található.
Rendkívül élvezetes történetekkel találtam magam szembe, ráadásul egymásra épülnek. Míg az egyik szól egy lovagról és ruházatáról, addig a benne megismert sárkány ihlette meg a rá következő történetet. Egyedisége e téren nagyon megfogó volt a számomra. A másik, ami szintén pozitív töltettel párosult, az a páratlan humor, mely a legváratlanabb pillanatokban kacagásra készteti olvasóját. A tanító szándék is megbúvik a lapokban, de inkább szórakoztat.
Viszont, némi felhő jelent meg felettem olvasás közben. Ugyanis az utolsó mese rendkívül ízléstelen volt a számomra, és bár a végére megértettem a tanító oldalát, a felvezetés számomra nagyon morbidra sikeredett.
Ezt leszámítva, nagy boldogsággal töltött el, hogy a sárkány is méltó szerephez jutott, bár be kell, hogy valljam a banya is igen csak megtetszett a számomra.
Összességében elmondhatom, hogy tetszett és végül is ízlés kérdése az utolsó történet. Az illusztráció, pedig nagyon édesre sikeredett, nagyon tetszenek. Minden elismerésem!
Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed a Kolibri Kiadó oldalám megtudod venni a könyvet.
Írta: NiKy
Az idei évem szokásomhoz hívem az ismereteim szélesítésével, a gondolkodásom nagyobb területre való rálátásával szeretném tölteni, ezért magam felé támasztott kihívással színesítettem, melynek egyike olyan mesekönyvek keresése, olvasása és ajánlása, mely a gyermekek fejlődését segíti elő valamilyen formában. Számos mese, foglalkoztatókönyv ad tanácsot különböző formában, hogyan neveljük gyermekeinket, vagy a csemetére vonatkozó feladatokkal van ellátva. Viszont eddig kevés, olyan mesekönyvet olvashattam, ahol a kicsik és nagyok, tehát a gyerkőcök és a szüleik is legalább olyan kacagtatóan, de hasznos életszemlélettel, könnyedén, játékosan okítanak.
A legnagyobb örömömre Czernák Eszter: Sári és Berci otthon című kötete ilyen. Hét történetet tartalmaz, mely az esős időtől kezdve, az unaloműzésig, az újrahasznosítás és a fantázia spontán feladatokkal ellátott játék felhasználásával, kellemes és igen csak hasznos fejlődést ad a családnak. Nem csak az együtt töltött idő, de a másik megismerése is nagyon fontos ahhoz, hogy egy ideális funkcionális család élje a mindennapokat. Mert gondok és nehezebb időszakok mindenhol vannak, de összefogva rengeteg probléma, csak tovatűnik a felhőtlen szórakozás közben. Ahogy mondani szokás kellemest a hasznossal. És, hogy ne csak olvassunk, a könyvben található rajzok nem csak hűen követik a történet alakulását, de rendkívül bájossá is teszik a kötetet. Számomra egy kellemes olvasás volt és nagyon nagy érdeklődéssel várom a sorozat következő könyvét.
Azt hiszem, most már merem vállalni a függőségemet. Ez nem csak a könyvek és az olvasás szeretete, sokkalta több annál. Egy életszemlélet, hogy minden nap vegyek kézbe könyvet, hála égnek az ízlésem nagyon széles tematika szerint és olyan csodálatos, hogy ennyi minőségi szerzőt fedezhetek fel. Két éve kezdtem kicsiny hazánk alkotóival foglalkozni, és egy éve olvasok ifjúsági - és gyermekirodalmat. Most már elmondhatom, hogy több száz könyvet tudhatok ezen területeken is a hátam mögött, de nagyon kevés az az író, kinek bármely munkáját veszem kézbe, elégedetten csukom be az adott kötetet. Az egyik kedvencem viszont tavalyi felfedezésem.
Palásthy Ágnes műfordító és író eddig megjelent művei szép lassan beették magukat a lelkembe és a szívembe, így evidens volt, hogy amint megjelenik újabb alkotása meg kell, hogy vegyem. Így került a birtokomba a Mi lesz veled, Cica? című mesekönyve.
Ez a történet, bár egy picinyke szőrgombócról szól, még sem a jól megszokott erdei tisztás állatai, ezért picit szoknom kellett az új környezetet. Ahogy a cím is mutatja, eme csöppség otthonra lelése, és a kezdeti összeszokás kalandjait meséli el. A kezdeti ellenállás, hamar átcsap valami hihetetlen kedvességbe. Érdekes volt végig követni, hogyan szoknak össze és milyen veszélyekkel jár egy picinyke lélek befogadása. A karakterek élettel teliek, mindegyiknek megvan a maga hibája, de esendőségük miatt lesznek szinte valósághűek. A történet mesélése változatlan. Egy kedves, néhol nagyon humoros, okító mese.
Csendesen, szórakoztatóan és a valóságnak megfelelően adja át azt a tudást a fiatal olvasóknak, melyet illik tudnunk ha cicát szeretnénk tartani. Ami a humor részét illeti, imádom ezt a kendőzetlen stílust, bevallom sírva nevettem a szomszéddal folytatott szellemes ismerkedéskor. Ami pedig az illusztrációkat illeti ismételten nagyon aranyosak. Hűen követik a mese alakulását. Számomra egy újabb kedves polclakó eme mese.
Ha beleolvasnátok vagy megrendelnétek, a Könyvmolyképző Kiadót keressétek!
Írta: NiKy
Már megint jól megcsináltam! Ugyanis ez a kötet, egy sorozat tizenkettedik része. A szerencsém csak annyi, hogy nem kötődik össze. Külön is olvashatóak. Ezt a kötetet egy fontos lista alapján választottam olvasásra.
Mint látható, egy nagyon egyedi figurákról szólnak a történetek. A borító érdekes, talán kicsit morbid hatást kelt. A könyv illusztrációi is illeszkednek a történethez, és a maguk módján nagyon tetszetősek.
A kuflik egy kis "család" formájában élnek a földbe ásott mélyedésekben. Formájukat és nemüket tekintve látványosan eltérnek, de néhol számomra azonosíthatatlanok. A két történet eltér egymástól, viszont a címadó mese a második a sorrendben. Számomra az első nyerte el a tetszésemet. Vicces, kedves és néhol tanulságos a maga morbid világában. A második sajnos nagyon bugyutának találtam. Ami még különlegessége eme kis világnak, hogy a rajzokon mindig van egy egyedi hozzászólás, vagy megjegyzés, és pont ezért sokszor vigyorogva olvastam.
Összességében elmondhatom, hogy a feltüntetett korosztálynak, mely három és hat éves kor között ajánlja megfelelő. Semmi rémisztő vagy nem odaillő nem található benne. Valószínű a képek alapján élvezhető lesz a kötet lapozása, és hallgatása. Számomra egy ötös skálán a három és felet adom neki. Egy olvasásnak tökéletesen megfelelt.
Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed és megvásárolnád, látogass el a Pagony Kiadó webshopjába!
Írta: NiKy
Nagyon izgalmas, hogy egy ismeretlen hazai szerző gondol egyet és az általa oly féltett verseit egy csokorba szedve, egy gyermekeknek és kortalan felnőtteknek kiadásra szánja. Nyikos János neve számomra eddig a homály fedte, bár ez a mondat így túlzás tőlem, hisz most sem tudom, hogy kit rejt a név, csak egy darabkát ismerhettem meg a lelkéből. A Porcica utca utazókönyvként került kezeimbe, melyet itt is köszönök.
A rendkívül színes kötet borítója egy kollázstechnikával készített képet mutat, mely számomra a népmesei elemeket véltem felfedezni. Az egész kötet illusztrációja így készült, mindenhol fedi az adott költemény tartalmát, és őszinte leszek, művész lelkem gyönyörködve szemlélte hosszú percekig az adott képet. A színesség néhol soknak fog tűnni, de összképileg pont annyit tett bele az illusztrátor amennyit kell. A versek humorosak. Sokszor hasamat fogva kacagtam, mégis értelmesek és letisztultak.
Nem minden alkotása nyerte el tetszésemet, de úgy gondolom, hogy a legtöbb vers egy-egy tanulságot is hordoz magában. Nem mindig egyértelmű, hogy mit is kell meglátnunk, de következetesen, sorról-sorra haladva és elemezve felfedi magát az adott rejtély és a végére elégedettséget érezhetünk, hogy ráleltünk. Vannak kiemelkedő művek, nekem ez a kedvencem:
"Bóbita, Bóbita fázik,
fel libabőrösen ébred –
két csiga ment tüzelőért,
vissza tavaszra sem érnek."
Nem szeretném az egész verset kiidézni, úgy gondolom ez csak csepp a tengerben, de arra pont elég, hogy ha valaki kíváncsi érdeklődve keressen rá a műre.
Összességében úgy gondolom, hogy kortalan a kötet tartalma, nyilván a gyermekek az elsődleges közönség, de én is nagyon élveztem az olvasását. Tetszett, és nagyon büszke vagyok, hogy kis hazánkban ilyen remek elsőkönyves írókkal és költőkkel van szerencsém megismerkedni. Egy nagy élmény volt olvasni.
Amennyiben felkeltettem az érdeklődésedet a szerzőtől megrendelhető a kötet.
Írta: NiKy
Számos mesekönyvet olvastam idén, volt, ami tetszett és természetesen akadt olyan is, ami nem fogott meg. Ilyen esetekben elrejtőzhetnék azon tény mögé, felnőttként nem az én korosztályomnak szólnak, de ezt meg kell cáfolnom. Nem az a lényeg mennyi idősek vagyunk, hanem a tény, milyen lélekkel olvassuk az adott történetet. Mindenkiben ott a gyermeki én, csak ki engedi, hogy előtérbe kerüljön, és van, aki elzárja. Én az előbbi vagyok. Nagyon szeretem a meséket, és ezáltal nyitott lélekkel olvasom az adott könyveket.
A legnagyobb örömömre Mechler Anna: Olina és a varázsszirmok mesekönyv egy csodálatos világot nyitott meg lelkem előtt és elrepített a virágok birodalmában és általuk megismerhetem a tündéreket. Ezen apró kis teremtmények nagy feladatot kapnak, természetesen csak is a kiválasztottakra hárul eme nemes "munka". A növényekről sokszor olvashatunk, de gyógyító hatásukról igen csak ritkán. Ezt a fontos információt szövi bele meséjébe az írónő. Teszi ezt okítva, de rendkívül szórakoztató formában. Olina a fő karaktere a mesének, az ő növénykéje pedig egy azon fantasztikus virágoknak, melyeket mi is a valós világban használunk, de nem feltétlen tudatosan és megbecsülve.
Nagyon szerettem olvasni és elmerülni a történetben. Természetesen számos más kalandot is tartogat a mese, sok - sok megbúvó tanáccsal és élethelyzettel. Amikor ilyen könyvek kerülnek a kezembe, rájövök milyen csodálatos íróink is vannak, és még izgatottabb leszek a mesekutatásaim alkalmával. A mese pedig Láng Anna gyönyörű rajzaival ékeskedik, külön öröm volt végig lapozni és megcsodálni a képeket. Természetesen ajánlom jó szívvel minden nyitott, gyermeklelkű felnőttnek, vagy gyermekeknek.
Amennyiben felkeltettem az érdeklődésedet, a Manó Könyvek weboldalán megtudod venni a könyvet.
Írta: NiKy
Mikor megveszünk egy könyvet, sokszor borító alapján választunk, vagy kecsegtető fülszöveget olvasunk, esetleg mind a kettő. Megszagoljuk, mennyei az illata, hisz legyen új vagy régi, mindkét típusnak megvan a maga aromája, illatburka - ki mihez vonzódik jobban - és megcsodáljuk olvasás előtt. Alapvetően mindig azt keressük, ami izgalmas, pörgős, tele eseményekkel, vagy meghökkentő. De, amennyiben nem azt kapjuk, ami már a fejünkben kialakult, félretesszük és negatívan értékeljük. Hogy miért ezzel kezdtem az értékelésemet? Nagyon egyszerű a válasz. Tömeg értékként vesszük meg az adott kötetet, előre képzeljük, pedig nem tudjuk, hogy milyen lesz, és valamilyen szinten csalódunk. Velem is ez történt.
Adott eme kötet borítója, melyre kellemes ránézni, mennyire nyugtatja a szemet és milyen gyönyörű. Ennek a könyvnek az egyik legnagyobb ékessége a benne lévő rajzok és képek. A leírtakat tükrözik, időrendnek megfelelően, és sokszor visszalapoz az olvasó, hogy még benne maradjon a mesében. Bevallom kétszer olvastam a történeteket. Ugyanis, ha hagyom, hogy az első olvasásom eredménye maradjon, akkor most nem írnám eme sorokat ilyen mosolyogva, és nem ezen szavak kerülnének ide. Az első meglátásom az volt, hogy unalmasak a mesék, fárasztóak, valahogy nehezen tudtam belerázódni. Másodszorra viszont megértettem, hogy ezen történetek alvás előtti nyugtató, kikapcsolódásra íródtak, mindamellett, hogy részlet gazdagok és valóban elérik a hatásukat.
A könyv három különböző, mégis nagyon hasonló mesét tartalmaz. Különböznek, hisz nem ugyan arról szólnak, mások a szereplők, és eltérnek a események. Mégis ugyanarra épülnek, hisz az alvás köré fonódnak ezen mesék, gyermek karakterekkel ismerkedünk és mindegyikben szerepel egy - egy kedves állat. Az első mese a legkedvesebb a számomra. Mert, minden részletében figyelmes, kedves és nagyon szórakoztató. Olyan karakterekkel színesített, melyek fejlődnek, tanulnak és enyhén okítják is olvasójukat.
Úgy gondolom, hogy az 5-10 éves gyermekek már rendelkeznek azon értelemmel, hogy megértsék az író szándékát, nyitottak még az újdonságokra, de kellően érettek a mesélő hatására. Még jómagam is, aki nem jó alvó és most finoman fejeztem ki magam, a cél korosztályt rég elhagytam, még számomra is nyugtató hatással volt. És, bár álmos nem lettem sajnos tőle, mégis azt kell írjam, fantasztikus élmény volt újra és újra elmerülni ezen világban. Bár nem lett kedvenc, mégis nagyon jó szívvel ajánlom.
Mostanában sok mesét olvasok, teszem ezt tiszta szívvel, érdeklődő, de nyitott lélekkel. Mikor rátaláltam Vadadi Andrienn: Lea mindent jobban tud című mesekönyvére nagyon megörültem, hisz pár napja fejeztem be az írónő egyik frissen megjelent ifjúsági kötetét és rögtön a kedvencemmé avattam. Az írástechnika nagyon minőségi volt számomra, elvégre, ha egy felnőtt lelket is le tud kötni, érdeklődést tud kiváltani, az csak is olyan író tudja elérni, aki bármely korosztálynak szívesen mesél, legyen az gyermek, vagy idősebb olvasó.
A történet, ahogy a címe is mutatja egy óvodás kislány, Lea mindennapjairól mesél. A döntéseiről, a pajtásaival való kapcsolatáról, illetve a családja bizonyos tagjaival való viszonyáról. Cserfes, önálló, nagy képzelettel megáldott, makacs kislányról van szó, aki bizony a döntéseivel hol megbántja környezetét, hol pedig nem tud azonosulni az elvártakkal.
Úgy láttam, hogy egy bizonyos könyves közösségi oldalon nem értékelték valami fényesen, mert azt el kell, hogy ismerjem, nem a szokott módon hívhatjuk mesének. Ugyan mesei elemekkel rendelkezik, még sincs befejezve, sok esetben kidolgozatlan hatással lehet olvasójára. Ami azért érdekes, mert először én magam is csalódott lettem, hogy nincs vége egy - egy fejezetnek, és már jön is a következő.
A főszereplő gyermek nem szimpatikus bármennyire is szerettem volna közelebb engedni magamhoz. Minduntalan egy elkényeztetett hercegnő jutott eszembe és a hideg rázásom elő is jött. Aztán elérkeztem a kötet utolsó lapjához, melyen az írónő maga szól, pár szót az akarat ás önállóságról. Ebből szeretnék is kiragadni egy részt, mely mindenre magyarázatul fog szolgálni.
Úgy gondolom, hogy önálló mesekönyvként gyenge lábakon áll, hisz nem alkalmas egy esti mese olvasására. Viszont, önálló olvasás gyakorlására, valamint szövegértésre tökéletes. Az már csak hab a tortán, hogy tanító szándéka egyedi és nagyon hatásos. Bár egy olvasásnak megfeleltre értékelem, mégis úgy gondolom, a megfelelő kézben nagy hatásokat érhet el.
Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed, rendelésedet leadhatod a Pagony Kiadó oldalán!
Írta: NiKy
"És amiről nem tudunk, az olyan, mintha nem is létezne. Amit elfelejtettünk, azt nem is látjuk többé…"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése