Vámos Robi - Légy te is Bánthatatlan!

 

„Aki bánt egy másik embert, az igazából nem az embert bántja, hanem azt, amit csinál. Ha az embereknek nincsen okuk bántani valakit és mégis bántják, az abszolút róluk szól. Nem tisztelik a másikat eléggé!”

Hosszú ideje másról sem szólnak a közmédia csatornáinak különböző cikkei és hírportáljai, mint hogy emberek bántják egymást mind verbálisan és mind nonverbálisan egyaránt. A csapból is a negatív események folynak, hiszen a legtöbbször elnagyolt címszavakkal hirdetett szövegek egy bizonyos verseny miatt egyre durvább túlzásokba kergetik az írókat is. A verseny tétje az olvasó figyelme, amely ebben az információ dömpingben aranyat ér sok esetben. Ha bekapcsoljuk a televíziót árad az agresszív információ kéretlenül is, hiszen már a reklámok is a fájdalomra, vagy éppen valami problémára adnak éppen tanácsot. De ki kérte?

„És az a helyzet, hogy sajnos sokkal több negatív ember van, mint pozitív. A rossz hírek pedig gyorsabban terjednek, mint a jók. A rossz hírek érdekesek a tömeg számára. De van remény.”

Ha megfigyeljük az Oscar - díj átadásokat is, ma már vajmi kevésbé a szórakoztató elemekkel tűzdelt filmek kapják a díjakat, ellenben azokkal, amelyek gyötrelemről, háborúról és már borzalmasabbnál borzalmasabb eseményeket dolgoznak fel. A színészi alakítást, azért nem veszem ide, mert az valódi munkáért jár, hiszen – valljuk be, hogy nem sokan játszanak el egy drogost vagy éppen gyilkost hitelesen – ehhez igazi beleérzőképeség és jó alakítás szükséges.

Kis hazánkban a hétköznapi ember számára is horror élményt okozhatnak a szürke hétköznapok. Hiszen a társadalmi elvárásoknak megfelelni kénytelen személy beszűkül a közvélemény elvárásai szerint, és bár van, akinek sikerül ezáltal beilleszkedni, azért nagyon sok esetben ez nem megy magától. Ilyenkor felütik fejüket a szenvedélybetegségek különböző eshetőségei, kinek mi kedvezőbb éppen. De megéri mindez?

Kép: NiKy m.i.

Már igen fiatalon, kis óvodás kortól kezdődik a „nevelés”, hogy milyennek kell lenni, és ha valaki nem felel meg a köz igényének, akkor az különböző büntetéseket von maga után. Pedig minden ember egy igazi, különleges lélek és az eltéréstől vagyunk izgalmasak és érdekesek.

„A világ fura. Mert mintha pont azok lennének a leghalkabbak, akik előreviszik a dolgokat, és mintha azok lennének a leghangosabbak, akik pedig hátráltatják őket.”

A mostani olvasmányom elsődlegesen a gyermekeket veszi górcső alá és tulajdonképpen egy segítő eszközként kínálja magát. De nézzük is, hogy miről van szó pontosabban.

Vámos Robi neve már bizonyos szinten a hazai közéletben egyet jelent a baráti – „bátran légy önmagad” - coaching alappillérével. Számos iskolában járt, ahol gyermekeknek tartott előadást vagy tanított rajzot éppen. Az eredeti szakmáját tekintve gépészmérnök végzettségű alkotó személyes tapasztalatát ültette át a könyvei alapgondolataként, hiszen a hitelesség nagyon fontos, különösen, ha gyermekeket kíván segíteni valamilyen módon. Ha a szerzőről többet szeretnél tudni, akkor kövesd őt közösségi média felületén.

Vámos Robi – Légy te is bánthatatlan című könyve, 2022-ben jelent meg a Táblácska.hu Kiadó gondozásában. A kötet a pszichológiai önsegítés elveinek megfelelően íródott, amely bár elsődlegesen iskoláskorú gyermekeknek szól, de bátran kézbe veheti bárki kortól függetlenül is. A kötet illusztrációit és a borítót egyaránt maga a szerző készítette.

Ebben a kiadványban megismerkedhetünk a bántalmazott gyermekkel, mint fogalommal, a bántalmazások különböző fajtáival. Külön részben taglalva a bántalmazások okait és megoldásait, valamint szó esik a bántalmazókról is. Igen, többesszámban írva, hiszen ahogy indok sem egy létezik, úgy maga a személy is többedmagával cselekszik általában.

Kép: NiKy m.i.

Ha közelebbről megvizsgáljuk az adott művet, akkor három fő részt veszünk észre.

1. Önmagasztalás
2. A "KINCS"
3. A bántalmazó

Persze ez a felsorolás sarkított és egyáltalán nem így épül fel az adott kötet, de sajnos bizonyos szinten ezek a részek követik egymást.

Az Önmagasztalás a könyv első 50 oldalát foglalja magába, amelyek közül a legbosszantóbb a kiadvány elején található szülők és barátok, vagy épp a kis tanulók dicséretei, amelyek nem erről a könyvről szólnak, hanem a szerző előzően már megjelentetett köteteiről, valamint coach-ként végzett tevékenységéről. Félre ne értsük egymást, szükséges és jót is tesz egy adott könyvnek a méltatások feltüntetése, de nem 17 oldalon keresztül. Ezek után jön a köszönetnyilvánítás, ami szintén fontos, majd maga a szerző bemutatása és végcélként az író saját szavaival záródig az első 50 oldal. 

A második szakasz összefoglaló neve maga a gyermek, aki bántalmazottként van feltűntetve. Valóban megfelelőnek gondolom a kifejezést, hiszen sérelmek millió formái miatt érezheti úgy, hogy érdemes kézbe venni ezt a könyvet. Itt már egy sokkal komolyabb és átfogóbb képet kapunk, sok – sok példával ékesítve, amelyek jól tükrözik egy adott „áldozat” lelkiállapotát. A szerző különleges nevet is ad az adott gyermeknek - Kincs-, mely igen felemelő is egyben.

A harmadik rész és egyben a legtöbb helyet foglaló is, a bántalmazók és a bántalmazás különböző formái és eshetőségei. Ezt Lehúzók megnevezés alatt 7 fő csoportra osztva olvashatjuk.

Kép: Niky m.i.

„A bántások, a nehézségek, az elfogadás hiánya kiveszi a gyerekek szeméből a fényt. […] Fakulnak, halványulnak. És végül olyan felnőtté válnak, aki csak sodródik.”

Szubjektív meglátásom szerint ennek a kötetnek két nagy hibája van. Az egyik a sok önmarketing, amelyet a szerző nem csak a könyv elején, de sajnos rendszeresen a későbbiek folyamán is előszeretettel alkalmaz. A második pedig az a tény, ahogy kezeli bizonyos részekben a bántalmazókat. A „köcsög” szó, mint népművészeti cserépedény rendben van, de mint személyt jelzőként említeni már kevésbé és ebbe beletartozik a „hülye” és egyebék nem szalonképes kifejezések. Ez a kiadvány gyerekeknek íródott, még ha lezser a stílus és bizalmat akarunk építeni az olvasóban, akkor sem engedhető meg a fent leírtak.

„Könnyebb panaszkodni, mint lépéseket tenni. Könnyebb nyávogni, mint cselekedni. Könnyebb szidni a rendszert, másokat, körülményeket, időjárást, főnököt, mint a nehézségek ellenére szépen haladni az úton.

Nagy divat ma panaszkodni. És a panaszkodás sem jár egyedül – általában irigységgel és károgással, rosszabb esetben okoskodással is együtt működik. És a panaszkodó sem jár egyedül. Csapatokba verődnek, hogy egymást nyugtassák, hogy nem is akkora a baj, ha nem haladnak. Jó ez így. De nem jó ez így. Hiszen ha jó ez így, akkor miért is lehetne panaszkodni? Mindig akarnak valamit, de nem tesznek semmit, hogy elérjék.”

Kép: NiKy m.i.

Sokáig morcos voltam a kötet elején – már fentebb említett – méltatások és köszöntések miatt. Helykitöltésnek tökéletes, ezen kívül két – három oldal után ellenérzéseket vált ki, ami teljesen felesleges. A könyv megállja a helyét a fenti sallangok nélkül is, ráadásul legyen az olvasóra bízva, hogy milyennek ítéli meg a könyvet.

A javaslatok és tapasztalatok megoszlása érdekes volt a számomra, és ami külön pozitívum, hogy sajnos saját gyermekkoromból tapasztalt élmények emlékei is a felszínre törtek bennem, amelyekről már meg voltam győződve, hogy elfedte az idő fátyla. Ezt nagyon hasznosnak gondolom, mert kortól függetlenül segít a jobb elfogadásban és az önmagunkban elfojtott vágyak vagy éppen meg nem élt álmok újbóli leporolásában.

„Ami nem sikerül először, az egy próbálkozás. Ami többször, az gyakorlás. És majd elég gyakorlás után olyan lesz, amilyennek szeretnéd. Addig légy türelemmel.”

Ahogy a szerző, úgy egy idősebb olvasó is kezdheti új ösvényen az életét, függetlenül attól, hogy előtte milyen meglátások szerint teltek a napjai. Ez egy igazi adomány, amely hiteles forrásból merítkezik, elvégre maga az író is pályát módosított és immáron könyveket ír vagy éppen gyermekeknek próbál örömet okozni a tanácsaival, meglátásaival egyetemben.

Kép: NiKy m.i.

Külön öröm volt számomra, hogy szó esett a bántalmazókról és az ő személyük elfogadásáról is, hiszen elsődlegesen a sérült lelkek válnak maguk is azzá, ami elől először menekültek. Ha nem ismerik a „MÁS” kifejezését, lehetőségét, akkor mindig a látott és tapasztalt élményekből merítkeznek, amelyek végül javarészt mások fájdalmához vezetnek.

A könyvhöz egyébként egy munkafüzet is társul és egy kisebb kupac kártya, amely segíti a kötetben elhangzottak megértését és oldja az olvasóban keletkezett feszültséget.

Összességében úgy gondolom, hogy egy hasznos olvasmányt vettem kézbe, amely kortól függetlenül segít, csak nyitott szemlélettel kell kézbe venni. Bár nem hibátlan és az ellenérzéseimet továbbra is fenntartom, azt hiszem, hogy bátran ajánlom magam is, mert a szándék nemes, a kivitelezés pedig fejlődőképes. Tulajdonképpen maga a szerző is változik a kötet előrehaladtával, bár abban szinte biztos vagyok, hogy mindazt tudattalanul teszi. Ezt örömmel vettem észre és pont ezért fogok még az írótól más könyvet is olvasni.

Ajánlom a könyvet kortól és nemtől függetlenül, hiszen minden olvasó volt egyszer gyermek. Ami sérelem kicsiként mindennapos volt, az a felnőtt világban is ugyanúgy megeshet, nyilván az eltérő életkörülmények függvényében. Legyél gyermek, vagy éppen kíváncsi felnőtt, úgy gondolom, hogy egy érdekes olvasmányban lesz részed. És ezt az üzenetét külön köszönöm a szerzőnek: „Te vagy az egyik legcsodálatosabb ember, akivel valaha találkoztam. Rengeteg kincs van benned és valódi művész vagy. Az a művész, aki sosem másol, hanem csodákat teremt. És ezzel hatalmas ajándék is vagy a Világnak!”

Amennyiben kíváncsi vagy a könyvre, vagy gyermekednek szüksége van egy kis segítségre, abban az esetben keresd fel a Gyémántbogár honlapot. 

Írta: NiKy