Sokszor nyúlok olyan könyvekhez, amiket kevesebben vesznek
kézbe különböző okok miatt, mégis számomra valami olyan témakört dolgoznak fel,
amiről ritkán, vagy keveset van lehetőségem olvasni. Ez a kötet, amelyet
értékelni fogok hasonló a fent említettek miatt, hiszen tematika szempontjából
bár hiánypótló, de témáját tekintve kevesebben gondolhatják úgy elsőre, hogy
érdekes lehet a számukra.
Raffael Mónika kutató-elemző egy olyan interjúcsokrot ad át
olvasóinak, amelyben roma származású nők mesélnek életükről, munkásságukról,
tanulmányaikról, magánéletükről. Szó esik a társadalomban oly közkedvelten
elterjedt származási gyűlöletről, a kirekesztettség különböző formáiról és a
hagyományokról, hitről is. De ezen felül számos pozitív területen bontakozik ki
az olvasó előtt eme hölgyek élete, álmai, kemény munkával és tanulással telt
időszakaik. Emberi életek mozaikjai egy embertelen világban, ahol nem mindegy
milyen a bőröd színe és milyen kultúrát képviselsz.
A Roma nők egymás közt című interjúkötet 2020-ban jelent meg
a L’Harmattan Kiadó gondozásában. A könyv borítóját és a további
illusztrációkat Kunhegyesi Ferenc roma
származású festőművész álmodta meg a számunkra. További munkásságáról itt
olvashatsz.
A művész úr munkáiról és a kötetben megtalálható képekről
csak annyit szeretnék írni, hogy lenyűgözőek a maga nemükben, hiszen a figurális
ábrázolásmód a régi technikák jegyében igazán egyedi és színekkel dúsított
képeket eredményeznek, amelyeket nem csak a képi ábrázolás, de a látásmód
kitüremkedése is különlegessé tesz. Ezen miniatűr csodákkal kezdődik minden
egyes új interjú, így a ráhangolódást is igen csak erőteljesen segítik.
„A tapasztalatokból, a helyzetekből, különböző emberek megismeréséből,
a különböző kapcsolatokból is tanul az ember. Nem csak akkor tanulsz, ha téged
oktatnak vagy hozzád jön el egy sokat tapasztalt ember, hanem akkor is, ha te
vagy az, aki irányítod a beszélgetést, vagy téged hívnak meg, hogy motiválj
másokat. A gyerekektől, a nehézségekkel küzdő szülőktől is tanul az ember.”
A könyvben 12 roma származású, értelmiségi hölgy van
meginterjúvolva. Közös bennük származásuk, gyökereik tisztelete és azon munka,
melyért élnek minden egyes nap. 12 életút elevenedik meg a lapokon, tele
küzdelemmel, hittel és bár a végcél igen eltérő, mégis kiemelkedő minden
személyt tekintve.
„A gyerekek szinte több időt töltenek az iskolában, mint
otthon, ezért nem mindegy, hogy milyen az osztályközösség, milyen a légkör. A
gyerekek többsége felveszi a környezete stílusát. Agresszív környezetben
agresszívvá, míg támogató közegben sokkal jobbá válik ugyanaz a gyermek.
Kiemelt figyelmet kellene fordítani arra az időszakra, amikor a gyerekek
kikerülnek a családból, és bekerülnek az oktatási rendszerbe. Kulcsfontosságú
lenne, hogy szeressenek iskolába járni, szeressenek sportolni.”
Ebben az alkotásban találhatunk több gyermekes egyedülálló
anyukát, családban élő hölgyet és gyermektelen asszonyt is. Minden Nő útja
keserédes elért eredményeik tekintetében, de közös bennük, hogy a tanulás nehéz
ösvényén járva kitörtek a maguk közegéből és egy olyan életet teremtettek, ami
köreikben egyedülálló vagy csak igen keveseknek adatik meg. Minden hölgy
határozott célokkal és szándékkal küzd a roma nép felemelkedéséért, a
társadalmi elfogadás és egy magasabb életszínvonal eléréséért. Beleértve azon
asszonyokat is, akik már férjnél vannak és gyermekeket vállaltak. A hagyományok
megőrzése mellett számos új meglátással, rendkívül széleskörű rálátással mesélik
el mindennapjaikat, múltjuk bizonyos szegmenseit. Szó esik a kultúra mellett
családi modellről, hitről, oktatásról, de legfőképpen társadalmi tévhitekről és
egy bizonyos elítélésről.
Szubjektív véleményem, hogy hiánypótló kötetről van szó,
ahol ez a 12 hölgy különböző családi hátterekből származva, külső segítséggel ki
tudott emelkedni abból a kilátástalan életből, ahol a nő életét ideje korán a
férjhez menetel, majd később a gyermekvállalás és férje akarata határoz meg.
Ezen hölgyek különböző életszakaszban vannak jelen pillanatban, mégis egytől
egyig komoly segítők a mai roma fiatalok és idősebbek számára. Együttesen
elmondható, hogy rendkívül felemelő és példaértékű, ugyanakkor kíméletlenül őszintén
feltárja azon tényezőket, amelyek változásra szorulnak minél előbb.
„(…) ha olyan emberek vannak körülötted, akik odafigyelnek
rád, akik tényleg törődnek veled, akiknek fontos, hogy mi történik veled, akkor
előre lehet jutni, lehet integrálódni. Persze nyilván úgy, hogy te is
erőfeszítéseket teszel.”
Nagyon érdekes volt olvasni azon tényt, miszerint roma
származású értelmiségi hölgy nem roma férjet választott, hiszen a tanulást és
fejlődést elsődlegesen egy nyitott szemléletű, tudásigényű társ tudja csak
támogatni. És ugyanezt erősíti az a nézet, miszerint roma származású, tanult
férfi is többnyire nem saját népéből választ társat. Ez számomra nagyon
izgalmas kérdéseket hozott felszínre, amelyről szeretnék többet megtudni.
Ennek a kötetnek is az az elsődleges üzenete, hogy legyél
akár milyen korban, csak a tanulás által tudsz jobb életet biztosítani magadnak
és a családodnak. De ehhez fontos a külső támogató közeg valamely szervezet,
vagy barát, családtag által. Az integráció egy nagyon fontos és súlyos témakör,
amellyel foglalkozni kell, hiszen sokkal jobb egy olyan társadalomban élni,
ahol az egymás elfogadása származástól függetlenül egy egészséges és fejlődő
közösséget eredményez.
„(…) a tanulás a legbiztosabb út arra, hogy az ember előre
haladjon (…).”
Viszont sajnálattal tapasztaltam, hogy több helyen helyesírási
hibákba, valamint elválasztási helytelenségekbe ütközik az olvasó. Egy ennyire
igényes és fontos tematikát felölelő kötetben ezek nagyon kellemetlen élményt
nyújtanak és ronthatják az összképet. Ettől függetlenül tartalmilag kiváló a kötet.
Összességében úgy gondolom, hogy egy hiánypótló könyvet vehettem kézbe, amiért igen hálás vagyok.