Turi Lilla - Amire emlékszem

„Nem mindig tudjuk, hogy hol vannak a határaink, de a legtöbb hiba helyrehozható.”

Ezt a könyvet érzésből rendeltem meg, mert a külső képen látható rajz emlékeztetett gyerekkorom mesekönyveire és szerettem volna nosztalgiából is a polcomon tudni. Persze immáron ez a kötet egy számomra fontos listán is helyet kapott, mely külön kiemelte értékét.

Turi Lilla alkotóként elsődlegesen az illusztrációival keltette fel a figyelmemet, hiszen számos kötetet díszítenek a munkái. Bár egyiket sem olvastam még, de a boltok polcáról már többet leemeltem és valahogy megfogók voltak a számomra.

Amire emlékszem című könyve 2021 egyik újdonsága, amely a Csimota Kiadó gondozásában jelent meg.

A kötet tulajdonképpen egy emberi memoár képekbe ágyazva, némi szöveggel meghintve. A rajzok és a foghíjasan elhelyezett bölcs mondatok adják a varázsát. Egy ember élete –amennyiben szerencsés- hosszú évtizedekre tekint vissza, a megszületés pillanatától az utolsó lélegzetünkig egy történelmi korszak, a saját idősíkunkban. Minden élet tele jóval és rosszal egy külön könyvet érdemelne, ahogy egy lélek visszatükröződése is. Ennek a könyvnek ez a fő témája, egy lélekeszenciát a megszületésétől az utolsó pillanatáig követhetjük nyomon.

„Van, hogy ugyanaz a dolog sokkal jobban esik, ha úgy csinálhatjuk, ahogy mi szeretnénk.”

Számomra elsődlegesen egy lélek leporelló, mert a képek a saját gondolataimmal keveredve életre keltettek egy történetet és az utolsó lapokig szárnyra keltek. Úgy gondolom, hogy sokszor a kevesebb több és ez a könyvecske az élő példája ennek a mondásnak, azaz hiteles forrása.

„Lesznek barátok, akik segítenek, ha baj van, és akkor is, ha nincs.”

Én is voltam gyermek és bár még fiatal éveimben járok, a kötetnek köszönhetően megéltem egy előre kivetített lehetőséget. Bár mindannyian mások vagyunk, mégis egy levegőt szívva ugyanazért születünk meg, hogy megtanuljunk élni ebben az idősíkban, ezen a Földön.

Számomra egy külön történet is felsejlett a lapokból, melyről itt nem szeretnék írni, de annyit elárulok, hogy megkönnyeztem.

Azt gondolom, hogy a szerző megálmodott egy témát, melyet elénk tárt, de a mi dolgunk történetté alakítani, és ha kell, újra és újra kézbe venni.

Ajánlom minden olyan olvasni szerető léleknek, akik örömüket lelik abban, hogy saját meséket is kitaláljanak a képek segítségével. És ne feledjétek! A szerző megálmod egy történetet és a mi dolgunk saját ízlésünkre formálni. Ahány olvasói lélek, annyi mese a mesében.

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed a Csimota Kiadó oldalán be tudod szerezni a könyvet.

Írta: NiKy

Stian Skald - A lelkek kútja

 

„Mit a képzelet verejtékkel felépít, a valóság egy pillanat alatt romba dönt.”

Sokszor félek attól, hogy ha megszeretek egy adott sorozat első kötetét, akkor a második része nem fogja megütni azt a színvonalat, amitől ez az érzés kialakult bennem. A mostani értékelésem is egy olyan sorozatról szól, amely az első részével megfogott és bizony ezzel a kötetével meg is tartott. De mielőtt ebbe belemennék, szeretném megköszönni, hogy utazókönyvként olvashattam. Köszönöm.

Stian Skald - A lelkek kútja című kötete 2021 egyik újdonsága, mely az Undorgorund Kiadó gondozásában jelent meg. A szerzőtől, mint azt fentebb már említettem, volt szerencsém olvasni Az elveszett aranyváros keresése című alkotását, ami tulajdonképpen ennek a történetnek az első része. Már akkor megállapítottam, hogy tetszik az szerző magával ragadó és egyedi stílusa, kétséget kizáró igazi high fantasy szerzeménye, mely bővelkedik a kalandregények adta izgalmakban és ezt a mitológia fűszerezi meg.

A borítóról csak annyit szeretnék megemlíteni, hogy nagyon tetszik. És itt a bizonyíték, hogy igen is lehet izgalmas és szép külsejű könyveket készíteni magánkiadásban is. De nézzük is, hogy miről szól a történet.

 Az előző könyvben megismert kis csapat ott folytatja útját, ahol az első rész befejeződött. Akkor egy viszonylag izgalmas fináléval volt dolgunk, elvégre Fortélyos Maugis és társai a mágikus kapun átkelve egy idegen földrészen találták magukat. Ezt a helyet nem másnak hívják, mint Zengoraz, a hét sziget világa, amely szinte tükörképe a saját világuknak.  A kezdeti döbbenetet hamar felváltja az ottani valóság két őslakói között dúló háború, amelyet sok kaland, számos szorító helyzet és halálközeli élmény tesz változatossá. Maugis varázstudása nem úgy működik, ahogy kellene, és sokszor nem érti, hogy mi történik vele és társaival. Ráadásul az Aranyváros utáni kutatás sokkalta többről szól, mint egy kalandokkal teli kincsvadászat. Hamarosan olyan tudás birtokába jut, mely elpusztíthatja mind a két világot. Vajon sikerrel jár a kis csapat? És mi történik, ha már csak a remény marad?

„Kiürítjük keserű poharunk,

Majd kéz a kézben zuhanunk

Így kelünk hát fel az utolsó útra

Feneketlen mély a lelkeknek kútja.”

Szubjektív meglátásom szerint ez a történet sokkal jobbra sikeredett, mint az első kötet. Itt is volt minden, ami szem szájnak ingere, tehát féltem, harcoltam, reménykedtem és kutattam. Minden pillanatomat kitöltötte a karakterekkel való együtt lélegzés és a meggyőződés, hogy valami nem stimmel.

Kedvenc szereplőmmé nőtte ki magát immáron Maugis, hiszen benne megvan minden olyan tulajdonság, amit értékelek egy adott karakterben. És bár a maga módján esendő, hiszen hibázik, mégis úgy éreztem, hogy a vele való azonosulás a legkedvezőbb és legkönnyebb. Szerettem a gondolatait, azon érzéseket, melyek az események hatására kerültek felszínre és bár néha megráztam volna, hogy feleszméljen, mégis tökéletesen eggyé tudtam válni vele.

„Ha a jövő vágyainkat megöli

Ez az éj akkor is a miénk marad

S a holnap talán álmunkat összetöri

E pillanat most örökké tart.”

Az események pörögnek, egy perc nyugta sincs az olvasónak. Sokszor szinte a harcok és veszélyes helyzetek közepében éreztem magamat és egy rendkívül színes világot ismerhettem meg.

Amit pedig a könyv végén kaptam, teljesen kiakasztott. Mégis, hogy lehet így befejezni egy történetet? És igen, most jön az, hogy kell a folytatás, most rögtön.

A hisztit ezennel befejeztem, de kedves író úr, ha kérhetem, legyen olyan jó, és addig ne álljon fel a gépe mellől, míg a következő kötete kész nem lesz.

Összességében egy nagyon izgalmas és különleges regényt olvashattam.

Ajánlom a fantasy és kalandregények szerelmeseinek, de azok is kellemesen szórakozhatnak, akik élvezik, ha ismeretlen tájakon járhatnak.

Amennyiben elolvasnád a könyvet, megteheted, ha az Underground Kiadó oldalára ellátogatsz. 

Írta: NiKy

Orvos-Tóth Noémi - Egy nárcisztikus hálójában

 

„ A pszichológus legfontosabb munkaeszköze a saját lelke.”

Ezt a könyvet egy Book24 –es „garázdálkodásom” alkalmával vettem, mert az írónő egy számomra már -akkor is- ismert, minőségi szakember benyomását keltette és kíváncsi voltam a témára. De ahogy már megszokott nálam, felkerült az olvasatlan könyvek polcainak egyikére és várta sorát, hogy ismét eszembe jusson és kézbe vegyem. Előzményként még annyit jegyeznék meg, hogy más kötetét is beszereztem az alkotónak, de azt sem olvastam még. Tehát tulajdonképpen egy ismeretlen szerzővel volt dolgom, ha a pszichológiai tárgyú videókat nem számítom.

A terapeuta esetei a HVG Könyvek kiadó sajátos sorozata, amely arra hivatott, hogy különböző szaktekintélyek egy-egy egyedi hangvételű, de rendkívül fontos témát felölelő terápiás eseteit boncolgassa, ahol az olvasó jól érzékelheti – tematikától függetlenül-, esetleg felismerje az adott tüneteket és szakemberhez forduljon. ( A sorozat többi részét itt találod).

Orvos-Tóth Noémi klinikai szakpszichológus, online újságvezető, író. Már sokak számára ismerős lesz a neve, hiszen a Mai Pszicho online magazin vezetője, valamint számos kötet írója. 2018-ban Örökölt Sors címmel jelent meg könyve, mely pillanatok alatt hatalmas népszerűségre tett szert és sikere azóta is töretlen. (A szerzőről itt tudsz bővebben olvasni.)

Egy nárcisztikus hálójában című könyve a HVG Könyvek Kiadó gondozásában jelent meg 2018-ban.

A szerző saját elbeszélése által mutatja be egy megtört asszony hánytatott életét verbálisan bántalmazó férje oldalán. A kezdetektől egészen a gyógyulás különböző aspektusain keresztül ismerhetjük meg egy terápia teljes történetét. Kriszta fejlődése és gyógyulása jó példa arra, hogy az olvasó felismerje, ha hasonló körülmények között él és felmerje vállalni problémáját, akár szakemberhez forduljon.

„Életünk eseményei sokszor attól válnak nehezen kezelhetővé, hogy úgy gondoljuk, csak velünk történnek meg ezek a szokatlan, szégyenletes vagy érthetetlen dolgok. Ez az érzés elszigetel a környezetünktől. Az a hamis elképzelésünk alakul ki, hogy nincs senki, akivel megosztható lenne, amin keresztülmegyünk. Kialakul a romboló magány érzése, amely idővel egyre magasabb falakat emel, melyek mögött végül elveszünk a világ számára.”

Számomra ez a téma elsődlegesen saját magam „tragédiája” miatt került képbe. Gondolom most sokan arra következtetésre jutnak, hogy nárcisztikus partnerrel élek együtt, de ezt szeretném leszögezni, nem így van. Az én történetem sajátossága, hogy tudni akartam van-e bennem a nárcisztikus jellemzőkből és ha igen milyen arányban.

Valószínűleg nem sokan vetemednek ennek kutatására, de sajnos az életemben megtörtént, hogy két közeli barátomat is elvesztettem rövid időn belül. Ráadásul az egyik egy láthatatlanul látható naplózása által rám nyomta a nárcisztikus személyiség bélyegét és tudni akartam, hogy van-e igazság a „vádakban”.

A kötet Kriszta történetén keresztül vezetett végig és bár elsődlegesen nem a „károkozóról” mesél, mégis számos formában érinti és egy nagyon erős képet ad a témáról. Tulajdonképpen megkaptam a választ, amit kerestem és bár nem vagyok elragadtatva, mégis megnyugodtam. Az öt főbb jellemzőből egy igaz rám, tehát valahol megnyugodhatok, ugyanakkor ad egy bizonyos löketet számomra, hogy tovább vizsgáljam önmagamat. Azt gondolom, aki azzal nyugtatja saját magát, hogy a másikban felfedezni vél „bántalmazó” viselkedési jellemzőket, talán először el kellene gondolkodni azon, hogy ő maga miben hibás és szakember véleményét is kikérhetné. Ami saját magamat illeti, jómagam is folyamatosan megteszem a megfelelő lépéseket.

A fenti monológnak csak annyi jelentőséget szánok, hogy jelezzem a könyv igenis hatással van az olvasóra, nem is akármilyen szinten. Rendkívül szépen felépített, információkban és érthető magyarázatokban gazdag és a legfontosabb, hogy hiteles.

Például megmutatja , hogy John Gottman amerikai pszichológus kutató és munkatársai egy évtizedet átölelő vizsgálatuk során 4 fő szülői típust különböztetnek meg:

- Érzelmi fejlesztő szülő

- Elutasító szülő

- Laissez-faire, vagyis be nem avatkozó szülő

- Helytelenítő szülő

„Az érzelmek nagyon fontos szerepet játszanak az emberi kapcsolatok kialakításában, fenntartásában és szabályozásában. Az alapérzelmek, az öröm, szomorúság, félelem, düh, meglepetés és undor biológiailag meghatározottak, vagyis minden embernél veleszületetten megjelennek. Azt azonban, hogy ezekből az érzelmekből mit mutatunk meg a környezetünknek, egyrészt a kultúránk szabályozza, másrészt a szüleink szerint alakul. A családok között jelentős különbségek vannak abban a tekintetben, hogy hogyan reagálnak az érzelmek kifejezésére.”

Nagyon érdekes volt olvasni, hogy Kriszta saját gyermekei felé miképpen reagál a terápia alatt. Mennyire képes saját maga fejlődése során nem elkövetni ugyanazokat a hibákat, melyeket felmenőinél tapasztalt.

„A családokban megfigyelhető ún. transzgenerációs átadás azt jelenti, hogy a kapcsolati minták, szerepképzelések, viselkedési szabályok vagy megküzdési módok generációról generációra öröklődnek. Életünk legfogékonyabb időszakában, a gyerekkorunkban szüleinktől látott mintákat szivacsként szívjuk magunkba. Ezek a zsigereinkben elraktározott hiedelmek szinte automatikusan irányítják felnőtt életünk számtalan területét. Általában megfellebbezhetetlen igazságként fogadjuk el őket, és szinte észre sem vesszük, hogy meghatározzák érzelmi életünket, spontán reakcióinkat és viselkedésünket. A terápiás munkában éppen ezért a családi múlt feltárásának is fontos szerepe van. Családfánk feldolgozása megmutatja, milyen örökségeket hordozunk és adunk saját gyerekeinknek.”

A másik fontos téma, ami szintén hasonló a fent említetthez, hogy milyen szükségletekkel rendelkezünk.

„Jeffrey E. Young és munkatársai úgy gondolták, hogy felnőtt életünk alakulásában nagy szerepe van a gyerekkorunkban kielégítetlenül maradt szükségleteinknek. Hogy mik ezek? Youngék szerint, bár eltérő mértékben, de születésünktől kezdve mindannyian 5 alapvető érzelmi szükséglettel rendelkezünk:

1. Biztonságos kötődés ( a biztonságra, stabilitásra, gondoskodásra és elfogadásra való igény).

2. Autonómia, kompetencia és az én-azonosság érzése.

3. A jogos igények és érzelmek kifejezésének szabadsága.

4. Spontaneitás és játék.

5. Reális keretek és önkontroll.

Ha a gyermek veleszületett temperamentuma és a környezete nem illeszkedik harmonikusan, az alapszükségletek részben vagy egészben kielégítetlenül maradnak. Ezek kompenzálására ún. maladaptív (rosszul alkalmazkodó) sémák alakulnak ki. Ezek olyan átfogó, önsorsrontó mintázatok, amelyek emlékekből, érzelmekből, gondolatokból és testi érzésekből állnak, és meghatározzák, hogyan gondolkodunk, érzünk másokkal és magunkkal szemben, hogyan viszonyulunk magunkhoz, másokhoz és a világhoz.”

Mint olvasható rendkívül széles körben mutatja be és vezeti végig az olvasót a különböző élethelyzeteken át. És pont ezért számomra nagyon értékes kötet, amelyet biztos, hogy többször kézbe fogok venni.

Amennyiben úgy érzed, hogy segítségre van szükséged, akkor ezen az oldalon fel tudod venni a kapcsolatot az írónővel. 

Ajánlom minden pszichológiát kedvelő olvasónak és azoknak is, akik nem elégedettek az életükkel vagy ismernek valakit, aki ilyen körülmények között él. És egy saját gondolat a végére: Egy ember értéke nem a helyzetétől függ, hanem a természetétől.

Amennyiben elolvasnád a könyvet, megteheted, ha a HVG Könyvek Kiadó oldalára ellátogatsz.

Írta: NiKy

Kolozsi Angéla - Jenci néni és az okostelefonok

 

„(…) a határok országok között vannak, és nem az emberek között.”

Mindig megörülök, ha egy új, számomra ismeretlen ifjúsági írótól veszek kézbe könyvet, mert örök optimistaként hiszem, hogy egy remek kalandban lesz részem. A mostani értékelésem is egy olyan szerző alkotása, akitől még nem olvastam semmit, de a számomra fontos Merítés-díj egyik listájának köszönhetően rátaláltam.

 

Kolozsi Angéla – Jenci néni és az okostelefonok című kisregénye 2021 egyik újdonságaként a Pagony Kiadó gondozásában jelent meg. A kiadó sajátos sorozata, az Abszolút Könyvek egyik friss példánya. Ennek a sorozatnak elsődleges célja, hogy szórakoztatva okítson és nagyon fontos témákat dolgoz fel különböző alkotók tollán keresztül. A könyvek 9-12 éves ifjonti olvasóknak szólnak, és a témák abszolút maiak, akár külföldi, akár hazai szerzőkről van szó, tematikában és stílusban pedig rendkívül változatosak. Ha kíváncsi vagy a sorozat további köteteire, itt meglesheted őket!

De nézzük is, hogy fülszöveg alapján miről is szól a mostani regény.

Adott egy család, ahol a modern világ adta okoskütyük átvették az uralmat és adott egy idős hölgy, aki még hisz a postán feladott apróhirdetés sikerében. A ​Szekeres família mondhatni egy átlagos család, hiszen mindenki intézi ügyes-bajos dolgait. Az már persze más kérdés, hogy a családtagok között lévő kommunikáció már szinte csak a telefonok, tabletek és számítógépek adta chatszobákban merülnek ki. A három gyermek közül a középső fiú, Domos egy szerencsétlen balesetnek köszönhetően ismerkedik meg Jenci nénivel. A régi kor szellemében élő, szigorú idős hölgy telefon elkobzással bünteti a felelőtlen fiatalt, melynek igen sajátos következménye lesz. Vajon mi történik, ha egy régmúlt idők magányos lelkét „elragadja” az internet segítő kópéja? És vajon a család feleszmél-e, hogy egy taggal kevesebben vannak? Ezekre és természetesen számos más kérdésre is választ lelsz, ha kézbe veszed a könyvet.

Saját meglátásom szerint a történet egy igen fontos témára hívja fel a fiatalok figyelmét, mégpedig az internet adta csapdákra. Modern életünk folyamán már szinte elenyésző az a háztartás, ahol nincs valamilyen készülék vagy számítógép. A napi életünk szerves részét képezi, hogy számítógépen dolgozunk, tanulunk, szórakozunk. A telefonok egyre magasabb szintű funkciói pedig szép lassan kiszorítják a közös tévézés, játszás, vagy akár beszélgetés igényét. Hiszen ki akarna „bajlódni” egy élő kutyával, mikor a meleg szobából virtuálisan is nevelhetjük kedvencünket és lehetünk a világ bármely pontján, a barátainkkal kényelmesen chatelhetünk. Ennek a kötetnek elsődleges célja, hogy felhívja ezekre a figyelmet.

A könyv két részre bontható, míg az első maga a történet, a második egy interaktív játék kitekintője. Persze erről igazán nem akarok írni, de jó, ha tudjátok, hogy szórakoztatva tanít és tanítva szórakoztat.

A karakterek nagyon különlegesek, mert legyen bármilyen zsémbes is Jenci néni, vagy őrült a Szekeres család, mindenki szerethető és rendkívül bájosak.

Számomra kiemelkedő volt a kötet mondanivalója, a humorral meghintett apró jelenetek és nagyon élveztem, hogy az olvasása elgondolkodtatott azon, hogy a saját életemben mennyire van jelen a telefon, számítógép és ezek labirintusa. Nos, az eredményt nem árulhatom el, de igazán tanulságos olvasásban volt részem.

Ami az írónő stílusát illeti, azt kell, hogy írjam lehengerlő. Nagyon olvasmányosan ír, rendkívül gazdag fantáziából merítkezve és pont ezért, szeretnék még más történetet is olvasni tőle.

Ajánlom a könyvet minden iskolásnak, beleértve az egyetemre járókat is, sőt megkockáztatom, hogy a szülőknek is remek szórakozást nyújtana. Mert ne feledjétek, a varázsdoboz nem mindig az internet adta mámor, egy jó baráttal eltöltött délután is pótolhatatlan.

Amennyiben elolvasnád a könyvet, megteheted, ha a Pagony Kiadó oldalára ellátogatsz. 

Írta: NiKy