Farkas Barbara - Kicsi Tacsi kalandjai Anya Tacsival

 

„Verekedni nagyon csúnya dolog.”

Ezt a kis könyvet utazókönyvként kaptam, amit itt is szeretnék megköszönni. Köszönöm.

Nagyon szeretem az olyan gyermekkönyveket, ahol a kedvesség és a szeretet alappillére a történetnek és ez bizony erre a kötetre is jellemző.

A szerző egy kutya családon keresztül mutatja be a kis gyermekekre jellemző viselkedésformákat, szépen rávilágítva arra, hogy bármilyen bosszantó is lehet egy adott esemény, szeretettel és türelemmel meg lehet tanítani gyermekeinket a helyes viselkedésre.

A könyv három meséből áll, melyek a következők:

1. A Banán címet viseli, ahol Kicsi Tacsi megismerkedik a gyümölcsökkel és anyukája megtanítja arra, hogy az étellel nem játszunk.

2. Bocsáss meg! egy olyan mesét takar, ahol a kicsi kutya elköveti első erőszakos tettét, amelynek következtében szülője szeretettel elmagyarázza, hogy miért nem szabad így viselkedni.

3. Pocsolya címmel pedig egy olyan kis történetet olvashatunk, ahol csupa móka és kacagás a vízbe ugrás, az már persze más kérdés, hogy milyen következményekkel jár.

Mint látható ez a kötet tele van szeretettel és nagy kalandokkal. Természetesen nem csak szórakoztató, de rendkívül kedves is, így bátran ajánlom 2 éves kortól a felnőttekig bárkinek.

Az illusztrációk pedig nagyon helyesek, öröm külön miattuk is végig lapozni a kötetet.

És csak egy apró megjegyzés: ritka, hogy rejtett humort takar egy ilyen típusú könyv, de én ezúttal olyan jóízűen felkacagtam, amiért igazán hálás vagyok!

Remélem, hogy megtetszett a könyv és amennyiben szívesen kézbe vennéd, úgy a Kicsi Tacsi oldalon be tudod szerezni.

Írta: NiKy

"Emberek vagyunk szokásokkal, jó és rossz tulajdonságokkal és ezt szerintem bele kell vinni a történetekbe, ettől lesz életszerű." - Interjú Ferenc K. Zoltán íróval

 

Fotó: Szűcs Attila

Mindig nagy örömmel készítek interjút egy új szerzővel, hiszen jó érzés megismerkedni egy olvasni és alkotni szerető lélek gondolataival. Nem is olyan régen vettem kézbe Az ördög evangéliuma című regényét, melyet egy történelmi kitekintésnek gondolok, de maradtak bennem megválaszolatlan kérdések, amire feleletet szerettem volna kapni. Ezért is nagyon örülök, hogy elfogadta az interjú felkérésemet a szerző. Kérlek, olvassátok érdeklődéssel Ferenc K. Zoltán íróval készített beszélgetésemet! Kezdjünk is hozzá!

Kérlek, mutatkozz be az olvasóknak! Hogyan született meg Az ördög evangéliuma című regényed?

A nevem Kantó Ferenc és Ferenc K. Zoltán néven írok. Az első regényem 2019-ben jelent meg “A halál színe vörös” címmel, ami Budapest második világháborús ostromát mutatja be a védők szemszögéből. Ez a könyv annak a történetnek a folytatása mondhatni. Legalábbis kettő főbb szereplőt itt is felhasználtam, az ő háború utáni történetüket ismerhetjük meg. Mivel nem közvetlen folytatás csak kapcsolódnak egymáshoz, így nem is nevezném folytatásnak.

A könyved fő időszaka a 60-as években, a Kádár-rendszer időszakában játszódik. Elég merész gondolat egy második könyves írótól, hogy egy olyan korszakra helyezi a fő hangsúlyt, amelyben nem is élt még. Milyen forrásokból merítkeztél? Kik segítették esetleg a kutatómunkádat?

Nem gondolom, hogy merész lenne, bár sokan így gondolják. Sokkal több középkori történet született a magyar történelemből, mint újkori, de rajtuk sem lehet úgymond “számon kérni”, hogy nem éltek akkor. :) Szerencsére sok forrásanyag van, nem csak tanulmányok, hanem ugye a szüleink és nagyszüleink végigélték azt az időszakot, tehát könnyű volt utánajárni az akkori közhangulatnak. Az első könyvem esetében ez nehezebb volt, ott második világháborús veteránokkal kellett beszélnem, közülük a legtöbben sajnos már elmentek. Voltak olyan részei a könyvnek, amikor elakadtam és történészt kellett felkeresnem, esetleg régi történelem tanáromat. Köszönöm nekik innen is.

Amikor olvastam a könyvedet, egész végig egy mélységes szomorúság ülepedett a lelkemre, mely persze érthető bizonyos szinten a tematikáját tekintve, mégis megfoghatatlan volt a számomra az a sok igazságtalanság, ami jellemezte a történetet. Te milyen érzésekkel írtad a könyvedet? Mennyire tudtad beleélni magadat az adott kor szellemébe? Illetve voltak-e nehézségeid írás közben?

Akkoriban rengeteg igazságtalanság érte az embereket, sokan beleszülettek és természetesnek vették, hogy a kormány terrorban tartja őket. A mai ember számára felfoghatatlan lehet, hogy egyetlen rossz mondat miatt akár évekre börtönbe kerülhetsz. Akkoriban nem luxusbörtönök voltak, mint manapság és az emberjogok sem érvényesültek. Rengeteg forrásanyagot olvastam és megdöbbentett, hogy mik történtek akkor. Egyfajta tehetetlen düh járt át és ezt az érzést akartam megfogni és átadni az olvasónak. Jelenleg úgy érzem ez sikerült. Kifejezetten nehézségem nem volt, kicsit untam a végére a sztorit, de ez sajnos nem újdonság. 

A karaktereid számomra nagyon élettel teliek voltak. Sokszor úgy éreztem, hogy ismerek egy – egy szereplőt. Ki a kedvenced? Kivel tudtál igazán azonosulni? Volt olyan személy, akivel nehezebben tudtál dolgozni?

Örülök, hogy így gondolod! Nagyon sokat foglalkozok a karakterek jellemvonásaival, rossz szokásaival stb. Ezek szerintem fontosak. Számomra sok könyv azon bukik el, hogy jellemtelen papírmasé szereplők vannak benne. Túlidealizált hősök, gonosznak született rosszarcúak mindenféle komolyabb ok nélkül. Emberek vagyunk szokásokkal, jó és rossz tulajdonságokkal és ezt szerintem bele kell vinni a történetekbe, ettől lesz életszerű. Legalábbis számomra. Egy karakterrel sem tudtam azonosulni és kifejezetten kedvencem sincs. Talán egy jelentéktelen mellékszereplő, a kocsmáros, akivel akárhányszor találkoznak a szereplők ugyanazt a történetet adja elő másképpen. Mi is ismerünk legalább egy ilyen embert nem? Zsuzsanna karakterét nehezebb volt megírni, ennek viszont egyszerű oka van: nem vagyok nő és profi író sem. Vele nehezebben haladtam. Összességében viszont egységesnek érzem a sztorit, senki sem lóg ki.

Fentebb említetted, hogy dühítőnek találod, hogy idézem:  „Akkoriban rengeteg igazságtalanság érte az embereket, sokan beleszülettek és természetesnek vették, hogy a kormány terrorban tartja őket.” Ebből arra következtetek, hogy határozott véleményed van az ilyen viselkedéssel kapcsolatban. Mennyire társadalomkritika a történeted? És szerinted politizálástól függetlenül, mennyire igaz ez a mostani időszakunkra? Mit gondolsz ezekről úgy általában?

Valamennyire lehet társadalomkritikának nevezni, de nem ilyen szándékkal írtam. Az egykori besúgók, hóhérok, a “párt öklei” a mai napig köztünk élnek. Ez félelmetes. Az elszámoltatás elmaradt, nem beszélünk az áldozatokról, a táborokba internált emberekről. Ez baj. Szembe kellene nézni a múltunkkal, ahogy a többi ország megtette. Szerencsére a mai korszak lényegesen és jelentősen jobb. Ma nyugodtan kimehetsz tüntetni az utcára és nem jönnek tankok Moszkvából utána, a karhatalmi erők nem lőnek a tömegbe, nincsenek sortüzek a Nyugatiban. Persze a mai kor is el van politizálva sajnos és könnyen diktatúrát kiált az ember, de szerintem a mai kormányzat sem meríti ki a diktatúra fogalmát, ahogy a rendszerváltás utáni egyik kormány sem. Történtek jogsértések, de az sajnos máshol is előfordul.

A történetedre jellemző egy bizonyos árnyalt szarkazmus, és bizony nem egyszer elnevettem magam, pedig nem humoros az adott kötet. Mennyire volt szándékos ez a kis „kiugrás”? Ironizálás vagy feszültség oldásnak szántad?

A humor az élet hétköznapi része. Mindenki próbál viccelődni néha. Talán mindkét eset igaz, egy regényben a humorral nagyon kell vigyázni, hogy ne legyen mesterkélt vagy erőltetett. Szándékosan írtam bele ilyen részeket, szerintem sokat hozzátesz ahhoz, hogy életszerű legyen a sztori.

Térjünk rá kicsit a "háttérmunkálatokra". Ki tervezte a borítódat? Saját meglátásom szerint illik rá, bár elsőre nagyon horrorisztikusnak találtam. Mi volt a cél ezzel az összetett képpel?

Schiszler Ádám munkája, akinek innen is hatalmas köszönet, amiért segített! Maga a kép az én fejemben született meg, Ádám pedig tökéletesen megalkotta és hozzátette a saját elképzeléseit. A borító egy jelenet a könyvből. Szerintem kifejező lett és elégedett vagyok vele. Jól összefoglalja az egész könyvet.

Az Underground Kiadónál jelenik meg a könyved. Hogyan találtál rá a kiadóra és milyen a közös munka?

Az első könyvem is ott jelent meg így tudtam mire számítsak tőlük. Nem is ért semmilyen meglepetés. Minden tiszteletem a kiadóé, de jellemzi őket egy rideg távolságtartás. Pontosan azt kaptam, amiben megegyeztünk, pontosan akkor amikorra mondták, egyfajta német precizitás is jellemzi őket és itt tudom, hogy sokan felszisszentek, de! Az UGK pontosan azt csinálja, amit kérsz tőle. Én tudtam mit akarok látni végeredménynek és azt is kaptam. Sok rossz vélemény kering róluk ebből én semmit sem tapasztaltam.

Az elmúlt másfél év finoman szólva is nehéz volt, hiszen egy világjárvány határozta meg a minden napjainkat, ami ha minden igaz még mindig nem zárult le és újabb problémákat jelenthet. Mi erről a véleményed? Valamint az írói oldaladat, hogyan érintette és érinti most ez az időszak? Termékeny táptalaja-e az alkotásnak, vagy egyáltalán nem befolyásol téged?

Igen sajnos rengetegen elveszítették a munkájukat, családtagjaikat, barátaikat. Sajnos úgy érzem -és ez igaz az elmúlt 5-6 évre is- hogy történelmi időket élünk épp át. Nekem is kétségessé vált, hogy megmarad-e a munkahelyem, hónapokig otthon voltam. Írás szempontjából jó volt, mert annyit tudtam dolgozni a könyvön, mint korábban soha, de azért nem csinálnám végig újra. Szerencsére a munkahelyem is megmaradt, az új könyv, pedig lassan de biztosan készül.

A könyved krimi, thriller és némiképpen horror is. Bár az utóbbit elsődleges társadalmi oldalról nézhetjük, úgy is fogalmazhatnék az „élet” horrora. Mennyire volt tudatos ezekben a műfajokban alkotni és igazán mi illik hozzád a legjobban?

Nem csak némiképpen horror hiszen... Na jó nem lövök le poént. Mind a három műfajt szeretem, sőt kifejezetten horror rajongónak tartom magamat. Teljesen szándékos volt, az első könyv után tudtam, hogy egy sokkal sötétebb hangulatú, kifejezetten nyomasztó történetet akarok írni. Nem lett teljesen olyan, mint szerettem volna, de szerintem sohasem leszek elégedett igazán. Most jónak érzem az irányvonalat, fejlődni, tanulni pedig továbbra is kell, ami csak rajtam múlik. Ha megvan a megfelelő alázat, akkor mindig lehet emelni a színvonalat picit, hiszen fejlődsz, több leszel.

Fentebb említetted, hogy újabb regényen dolgozol. Mesélnél pár mondatban erről? Illetve milyen további terveid vannak íróként? Esetleg más műfajt is kipróbálnál-e?

Nem gondolkodom kifejezetten műfajokban. Történelmi korszakokban gondolkodok és egy hozzá kapcsolt eseménysorral. Most az 1800-as évek második felében fog játszódni a történet, de többet nem szeretnék elárulni. A további terveket pedig meglátjuk. Előre nem szeretnék kijelenteni semmit, hiszen mindig van egy jobb ötlet.

Család, barátok, hogyan fogadták, hogy könyved jelenik meg? Támogatnak, vagy esetleg nehezményezik? Egyáltalán köztudott a belső körökben, hogy íróként is tevékenykedsz?

Senki sem fogadta rosszul, szerintem ez nem olyan dolog, amire rosszul kellene reagálni. Nyilván vannak olyan helyzetek, amire a család esetleg rosszul reagál, például ha szigorú konzervatív szülőknek bejelented, hogy pornózni kezdtél. De, a szerzői lét azért szerencsére más. Sohasem tagadtam, hogy írok miért is tenném? Nem nevezem magam írónak, legjobb esetben is csak szerzőnek.

További sok sikert kívánok az írónak!

Amennyiben felkeltettük az érdeklődéseteket, keressétek fel az alkotó Facebook oldalát, ahol további érdekességeket olvashattok!

Az ördög evangéliuma című könyvét pedig, az Underground Kiadó oldalán tudjátok megrendelni.

Írta: NiKy

Ripszám Alexandra - Trauma – Egy család tragédiája

 

"Az ember hajlamos azt hinni, hogy az időnek varázsereje van. Ami szép, meseszerűvé válik, ami rossz, az előbb-utóbb kifakul, aztán el is felejtjük teljesen. Talán lehet benne némi igazság."

Hol is kezdjem ezt az értékelést?

Nem tagadom, hogy nagyon dühös vagyok, mert egy roppant izgalmas és végre viszonylag kidolgozott könyvet sikerült az utolsó harminc oldalon elrontani. De mielőtt ebbe belemennék, szeretném megköszönni, hogy utazókönyvként olvashattam. Köszönöm.

Ripszám Alexandra nevével először találkoztam, de mint ismeretlen írót tekintve elfogott az a jól ismert izgalom, hogy vajon milyen világot álmodott meg a számomra? Esetleg egy új kedvenc alkotóra lelek személyében?

Őszintén szólva a borító és a fülszöveg fogott meg magának elsőre, mert úgy éreztem, hogy bár a „maffiás” könyvekből Dunát lehet rekeszteni, de mégis akadhat ebben a témában is újdonság. Nem tagadom, hogy érdekelnek az emberi brutalitás különböző formái, okai és  pont ezért nem rémülök meg az erőszakosabb művektől sem, így ezzel a részével nem is akadt problémám.

A kötet külseje egy megtört nőt ábrázol, akinek, ha mélyen belenézünk a szemébe, megláthatjuk a dac és a végtelen várakozás elegyedését. Először nem tulajdonítottam túl nagy jelentőséget ennek, de így utólag el kell ismernem, hogy teljesen lefedi a sztorit és az árnyékolt részek is sejtetik, mire számíthat a gyanútlan olvasó.

Nézzük is először, hogy miről szól a regény:

Adott egy csonka család, melyben egy alkoholista apa és lánya nem éppen felhőtlen életébe enged betekinteni az alkotó. Jonathan egy „vadállatnak” felel meg, hiszen sűrűn elveszti az önkontrollt és brutálisan, szinte ösztönlényként engedi ki magából a feszültséget. Ezeknek a dührohamoknak sokszor egy szem gyermeke látja kárát, melyek többnyire megbánással és hatalmas ígéretekkel végződnek. Ebben a diszfunkcionális családban az erőviszonyok egyenlőtlenek, míg az egyik henyél és rombol, addig a másik tűr és szenved. Egy időre változás lép be az életükbe és mikor már minden idillinek látszik, ahogy várható, felborul ez az átmeneti állapot. Előtérbe kerül a férfi múltja, melyet egy annyira súlyos probléma árnyékol, hogy kénytelen menteni saját és lánya életét. A hosszú út, melyet megtesznek, egy kegyetlen naphoz vezet, amit egyikőjük sem felejt el ezután. A menekülésben egy másik személy segíti őket, kinek létét és indítékát titok övez, mégis kénytelenek megbízni benne. Vajon mennyi esélye van elmenekülni bárkinek is a maffia mindenre kiterjedő figyelme elől? És mi köze van ennek a rejtélyes idegennek mindehhez?

Szubjektív meglátásom szerint az alkotó remekül felvázolta egy többszörösen hánytatott, csonka család életét, gyötrelmeit. A brutalitás különböző fajtáit is hihetően festette le, amit úgy gondolom, hogy kevesen tudnak kellően és hitelesen visszaadni úgy, hogy ne tűnjön túlzónak vagy kidolgozatlannak.

Ami a karaktereket illeti, szinte senki sincs árnyalva, hogy őszinte legyek, inkább egy „skiccet” kapunk, egy kontúrt a szereplőkről kezdő csomagként és a többit az olvasó fogja saját lelkiismerete szerint hozzá tenni és kiszínezni. Ezt a fajta írói játékot nagyon szeretem, mert gondolkodásra és valamilyen szintű kreativitásra ösztökéli az olvasót, de mégis megvannak a korlátok, hogy mihez kell igazodni.

Az apa személye számomra hiteles, hiszen egy narcisztikus bántalmazó, aki mégis áldozata saját tetteinek. Szépen megfigyelhető, hogyan megy végbe a lelki torzulás 5 fázisa:

1. Először a keserűség érzése

2. Ennek a „fájdalomnak” a tompítani vágyása

3. Valamilyen pszichotrop vagy pszichoaktív szerhez folyamodás

4. Sok esetben agresszív erőszak elkövetése

5. Józanodás és megbánás

Mint látható az apa ezeken a folyamatokon megy keresztül évről évre. Nála tapasztalható a regényben a legnagyobb személyiség fejlődés, mely bár nem mentesíti a múltjában elkövetett bűnök alól, mégis balzsamként hat az olvasó lelkére.

Nina karaktere számomra első pillanattól kezdve sajnos unszimpátiát váltott ki. Először nem értettem ezt az érzést, de később – függetlenül attól amin ment keresztül – rá kellett döbbenjek, hogy egy torz személyiséggel találkoztam. A túlélési vágy nála a legerősebb, ugyanakkor szintén elfojtott agressziót hordoz és rendkívül buta, meggondolatlan és deprimált. Viszont nagyon fájt, ami vele is megtörtént és végig nézve a gyermekkorát, azt el kell ismernem, hogy könnyen alkalmazkodó.

Adam az a személy, akivel nem tudtam először mit kezdeni. De, ahogy az írónő szirmaira bontotta a lelkét, úgy értettem meg és végül is fogadtam el. Nem egy álom férfi és úgy gondolom, hogy sokat kell még fejlődnie, de ígéretes karakter, akiből még sokat ki lehet hozni.

A regény három fő szálon mozog:

1. Jonathan és Nina kapcsolata

2. A menekülés és a maffiával való találkozások

3. Nina és Adam kapcsolata

Mindegyik szakasz érdekes érzéseket hozott bennem felszínre, de többnyire inkább a kölcsönös érzelmi játszmák kötötték le a figyelmemet.

Ami miatt viszont dühöt és csalódottságot éreztem, azt Mina viselkedésének és az utolsó nagyjából harminc oldal eseményeinek köszönhettem. Nem fogok spoilerezni, de ezt így ebben a formában nem kellett volna. Az addig rendkívül izgalmas és felettébb érdekes történet átcsapott valami olyan drámába, amitől a filmekben is égnek áll a hajam, nemhogy egy ilyen jellegű kötetben.

Összességében úgy gondolom, hogy a fenti csalódottságom ellenére egy érdekes olvasmányban volt részem. Az írónő munkásságára pedig oda fogok figyelni, mert szívesen olvasnék más tematikában is tőle. Viszont ennek a sorozatnak a második kötetét én elengedem. Nekem elég volt ennyi az ifjú hős és arája életéből.

Hogy kinek ajánlom? Nos, mindenképpen olyan olvasóknak, akik jól bírják a brutalitást, nem ijednek meg az saját árnyékuktól. De érdekes lehet azoknak is, akik kíváncsiak az élet sötétebb oldalára, maximum éjjel a lámpa égve marad elalvás előtt.

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed, az Undergorund Kiadó oldalán be tudod szerezni a könyvet.

Írta: NiKy

Paula Harrison - Kitti és a tigriskincs

 

„Az a legjobb kaland a világon, hogy itt lehetek a barátaimmal!”

Ezt a mesekönyvet már nagyon vártam és legnagyobb boldogságomra végre kézbe is vehettem. Nem is olyan régen olvastam a Móra Kiadó jóvoltából a Kitti és a Holdfénymentőakció című kötetet, mely ennek a sorozatnak az első része volt. Akkor nagyon megszerettem ezt a különleges kislányt és a három macskát is, akik mellé szegődtek.

Ebben a részben a kalandok folytatódnak, amelyeknek egy kiállítás és egy bizonyos Tigrisszobor adja a központi témáját. Kitti és barátai éjszakai felfedező útra indulnak, hogy meglessék ezt a különleges kincset, de sajnos egy rablás kellős közepébe csöppennek. Természetesen a leányka és barátai rögtön nyomozásba kezdenek, ami sok izgalmas kalandot ígér az olvasónak. Vajon mi köze van ehhez az egészhez két újabb macskának? És mi történik, ha a kincs átka eléri őket? Megtudhatod, ha kézbe veszed a könyvet.

Számomra ez a kaland egy újabb félórás pihenő volt, melyért igazán hálás tudok lenni. Kitti természete és a cicák kedvessége feltöltötte a lelkemet. Sok szeretetet, némi izgalmat és számos varázslatokkal teli csupa szív percet köszönhetek ennek a különleges kötetnek.

Ajánlom jó szívvel minden fiatalnak és olyan felnőtteknek is, akik a belső gyermeki énjükre szánnak pár percet. Csodálatos élmény olvasni egy ilyen gyermekről és aki szereti a cicákat biztosan örömét leli majd ebben a mesében.

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed, a Móra Kiadó oldalán be tudod szerezni a könyvet.

Írta: NiKy